Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-27 / 98. szám
BARANYI FERENC: BALLADA Erdő mélyén vau egy tó, van egy tó, tiszta volt és csillogó, csillogó. Lány futott a vize mellé, hogy bánatát vízbe vetné, de a bánat egy volt véle: lányt is rántva hullt a mélybe. Ott maradt a lány: a bánat, karjaiban a hínárnak, ringatták ölelő zöldek, amíg süllyedt egyre följebb, föl a mélybe, föl a mélybe, tükrözött, vízmélyi égbe. Erdő mélyén van egy tó, van egy tó, már a medre koporsó, koporsó. KUT1 HORVÁTH GYÖRGY} AMIKOR SZOMORO Jutkának Amikor szomorú a kedves szemében elborul az ég s becsukódik önmagába de ha mosolyog kitárulkozik arcán a végtelen Haudujudu ? Miről álmodik a tány? Erről énekeltek slágert a harmincas években. Akkor mesebeli vőlegényről álmodott o lány. És most? A rádió külföldi tóncda lénekesek slágereit rögzítette. Ilonka behunyt szemmel hallgatta Ben Holmes énekét Szerelmes volt az angol énekes hangjába. Ben Holmes volt az álma, férfiideálja, az elérhetetlen boldogság szimbóluma. Elérhetetlen? Hiszen koncertet ad Budapesten! Ha találkozhatna vele... Aztán elhessegette ezt az áknot. Hyen csoda nincsen. Lázasan leste a Ben Holmesről szóló híreket Már húszadikán Budapestre érkezik— Biztoson az Intercontinentalban fog lakni — vélte Ilonka. Haditervet eszelt ki. Mindennap elmegy a szálló halijába. Hátha találkoznak,. hátha észreveszi őt a világhírű tá ncdaléoekes. De miért venné őt észre, a szürke kis Ilonkát? Tizenkilencedikén a Lenin körúton, egy kirakat előtt, mintha Ben Holmest pillantotta volna meg. A fényképre gondolt és újra meg újra megnézte a fiatalembert Ö az! Úgy látszik, Holmesnek előbb volt kedve a magyar fővárosba utazni? Lehet, hogy idegen városba érkezve, szeret kóborolni az utcákon. Utánoment A férfi a Duno-part felé tartott Az Intercontinentalba megy — gondolta Ilonka és igaza volt. Most már eltűnt minden kétsége. Egy ideig tanácstalanul álldogált a szálló előtt És ekkor észrevette, hogy Ben Holmes kijön. Ilonka gyorsan határozott. Papírt és golyóstollat vett elő táskájából és az énekes után kiáltott: „Mr. Holmes!” Az megállt, csodálkozva nézett a lányra, azután elmosolyodott — Houdujudu? — kérdezte és a lány a nagy boldogságtól nem tudott válaszolni. A lány feléje nyújtotta a papírt. Az bólintássol válaszolt. — Eszpresszó? — jcvasolta a fiatal férfi. Ezt a nemzetközi szót könnyű volt megérteni'. Aztán ott ültek egymás mellett. A férfi aláírta a nevét és néhány; angol szót mondott. Ilonka mosolygott, ezután eszébe jutott Holmes néhány dalának címe és leckeszerűen elmondta. A fiú hálából meqpaskolta a lány kezét ültek egymás mellett, a lány boldogan, partnere kicsit zavartan. Aztán a férfi fizetett és az órájára mutatott. Az ötös számra. Azután az ujjúval körbemení az óralapon és megállt az ötösön, maid a székre mutatott így jelezte, hogy holnap ötkor itt várja. A lány megértette és kipirult arccal igent intett. Másnap már fél ötkor ott volt Az ablak mellé ült és látta, hogy a fiú a Galamb utca felől érkezik, bemegy egy trafikba, amelynek kirakatából két Ben Holmes képet vesznek ki. Öt óra lett, a férfi belépett az esrpresszó ajtaján és üdvözölte a lányt, azután átadta a boldog Ilonkának a két lapot. I Némán ültek egymás mellett. Milyen jő lenne, ha angolul tudnék — gondolta Ilonka —, akkor elmondhatná, hogy ő a legboldogabb lány a világon. A fagylalt elfogyott és ki tud a, meddig ültek volna szótlanul egymás mellett, ha nem lépett volna be az esrpresz- szóba egy vörös hajú fiatalember. — Szia, Feri — szólt oda Holmeshez. — Mutass be a kislánynak. Ilonka megkövültén bámult az érkezőre, azután bálványára, aki zavartan integetett a vöröshajúnak. Az nevetve, búcsúzott: — Na szia, te Holmes. A lány még mindig nem jutott szóhoz. A fiú lassafl O fénykén után nyúlt és halkan, magyarul megszólalt: — Bocsásson meg, elfelejtettem dedikálni a fényképeket. Elővette qolyóstollát és erőteljes betűkkel ráírta a nevét a fényképek aljára: „Szeperdi Ferenc”. _ __ . P ALÁSTI LÁSZLÓ Csörsz István: A fiúi aki felnő • V N em zavar, ha kinyitom? — kérdezte a fiú. A csukott verandaajtó előtt állt — Nyugodtan — mondta a férfi —, de attól nem ér ide hamarabb. Látod talán? — Nem. — Azért, mert én sem — mondta a férfi. — Milyen hűvös lett Valóban hűvös volt. A fiú nem látta a kikötőt, mert eltakarták a fák. De látta a lehorgonyzóit vitorlások árbocainak a csúcsát a fák felett Friss szél fújt, északnyugatról. Tudta, hogy északnyugatról fúj, mégis megnézte a szélkakast a kerti fenyő csúcsán. Tájoló keresztet erősítettek a szélkakas alá. — Valóban megfordult a szél — mondta. — Húsz percért később, mint ahogy én vártam — ismerte be a férfi.' — Körülbelül akkor, amikor anyád odaért. Lehet, hogy meggondolta magát ■— Nem — mondta a fiú. — Szerintem sem. De ezzel Is át tud jönni. Nem rossz széL Nem jó, de nem is rossz. Csak éppen a húsz perc lesz kevés. Kár, hogy annyira ragaszkodott hozzá. — Nem ragaszkodott, csak azt mondta, hogy húsz perc alatt ideér — mondta a fiú. — Az ugyanaz. Majd ha felnősz, megérted, milyen fából faragták az anyádat. Nem baj. Ha tudni akarod, mindig ezt szerettem benne a legjobban. Ezért is vettem el. Már akkor rengeteget fogadtunk. Egyszer Debrecenből jöttünk haza a kis Renaulttal, amit az albumban láttál. Anyád meg akarta nézni a hortobágyi hidat. Csak szekerekkel találkoztunk és mindegyik szembe jött. Egy óra múlva azt mondja anyád, az lehetetlen, hogy mindig szembe jönnek a szekerek. Miért lenne lehetetlen, mondtam. Fogadtam vele, hogy még öttel találkozunk Hortobágyig és mind az öt szembe jön. így is lett, pedig tudtam, hogy anyád arra számított, Hortobágy előtt olyan szekerekkel találkozunk, amelyek a falu felé tartanak. A logika helyes volt, de a szerencséhez nem logika kell — nevetett és hallgatta kicsit, hogy nevet M egnéztétek a hidat? — kérdezte a fiú. — Persze, a kocsiból, de anyádat már nem érdekelte annyira. Mérges sott, ntprf veszített — Látod, ezért utálom iá dolgot — mondta a fiú. A férfi még mindig nevetett — Az a baj, hogy anyád csak nyerni szeret — mondta. — Nem lehet mindig nyerni. Tanulj belőle. >— Tanulok — mondta a fiú. Tovább nézte a vizet és a fák teteje felett mozgó árbóc- csúcsokat. Két órája még mind a hárman együtt ültek a hallban. Az asszony kávét készített. Jó lesz, ha igyekszik a Frici, mondta a férfi. Fricinek hívták az asszony bátyját Mert hamarosan megfordul a szél. Miből gondolod? — kérdezte az asszony. Nem gondolom, hanem tudom, mondta a férfi. Mindig megfordul tizenegykor, ha északról fúj reggel. Ha most indul, még jó szélben jöhet Ne féltsd őt, mondta az asszony. A fiú a kandalló előtt ült, halántékát a hűvös, zöld csempéhez szorította. Egy szál orrvitorlával is átjöhet, mondta az asszony. Most igen, mosolygott a férfi.' Később már nem. Később már csak akkor, ha te vinnéd a hajót. Frici ügyesebb, mondta az asszony. Nagy tévedés, nevetett a férfi. Te vagy az ügyesebb. Sokáig tanultad, de megtanultad, hogy kell csinálni. Húsz perc alatt egy szál orr- vitorlával, mondta az asszony. Letette a kávésdobozt és a kis csontkanalat, amivel a kávét mérték, beült a Fiatba és elment. A falu ismerte Frici hajóját: kicsit magasan feküdt a vízen. Nem látta sehol. Becsukta a veranda aitaját és megtöltötte a kávéfőzőt. — Na, ez jó lesz — mondta a férfi. — A kávéról teljesen elfelejtkeztünk. Látod, én is anyádnak drukkolok. — Nem neki — mondta a fiú. — Szamárság — nevetett a férfi. — Nem kell mindent sző szerint venni. Nem mindig úgy mondja az ember, ahogy gondolja. — Anya úgy mondja — mondta a fiú. — Az igaz. Ezért olyan nehézkes, veled együtt. Valószínűleg tőle örökölted ezt a tulajdonságot. Folyton vigyáztok magatokra. Bekészítetted a kávét? — Be — mondta a fiú. Már az előbb feltette a kávéfőzőt a rezsóra. — Miért mondtad, hogy bekészítetted T — kérdezte a férfi. — Hogyhogy miért mondtam? — csodálkozott a fiú. — Mert bekészítettem. Eátod, hogy feltettem. N em hagyod magad ugratni — mosolygott a férfi. —, Persze, hogy látom. Tréfából kérdeztem. De ha olyan ostoba lennék, hogy nem tréfából kérdezném, akkor megérdemelném, hogy ugrass egy kicsit. Figyeljen az ember, azért van szeme. Azt hiszitek anyáddal, ha füllent valaki, akkor leesik a fene tudja mi a fejetekről! — Nem értem, hogy mit akarsz. Mondjam azt, hogy nem tettem fel, amikor feltettem? — Megpróbálhatod — nevetett a férfi. — Hogy lásd, nem esik le a koronád. A fiú vállat vont — Nem tettem fel — mondta. — Ez persze hülyeség, hiszen feltettem — elmosolyodott — Ugye, hogy máris lazább vagy? — nevetett a férfi. — Csak egy kicsit, de mégis.’ Nem kell folyton őrködni. Bizonyítani ! Gyakran ugratják az embert és ha te ugrasz, mindig is ugratni fognak. Életed végéig a céltáblájuk le« szel. — vidáman nézett a fiú szemébe. Rágyújtott egy cigarettára. Csengettek. — A postás — mondta á fiú. — Végre! Megjött a tanács levele. Jövő tavaszra nekünk is lesz csónakházunk és Fricá áthozhatja a hajóját. Hozd be légy szíves. Te is aláírhatod, már felnőtt vagy. A fiú kiment. Nem széli! semmit, amikor visszajött. — Mi az? — kérdezte a férfi. — Elutasították a kérvényünket? — Elfogadták — mondta a fiú. A férfi látta, hogy nem levelet tart a kezében, hanem egy táviratot. Kicsit idegesen vette el tőle. „Feleségét baleset érte. Stop. Alsóőrsi ÁUomásfőnökség. Stop.” — olvasta. Meg akarta fogni a fiú vállát, de mellé nyúlt. Fehér és fekete Teniszezők. (Fotó: TÁSZSZ—MTI—KS) <
