Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-26 / 97. szám

A t? Charles de Gaulle: Háborús emlékiratok (Részlet) r X német kapituláció most már csupán formaságok kér­dése. De ezeket még teljesíteni kell. Goring,* akit Hitler eset­leges utódává szemelt ki, s aki úgy hitte, hogy a kancellárra már nem hallgat senki, még a Führer halála előtt felvázolta egy tárgyalási kísérlet körvo­nalait. Ezt azonban Hitler azonnal megbélyegezte és el­vetette. Himmler, aki az utód­lási sorrendben a második he­lyen állott, a maga részéről kapcsolatba lépett Bemadotte gróffal, a svéd Vöröskereszt elnökével, és Stockholmon ke­resztül fegyverszüneti indít­ványt juttatott el a nyugati kormányokhoz. Himmler való­színűleg arra spekulált, hogy ha a nyugati fronton meg­szűnnek a harcok, a keleti arcvonalon viszont folytatód­nak, akkor a szövetségesek tá­borában szakadás keletkezik, amit a Reich a maga javára kiaknázhat. A Gestapo nagy­mesterének lépését néhány olyan gesztus kísérte, amely gonosztetteivel méltán kiérde­melt undok hírhedtségének enyhítését célozta. így például in extremis felhatalmazta a Nemzetközi Vöröskeresztet, hogy élelmiszereket osszon szét a deportáltak között. Mi­helyt ez a szervezet értesített bennünket, azonnal élelmi­szereket küldtünk Dél-Német- országba, az ottani koncentrá­ciós táboroknak és azoknak a kiéhezett menetoszlopoknak, amelyeket a németek hajtot­tak az utakon. A szállítmá­nyokat Bernből és Zürichből indítottuk útnak saját, svájci sofőrök vezette teherautóin­kon. Személy szerint hozzám Himmler egy félhivatalos me­morandumot juttatott el, amelynek aggódó hangja alól előtűnt a ravaszság. „Rendben van! Önök nyertek — ismerte el a dokumentum. — Aki tud­ja, honnan indult el ön, de Gaulle tábornok, annak na­gyon mélven meg kell emelnie a kalapját ön előtt... De most mihez fog kezdeni? Az angolszászokra bízza magát? ök csatlósként kezelik majd, és megfosztják a becsületétől. A szovjetekkel társul ? Azok a maguk törvényének vetik alá Franciaországot, önt pedig örökre elintézik... Valójában egyetlen út vezethetné el az ön népét a nagysághoz és a függetlenséghez, s ez az út a legyőzött Németországgal való megegyezés... Hirdesse meg azonnal! Haladéktalanul lép­jen kapcsolatba azokkal az emberekkel, akik a Reichben még tényleges hatalommal rendelkeznek, és új irányba akarják vezetni országunkat.., ök készek rá. Kérik önt... Ha ön leküzdi a bosszúállás szel­lemét, ha megragadja az al­kalmat, amelyet a történelem ma kínál önnek, minden idők legnagyobb embere lesz.” _.a kétségbeesett kísértő semmiféle válását sem tőlem, sem a londoni, sem a washing­toni kormánytól nem kapott. Himmlemek egyébként sem volt mit felajánlania. Hitler, aki valószínűleg megneszelte egyéni próbálkozásait, kita­gadta az utódlásból. Úgy ren­delkezett, hogy öngyilkossága után Dönitz tengernagy le­gyen az örökös. A birodalmi kancellária föld alatti bunke­réből küldött utolsó távirat az admirálist ruházta fel a ve­zérlet jogával. A Reich tekintélyének utolsó védelmezői a végső pil­lanatokig azon erőlködtek, hogy valamiféle különmegálla- podásra jussanak a nyugatiak­kal. Hiába! Az utóbbiak ra­gaszkodtak ahhoz, hogy Né­metország minden feltétel nél­kül, egyidejűleg tegye le a fegyvert mindegyik szövetsé­ges előtt... ...Május 9-én de Lattre tá­bornok helyet foglal a szövet­séges nagyhatalmak katonai megbízottainak oldalán, egy zászlókkal díszített fali fegy­vergyűjtemény alatt, amelyen a szövetségesek lobogói között a francia trikolor is látható. A német fegyverletétel végső aktusán Franciaország képvi­selője éppúgy aláíróként szere­pel, mint Oroszország, az Egyesült Államok, és Nagy- Britannia megbízottjai. Keitel tábornagy felkiáltása: „Micso­da? A franciák is!”, szemlél­tetően illusztrálja azt a ha­talmas teljesítményt, amelyet Franciaország és hadserege véghezvitt, hogy ennyire fel tudott emelkedni. „Megnyertük a háborút! Itt a győzelem! A szövetséges nemzetek és Franciaország győzelme ez!...” Hungaroplast ’75. '„Nem ís olyan régen még bizonyításra szorult az az állí­tás, hogy a műanyag nem pót­anyag. Ma már a népgazda­ság minden ágában évről évre növekvő mennyiségben hasz­nálnak fel műanyagokat” — olvasható a Gépipari Tudomá­nyos Egyesület és a Magyar Kémikusok Egyesülete havi műszaki folyóiratának Ismerte­tőjében. De hogy a műanyag nem pótanyag, arról kézzel­foghatóan bizonyosodhat meg a látogató a Hungaroplast ’75- ön, a budapesti nemzetközi műanyagipari szakkiállításon. Az április 22-én megnyitott és 27-ig tartó kiállításon a mű­anyag térhódítását bizonyítan­dó, hallatlanul széles skálája tárul az érdeklődő szeme elé, mindennapi használati eszkö­zöktől kezdve a speciális célo­kat szolgálókig. Lehetetlen felsorolni a kiál­lító hazai és külföldi cégeket, azok sok ezer gyártmányát, azért is, mert azokkal napon­ta találkozunk, a háztartás­ban, az utcán, az autóbuszon. A gyógyszeresampulláktól a nagy szilárdságú, speciális szál­lítótartályig, a műanyag szemüveglencsétől az út menti kerékvetőig, a ládapántoló sza­lagtól a műanyag kaptafáig,.; A Borsodi Vegyi Kombinát tágas kiállítóterületén hatal­mas tábla szemlélteti a ma­gyar—szovjet olefinprogra­mot, nagyméretű, színes tv- imitáció a gyártmányok útját a műtrágyagyártás, a mű­anyag falburkolók, ajtók gyártását, egy felirat pedig ar­ról tájékoztat, hogy „19T5-ben 6000 köbméter osztályon felüli fenyőfűrészáru importot vált ki a Rollplast műanyag- redőny”. Ez a termék — jó né­hány másikkal együtt — a BVK szekszárdi gyáregységé­ben készül. Néhány újdonság.:: A Győ­ri Műanyagipari Szövetkezet 170 centis, poliészter fürdő­kádja, amelyen kívül az idén kezdik gyártani — pasztell­színekben a kész fürdőszoba­Sokoldalú műanyag sarkot. Az autósok közül so­kan felfigyelnek a Vegyi, és Műanyagipari Szövetkezet há­romszáz liter űrtartalmú, zár­ható csomagtartójára, amelyet minden gépkocsitípusra fel le­het.szerelni. Az építőiparban bizonyára teret hódít majd a Péti Nitrokémia Dryvif mű­anyag alapú épületvakoló rend­szere, hasonlóképpen a Pest megyei Műanyagipari Válla­lat (Solymár) kemény polieti­lén és polipropilén szennyvíz­elvezető csövei, csőidomai, sze­lepei, csapjai, az eddigi ön­töttvas idomok, bronzszelepek, csapok helyett. A hazai, az angol, a francia,' a svájci, az osztrák, az NSZK, NDK, ólasz, csehszlovák cégek mellett egy mezőgazdasági üzem is kiállította műanyag termékeit. A felsőpakony— gyáli Búzakalász Mg. Tsz só- zotthomok-tároló ládán kívül gyárt műanyag-fém előadóter­mi sorszéket, és az ELDV—15- ös hagymavető géphez magtar- tályt. Rangos kiállítók — a Che- mikál Építőanyagokat Gyártó Vállalat, a Tiszai Vegyi Kom­binát, a Budapesti ÉLGÉP, a Magvar Hajó- és Darugyár — között kapott helyet a Dom­bóvári Vegyesipari Szövetke­zet, illetve, újabb nevén a Dombóvári Unió Szövetkezet. A dombóváriak termékei kö­zött szerepel csecsemőcumik igen nagy és tetszetős válasz­téka, gombfestékdoboz, mű­anyag kantafa, ládapántoló szalag, fóliatömlő, és még sok más műanyag termék. A kiállításon való részvétel lényegéről Tóth Attila főmér­nök és Remnort Vilmos tér- ' melési-kereskedelmi vezető a következőket mondja: — A Hungaronlast számunk­ra kitűnő alkalom az alap- anyaggyártó cégekkel és a megrendelőkkel való találko­zásra. Kitűnő adok-veszek le­hetőség. Már a megnyitás első órá'ban találkoztunk, azzal az osztrák nlaoanvaegyártó cég- gol, amellyel tavaly ksmcsolat- ba kerültünk. Nem kell ki­utazni hozzájuk, itthon meg tudjuk kötni az üzletet. Fó- liatömlő-kapacitásunk máris lekötött, 70 tonnás rendelé­sünk van. Ebből, a polietilén tömlőből készülnek a közis­mert csomagoló- és reklám- szatyrok. Egy budapesti cég­től kaptunk százhetven tonnás ajánlatot, amelyből száz tonna a műanyag ládapántoló szalag. Bemutatunk néhány olyan új terméket is, amelyet a bútor­iparban, a lakásberendezésben lehet alkalmazni, köztük több olyan, habosított profiltermé­ket, amely kevesebb alap­anyag felhasználásával készül, s így könnyebb is. — A kiállításról az első be­nyomásunk az, hogy az ismert külföldi cégek ezúttal keve­sebb alapanyaggyártó- és több feldolgozógépet állítottak ki, olyanokat, amelyek termeléke­nyebbek a korábbiaknál. Ezek a gépek szinte mindent tud­nak, jóformán csak a kar­bantartásukhoz kell jól kép­zett szakmunkás. Közben egy cég anyagbe­szerzője — a dombóváriak ré­gi megrendelője — érdeklődik ládapántolószalag-ügyben. A nevezett termék az orenburgi gázvezetéképítés anyagszállítá­sához kellene. A kiállítási nagycsarnokban szinte minden európai nyelv hallatszik. A svájci Neitsal AG emberei szinte negyed­óránként magyarázzák el új­ra _ és újra, hogyan működik műanyag orsókerekeket gyártó gépsoruk. Az olasz Covema cég gépsora olyan műanyag falburkoló elemeket dobál ki, mint amilyent a BVK szek­szárdi gyárában is gyártanak. Egy csehszlovák gép a min­den háztartásban ismert tálcá­kat termeli, sok érdeklődő gyűrűiében. Egyetlen kiállító cég tárgyalószobáig sem üres egv Pillanatra sem. Igen, ez a kiállítás elsősorban a szakem­berek számára nyílott, de az sem unatkozik, akit esuoán a kíváncsiság vitt ki Kőbányára. B. I. A Belgrádi Filharmonikus Zenekar hangversenye Alig fért el a megyei mű­velődési központ színpadán a Belgrádi Filharmonikus Zene­kar hatalmas, száztagú együt­tese a szerdai bérleti hangver­senyen. A várakozásnak meg­felelően ez a zenekar kitűnő művészekből, nagyszerű mu­zsikusokból álló gárda. A vo­nósok és fúvósok szép teltszí­nű tiszta hangzása éppúgy fel­hívta magára a figyelmet, mint a fegyelmezett, sok pró­bán edzett pontos összjáték. Ha a zenekar minden kitű­nő kvalitása ellenére a hang­verseny mégsem tetszett a vá­rakozásnak megfelelően, an­nak a következő okai vannak. Ez az együttes nyilván más akusztikai adottságú és mére­tű hangversenyteremhez szo­kott. Az elöl elhelyezett nagy létszámú csellószólam, amely a zenekarban a tenor szólam­nak felel meg, szinte elnyom­ta a színpad hátterében helyet foglaló többi hangszercsopor­tot. Ez felborította a kiegyen­lített hangzásarányokat. A má­sik ok bizonyára a műsorvá­lasztásban keresendő. Két je­lentős Brahms-mű egy kon­certen egy ilyen mammutzene- kar tolmácsolásában semmi­képp sem szerencsés válasz­tás. Brahms bensőséges lírai­sága nem igényel ilyen elő­adói apparátust, konzervatív, a klasszicizmust visszasíró vá­lasztékossága közismerten nem lépte túl a beethoveni zene­kar kereteit. Mindezeken túl pedig leg­főképpen a karmester Zsivo Zdravkovics Brahms-felfogása vitatható. A IV. szimfónia re­zignált, eiendes melankóliája ilyen megállás nélküli hősi pá­tosszal előadva nagyon fárasz­tó volt a hallgató számára. Az a karmester, aki szinte min­den témát, zenei gondolatot egyformán fontosnak tart, aki nem differenciál, a drámai csúcsok megtervezését, for­mai, zenepszichológiái felépí­tését a maga számára sem tisztázta, annak előadása az egyhangúság unalmába súly- lyed, bármily telten, fényesen szól a zenekara. A hegedűverseny szólistájá­ban Jovan Kolundzsijában nagyon tehetséges, szép tónu­sú hegedűművészt ismertünk meg. öt is elragadta azonban az az állandó patetikus hang és valószínűleg a belső fe­szültség okozta túlvibrálás, amely miatt a mű intim lírá­ja, nyugodt derűje nem tu­dott kifejezésre jutni. Húr ] Az olvasó hangja „Védőoltás” az életre A „Hófehérke a dobozban^ című cikkel szeretnék vitába szállni. Azt készséggel elisme­rem, hogy nevelő hatás szem­pontjából értékesebb mesék is vannak, mint a Hófehérke vagy a Piroska és a farkas. Azt is aláírom, hogy szeren­csétlen dolog volt azzal a ko- porsós képpel ilyen arányban foglalkoztatni a gyerekek fan­táziáját. ' Egyébként viszont az a vé­leményem, hogy a cikk írója erősen túloz! Ezek nem rossz mesék, és nem holmi „zúg- meseterjesztés” tárgyai! Eze­ken a klasszikus Grimm-me- séken nevelkedtek hosszú nemzedékek — én magam is — és nem tudom elképzelni, hogy bárkinek lelki ártalmára lettek volna. A kisgyerek, tapasztalatlan­sága folytán, sokkal kevésbé fogja fel egy-egv ijesztő dolog igazi tartalmát, mint a felnőtt. Nem rémíti meg a go­nosz farkas, hisz Magyarorszá­gon nincsenek farkasok, a me­sén kívül sosem hall róluk. Szerencsére a gonosz mostoha is nagyon ritka már a valósá­gos életben. Azt se foghatja fel, hogy mit jelent meghalni, az életveszély — örvendetes módon — távol áll a mai gye­rektől. De ha még ki is vál­tódnék valami átmeneti fe­szültség a kicsiben, ezt hamar feloldja a szerencsés és igaz­ságos befejezés. A gyerek örül annak, hogy a jó jutalmat nyer, a gonosz megbűnhődik és eszébe sem jut, hogy a me­se tragikus befejeződésének a lehetőségén rágódjék. Ha a mesét ismételten hallja, már előre tudja, hogy nem kell iz­gulnia. Igaz, egy nagyobb gyerek, — aki már iskolás — jobban megérti a mese sötét oldalait is. Viszont az ilyen tapasztal­tabb, értelmesebb ember- palánta már nem veszi a me­sét készpénznek. Tudja, vág? legalábbis sejti, hogy a mese nem igaz, hogy ilyen szörnyek a valóságban nincsenek, vagy ha vannak is, valahol egy más világban élhetnek az Óperen­ciás tengeren is túl, tehát őne­ki nem árthatnak! Távoli óvodáskoromig visz- szatekintve nem tudok vissza­emlékezni arra, hogy a hét­fejű sárkánytól, a vasorrú bá­bától, vagy bármely mesefi­gurától féltem volna. Sokkal inkább féltem a rablóktól és gyilkosoktól, akiknek tetteit részletesen tárgyalták az ak­kori újságok. Éreztem, hogy ezek a gonosztevők nagyon is a valóságos világhoz tartoznak, és bármikor megjelenhetnek. Húgom is ezeken a meséken nevelkedett. Mivel 15 év köz­tünk a korkülönbség, elég érett ésszel figyelhettem a fej­lődését, de semmiféle mese okozta ártalmat nem tapasz­taltam soha! Végül pedig? az csak hasz­nos lehet, ha ilyen kis adag­ban megismerkedik a gonosz­sággal. Ez mintegy „védőoltás” az életre. Ha sterilizáljuk a meséket, kiirtunk belőle min­dent, ami rossz, mennyország­nak mutatjuk be az életet, a. gyerek később borzalmasan fog csalódni. Mint ahogy el­pusztulna az az ember is, akit hosszú éveken át abszolút ste­ril, baktériummentes környe­zetben neveltek, nem fejlődött kj benne semmilyen ellenálló­képesség, és egyszerre kény­telen kilépni a világba, ahol baktériumok milliárd jaj nyü­zsögnek. Pap József Tamási 1975. április 30,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom