Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-24 / 95. szám
Á brigádkönyvtáros A Kállai Éva szocialista brigád két hétre szóló igénye Bertalan Zoltánná asztalán. Áz újságíró jegyzetfüzetéből Kiskirályok, álarcban Kriminél izgalmasabb riportot olvastam az Élet és Irodalom múlt heti számában, pedig írója nem tett sokkal többet, mint cxt, hogy időrendbe rakta a riportban publikált hivatalos leveleket és szintén hivatalos tartalmú cetliváltá- sokat. A munka egy okból mégis emlékezetes marad, mivel azt tanúsítja objektivitástól szára2 — pont ezért meghökkentő — hangon, hogy vannak még kiskirályok és vannak általuk minden 'kritika nélkül menedzselt kártékonyak és. Tudom, a tényt — mármint, hogy vannak kiskirályok —• többszőrt megállapítás után nem túl eredeti újólag leszögezni. Nem haszontalan viszont, hiszen emberek között forogva az ember elég sokat hall hivatali és egyéb hatalmukkal visszaélőkről, o magok körében isten földi helytartójaként triumfáló kiskirályokról, gumigerincű és rugalmas lelkiismeretű natabiliíá sokról. Olyanokról tehát, akik elveket, közösségi érdekeket, minden szocialista' normát sutba vetve élnek nem közöttünk, hanem felettünk, ítélve elevenek ,és holtak fölött. Látszólag korlátlanul kárhoztatnak és üdvözítenek embereket sajátos értékrendjük szabályai szerint. Kárhoztatnak vissza,pontyögőket, nemtetszésüket ki- teregetőket és üdvözítenek szolgaihívségre soha nem véletlenül 'alkalmasaikat. Vigyázat, a látszat csali A hatalmaskodók hatalma talmi I Erkölcsi értelemben nem halhatatlanok a kiskirályok, hordják bármilyen magasan az orrukat és koronájukat. Kreatúráik élete sem teszi ki rendszerint azt az egészet, amit tisztes emberöltőnek szokás nevezni. A dolgunk velük szemben mégsem könnyű. A kiskirályok ugyanis álarcban járnak, kreatúráik nem különben. iNehéz felismerni őket De felismerés után nem érdemelnek kőnyörületet. Ezért, legyen legény a talpán valahány férfi és nő, ha verők ujjat húz, valahogy úgy, mint az inkriminált riport hőse. Tudniillik, nem minden packázó«, hatalmi visszaélés zárul föltétlenül azzal, amivel ez zárult, hogy a kiskirály által elvtelenül védetté nyilvánított „alattvaló" rendőrségi krónikák főszereplője lett Egyszóval nem mindig segíti győzelemre a tisztességet képviselő harcost Hyen frappáns fordulat a hadakozásnak már egy olyan stádiumába^ amikor az igazság készül' visszavonulni. Tanulságul: Visszavonulni, soha semmiben, a legcsekélyebb Igazság képviseletében sem szabad! Különösen nem szabad akkor, ha a hatalomról van szó, ha azzal történik visszaélés és úgy, hogy az már nem fér a suba alá. Azaz: sokan tudnak róla, sokain alkottak róla véleményt, utasították eL Hadd emlékeztessek o párt első titkárának a XI. kongresszuson elhangzott szavaira. Kádár elvtársinak, p hatalomról szóló szavait megtapsolta a kongresszus, a tv- készülékek előtt az egész ország és méltán. Nem volt pedig új, amit a hatalomról mondott. Azt mondta o párt első titkára, hogy a hatalom gyakorlásának minden pontján — o legmagasabbon ugyanúgy, ahogy a legkisebben — csak szolgálat van. Akiben elromlik belül valami és kisistenü pózba csúszva elkezdi nem szolgálni híven a szocialista építést, a nép további felemelkedését, a társadalmi haladást, az rosszul gyakorolja a- hatalmát, következésképpen, hogy legyen ideje meggondolásokra, el kell tőle venni a hatalmat, mint szolgálatra alkalmatlantól. Sokszor hallani, hogy „nem árt, csak használ, ha van kinek-kinek egy kis szocialista összeköttetése.” Mondjuk és nem gyanítva, hogy ezzel is éltetünk egy társadalmi rendünktől idegen gyakorlatot. Konzerváljuk az ügyeskedők lehetőségeit az ügyeskedésre, a kiskirályokét a kiskirályos- dira, a hörcsögtermészetűek lehetőségeit a harácsolósra és így tovább. Nem kellene pedig és nem is lenne szabad. Az ügyeskedés, a hatalommal való visszaélés, o harácsoló st kimerítő szerzés, az egyenlősdi játék és társaik tőről metszetten kispolgári megbetegedések. Terjedésüket viszont meg lehet és kell előzni, mert az sarkalatoson társadalomegészségügyi kérdés. A dolgozó, alkotó ember, aki naponta mond igent munkájával, változó életévek gondolkodásával arra a haladásra, aminek eredményeit a felszabadulás 30. évfordulójának évében a hétköznapok is ünnepelnek, jól megvan királyok nélkül, ügyeskedők és hasonszőrűek nélkül. Csakhogy komolyabban kell vennie a közbeszólás, a szólás jogát, amit úgy nevezünk, hogy szocialista demokrácia,,. — lászló — Társadalmi őrök a környezetvédelemben Á Bonyhádi Cipőgyárban az üzemi könyvtárban kedden és pénteken délután fél háromtól fél ötig tart a „félfogadás”. Ilyenkor a tájékozatlan idegen furcsálkodva láthatja, hogy némelyik dolgozó egyszerre 50—60 könyvvel érkezik és ugyanannyival, vagy még többel távozik. Egy embernek ennyi olvasnivaló maximális betűéhséggel is számolva, hónapokra elegendő. Néhány hétre viszont túlságosan sok. Fábián Erzsébet még a barátnőjét is segítségül hívta, s amikor láttam, hogy ketten cipekednek, elhatároztam, utána nézek ennek a felfokozott betűéhségnek. Beszélgettem Fábián Erzsébettel, s hamar meggyőződtem arról, hogy ami az idegennek meglepő, az itt a gyárban természetes. Fábián Erzsébet ugyanis brigádkönyvtáros, tiszte szerint társadalmi munkában Ő gondoskodik a 12 tagú Kállai Éva szocialista brigád olvasnivalójáról. — Miért éppen magát bízták meg a könyvek cseréjével? — Ismernek. Tudják rólam, hogy érdekel az irodalom. — De vajon a brigádkönyvtáros ismeri-e dolgozótársai igényeit? — Általában ismerem. Tudom, hogy ki mit szeret és ennek figyelembevételével válogatok. — Számon tartja az új könyveket? — Általában igen. A brigádtagoknak el is mondom, hogy mi az, ami megjelent. Sajnos az új könyvek hosszú idő után kerülnek ide a polcokra. — Hány brigádkönyvtáros tevékenykedik a Bonyhádi Cipőgyárban? — Harminchat. Fábián Erzsébet szívesen végzi munkáját, s Bertalan Zoltánná nyugdíjas, az üzemi könyvtár vezetője elmondja: a brigádkönyvtárosok azon fáradoznak, hogy mindenkivel megszerettessék az irodalmat. Sz. P. Fotó: G. K. Nyári táborok szakmunkás* tanulóknak Már megkezdték az előkészületeket, hogy .az idén is megrendezzék a szakmunkás- tanulók hagyományos nyári szaktáborait. Ezekben 1975- ben összesen mintegy 700 fiatalnak nyílik lehetősége arra, hogy csaknem két héten ót kellemes, pihentető környezetben, zavartalanul fejleszthesse tovább kulturális, technikai ismereteit; értő szakemberek irányításával foglalkozhasson kedvenc „hobbi”-jával. A Szakoktatási Pedagógiai Intézet közlése szerint az elsők között — június 10-én — nyitja meg kapuit a balaton- szemesi klubtitkárt tábor. Ahová száz fiatalt várnak a kiváló.ifjúsági klub pályázatra benevezett kollektívák titkárai köréből. Ugyanezen a napon Balatonlellén olvasótábor nyílik, ahol a területi szavalóversenyek helyezettjei és az iskolai könyvtárak ifjú aktivistái vesznek majd részt, szám szerint 200-an. Szombathelyen, június 16—27 között rendezik meg ötven rádiós szakköri tag részvételével a nyári szaktábort. Hódmezővásárhelyen július 28—augusztus 8 között lesz az idei képző- művészeti tábor; az országos diáknapok pályázóiból és a képzőművész-szakkörök tagjaiból. Balatonlellén augusztusban énekkari szaktábor nyílik, amelyen a „Vándor Sándor szemle” területi bemutatóin legjobbnak bizonyult csapatok vesznek részt. Kirügyezett a nagycenki hársfasor Az ország egyik legértékesebb védett fasora, a nagycenki hársfasor ismét kirügyezett, A 2,6 kilométer hosszú fasort 1754-ben telepítette Széchenyi Antal felesége, Bar- kóczy Zsuzsanna. Eredetileg 650 kis levelű hars volt a fasorban, jelenleg 450 díszlík. Nem ritkák az 1—1,5 méter átmérőjű óriás kársak sem. Mind több országrészben szerveznek környezetvédelmi társadalmi őrségeket a helyi, megyei, járási, városi népfrontbizottságok. Több fővárosi kerületben is eredményesen működnek már ilyen társadalmi szervek. Mi a konkrét feladatuk és munkaformájuk a környezetvédelmi őrségeknek — erről kért tájékoztatást az MTI munkatársa a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál. A környezetvédelem — mondták — mindenekelőtt fontos állami feladat. Hatásos környezetvédelmi intézkedések, eredményes környezetvédelem és kömyezetfejlesztég azonban nem képzelhető el erélyes és aktív társadalmi közreműködés nélkül. A népfrontmozgalom tennivalói közé tartozik, hogy állandóan erősítse a környezetvédelem iránti társadalmi igényt. A népfront társadalmi őrei Vigyáznak a természeti környezet, így a víz és a levegő, a közterületek, az erdők, a mezők tisztaságára: Sokrétű felvilágosító, nevelő munkával serkentik az embereket arra, hogy oltalmazzák az erdőket, a parkokat, a fákat az oktalan rongálástól, a felelőtlen pusztítástól. A társadalmi őrök környék zetvédelmi feladataikat elsősorban felvilágosító szóval, az emberek többségének megnyerésével, személyes példamutatással látják el. Az őrség tagjait — mint valamennyi állampolgárt — megilleti a jogos védelem. A társadalmi őrök jogosultak figyelmeztetni a környezeti ártalmak okozóit cselekményük abbahagyására, s ha a felszólítás eredménytelen, szükség esetén igénybe vehetik hatósági, rendészeti szervek közreműködését is. Maguk azonban hatósági jogköröket nem gyakorolhatnak, rendészeti intézkedési joguk nincs. A társadalmi őröknek erről szóló igazolványuk van, jelvényt viselhetnek, ' / • , Az olvasó hangja A koldus Mindenkit érhet baleset vagy olyan betegség, amelynek következményeit — sajnos — élete végéig viselnie kell. Ö tudom képzelni, hogy milyen rettenetes érzés lehet egy olyan embernek, aki a balesete után rádöbben arra, hogy elvesztette a szeme világát vagy valamelyik végtagját, nem egyszer végtagjait Vagy rádöbben arra, hogy agyvérzése után megbénult Szerencsére ezek az emberek, akik sajnos nem kevesen vonnak, a környezetük szerető gondoskodása, és az ember lelki egyensúlyának regenerálódóképessége folytán alkalmassá válnak orra, hogy életüket megnyugvással tovább vigyék. Természetesen az ilyen embereket törvényeink is védik és segítik, ha erre a balesetet szenvedett egyén rászorul, vagy a segítséget igényli. A tapasztalat azonban oz, hogy ezek az emberek vagy egyéni kezdeményezésből és leleményességből, vagy a társadalmi segítség folytán olyan munkát vállalnak, hogy nem .igényelnek semmilyen anyagi segítséget, mert oz épkézláb emberekhez hasonló értékű munkát végeznek, és azokéhoz hasonló fizetést is kapnak. Ezekre az életben számtalan példa. van. Egy 'példának hadd emeljem ki a nagy hírű írónkat Molnár Gábort, aki vakon vüágkörüli útra mégy, és az útjoi során szerzett tapasztalatait olyan 'látomásszerűen képes visszaadni, mint* foa magunk is vele utaztunk volna. S ha mégis minden kötél szakad, és a segítség elkerülhetetlen, okkor vannak intézményeink, ahová az ilyen embereket elhelyezik, és ott emberhez méltó., körülmények között gondozzák, ápolják őket. Ebben a szocializmus ereje. Hazánkban koldulni tilos! 'Ennek a tilalomnak megvanViz erkölcsi és anyagi „fedezete”.' (Nem kell a fejünket nagyon törnünk, csak gondoljunk a pár napja lezajlott országgyűlésre, ahol éppen ilyen témák kerültek „terítékre".) E tagadhatatlan tények előrebocsátásával szálok most orról a 40—50 év körüli, jó kondícióban lévőnek látszó koldusról, akinek a fél lába bokán felül amputálva van és a piac bejáratánál ülve, kalapjába gyűjti a jóhiszemű emberek egy-két forintját Meg kell kérdeznem, hogy ez az ember kinek az engedőimével és miért ül ott? Ha szekszárdi illetőségű, és nem bír dolgozni, akkor az illetékesek miért nem gondoskodnak róla, hogy ne keil jen koldulnia?! Ha pedig tud dolgozni — hisz mind a két keze megvan — akkor miért nem teszik számára lehetővé, hogy valamilyen — neki megfelelő — munkát végezzen?! (Biztosan tudna vállalni portó sságot, éjjeliőrséget, vagy akár szalag mellett ülve, valamilyen betanított munkát, stb.) A körülményeit nem Ismerem. Ennek felderítése nem az én feladatom. De akármiből fakad is ez a szituáció, a legtisztább humánumból fakadó törvényeink védelmében szót emelek az ellen, hogy 'szocialista hazánkban valaki is koldulni kényszerüljön! Nem engedhetjük, hogy egy „koldus” eqy egész O'RSZÁG harminc év alatt kivívott jó hírét és eredményeit egy-két liter bor óráért „elherdálja"! És ez ellen az illetékeseknek akár így, akár úgy, de sürgősen intézkedni kell! , - —6 —s.
