Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-21 / 68. szám

/ perialista hatalmak távolról sem mondtak le arról, hogy ismét kiterjesszék uralmukat erre a nagy országra. A kínai nép győzelmes forradalmi har­cával negyedszázaddal ezelőtt csapást mért az imperializ­musra és az 1950-es években jelentősen hozzájárult az an- tiimperialista küzdelem álta­lános fellendüléséhez. Ekkor még a kínai vezetés az SZKP- val és a Szovjetunióval való barátságot hirdette. Az 1950- es évek végén azonban Mao Ce-tung kultusza jegyében fe­lülkerekedett a kispolgári na­cionalizmus. Ez rányomta bé­lyegét a jelenlegi kínai vezetés egész politikájára, s ennek ta­laján alakult ki a maoista nagyhatalmi sovinizmus. Mi rejlik e mögött? — te­szik fel a kérdést gyakran. Kí­na el akarja kerülni a fegyve­res összecsapást az imperialis­ta hatalmakkal, ami rendjén is lenne, de a pekingi vezetés pálfordulása óta ezt nem a Szovjetunióval való szövetség további erősítésével akarja el­érni, hanem szovjetellenes po­litikára térve az imperialis­ták táborában egy szov­jet—kínai háború lehető­ségének a reményét keltette fel és táplálta. E remény, az imperialisták bánatára, irreá­lisnak bizonyult, s úgy vélem. '1< '(Folytatás äz í. oldalról) az is marad. Viszont élő valö­ság a maoizmus szovjetellenes propagandahadjárata és sza- kadár tevékenysége. S amíg ez a helyzet, addig Kína nem tölt­heti be a nemzetközi kommu­nista mozgalomban az impe­rializmus ellen küzdő erők ja­vára azt a szerepet, amit be kellene töltenie. Ha a kínai vezetés feladja a szovjetellenességet és a sza- kadár tevékenységet, ha visz- szatér az összefogás és az együttműködés útjára, amit a kínai nép elemi érdeke is kö­vetel — s amire előbb- trtóbb sor kerül — akkor _ új szakasz fog nyílni Kína fejlő­désében és gyorsulni fog az imperializmus térvesztésölek folyamata is. Ma azonban a maoista vezetés a szovjet— amerikai háború elkerülhetet­lenségét hirdeti, ebben biza­kodik, s ettől várja hegemón törekvéseinek érvényesülését. Ugyanezen célból egy új euró­pai háborúban is reménykedik, s esztelen propagandát foly­tat az európai béke intézmé­nyes biztosítása ellen. Mint a szovjetellenesség általában, a maoizmus szovjetellenessége is egyet jelent a nemzetközi bé­kemozgalom elleni aknamun­kával, a béke híveinek el kell utasítaniuk az európai népek­nek és a világ biztonságának ezt a hátba támadását is. Erősödnek kapcsolataink a fejlődő országok haladó mozgalmaival van-napirenden, mely az éurö» pai munkásság összefogásá­nak és az összes haladó erők­kel való szövetkezésének fej­lesztését, s egyben az általá­nos antiimperialista küzdelem erősítését lesz hivatva szolgál­ni. Ennek előkészítése folyta­tódik, s pártunk megtisztelő feladatot teljesítve, más test­vérpártokkal együtt kiveszi a részét ebből a munkából. Az MSZMP ott lesz a kommunis­ta és munkáspártok újabb vi­lágértekezletén is, amelynek megrendezéséhez érlelődnek a feltételek. Sí MSZMP ä SzovfcítmlS Kommunista Pártjával szoros testvéri együttműködésnek, a kommunista világmozgalom marxista—leninista egységé­nek, az összes antiimperialista és békeszerető erők hatékony együttműködésének szilárd hí­ve és az is marad — mondot­ta befejezésül Nemes Dezső. DR. KOMÓCSIN MIHÁLY, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának első titkára me­gyéje helyzetét elemezte, majd rámutatott: , ' ca X fmirifcSsoTflSan $ ISBrií politikai elvei élénk vissz­hangra találnak. Növekszik készségük a termelési moz­galmakba való bekapcsoló­dásra, a politikai és közéleti aktivitásra. Akik nemrégen még csak kis parcellájuk ha­táráig vagy konyhájuk küszö­béig láttak, ma az üzem, a vállalat és a népgazdaság ér­dekeinek jobb szolgálatán gon­dolkodnak, munkával, társa­dalmi tevékenységgel a köz javáért cselekszenek. i Maurer Mihályné: Több szakmunkást a mezőgazdaságnak Ezután Maurer Mihályné, a Szekszárdi Állami Gazdaság munkása szólalt fel. Elmon­dotta, hogy a brigád, amelynek vezetője, 36 tagból, többségé­ben nőkből áll. Ezeket az asz- szonyokat sokat kellett segíte­ni — mondotta —, amíg a kö­zösségi életbe beilleszkedtek. A továbbiakban arról be­szélt, hogy az állami gazdasá­gok dolgozói a munkásosztály részét képezik. Még sok tenni­való áll előttünk — mondotta —, hogy a munkásosztályhoz való tartozásra mindenben rá­szolgáljunk. Az ipari munkás­ság együvétartozása, szerve­zettsége, munkája a miénknél magasabb szinten áll. Szociá­lis és kulturális körülményeik is jobbak, mint a mieink. Ná­lunk ebédlőt, öltözőt, csak a gazdaság központi helyein ta­lálhatunk. A megfelelő megol­dást gazdaságunk egyik leg­fontosabb feladatának tekint­jük. Felszólalása befejező részé­ben arról szólt, hogy az állami gazdaságban mind több szak­munkásra van szükség, de a környéken működő szakmun­kásképző intézetek végzett nö­vendékei nem mindig marad­nak a mezőgazdaságban. Ja­vasolta, hogy a pályaválasztá­si tanácsadásokon részleteseb­ben ismertessék a mezőgazda- sági szakiskolákban végzők le­hetőségeit a termelésben, a hogy a bázisgazdaságok ma­guk is foglalkozzanak szaki» munkásneveléssel. Maurer Mihályné felszóla­lása után Pullai Árpád, aa MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára lépett a mikrofon^ hoz. Szeretném külön kiemelni, hogy az MSZMP és a hazai társadalmi szervezetek nem­zetközi tevékenységében rend­kívül intenzív a vietnami nép melletti nemzetközi szolidari­tásban való szenvedélyes rész­vétel, az izraeli agresszorok ellen küzdő arab népek hatá­rozott támogatása, a chilei junta vérengzése és terrorrend- szere elleni nemzetközi tilta­kozó mozgalomban való erő­teljes közreműködés, s mind­azok segítése, akik a világ kü­lönböző térségeiben küzdenek népük szabadságáért. r Az MSZMP nemzetközi munkájában növekvő he­lyet foglal el a fejlődő or­szágokban működő anti- iraperialista, nemzeti de­mokratikus pártokkal és mozgalmakkal való kap­csolat. Bár ezeknek az országoknak nem mindegyikében progresz- szív jellegű a kormányzat, a nemzeti függetlenség védel­me és megerősítése megkövete­li, hogy a dolgozó nép, s így az erősödő munkásosztály a nem­zeti demokratikus fejlődés ha­tékony tényezőjévé, a hatalom részesévé váljék. Természe­tesen a helyi burzsoázia, min- denekelőttt az imperializmus­tól függő komprádor bur­zsoázia, a földesurak, vala­mint az imperialista hatalmak gátolják, hogy a dolgozó nép, az erősödő munkásosztály a nemzeti demokratikus fejlő­dés hatékony tényezőjévé, a hatalom részesévé váljék. Csakhogy e haladó erők haté­kony részvétele az országuk függetlenségét és társadalmi haladását célzó erőfeszítések­ben objektív követelmény. Mind gyakoribb tehát, hogy a nemzeti demokratikus pártok és kormányzatok törekvései­ben és céljaiban jellemzővé válik a szocialista orientáció, ami magával hozza a növek­vő érdeklődést a szocialista országok fejlődésének, vala­mint pártjaink és társadalmi szervezeteink tevékenységé­nek tapasztalatai iránt. Éz fe­jeződik ki abban is, hogy az 1975. március 2L MSZMP kapcsolata eme or­szágok nemzeti demokratikus pártjaival szintén szélesedik és rendszeresebbé válik. Nemzetközi feladataink S következő években tovább nö­vekszenek. Folytatódik a két világrendszer történelmi ver­senye és harca, amely érinti az egész emberiség és minden nép sorsát. Döntő jelentőségű a küzdelem a különböző társa­dalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett éléséért és a kölcsönösen előnyös gazda­sági és kulturális együttműkö­dés fejlesztéséért, az enyhülési folyamat visszafordíthatatlan­ná tételéért, valamint kedve­zőbb nemzetközi feltételek te­remtéséért minden nép sza­badsága, nemzeti függetlensége és társadalmi haladása számá­ra. Ebben a küzdelemben halad előre — új győzelmeket érlel­ve és új győzelmeket aratva — a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet történel­mi folyamata. Ennek útja a békéért és a szocializmusért küzdő erők összefogásának és együttes harcának továbbfej­lesztése. A testvérpártok túlnyomó többségét ez vezérli, amikor a két­oldalú kapcsolatok fejleszté­se mellett napirendre tű­zik újabb regionális tanács­kozások, majd általános nem- zetlrözi értekezletek megren­dezését. A forradalmi pártok számára nélkülözhetetlen a világ különböző térségeiben, az egyes földrészeken és föl­dünk egészén végbement és fo­lyamatban lévő változások együttes elemzése és a szük­séges következtetések közös megvitatása. Pártunk határozott állásfog­lalása, hogy az internaciona­lista összefogásnak elengedhe­tetlen követelménye a tapasz­talatok rendszeres kicserélése és időnkénti együttes értéke­lése, a közös kérdések együt-' tes elvtársi vitája, az össze­hangolt és közös cselekvést biztosító egységes állásfogla­lás kialakítása sok fontos kér­désben. Nincs más út az ösz- szefogás és a közös küzdelem fejlesztésére, az elkülönülési tendenciák és a szakadár tö­rekvések visszaszorítására. Európában most földrészünk kommunista és munkáspárt­jainak regionális értekezlete Pullai Árpád: Erősíteni, fejleszteni kell a demokratikus centralizmust Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára a beszámoló­val egyetértve, megállapítot­ta: a két kongresszus között erősödött a párt vezető szerepe. Felszólalását így folytatta: letárdiktatúra, a munkás- paraszt szövetség, a szocialista tervgazdálkodás és az interna­cionalizmus ; másfelől azon, hogy a párt idejében foglalko­zik a döntésre érett társadal­mi kérdésekkel, szorgalmazza, ösztönzi a haladást, politikája képes a szüntelen megújulás­ra. A politikában tanúsított következetesség nem jelent változatlanságot, az elviség me­revséget, mert ez a politikát sémáikba zárná és eltorzítaná. Társadalmi fejlődésünk szempontjából a marxizmus— leninizmus alkotó alkalmazá­sának mindig is nagy volt a jelentősége. Az építőmunka során időről időre űj jelenség gek és ellentmondások is ke­letkeznek. A pártnak köteles­sége, hogy gondosan tanulmá­nyozza az új feladatokat és az ellentmondásokat, s megoldá­sukra, illetve leküzdésükre a helyes politikai irányvonal alapján helyes válaszokat dol­gozzon ki. A párt ezt tette a két kong­resszus között is. A Központi Bizottság kiemelkedő jelentő­ségű 1972. novemberi ülése új lendületet adott a X. kong­resszus határozatainak megva­lósításához azokon a területe­ken, ahol a végrehajtás aka­dozott, helyesbítette az irányt^ ahol az nem volt megfelelő. Következetesebben kell végrehajtani a határozatokat — A kongresszusra készülve, a párton belül és a közvéle­ményben élénk, alkotó és sok tanulsággal járó eszmecsere, vita zajlott ^e- Legfőbb mon-. danivalója volt az a kívánság, hogy a párt folytassa eddigi politikáját, s végrehajtásában legyen még következetesebb. Ez a népi méretű kívánság egyben elismerése és nagyra­becsülése pártunk törekvései­nek; kifejezése annak is, hogy állampolgáraink nagy többsége saját munkája szülöttének ér­zi a haza és a dolgozó nép javára kivívott eredményeket. A párttagság állásfoglalása és a közvélemény alapján . a Központi Bizottság nagy tö­megek egyetértését és támoga­tását élvezi, amikor a tisztelt kongresszusnak azt javasolja, hogy a párt haladjon tovább a kipróbált, sikeres úton, foly­tassa tovább politikáját. E po­litika két alappilléren nyug­szik: egyfelől a szocializmus. olyan általános törvényszerű­ségein, mint a munkásosztály, a párt vezető szerepe, a pro­Á X. kongresszus határoza­tait teljesítettük — mondotta ezután. Mégis — az irányel­vek vitája alapján — jogos igénynek tekintjük és bírálat­nak is értj üli, hogy a végre­hajtásban következetesebbnek kell lennünk, mert ez mun­kánknak hosszabb ideje ismert gyengéje. Előfordul ugyanannak a ha­tározatnak többféle értelmezé­se, ez zavarja az egységes fel­lépést, bizonytalanságot szül. A vezetők, a testületek egy része nem teljes szívvel és erővel dolgozik. Könnyen tu­domásul veszik az elmaradást. Egvesek politikai vezetőhöz méltatlanul sodródnak az ese­ményekkel, nem követelik meg a fegyelmet. Vannak, akik nem szeretik a problémák szóvá- tevését, mert meg kell őket oldani, ez pedig töprengést, munkát, harcot kíván. Inkább tompít iák, agyonmagyarázzák a problémákat. Esetenként nem kellő idő­ben döntünk. Sok még a ha­tározat is, emiatt nehéz átte­kinteni és a végrehajtás fo-' lyamatába szervesen beillesz­teni őket. Talán túl sok energiát fek­tetünk az elemzésekbe — bár ez könnyebben megbocsátható, mint a felszínesség vétke — de nem fordítunk ekkora ener­giát a feladatok megvalósítá­sához szükséges feltételek megteremtésére. Az ellenőrzés nem elég rend­szeres, és inkább tényeket ál­lapít meg, mintsem gyakorla­tiasan segít. A mulasztókat a kelleténél ritkábban vonják fe­lelősségre. A párt-, az állami, a társa­dalmi szervek munkájában még sok az átfedés. Az okok országosan és helyileg is több­félék lehetnek. Türelmesen meg kell őket keresni a végre­hajtás minden láncszemében. A felsoroltakban is érzékelhet­jük, hogy leküzdésük mennyi­re összetett feladat, mennyire egységes megítélést és cselek­vést követel. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom