Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
FALUSI VÁLTOZÁSOK r „TÖRTÉNELMI IDŐKET ÉLÜNK!” Ez az időtálló közhely mindig igaz volt. hiszen nincs az emberiség múltjának olyan pillanata, mely ne lenne része történelmének. Mégis érdemes számvetést készíteni arról, hogy ennek a megszakítha- tatlan folyamatnak utolsó harminc esztendeje milyen változásokat hozott. Kötetek sora kellene ahhoz, hogy ez a számvetés teljességre törekedjék. Egy napilap hasábjain természetesen nem lehet erre vállalkozni. Szűkítsük a kört tehát országos méretekből megyeire, azon belül csak a községekre, a falusi változásokra. A múlttal, a felszabadulás előtti évekkel való összehasonlítás egyre többek számára jelent tényleges történelmet Akik 1945-ben húszévesek voltak, azok ma az ötvenediket tapossák. Az akkori harminc esztendősök napjainkra elérték a nyugdíjkorhatárt, a java korbeli 40 felettiek pedig már visszavonhatatlanul az öregek közé tartoznak. A következők- bén az olvasó nem egy számadattal találkozik majd. kezdjük az egyik legjellemzőbbek Az 1970-es népszámlálás adatai szerint a megye, és ezen ■ belül a falvak lakóinak pontosan ugyanolyan arányú része, 37,6 százaléka a felszabadulás esztendejében a világon se volt. Ez a százalékarány a természet rendje szerint, a kihalások révén azóta már változott és évről évre emelkedik. összefoglalásunkat furcsa ellentmondással kezdhetjük. Vannak az elmúlt harminc évvel kapcsolatban mérhető változások. és vannak olyanok, melyek mérésére objektív mérce nem áll rendelkezésünkre. Olykor azonban a mérhető változások is mérhetetlenek, mert minden tudományok segédtudománya, a jelenségek módosulásait számokban rögzítő statisztika, korábban sok olyan tény iránt bem érdeklődött, melyekre ma kíváncsi. Vannak hiányzó és hozzáférhetetlen adatok, források is. A felszabadulás esztendejében nem készülhetett teljes értékű statisztikai adatgyűjtés, így — mikor-ho- gyan — csak az 1941-es és 1949-es népszámlálások adatait vehettük alapuL . . * * i , A VÄROSIASODÄSSAL és az elvándorlások, az életforma módosulása, a nagy társadalmi átrétegeződés révén a faluban élő lakosság aránya éppúgy módosult a megye egészéhez Viszonyítva, mint ahogyan ez történt foglalkoztatottsági téren és más vonatkozásokban is. 1941-ben Tolna megye lakosainak 89,5 százaléka élt falun, 1949-ben 88,9 százalék, 1970-ben 84,2 százalék. Amíg korábban a falusi lét a kiasz» szikusan „falusi” megélhetést, a mezőgazdaságot jelentette, 1970-ig a helyzet tökéletesen megváltozott és azóta js tovább változik. 1949-ben a falusi keresőknek és eltartottjaiknak 72.9 százalékos arányban a mezőgazdaság adott kenyeret. 1970-ben 47,4 százaléknak. Ugyanebben a két időpontban az iparban-építő- iparban dolgozók aránya 13,4 százalékról felugrott 32,3 százalékra, az „egyéb” foglalkozásúaké 13,7-ről 20,3 százalékra. Növekedett viszont az aktív keresők aránya 44,9 százalékról, 46,3 százalékra. Az pedig. hogy az úgynevezett ,,in- aktívaké” 1,4 százalékról 12.4- re változott, nemcsak az elöregedést jelzi, hanem összehasonlíthatatlanul humanistábbá vált nyugdíjviszonyainkat Isi A falvak tényleges lélek- szám-gyarapodása csökkent. 1931—1941: 1,6% 1941—1948: i—0,8% 1949—195?: —3,3% 1960—1909: —3,2% Azóta a kereseti viszonyok előnyös változtával megindult valamelyes visszavándorlás, így az alább tükrözött arányok némileg egészségesebbé módosultak. „ t KORCSOPORTOK 1949 1970 években 0—14 éves 25,5% 22,2% 15—39 éves 37,2% 34,7% 40—59 éves 24,4% 24,6% 60 óv feletti 12,9% 18,5% * Falvaink külső képe megszokott, egy kevéssé szinte túlságosan is az. de a változások szinte valamennyin mérhetők. A gazdatelkes beépítésű község-mag, ha úgy tetszik, ófalu. hagyományos. Két ablakkal, keskenyebb végükkel az utca felé forduló házak, kissé emelt tornác, közös tető alá csatlakozóan a gazdasági épületek, szemközt esetleg külön (az ilyen elvek szerint emelt házaknál egyáltalán nem célszerűtlen) nyári konyha. Ugyanez rangosabb kivitelben: — sok ablak az utcára, két- szárnyú kapubejáró, akár vár- szerűen zárt belső udvar is. mint például a régi Decs legmódosabb részén, az egykori öreg-utcában. Ezeket az elzárkózás klasszikus példájaként már Móricz Zsigmond is megörökítette egyik riportjában. A régi építésű központokat azonban ma már új, kevés fantáziáról árulkodó, többnyire négyzetes alaprajzú há?ak gyűrűje, új lakótelepek övezik. Most ne az esztétikumra hivatkozva kötekedjünk. hanem vegyük tudomásul, hogy ezek az új házak éppúgy életforma-változást jelentenek, mint azok a régiek, melyek hátsó traktusa megmaradt, az utca felé azonban az előbb említettekhez hasonló új résszel „fejelték” meg azokat. A belső, nehezebben mérhető változásokról majd később. AZ 1970-ES ÁLLAPOT SZE. RINT a községekben lévő lakások jóval több, mint negyedrésze a felszabadulás után épült. A lakások építésének időpontja, az épületek kora bizonyos mértékig meghatározza a bennük lakók életének ci- vilizáltságát. Az alábbi számok azt tükrözik, hogy a községi lakásállomány hány százaléka milyen korban épült. Zárójelbe tettük az 1945. évj állapotra vonatkozó adatokat 1849 efőtt épült a lakások 7,0 százaléka (8,5%) 1850—1899 között 30,4 százaléka (42,3%) 1900—1944 között 35,4 százaléka (49,2%) a felszabadulástól 1969-ig 27,2 százaléka (—) A felszabadulás esztendejében Magyarországon a palackos gázszolgáltatás még ismeretlen volt. 1970-ben a falusi háztartások több mint fele rendelkezett palackos gázzal. Folytathatnánk a részletezést még sokáig, hiszen a villany, a csatornázás, az ivóvíz-szolgáltatás éppúgy mérhetően módosult, mint maguknak az épületeknek felszereltsége, anyaga is. (Ki látott a közelmúltban épülő falusi háznál vert falat döngölni, ha csak nem a még meglévő cigánytelepeken?) Mindez közismert, ne terheljük vele az olvasót. Érdemesebb viszont olyan — számokkal nem érzékeltethető — mélységekbe merülni, mely a korábban említett 37,6 százalékhoz tartozóknak, a felszabadulás után születetteknek nemcsak, hogy történelem, hanem a csak tudomásul vehető, de érzésekkel már nem követhető mesék birodalmába tartozik. Pedig nem volt mese. j*:^- • % EGY Tf^GYEREKES PA. RASZTCS ÁLADBÓL SZÁRMÁZÓ, ma már értelmiségi asszony mesélte nemrég, hogy megrótta az iskolából meglepően piszkosan hazaérkező kisfiát. A megrovásban szerepelt a fiatalok által nem is mindig jogtalanul unt, Bezzeg az én időmben”-hez hasonlóan kezdődő szöveg is. Az anya megemlítette hajdani kislánykorát, és azt, hogy a kétszobás falusi házban élők — szülőkkel, nagyszülőkkel együtt összesen tizennégyen — milyen nehezen tudtak mosakodni. Az általános iskolás gyerek természetes kérdése a következő volt: — Miért nem zuhanyoztatok akkor? (1970-ben minden ötödik Tolna megyei falusi lakáshoz fürdőszoba, vagy mosdófülke tartozott.) : wi* Ez csak aprócska adalék. A m^gve legnagyobb létszámú isko’diának igazgatója, Kaszás Tm-e már harminc évvel ez- r’ : is tanított. Így emléke—- A. nvsitai cselédek gyer ’ -* pi. }:■*?,rTétéri nem az j l dielt gondot, hogy mire kibontakozásnak saját rendszere egészen másként nyitott teret, engedett utat. A fellelhető adatokból készített — de a KSH Tolna megyei igazgatósága vezetőjének, dr. Máté Jánosnak is bemutatott — saját összeállításunk, úgy érezzük jól érvelő példával érzékelteti az iskolai végzettség terén harminc év alatt megyénkben végbement váltód zásokat. Alapul két korcsoportot vettünk. Azokat, akik a felszabaduláskor 20—24, illetve 40—44 évesek voltak. A továbbiakban olvasandó számok közül az első oszlop azt mutatja, hogy ezek közül milyen arányban, milyen iskolai végzettséghez jutottak azok. akik 1970-ben még éltek, tehát adataik a népszámláláskor szerepeltek. 1970-ben 45—49, 65—• 69 évesek voltak. összehasonlítási alapul azokat vettük, akik 1970-ben érték el azt az életkort, melyet apá- ik-anyáik a felszabadulás idején betöltötték. Ezek a második oszlopban szerepelnek. Az 1945-ben Az 1970-ben 20—24 évesek iskolai végzettségének aránya százalékosan nem járt iskolába legalább 1—4 osztályt járt legalább 1—6 osztályt járt legalább 8 osztályt járt érettségizett felsőfokú oklevelet szerzett 2,0% 7,9 % 70,7% 24,8% 4,4% 1,8% 1.4% ~ 2,8% ‘ 12,4% 87,6% " 23,8% 3,5% Az 1970-ben 65—69 évesek a háborút jártak nemzedéke, akiknek kihalási aránya magasabb. Helyzetük, végzettségük összehasonlíthatatlanul r rosszabb, mint azoké. akik ebben az időben voltak annyi idősek, mint ők a háború be- fejeztekor. , Az 1945-ben Az1970-befl> 40—44 évesek iskolai végzettségének aránya százalékosan nem járt iskolába' 5,2% 2,3% legalább 1—4 osztályt járt 21,9% 7,6% legalább 1—6 osztályt járt 85,1% 60,3% legalább 8 osztályt járt 7,8% 34,1% érettségizett 2,3% 8,7% felsőfokú oklevelet szerzett 1.0% 2.5% tanítsa őket az ember, hanem a „hogyan”. Hetek, hónapok múltak el. amíg a tőlük társadalmi téren fényévnyi távolságra lévő tanító előtt egyáltalán meg mertek szólalni. Legelőbb a minimális beszédkészséget kellett alapfokúvá fejleszteni. A PUSZTAI CSELÉDGYEREKEK az akkori falusi társadalmi rétegeződés legaljáról jöttek. Szüléikbe évszázadok során, a szót betű szerint értve. verték bele a szolgai alázatosságot. Ezt jobban, mint Ily- lyés Gyuía senki nem írta meg, de a meglettebbek szinte kivétel nélkül tudnak példákat idézni. Pofozkodó, vagy akár a ius primae noctist, az első éjszaka jogát bevett szokásként gyakorló uraságokról éppúgy, mint az akkori gondolkodásmód. gondolatrendszer egyetlen középpontjáról. a földről. A cseléd földből élt, a kisparaszt. középparaszt, basaparaszt más-más szinten, de ugyancsak. A földszerzés, bármilyen arányokban, volt az élet szinte kizárólagos célja. Éppen ezért rekedt meg a falusi gyerekek jelentős százaléka a négy eleminél és jelentette még a jómódúaknái is — tisztelet az arányaiban elenyésző kivételnek — az iskolázás csúcsát a négy polgári. Innen már tovább lehetett jutni a társadalmilag ugyan nagyon fontos, de épp az akkori társadalom által édeskevéssé becsült nemzet napszámosai, a tanítók sorába, vagy ha az egyház is úgy akarta, papnak. Az egyház, kitűnő gyakorlati érzékkel, merített is a káder- utánpótlás ilyen forrásából. Arról természetesen nem készült statisztika, hogy hány tehetséges falusi gyerek maradt meg az eke szarvánál és nem jutott tovább. A felszabadulás előtti Magyarországot túlzás nélkül lehet a tehetsé- meg temetőjének nevezni. Különb igazolásra nincs is szükség. mint utalni az 1945 óta falusi környezetből kikerült és a képességeiről bizonyságot tettek százezres, milliós táborára. Az „alapanyag”, a nép korábban is ugyanaz volt. de a A megye falvaiból legmagasabb arányban (4,0%) azok szereztek egyetemi, vagy főiskolai diplomát, akik 1970-ben 30—34 évesek voltak. • AZ ÉRTÉKREND gyökeresen megváltozott, mint ahogyan hovatovább teljesen eltűnőben van a klasszikus paraszti munka is. helye napjainkban már majdnem csak a háztájiban van. A földszerzés még gondolatban se cél, legfeljebb a telek-tulajdon. Az olvasás valamikor naplopásnak minősült a falusi ember számára és aki csakugyan magasabb végzettséget szerzett, arra az osztályos társai jól-rosz- szul leplezett gyanakvással néztek. Ismét csak tisztelet a kivételnek, de nemcsak kiszakadt a többiek közül, hanem el is szakadt tőlük. A beiskolázási számadatok évről évre tükrözik, hogy a tanulás iránti igény ma már általános. Az igények változtára a Mü. M. 505-ös Szakmunkásképző Intézetből idézünk egy példát. A nagy iskola tanulóinak túlnyomó többsége, közel 90 százaléka falusi. Nem atomfizikusoknak készülnek, hanem szakmunkásoknak. Somogyvári Istvánnak. az I. éves hegesztőtanulók osztályfőnökének felmérése 1975 márciusából: A 29 tanuló közül az iskola 12 ezer kötetes könyvtárának beiratkozott olvasója volt 25 Közülük további négyen falusi könyvtárak tagjai js. Havonta és fejenként átlagosan 3 könyvet vesznek ki a könyvtárból. Nincs köztük olyan, akinek családjában ne lenne rádió, de van amelyiknél négy készülék is akad. Huszonhetüknél van otthon televízió, tizennégyen kezdték el — 20—25 kötettel — saját könyvtáruk megalapozását. Valamennyien rendszeres újságolvasók, öten folyóiratolvasók. A Mü. M, 505-ösben is általános a továbbtanulási kedv és a lehetőségekkel kapcsolatban bajos tájékozatlansággal vádolni a fiatalokat. Kaszás igazgató n^m csokélv örömmel és az „előre tervezés” felett érzett némi jószándékú derűvel — négy olyan tanulóról is tud, akik a legújabb lehetőségekré számítanak. Arra. hogy szak-^ munkás-bizonyítvány birtokában küldik majd egyetemre őket. AZ 1945-ÖS ESZTENDŐ FIATALJA éppúgy csak saját portában gondolkodott, mint szülei. Szó sincs arról, mintha a maiaknak ne lenne fontos a saját érdekük (legyen is!), de értelmesen szervezett, nyilvánvaló hasznú, közérdekű társadalmi munkára szívesen kaphatók. K. Papp József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, még bizonyára emlékszik a szekszárdi szakmunkástanulók táviratára, melyben jelentették, hogy a néhány év előtti Szamos menti árvíz kárainak helyreállításánál a tervezettnél fél tucattal több ház felépítését vállalják Elismerő levelét a Mü. M.-ben ma is őrzik. Ismét csak nem mérhető, de alig hihető, hogy a fiatalok tudatának, gondolkodásmódjának változása ne hatna vissza a szülői házra, ahol magában is bővült a világkép. Itt utaljunk arra, hogy a falujából régen legfeljebb csak országos vásárkor; vagy katonaidejét letölteni kiszaka- dóknál, mennyivel nyitottabb szemmel néznek körül a világban azok. akik a községekben laknak ugyan, de ingázókként nap-nap után járnak ipari munkahelyekre, munkásokká váltak. EZT A CIKKET szinte a végtelenségig folytathatnánk, az élet annyiféle területéről lehetne szót ejteni. Nemcsak megváltozottakról. hanem vál- toztatandókról is. Nem azt akartuk bizonyítani, hogy eljött már a Kánaán, csak nagy vonalakban, valamelyest érzékeltetni. hogy egy kis megye falvainak lakói mennyivel jutottak előbbre a magyar történelem honfoglalás óta második legnagyobb sorsfordulója óta, az utolsó 30 év során. ORDAS IVAN
