Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-19 / 66. szám

nak sok éves és ma már nyo­masztó elmaradását csak na­gyobb központi segítséggel és meglévő adottságaink jobb, r (Folytatás az í. oldalról) szervezettebb kihasználásával pótolhatjuk — hangsúlyozta a felszólaló, majd a szocialista tudat erősítésének a fontossá­gáról szólt. A munkások legjobbjai példát adnak Katona Imre ezután így folytatta: — Tapasztalataink meg­erősítik a Központi Bizott­ság beszámolójának azt a megállapítását, hogy a X. kongresszus óta növeke­dett a munkások kezdemé­nyezőkészsége és közéleti aktivitása. A budapesti munkások helytállnak a termelőmunkában, részt vesznek a közéletben, a párt-, az állami és társadal­mi szervezetek vezető tes­tületéiben. DK. KÓNYA ISTVÁN, a Debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem rektorhelyet­tese a kongresszusi beszámoló ideológiai témáival foglalkoz­va elmondotta, hogy az utób­bi években növekedett az egyetemi hallgatók érdeklődé­se a marxizmus—leninizmus elméleti •kérdései és minden­napjaink politikai problémái iránt. A huszonöt évvel ez­előtt létrejött egyetemi mar­xizmus—leninizmus tanszékek színvonalukban, tudományos fejlődésükben felzárkóztak az Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Hunya István munkásmozgalmi veterán a kongresszus szünetében. A pártvezetőségek választása alkalmából tízezer munkás ke­rült be a különböző szintű ve­zető testületekbe. A munkások legjobbjai példát adnak a kö­zösségi magatartásra, a köve­tendő szocialista életmódra, korszerű gondolkodásra. Erre nagyszerű példa a szocialista brigádmozgalom gyors fejlő­dése. Budapesten találhatók zöm­mel azok az ideológiai, tudo­mányos, oktatási és más műve­lődési intézmények, szerkesz­tőségek, amelyek ideológiai, eszmei hatása az egész ország­ra, sőt országhatárokon túlra Is kiterjed. Nagyobb figyelmet kell for­dítani e területekre és több támogatást és segítséget adni az itt dolgozó pártszerveze­teknek — mondta Katona Im­re, majd így fejezte be felszó­lalását: — A Központi Bizott­ság beszámolója, a határozat- tervezet, a programnyilatko­zat lelkesítő célt, programot ad a kommunistáknak, egész né­pünknek az elkövetkező évek­re. ígérhetem, hogy a szocia­lizmust igenlő, minden alkotó írével összefogva, erőnket megfeszítve fogunk dolgozni, hogy a XI. kongresszus hatá­rozatai az élet minden terülő-; tén megvalósuljanak. A budapesti pártbizottság első titkárának beszéde után folytatódott a vita. 1975. március 19. egyetemek nagy múltú szak­tanszékei mellé. Ezekben az eredményekben alapvető sze­repet játszott a párt töretlen, stabil politikai vonalvezetése, a szocialista építés sikere. Kifejtette, hogy sikeresen küzdöttünk a X. kongresszus útmutatásai alapján a kispol­gári szemlélet megnyilvánulá­sai ellen, de közben némiképp lanyhult, halványodott a va­lódi polgári nézetek elleni harc. Ennek az az oka — mon­dotta —, hogy a kispolgári és polgári nézetek ideológiai munkánkban összemosódtak, kispolgárivá nyilvánítva nem­egyszer a burzsoá nézeteket, s csökkentve ezzel tényleges je­lentőségüket és veszélyességü­ket. — A kispolgár! szemlélet- módot — mondotta — olyan társadalmi rétegek termelik, amelyek a munkásosztály po­litikai szövetségesei. A kispol­gári nézetek elleni ideológiai harc tehát szövetségeseinkkel és szövetségeseinkért folyik. A burzsoá nézetek elleni küzde­lem pedig osztályellenségeink elleni csata. Hangsúlyozta, Jogos követel­mény, hogy növelni keil a marxizmus oktatásának szín­vonalát, el kell érni, hogy minden iskolai fokon a mar. arista—leninista világnézet has­sa át az oktató-nevelő munka egész folyamatát Mint mon­dotta helyes lenne az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folyó filozófus- és tudományos szocializmus képzést középis­kolai tanári szakká nyilvání­tani. Két vidéki tanárképző egyetemen, Szegeden és Deb­recenben is hasznos lenne e szakokon is bevezetni a közép­iskolai tanárképzést. Helyes lenne továbbá a vidéki nagy tudományos centrumok to­vábbi fejlesztése, a társada­lomtudományi kutatások né­hány jelentősebb témájának a vidéki tudományos központok­ba való telepítése is. GÉCZI JÁNOS, a Nógrád megyei pártbizottság első tit­kára Nógrád megye több mint húszezer kommunistája nevé­ben köszöntötte a pártkong­resszust és annak a meggyőző­désének adott kifejezést hogy a munkások, a termelőszövet­kezeti parasztok és értelmisé­giek egyaránt azt várják a párt legmagasabb fórumától: erő­sítse meg a csaknem húsz éve folytatott politikai fővonalat. — Az élet legfontosabb kér­déseire társadalmunk, a kom­munistáktól várja a választ — mondotta. — Azért, mert meg­győződtek arról, hogy a párt ismeri a társadalom fejlődésé­nek törvényszerűségeit, politi­kája jól fejezi kj a munkás- osztály és a társadalom vala­mennyi rétegének érdekeit. A továbbiakban hangsúlyoz, ta, hogy alapvető fe’adat a párt vezető szerepének állandó erő­sítése. Kijelentette: a párt po­litikájának következetes kép­viselete és védelme valameny- riyi párttag kötelessége. Az eszmei-politikai nevelés növekvő feladatairól szólva el­mondotta, hogy az utóbbi években a párt Központi Bi­zottságának határozatai követ­kezetesen irányították a párt­tagság figyelmét az ideológiai feladatokra is. Ez a gyakorlat kedvező hatással volt a párt- szervezetek életére, bátrabb, tudatosabb és rendszeresebb lett a párton belüli Heoló"iai munka, a kommunisták esz­mei-politikai nevelése. — A megyei pdrtértekezle- tünkön felszólaló elvtársak azt kérték tőlünk, küldötteiktől, hogy támogassuk a kongresz- szus dokumentumaiban meg­fogalmazott politikai irányvo­nalat. Megbízatást kantunk, hogy mondjuk el: a nógrádi kommunisták és megyénk dol­gozói munkájukkal, helytállá­sukkal, hűségükkel készek a kipróbált lenini politika meg­valósítására. A kongresszusi dokumentumokban megjelölt célokat a magunkénak valljuk. Olyan programnak tartjuk, amelyért érdemes dolgozni. Meggyőződésünk, hogy a párt politikáját kifejezi és jól szol­gálja a munkásosztály, az egész nép érdekeit — mon­dotta befejezésül. SZALÓKI JÓZSEFNÉ, a Bács-Kiskun megyei KISZ- bizottság titkára bevezetőben arról beszélt, hogy a fiatalok számára nemcsak 1848, 1919 és 1945 számít történelemnek, hanem a párt 1948-as program- nyilatkozata is. Az új párt­program megvalósítása azon­ban már jelentős részben az ifjúkommunisták feladata. A továbbiakban Bács-Kiskun me­gye és az ott élő ifjúság életé­nek változásairól szólt. Az egy­kor elmaradott homokvilág ke­resőképes lakosságának már több mint fele az ipáiban dol­gozik. Ez új lehetőségeket biz­tosít a fiataloknak ás, szakmát tanulhatnak, elsajátíthatják a legkorszerűbb ismereteket is. Ma már kollégiumok épülnek a tanyákon is, a tanköteles ko­rúak több mint 90 százaléka befejezi az általános iskolát és a végzett fiatalok kétharmada szakmunkásképző intézetben, szakközépiskolában, vagy gim­náziumban tanul tovább. Utalt arra, hogy a mai fel­nőtt nemzedékek milliói az if­júsági mozgalomban nőttek fel. A mai ifjúsági vezetőknek is az a feladatuk, hogy alkal­massá tegyék önmagukat és egész 'ifjúságunkat a jövő fel­adatainak elvégzésére. Ez is forradalmi feladat, amelyhez nélktelfl’hetetlen a példamuta­tás. & fi példáit csak az az ember tud mutatni, akinek né­zetei és cselekedetei harmoni­kus egységet alkotnak. Ezt a példamutatást adja ifjúságunk­nak pártunk, ezt tükrözik fe­lelősséggel a kongresszus elé vitára bocsátott anyagok, do­kumentumok, VALTER IMRE, a balaton- szahadi November 7. Tsz elnö­ke bevezetőiben ismertette kö­zös gazdaságuknak az utóbbi években elért fejlődését, majd arról beszélt, hogy a szövetke­zet tagjai gyakran találkoznak az iparban dolgozó társaikkal. A beszélgetések során —; mon­dotta — sokszor szóba kerül, hogy hogyan élnek. Az össze­hasonlításból mindig kiderül, hogy a szövetkezeti tagok meg­találták számításukat. Akik a nehéz gépeken, a szállításban, az állattenyésztésben dolgoz­nak, magasabb keresethez jut­nak, mint hasonló korú bará­taik az ipari üzemekben vagy más munkahelyeken. A továbbiakban azokról a vezetőkről szólt, akik számára a szövetkezet volt az iskola. Munka közben tanulták mega vezetést, a tagság bizalmát ko­rábbi munkájuk alapján érde­melték ki, és szívós, szorgal­mas munkával állták meg a legnehezebb idők próbáit is. Bizalomra bizalommal, és eredményes, sikeres munkával válaszoltak. MÁTÉ GYULANÉ Cegléd­be reeli pedagógus egyebek kö­zött azokról az eredményekről számolt be, amelyeket a me­gye oktatási intézményei az elmúlt években elértek. Az anyagi eszközök, lehetőségek gyarapodására két tényt emlí­tett: a negyedik ötéves terv Pest megyében kétezer új óvo­dai hely létesítését jelölte meg, ezzel szemben tízezer kerül tető alá; a terv 220 új általá­nos iskolai tanterem felépíté­sét irta elő, ám 1975 végéig 440 épül. Tennivaló azonban még bőven van, mert a roha­mos fejlődés ellenére is sok még a korszerűtlen, vagy ép­pen szükségtanterem. Máté Gyuláné a továbbiak­ban a párt oktatáspolitikai ha­tározatának végrehajtásáról szólt. Hangsúlyozta: növeltük a követelményeket a diákok és pedagógusok körében egy­aránt. Kísérletek történtek a tananyag-csökkentésre, a dif­ferenciált módszerek és kor­szerű pedagógiai eljárások al­kalmazására. Némileg csök­kentettük a tanulók túlterhe­lését, eredményesebbé tettük az oktatómunkát. Több erő­feszítés történt a családdal, a szülőkkel való kapcsolatfelvé­telre, az iskola és a család egységes nevelési hatásainak a megteremtésére. Nem panasz­kodni akarok, hanem érzékel­tetni azt a feszültséget, ami ma eltölt bennünket, pedagó­gusokat. Mert szívünk mélyén egyetértünk a tananyag- csökkentéssel, de hogy mit, mennyit kell csökkenteni, vagy hogyan kell új módon tanita- ni, az még nem alakult ki. A régi módszerekkel már nem akarunk, de az újak még nem kiforrottak és mégis, minden­nap katedrára kell állni. Na­gyon várjuk a tanterv és az új módszerek egységének ki­alakítását, mert ez az oktatási reform megvalósításának alap­pillére, tartóoszlopa. Ezután arról beszélt, hogy a képesítés nélküli nevelő, bár­milyen becsületes, gyermek­szerető, bármennyi segítséget is kap, küszködik a számára olykor megoldhatatlannak tű­nő feladattal. A pedagógus- pálya elsősorban hivatás, de szakmai, metodikai feltételei is vannak, s azokat el kell sajá­títani. Majd tájékoztatta a kongresszust, hogyan igyekez­nek csökkenteni az ilyen gon­dokat Pest megyében. Ezután szünet következett i I Tanácskozik a kongresszus. Az SZKP ajándéka a magyar testvérpártnak A ^ pártkongresszus keddi eseményeinek kedves epizódja zajlott le a tanácskozás dél­előtti szünetében: az SZKP Központi Bizottsága nevében Leonyid Iljics Brezsnyev mű­vészi dísztárgyat — piros-fehér -zöld, illetve vörös zászlóval keretbe foglalt Ural-kőből ké­szült Lenin-portrét — adott át a kongresszus alkalmából ajándékul a Magyar Szocialis­ta Munkáspártnak. A kedves figyelmességért Kádár János, a Központi Bizottság első tit­kára meleg szavakkal mondott köszönetét, s gratulált az al­kotók — uráli mesterek — művészi munkájához. ♦ A szünetet követően Gáspár Sándornak, az MSZMP Po­litikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának elnökle­tével folytatódott a tanácsko­zás. A küldöttek és a meghí­vottak nagy tapsa közepette Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának fő­titkára, a szovjet küldöttség vezetője lépett a mikrofonhoz. (Folytatás a 3, oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom