Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-09 / 58. szám
Babits és Károlyi ' Március 4-én a Partomén* északi oldalán legnagyobb eHeivt feie, Tisza István szobrának helyén leleplezték Károlyi Mihály szobrát, Varga Imre szobrászművész alkotását Ugyanakkor a Magyar Tudományos Akadémia Károlyi-ülésszakot tartott o rá és korára vonatkozó újabb kutatások eredményeinek bemutatására és a további föladatok kijelölésére. Ez a két esemény időszerűvé teszi a kérdést né volt Babits Mihály szerepe a a polgári radikális forradalomban, ismerték-e Károlyival egymást, és ha igen, mi volt Károlyi véleménye őróla» 1918 november végén „A cRa* da l más forradalom könyve" címmel gazdag dokumentációs kiadvány jelent meg óriási példányszámban. Ennek egyik oldalán a magyar októberi vagy polgári forradalom szellemi előkészítőinek arcképe szerepei. Ezek: Ady, Babits, Móricz, Jász! és Pikier Gyula. Babits , családja 1848-as hagyományai és apja klasszikusan liberális magatartása révén inkább konzervatív liberálisnak volt jellemezhető az első világháborúig, a háború szörnyű élményei nyomán puszta humanizmusból a magyarság szempontjából értelmetlen vérontás ellen emelte föl szavát Az első világháború derekán pedig az imperialista háború ellenes magyar propaganda szellemi irányítójával, Szabó Ervinnel lépett szoros barátságra, aki a gazdaság és kultúra, háború és béke, nemzetköziség és hazafiság viszonyának filozófiai és szociológiai elemzésével tágította lát- körét Rajta keresztül és Dienes Pál és Valéria barátságán ót jutott be Jászi Oszkár baráti körébe, akitől további világpolitikai és történetfílozófnal tájékozódását bővítette. HóborúeFlenes versein, a nagy vihart keltett Forfissínmón és Húsvét előtt-ön kívül a világbéke két nagy filozófusáról, Leibrwtzről és Kantiéi szóló tanulmányaival is hozzájárult a magyar békegondolat erősítéséhez. 1918 nyaráról maradt fönn egy Jászi Oszkárral közösen fogalmazott tervezete az egységes Európa magyar baráti társaságának megalakításáról és egy Európai Szemle című orgánum megindításáról. Károlyi Mihály a radikális tábor élére állva .szövetségesek után nézve, a szellemi élet kimagasló alakjaival találkozott egy Hatvány Lajos által rendezett összejövetelen. Erre Babits is hivatalos volt 1918 szeptemberében Babitsot családja Szakszóidra hozta le, hogy az akkoriban rohamosan terjedő náthajárvány- ból helyrehozza. Október első napjaira vissza is tér a fővárosba. Közben állandóan tájékoztatták Szakszóidra írt leveleikben barátai és tanítványai a fejleményekről. Jászi Oszkár maga is meleg hangú levélben fordult hozzá, hangsúlyozva, hogy nagy szükség lesz az ő tehetségére és jellemére a bekövetkező nagy változások idején. A forradalom eseményeit kitörő örömmel fogadta. A főváros utcáin töltötte napjait, feihevülve és á ti lelkesülve a történtek láttán. Azt is följegyezték, hogy az Opera előtt összegyűlt tömegnek lelkes beszédet tartott a köztársaság kikiáltásának szükségességéről. Irt is egy ilyen röpiratot »Éljen a köztársaság!” címmel — ez Petőfi „Akasszátok föl a királyodat” című versének szövegét aktualizálja. 0 irtó a Nyugat forradalmi számába a vezércikket, hangsúlyozva, hogy a meglódult események további forradalmak csíráit rejtik magúkban. Bartók Bélával és más radikális írókkal, művészekkel együtt november 3-án kiáltványt tett közzé a nemzetek testvériségéről. Ez a gondolata és kifejezése élete végéig föl-fölmerült különböző írásaiban. ö, aki 1912-től fogva a baloldali társadalmi szervezetekben, a Társadalomtudományi Társaságban, ennek Szabad Iskolájában, és ifjúsági csoportjában, a Galilei Körben tartott számos előadást, és a három vezető radikális orgánumban, a Nyugatban, a Huszadik Században és a Világban tette közzé írásait, az akkor már súlyosan betegeskedő Ady helyett egyre inkább a nemzet költője szerepét vette ót. Fő- szerkesztője lett a Nyugatnak és a régi, konzervatív irodalmi és tudományos társaságok helyett nekilátott a nagy Nyugat-nemzedék megszervezésének. Az akkor létesített Vörösmarty Akadémiának az elnök Ady mellett Móricz Zsigmonddal együtt ő lett az ai- elnöke. De az új forradalmi pedagógus-, író-, tudás- és újságíró- szervezetek mindegyikében vezető szerepet vállalt. A pesti egyetem újjászervezésekor Kunfi Zsigmond 1919. január 25-én kinevezte az esztétika professzorának, hogy aztán a Tanácsköztársaság nevében Lukács György, a magyar és világirodalom tanszékét juttassa neki. Ady temetését HatvanyvaJ, Jászival és Móricz- cal együtt 6 rendezte és ő szerkesztette a Nyugat történelmivé vált kettős Ady-emlékszámát is. Egyik legjelentősebb megnyilatkozása volt a pedagógusok továbbképző tanfolyamán tartott előadása. Ekkor lelkűkre kötötte, nem elég, hogy rájuk hárul a forradalom véghezvitele a lelkekben, mert az utcai események maguk, csak a fordulatot birto- stfják az a-Fkalomra, hogy az ifjúságot szabadságra neveljék. Károlyi, amikor egyszer Bóka László megkérdezte az irodalomhoz és a kortárs magyar írókhoz való viszonyáról, így nyilatkozott: „Adyért lelkesedtem... csak a száműzetésben tanultam meg nagy sokára, hogy az irodalom milyen forradalmi erő. A franciáktól és az oroszoktól. Adyt később jobban megismertem.» és volt még két nagy revelációm. Az egyik Babits Mihály volt. Nem Ady! De nagy költő. A másikkal csak halála után kezdtem ismeretséget, József Attila." (Bóka László: Válogatott tanulmányok 1966. 965—966. old.) Még a húszas években Károlyi arra az esetre, ha demokratikus Magyarország létesül, teljes vagyonát egy Károlyi-alapítvány létesítésére akarta fordítani. Ebben egyebek között egy szabadegyetem, egy munkásegyetera, könyvkiadó és nyomda is szerepelt volna. Mindezek déré egy tanácsadó testületet javasolt, tagjai a magyar szellemi élet nagyjainak általa kiválasztott díszes névsora, benne Babits Mihály is. (Rajta kívül tagjai: Bartók, Bolgár Bek, Bölöni, Fogarasi Béla, Jászi, Kodály, Lukács György, Móricz Zsigmond és mások.) A föTszabadulás után hazatértekor Károlyi Tovább címmel egy hetilapot tartott fönn eszméinek terjesztésére. Érvnek 1947. május 30-1 számában tette közzé az irányításával dolgozó szerkesztőség Schöpflin Aladár egész oldalas visszaemlékezését Babits és Szabó Ervin megismerkedésének és barátságának történetéről. GÁL ISTVÁN Az ötszáz éves Michelangelo r — AM bejárta művei nyomán Itáliát, de aki csak reprodukciókból, gipszmásolatokból ismeri, egyaránt érzi borzongató nagyságát, zord és fájdalmas fenségét. Lenyűgözi a nézőt és fogva tartja, hogy soha el ne felejtse a szépséget, amit a művész „a márványból kiszabadított’ és élettel töltött meg. A klasszikus görög örökséget is hordozta, de annak harmóniáját már megbontja nála a nyugtalanság és a gyötrelem; nem az életöröm művésze, mint az antik mesterek, hanem a „kőbe zárt fájdalomé". Két korszak határán élt és alkotott. A reneszánszból indult, de az érett Michelangelo már a barokk nyugtalanságát, heves szenvedélyét is előrevetíti. Foglalkozott/ anatómiával, tökéletesen ismerte az emberi test fölépítését — semmit sem tartott szebbnek a természetben, mint az embert, s amint Rónay György írja róla; „szinte letépi a ruhát a testről, hogy úgy tétessen vele vallomást önnön szépségéről” — de mindig jobban érdekelték művészi látomásai, mint a természet törvényei. Expresszionista volt tehát fél évezreddel ezelőtt, ex is hozzájárul, hogy olyan modernnek érezzük. A nagynak nevezett Lorenzo Medici udvari műhelyében kezdte pályáját, de érdeMődése mögött ott magaslik a zord eretnek, Savonarola félelmetes alakja is; a reneszánsz derű és a fanatikus szigor kettőssége kíséri végig életét, beL ső harcát e két véglet között vívja. De súlyos komorságát, egyedülléte tragikumának csíráit alkatában is hordozza. Barátságtalan és bizalmatlan. Kora ifjúságától jellemzik a meghasonlások, váratlan menekülések, pánikszerű riadalmak. A monumentális, erőtől dúzzadó alakok alkotója valójában sérült, érzékeny lélek. Teremtő magányban éli végig életét (melyet csupán néhány barátság, elsősorban a Vittoria Colonna iránti késői, plátói szerelem old föl valamennyire), de ebben a magányban, négy múzsa veszi körül: a szobrászaté, a festészeté^ az építészeté és a költészeté. Életébe és munkásságába mély törésvonalat húzott Firenze polgári szabadságharcának elbukása. Ö, az apolitikus, aM mindig óvta családtagjait az állásfoglalástól, ebbe aküz_ delembe habozás nélkül vetette bele magát (a város erődítményeit is ő tervezte.) A bukás után elhagyja Firenzét, s bár nem üldözik soká, továbbra is száműzöttnek érzi magát, Dante utódának. Vele lélek- és sorsrokonságát vallja egyik szonettjében: „Volnék 5! Sorsa sorsom! Lelke laknék — bennem!" Bár kezdettől komor, fiatalságának hajnalibb fényeit bizonyítja az ifjú Dávid nyugodt öntudata, s a vatikáni Pieta mély, bár szelíd szomorúsága. (Erre a szoborra támadt rá nemrégiben egy elmebeteg ka. lapáccsal.) Súlyos gyász, kétségbeesés sugárzik azonban két későbbi Pietájáról: a firenzei dómban elhelyezett szoborcsoportról, amelyen Ari- máthiai József alakja az 5 arcvonásait viseli, saját síremlékének szánta; és a milánói, ún. Rondanini Pietáról, mely nyers faragásával színia modern műnek látszik. A Firenze bukása előtti korszakban készült el Mózes szobra is: az ülő helyzetben ábrázolt népvezér csupa erő, ültében is mozgásra kész, izmoktól feszülő karja alá szólítja a kőtáblákat, tekintete jövőbe néz: ez valóban az a férfi, aM a rabszolgaságra vetett törzsből népet teremt és hazát ad neki. A firenzei San Lorenzo templom sekrestyéjében lévő Medici-síremlék szoboralakjai viszont évtizedekig készültek, s ha a tervezett mű egésze nem is valósult meg, a Hajnalt, a Nappalt, az Estét és az Éjszakát (valójában az élet szakaszait) jelképező alakok magukban is a nagy művész legtökéletesebb remekei közé tan. Nincs terünk legnagyobb alkotásainak felsorolására sem. Festői munkái közül csupán a Sistinára vessünk egy pillantást, a vatikáni Sixtus-kápolna felső freskósorára, mennyezetére és az oltárfalat betöltő Utolsó ítéletre. Próféták, Szibillák sorakoznak itt, robosztus erejükkel er. toölcsi törvényeket hirdetők, és mégis egyénítettek; egy költő álmai a festészet megvalósításában. Festményei is a szobrász keJ ze nyomát viselik, a mester elvei szerint: „Állítom, hogy a festészet számomra annál becsesebb, minél inkább megközelíti a domborművet™ mindig olybá tűnt előttem, mintha a szobrászat volna a festészet lámpása, s kettejük közt ugyanaz volna a különbség, mint a Nap és a Hold között”. Ugyanezt a szemléletet hirdetik végtelenül finom, mégis hatalmas erőt sugárzó rajzai is. Alkotásai között bolyongva csupán két példával bár, de emlékezzünk , meg az építész Michelangelóról is: a római Szent Péter templom mindmáig utolérhetetlen fenségű kupolája ugyanezt a monumentalitást érezteti, mely feszülő iz- mú szobrain látható. De szintén Rómában leljük fel ennek ellentétét: a Capitoiiumon lévő, aránylag kis méretű Cam- pidoglio teret, ahol az elrendezés finom bája fiatal Madonnáinak arcát idézi üde ragyoRómában balt meg 1564. február 18-án, 89 éves korában. Ajándék a hosszú élet, de gyász forrása is; mindenMt eltemetett; aki közel állt hozzá; aM magányának falait áttörni képes volt BOZŐKY ÉVA í**®»*? ;-í ■ MICHELANGELO BUONARBOTb VITTORIA COLONNÁHOZ Ha megragadta már a szent művészéé az eszmét, azt előbb agyagba gyúrja. Életre kél a gondolat, de durva mű lesz gyümölcse as első szüléének. De másodszorra, hogyha az egészet a véső márványból teremti éjrax ámulva néz a nép és elvakulva a műre* melyet a mester bevégzeft* Mi voltam én? Agyagterv, durva vázlat, ki arra várt úrnőm, hogy fürge vésőd tökéletes művé formálja később* S formálni kezdték Am egyszerre hátat fordítva itt hagytál: hitvány anyag sem méltó másra* szánalomra csőiéi ' if___ . Képes Géza forBttása Ü rZS. március & Jeremiás próféta.
