Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-30 / 100. szám

i. Koszosa tjük a kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny résztvevőit! A jövő szakmunkásai Honnan jöttek? 2. VÉTKES DOLOG lenne a megismert tényeket úgy vá­logatni, hogy mindenáron szíveket vidámítsunk. A sok elismerés mellett az alábbiak­ban bizonyára lesz, ami nem mindenkinek tetszik. A ren­delkezésünkre bocsátott hatal­mas anyag kivonatolásánál, összegezésénél azonban nem vezérelt bennünket az a szán­dék, hogy bárkinek is udva­roljunk. A szakmunkás- tanulók oktatása, érthető mó­don, jelentős részben gyakor­lati munkahelyeken zajlik. Először ezekről, a vizsgálato­kat végző munkabizottság adatai nyomán. Hangsúlyoz­zuk: nem a szakmai oktatás­ról, hanem a vállalatoknál, üzemeknél elérhető művelődé­si lehetőségekről van szó! Kü­lön vitát lehetne szentelni an­nak, hogy a munkahelyi köz- művelődésnek milyen mérvű­nek kell lenni. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy „a munkahelyek tárgyi feltételei arra, hogy ott érdembeni művelődési munka folyjék, nem adottak.” A klu­bok névlegesek, azokat látoga­tottság hiányában öltözőnek, irodának is használják, (ktsz Tolna, Paks.) A nagyobb üzemek (MMG, BHG, TÁÉV) műsza­ki könyvtárait a tanulók álta­lában nem látogathatják. A TÁÉV egyébként jó könyv­tárát a szakszervezet kezeli, de a kapcsolt munkakörök, il­letve társadalmi megbízatás miatt ,, könyvtáros ritkán akad, aki kölcsönözhetne”. Sok helyen a könyvanyag el­avult, felújításra, pótlásra fő­leg a ktsz-eknek nincs fede­zetük. „A közművelődés szerve­zett irányításáról, a feltételek biztosításáról, vagy ezek ter­vezéséről, egyelőre még nem lehet beszélni.., A művelő­dési munkának még nincs meg a munkahelyi rangja, te­kintélye." Ezzel a megállapí­tással szemben akadnak jó példák is. A Festő Ktsz-nél és a TÁÉV-nél a KISZ kezde­ményezésére színház- és mo­zibérleteket vásároltak az ipari tanulóknak. A PATEX önkiszolgáló könyvtára bevált, eltűnés nincs. A SZAKOKTATÓK szere­pének fontosságát nem lehet Szabópál Antal, Tolna me­gye Tanácsának elnöke és Hor­váth József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára tegnap a főváros XII. kerüle­tébe látogatott. Á látogatás céljáról és me­gyénk, valamint a XII. kerület kapcsolatáról dr. Gyugyi János, a megyei tanács általános el­nökhelyettese tájékoztatta la­punkat. ^ Elmondotta, hogy Tolna me­gyének Budapest XII. kerüle­te a testvér kerülete. A kap­csolat a XII. kerület és me­gyénk között a mezőgazdaság szocialista átszervezésének ide­jén kezdődött, amikor a kerü­let üzemeinek, intézményei­nek dolgozói, a társadalmi élet aktivistái nagy politikai, ké­sőbb pedig anyagi támogatást is adtak több Tolna megyei termelőszövetkezetnek. Az átszervezés befejeztével a kapcsolat nem szűnt meg, eléggé hangsúlyozni. A szak­ma alapjainak elsajátításától irányítják a fiatalokat. „A szövegelő típusnak sem embe­ri, sem szakmai tekintélye nincs”, de .. ahol a szakok­tató tovább tanul... ott foko­zódik a magasabb műveltség iránti igény — többnyire szak­mai jelleggel.” Szerencsére sokan tanulnak tovább, láto­gatják a tanári könyvtárakat, 2—300 kötetes, bár ötletszerű­en válogatott könyvtáraik vannak. Az ipari tanulók továbbta­nulásával kapcsolatban a vál­lalatok oktatási felelőseinek ténykedése „az üzem napi ér­dekeire korlátozódik”. Nem gátolják ugyan, de nem is se­gítik. Kedvező kivétel a TÁ­ÉV valóban serkentő ösztön- díjrendszere. A különböző he­lyekről, javarészt kis telepü­lésekről jött fiatalok egészség- ügyi kultúrája szélsőséges. Az igényes környezet (MMG, BHG, TÁÉV asztalosüzeme) érezhetően jó hatást gya­korol. A felvonuló jellegű szakmáknál rendszeres az 1—I vödör, mosdótál 10—12 em­berre. Ha lehet minőségi sorren­det felállítani, úgy az nagy­jából a következő: MMG, Mezőgép, TÁÉV, Bőrdíszmű, Volán. Mindezzel kapcsolat­ban könnyen kél az az érzés, hogy egyik-másik idézett meg­állapítás talán vitatható. Vi­tassák is, de ne csak az öncé­lú vitatkozás, hanem a javí­tás kedvéért, gyakorlati bizo­nyítékokkal. A LEENDŐ SZAKMUNKÁ­SOK túlnyomó többsége kis falvakból, úgynevezett inger- szegény környezetből , jött Gyenge iskolai eredmények­kel, telve befelé fordulással, otthonról hozott „Ne szólj be­le!” szemlélettel. Ezekből kell a nevelőknek közösséget for­málniuk. Bárdonicsek János szavaival: „nekünk és most kell fölkeltenünk a ta­nulók érdeklődését olyan dol­gok iránt, melyek tartalma­sabbá tehetik egész életüket .* A diákotthonban élő gyere­kek főbb adatai a nagy egész­nek szinte tömény sűrítményét tartalmazzák, valamelyest a negatív irányban való elté­réssel, hiszen itt a leghátrá­sőt tovább mélyült, szervezet­té vált. Rendszeres kapcsolat alakult ki a párt- és tanácsi vezetés, intézmények között. Különösen Buda és Pest egye­sülésének századik évforduló­ja alkalmából került sor sok találkozóra. A centenáriumi év kereté­ben mozgalom indult abból a célból, hogy a megyék segít­sék a fővárosi kerületeket. A többi között a centenáriumi park létesítéséhez nyújtottak segítséget a megyék, a támo­gatás rá eső részét a mi me­gyénk is megadta. A másik legjelentősebb létesítmény, amelyet Tolna megye támoga­tásával hoztak létre, egy ifjú­sági klub a XII. kerületben. Ennek a klubnak a2 avatá­sára került sor tegnap. Az ava­tóünnepségen részt vett, mint már írásunk elején jeleztük, Szabópál Antal és Horváth Jó­zsef elvtárs is. nyosabb helyzetben lévőknek igyekeznek csakugyan „ott­hont” teremteni. Hogy milyen sikerrel, arról még szó lesz. Most tömören néhány adatot a diákotthoniakról: A gyerekek java része fa­lusi és csak mintegy négyötö­de járt osztott iskolába. Átla­gos életkoruk 16 év, így szü­leik zöme természetesen már nem fiatal. Az apák több mint fele 40—50 év közötti, az anyák 42,7 százaléka úgy­szintén. A szülők többsége az iparban dolgozik (47,7 száza­lék), ezután a mezőgazdaság következik, majd a háztar­tásbeliek és nyugdíjasok, vé­gül az egyéb csoportba sorol­hatók. A tanulók 6 százaléka állami gondozott, 15,8 száza­lékuk szülei elváltak, vagy egyikük, esetleg mindkettő meghalt. „Az sajnos nem le­mérhető, hogy az együtt élő szülők közül hányán teszik pokollá a gyerek életét az­zal, hogy még együtt élnek.” A szülők iskolai végzettsége alacsony, így a gyerekek a tanulás iránti különösebb in­díttatást otthonról aligha hoz­hatnak magukkal. 46 száza­lékuk nem végezte el a nyolc osztályt, 48,8 százalékuk az általános iskolával fejezte be tanulmányait. Az analfabéta szülők aránya 4,2 százalék. A közgondok iránti érdeklődé­sük nem mondható magas­nak. 374 felnőtt közül párt­tag 24 férfi és 3 nő, rend­szeres társadalmi munkát vé­gez 10 férfi és 4 nő. A csalá­dok átlagos létszáma 4,72 sze­mély, 2,6 szobás otthonokban laknak. Családi háza van a szülők 81,9 százalékának, a házak kereken felében für­dőszoba. Két szülőre (kereső­re) számítva jövedelmük az országos átlag alatt marad, 3380 forint, az egy családtag­ra jutó összeg havi 7l6 forint. A gyerekek rászorulnak a tár­sadalom segítségére, a nevelés­re. Az intézeti munkaterv a nevelésről: „A célkitűzéseket úgy kell közel hozni a tanu­lókhoz, hogy érezzék; nélkülük a szocializmus felépítése lehe­tetlen. .. Váljék meggyőződé­sükké, hogy munkásnak len­ni történelmi feladat.” (Folytatjuk ) ' ORDAS IVÁN Beiktatták megyénk új főügyészét Tegnap délelőtt Szekszárdra érkezett dr. Szénási Géza, a Magyar Népköztársaság leg­főbb ügyésze. Dr. Szénási Gé­za felmentette hivatalából dr. Szilcz Ákost, Tolna megye fő­ügyészét, majd beiktatta hiva­talába megyénk új főügyészét, dr. Pajger Vincét. Az aktuson számos közéleti személyiség élén jelen volt K. Papp József, a Központi Ellenőrző Bizott­ság tagja, a megyei pártbizott­ság első titkára, Horváth Jó­zsef, a megyei pártbizottság titkára és Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke. Dr. Szá- nási Géza ugyanekkor iktatta új hivatalába dr. Szilcz Ákost. Dr. Szilcz Ákos Veszprém me­gye főügyésze lett. 1975. április 30. Klubavatás .................. S zabópál Antal és Horváth József a XII. kerületben a szocialista társadalom— takarékos társadalom Alapvető Igazság, mint az egyszeregy. A szocialista tár­sadalom lényegéből, a ter­melőeszközök társadalmi tu­lajdonából 'következő teendő a takarékosság. „Gazdaságunk 'belső tarta- tékáinak feltárása és haszno­sítása tekintetében rendkívül nagy a jelentősége az éssze­rű takarékosságnak: a mun­kaerővel, az energiával az anyaggal, a pénzzel és az idővel" — állapította meg a . párt Központi Bizottsága be­számolója a XI. kongresszu­son. A takarékosság nem más, mint az ésszerűség érvénye­sítése a gazdálkodás, az élet valamennyi területén. Nem egyenlő tehát — nem fejező­dik be — a pazarlás fölszá­molásával, megakadályozásá­val. Hanem örökös kutatás a jobb, a célravezetőbb, a tár­sadalmilag hasznosabb meg­oldások után. S ez elvben azért egyszerű, mert a ter­melőeszközök társadalmi tu­lajdonából következően nem keresztezik, nem húzzák át e törekvéseket semmiféle profit­érdekek, A gyakorlatban azonban 'lassítják, késleltetik, sőt, olykor -lehetetlenné teszik mindennapos érvényesítését a szervezésbeli hibáik, a rosszul értelmezett csoportérdekek, az egyéni mulasztások. Tegyük hozzá gyorsan: több más' mellett Mart nézzük csak: az üzemi, a lakó- és a közi-ntézményi épületek fűté­sére — amint ezt hivatalos vizsgálatok megállapították — legkevesebb 10—15 szá­zalékkal több energiát hasz­nálnak fel a szükségesnél. Kívánatos a változtatás? Am ehhez jobb szigetelőanyagok­ra éppúgy szert kell tenni, mint -kedvezőbb hatásfokú ka­zánokra-, egészen odáig, hogy a fűtőtesteken ne csak dí­szelegjenek, hanem használ­hatóak is legyenek a szabá­lyozó csapok... -Rosszul értel­mezik tehát a takarékosságot ott, ahol -ideig-óráig tartó kampányt látnak benne, s nem a gazdálkodás állandó részeként, a fejlesztési elkép­zelések -lényeges tényezője­ként -kezelik. MEGOSZTOTT FELADATOK A házgyári lakások viszony­lag magas -költségeinek mér­séklése — amit fontos fel­adatként jelölt meg a mi­niszter a- tárca vá-lla-tvezetői- n-ek márciusi értekezletén — nem sorolható a munkások lehetséges felajánlásai 'közé. Ezért ők keveset tudnak ten­ni. Azért már többet, amit a konzerviparban határoztak el: idén a-z ésszerűbb, figyelme­sebb gőzíelhaszná'lá-ssa'l 7,5 nVillió forintot takarítanak meg. Azután: 12 millió -köb­méter -vízzel- kevesebbet hasz­nálnak fel. Summa-summárum: 4,5 százalékkal, mérséklik az energia-költségeket Ebben a vezetésnek és a műszakiak­nak -is, a munkásoknak is megvan a- maguk -része. így szól a XI. kongresszus határozatának egyik monda­ta: „Az ország természeti kincseinek, valamint -nyers­anyagainak hasznosítása át­fogó intézkedéseket k-ivá-n,” Vannak tehát központi, má­sok által meg nem tehető lépések, s ezek lényegesen befolyásolhatják, mennyire ta­karékos a szocialista- társada­lom. Hibásan okoskodnak azonban azok, akik úgy vé­lik, majd ha a kormányzati szervek megtették az intézke­déseket, akkor' kerül rájuk a sor. Nem csekély az így gon­dolkodók száma! A Miniszter- tanács határozata alapján ugyanis mindenül* — vállaló- töknál, szövetkezeteknél, in­tézményeknél — takarékossá­gi tervet kellett -készíteni. Ezek felülvizsgálata nemcsak örvendetes, hanem elszomo­rító ta-pasz-tclatokkal -is szol­gált. Formális és látszatin­tézkedések halmazává'!, amik­nek semmi köze a- tényleges takarékossághoz. Annál in­kább ahhoz, hogy „'letudja­nak" egy feladatot. SOKFÉLE ALKOTÓELEM Dologi javaink, munkáé ró - és pénzügyi forrá-sa-ink tár­sadalmi i méretű toka rékos fel­használása nem cél) hanem eszköz, nélkülözhetetlen ah­hoz, hogy töretlen legyen a gazdasági -növekedés. Ez az eszköz, a- takarékosság éppen ezért sokféle alkotóelemet sű­ríthet, kell-, hogy -sűrítsen. Benne van a szocialista bri­gádok szervezte takarékossági őrjárat éppúgy, mint az, hogy például a híradástechnikai iparban hárommilliót költöt­tek — licencvásárlással együtt — az addig importált vas- oxid -haza-i előállítására, s nyertek ezen a módon éven­te húszmillió forintot 1 LEHET OTMILLIÁRDDAL TÖBB? Érdemes mindezekért fára­dozni, hiszen .társadalmunk takarékossági törekvései nem pusztán eszmei indíttatós-úak, sürgetik azokat anyagi érde­kek is. 1974-ben az állam 10 milliárd forintot -költött az egészségügyi ellátásra, s 5,2 mil'liárdot fizettek ki családi pótlékként. -Ez utóbbi összeg éppen annyi, amennyit a népgazdaságban megtakarít­hatnánk tizenkét hóna-p alatt, ha sikerülne egy százalékkal mérsékelni a-z anyagköltsége­ket! Tegyük fel: a megtaka­rítást teljes egészében, a csa­ládi polákok emelésére for­dítanák. Egy csapásra meg­kétszereződnék a havi járan­dóság! Vagy: ekkora összeg­ből 25 százalékkal lehetne emelni a -nyugdijakat! Tulaj­donosi 'becsületünk, s anyagi érdekünk egybevág, a nélkü­lözhetetlen eszköz, a takaré­kosság alkalmazására sar­kaik Ám úgy, hogy mindenki a maga területén, a maga eszközével szorgoskodjék, s ne azt 'lesse tétlenül, vagy immel-á-mmal piszmogva» mit csinál a szomszéd! Csakis így, nem reszort-, hanem társadalmi feladatként, nem kampány céljaként, ha­nem gazdálkodásunk állandó elemeként -szabad felfogni, ér­telmezni a takarékosságot. Ezt hangsúlyozta Németh Ká­roly, a párt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, amikor a XI. kongresszuson megállapítot­ta: „Igaz és tartós eredményt csak az hozhat, ha a tudo­mányos kutatás és a műsza­ki fejlesztés műhelyeiben, a te rve ző intézetekben, valóm i n t a közvetlen termelésben dol­gozók tevékenységében egy­aránt vezérlő elvvé válik, hogy a lehető legkisebb rá­fordítással érjük el a legked­vezőbb gazdasáni eredményt.” MÉSZÁROS OTTÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom