Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-25 / 71. szám

Ä felszabadulási évforduló fiszfeleíer© MSZBT-tagcsoportok együttműködése Szocialista szerződés a felvilágosító munka javítására fia falugyűlésre invitál a 11 meghívó, sok helyen még ezernyi elfoglaltság mel­lett is készülődnek az embe­rek, mert tudják, hogy a_ falu­gyűlésre — érdemes elmenni. Tulajdonképpen mi is egy- égy falugyűlés feladata, milyen szerepet tölthet be a jó falu­gyűlés az egyén, a család, a közösség életében? Mindent felsorolni szinte lehetetlen, de világos és egyértelmű választ adhat a kérdésre a Magyar Szocialista Munkáspárt leg­frissebb írásos dokumentuma, a programnyilatkozat, amely jövendő életünk útját vázolja fel, s egy bekezdése így szól: „A szocializmus építése során fokozatosan csökkennek a fizi- kai és a szellemi munka, vala­mint a város és a falu közöt­ti lényeges különbségek. A la­kás- és települési viszonyok között ma még meglevő jelen­tős különbségeket fokozatosan meg kell szüntetni. A kulturá­lis, az egészségügyi, a keres­kedelmi, a kommunális ellá­tást úgy kell fejleszteni, hogy a települések ellátottsági szint­je közeledjék egymáshoz.” A program egyszerűen, közérthe­tően fogalmazza meg a közsé­gekben élők igényeit, céljait, felemelkedésük útját. Ez közös ügy, amelyben közösen kell munkálkodni is. Hogyan, mi­ként? — nos, erre adhatnak választ a falugyűlések, itt tisztázódhat, hogy mi legyen az előbbrelép és útja, mi szol­gálja legjobban az egyén és a közösség érdekeit Az ország lakosságának je­lenleg még több mint a fele él falun! Az itteni lakosság nagyobbik részének azonban már nem a mezőgazdaság ad megélhetést, — gondoljunk csak a vidékre települt iparra, a sokasodó üzemekre. És ne feledjük: ma még csaknem egymillió ember ingázik lakó­helyéről munkahelyére, több­ségük tehát a városban dolgo­zik és a faluban él. Nyilván­való, hogy az ország több mint 3100 falujában rendkívül elté­rőek az igények, a jelenlegi fejlettségi fokok, a lakosság foglalkozási összetétele, az emberek gondolkodásmódja, műveltségi színvonala. Elgon­dolkodtak-e már azon, hogy egy-egy falun belül is hány fajta foglalkozású ember él? És vajon ezernyi ember nem ezernyi véleményt, látásmódot képvisel? Nos, mindezeknek az elképzeléseit, kívánságait va­lahogy azért közös nevezőre is kell hozni. Úgy, hogy a többség akarata, a józan, reá­lis elképzelések megvalósulja­nak. A falugyűléseknek már kialakult jó hagyomá­nya van. Tapasztalatok bizo­nyítják, hogy hasznot jelente­nek ezek a találkozók a köz­ségek vezetőinek, hiszen az ilyen összejöveteleken a leg­jobb tervek, elképzelések is finomíthatok, javíthatók, ha mind szélesebb réteg előtt vi­tatják meg. És nem közömbös az sem. hogy a hivatalos szer­vek emberei itt győződhetnek meg arról, hogy terveiket he­lyesléssel, egyetértéssel fogad­ják-e a falubeliek. Mindez együttesen azt is jelenti, hogy a falugyűlés a tanácsi munka leghatásosabb társadalmi el­lenőrzése. De tegyük fel a másik ol­dalról is a kérdést: milyen hasznot jelent a lakosságnak a falugyűlés? Kétségtelenül a legjobb mód és lehetőség ar­ra, hogy az emberek megis­merhessék a tanács munká­ját, a végrehajtó bizottság munkáját. Megtudhatják, mi­lyen gondokkal, nehézségek­kel küszködnek a vezetők, egy- egy feladatnál miért döntöt­tek így vagy úgy. Nyilván­való tehát, hogy mindkét fél sokat hasznosíthat egy-egy falugyűlésből, közös tanácsko­zásból. Ehhez persze jó előké­szítés, nyílt szó, a gondok, fel­adatok részletes megtárgyalá­sa szükséges. Sajnos, nem egy helyen a tanács munkáján ról alig esik szó, a vezetők, a tanácstagok végzett munkájá­ról alig beszélnek, a falu előbbrelépésének útja, a ter­vek a vezetők dossziéjában maradnak, azt a lakosság nem ismeri előre, csupán a megva­lósulás idején tapasztalhatja, hogy jók, vagy rosszak. Az ilyen gyűléseken jobbára csak a társadalmi munkáról beszél­nek, s azt várják, hogy a la­kosok minél többet segítsenek. Pedig a gondok, nehézségek ismeretében szívesebben vál­lalják az emberek a plusz munkát, önként, tevékenyen segítenek, ha tudják, hogy mi­ért teszik, mi a közös cél. Sok jó tapasztalat gyűlt össze az idén a már lezajlott falugyűlésekről. Közismert, hogy országszerte új gyermek- és egészségügyi intézmények, új utak, vízvezetékek épültek a lakosság segítségével. De mindezeknél még több a falu* gyűlések haszna. Közösségivé teszi az embereket, érdeklőd­nek a házukon, portájukon kí­vüli dolgok iránt is. Részt vesznek a jövő tervezésében. A falugyűlések lezajlása után korántsincs vége a tennivalóknak. A tanácsok értékelik a közös tanácskozó, son elhangzottakat, s olyan ál­lásfoglalást hoznak, amely reálisan a többség érdekeit képviseli. A tanácstagok segít­ségével szóban, vagy írásban válaszolnak minden egyes fel­szólalásra, javaslatra, kérésre. A közös munka csakis így lesz teljes értékű, s az előbbrelé- pés bizonyítja a falugyűlések igazi hasznát. E. Gy. A felszabadulás 30. év­fordulójának közeledte az MSZBT-tagcsoportok munká­jában is fellendülést hozott Mihdenütt megnőtt az igény alaposabban megismerni a Szovjetuniót, a szovjet embe­rek munkáját eredményeit gazdasági, politikai és kulturá­lis téren egyaránt. Ez szülte, a többi között, a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat és a Szekszárdi Bőrdíszmű MSZBT- tagcsoportja közötti együttmű, ködést, valamint a két tagcso­port által kötött együttműkö­dési szerződést A kezdeményezés a bőrdísz­műtől indult el, hiszen tagcso­portjuk csak 1972-ben alakult, viszont ugyanakkor vállalatuk a megye egyik legtöbb termé­ket exportáló vállalata a Szovjetunióba. Ä moziüzemi vállalat tagcsoportja lényege­sen több tapasztalattal rendel­kezik, nagyobb múlt áll mö­götte, s nem kis jelentősége van a tagcsoport működése szempontjából annak, hogy a vállalat igazgatója [tagja az MSZBT Országos Elnökségé­nek. így jött létre a találkozó a két tagcsoport vezetőségei kö­zött és így született meg az együttműködési szerződés. A szerződés — tulajdonkép­pen azért foglalkozunk ilyen részletesen vele, mert hasonlót javaslunk más tagcsoportoké nak is — legfőbb céljának te­kinti javítani a tájékoztatást a Szovjetunió eredményeinek, megismertetésére, elősegítem a személyes kapcsolatot a szov­jet—magyar barátság ápolásá­nak aktivistái között Számos közös rendezvényre kerül sor, így a nagy ünnepe­ken, hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulóján; a fasizmus feletti győzelem napján. Június 9-én az MSZBT megalakulásának 30. évfordulóján közösen „tambo- vi napot” rendeznek a két testvérmegye kapcsolatainak népszerűsítésére. Ugyancsak együtt ünnepük a két tagcso­port tagjai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulóját is. Vetélkedő lesz a két üzem szocialista brigádjainak rész­vételével, ahol tanúságot te­hetnek a versenyzők, milyen ismeretekkel rendelkeznek a Szovjetunióról és Tambov me­gyéről. Közös kirándulást is szerveznek a két tagcsoport .aktivistái számára Budapestre, a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házába. Az együttműködési szerződés legfontosabb pontjait, illetve rendezvényeit soroltuk csak fel, még egyszer hangsúlyozva, hogy követendő példa me­gyénk többi tagcsoportja szá­mára is. Lyukas fűtőtestek A radiátoragy Lerelesxünk, pereskedjünk, vagy lakjunk ? a TÁÉV által létrehozott iro-' daház fűtő alkalmatosságai is kilyukadtak, kétévi használat után. Az Építőipari Minőség- ellenőrző Intézet, és a Nehéz­vegyipari Kutató Intézet szak­értői azóta is foglalkoznak az üggyel. Legutóbb március 4.- én jártak Szekszárdon. A gyár­tó üzemet — ahol a fényké­pünkkel is illusztrált módon magas technikai felszereltség segíti a radiátorok előállítását — idáig hibásnak még nem ta­lálták. Mányi mérnök szerinf a hibákat, szaknyelven „lyuk­korróziót”, vagy tervezési, esetleg kivitelezési, netán helytelen üzemeltetési okokra lehet Visszavezetni. Ez lehet igaz. Nincs okunk és módunk se kételkedni a Most Csak a Rákóczi utcai OTP-házról van szó. Ezt ta­valy szeptemberben a „gon­dok háza” névvel illettük. Úgy tűnik, hogy joggal. Radiátor­gondok azonban városszerte máshol'is akadnak. A 160 la­kásosban épp így és egyebütt. Maradjunk a Rákóczi utcánál. Február 10-én, az OTP-hez 4 lakás kilyukadt fűtőtestével kapcsolatban érkezett panasz. 21-én ugvanennyi lakásból, 24- én hatból, február 25-én 11- bőL A lakók, nem csekély ösz- szegbe kerülő lakásaikkal sem­mi mást nem akarnak kezdeni, csak lakni azokban. Fűtött la­kásokban. Az úgynevezett „rejtett hibák” a lakások „rendeltetésszerű” használata során kerülnek elő. A rendel­tetésszerű használat kategó­riájába tartozik a fűtés is, ami nem búboskemence, nem is kandallók jóvoltából törté­nik, hanem a technika pilla­natnyi fejlettségi foka melleit radiátorokkal. Ezek viszont kilyukadnak. Az 1975. február 25-1 állapot szerint száz lakásból 52 lakói örvendhettek ennek. Vala­mennyi radiátor következetes volt. Véletlenül se felül lyu­kadt ki, hanem alul. Ilyenkor a lakásokban árvíz van. Árvíz akkor is, ha a lakók történe­tesen dolgoznak, elmentek be­vásárolni, vagy gyermekeiket sétáltatják a tavaszias télben. A lakók közös képviselője, a Beloiannisz utcai hőközpon*- baa dolgozik. Szakmunkás, így fűtőtest ügyekben szakem­bernek tekinthető. Hogyan vélekedik? — A radiátorok anyaga elő­ször is ócska! Ez persze akkor nem látszik, amikor az ember elfoglalja a lakást és még nincs fűtési idény. Másodszor­ra azt említeném, hogy az ócska anyag nem állja a ma­gas vastartalmú szekszárdi vi­zet és kilyukad. Ez egy vélemény. Éppúgy lehet igaz, amiként elfogult is. Elmentünk a gyártó céghez, a Dunaújvárosi Vasmű Radiátor Gyárához, ahol Mányi András mérnök, üzemvezető terjedel­mes listát tett az asztalra. 1967. óta tizennyolc esetben kerül­tek bíróság elé a radiátorok­kal kapcsolatos kifogások. Nem családi házakról, vagy épületekről volt szó. 1971-ben szakemberek, különböző inté­zetek véleményében, a tény mégis annyi, hogy a radiáto­rok nem ismerik a „lyuk­korrózió” kifejezést, egész egyszerűen csak folynak. És ezzel, a levelezgetést is bele­értve, a lakók nem jutnak előbbre. Ök osztatlanul egyet­értettek K. Papp József elv­társnak a megyei pártértekez­leten elhangzott, a tv-ben is megismételt szavaival. A hi­bás ^radiátorok készítői, be­szerelő!, a felelősök intézzék el egymást közt, hogy ki, miért, mikor elkövetett hibáért, mi­lyen arányban köteles vállalni a jávítással (cserével) járó anyagi terheket ök lakásuk­kal semmi mást nem akarnak kezdeni, csak a már említett módon ^ lakni azokban és az évszaktól függően fűteni is a szobákat Ezeket a szobákat ugyanis nem ajándékba kapták. Egyet­len példát idézünk csak. Az E. lépcsőházban Kalauz György KÖJÁL-ellenőmek ús ugyanott asszisztenskedő feleségének másfél szobás la­kása 320 ezer forintba került Fenntartásának havi költsége 830 forint. Kalauzék tisztessé­gesen keresnek, megkapták az őket ^ megillető szociális ked­vezményeket is. Fizetnivalóik­kal nincsenek hátralékban. Lakótársaikkal együtt joggal kérdezik tehát, hogy miért és meddig lesznek hátralékban a ház létrehozói, akik feltehető­en ugyancsak tisztességes bé­rért: — ROSSZ MUNKÁT VÉGEZTEK. ORDAS IVÁN Fotó: Gottvald Károly 1975. március 25. A falugyűlések haszna

Next

/
Oldalképek
Tartalom