Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-15 / 63. szám
A felvonulási terén Jelentés az előkészületekről 23 külföldi ország a tavaszi BNV-n Szokatlanul kell ezt a riportot kezdeni; így: Jelentem az olvasónak, hogy néphadseregünk szorgalmasan készül az április 4-i díszszemlére k ° A felvonulási téren most nem lehet autókkal parkolni. Végig kirakták az ikszes táblákat, keressen a sofőr alkalmas helyet, ahol várakozhat — ha talál. Mert Pesten parkolni, lassan nemcsak szerencse kérdése. Szóval a teret most szorgos katona- és munkáskezek vették birtokba, készítik a felvonulásra, hazánk nagy ünnepére Ct locsolókocsí dolgozik: Spriccelik a vizet, a kefével dörgölik a betont. Három menet után már ragyogó is a placc, jöhetnek a kitűzők. Jönnek is, szépen sorban, de milyen szép szál legények. Egyikőjük sincs száznyolcvan centi alatt. A szurony hegyén piros zászló. A főtribün mögött állnak. Elhangzik a vezényszó, elindul a sor. Kikanyarodnak a térre, sarkos fordulás balra, aztán irány a Népstadion, párhuzamosan a tribünökkel. Szabályos térközökben elmarad egy-egy katona, szögletesen fordul, s vi~ gyázzba merevedik. A sor meg halad szépen, amíg az első ember is a kijelölt helyére nem ér. Közben, ne felejtsük el, hogy tribün is kell a nézőközönségnek. Hidászok dolgoznak, persze ők is katonák. A talán világháborút is megjárt rámpatagokat izmos kezek rakják helyükre. A vastartókra talpfa Vastagságú gerenda kerül. Nagy hórukkolás, mert az egyik rámpa kicsit ferdén álL Húszán is kapaszkodnak rá, vezényszó, és máris helyén az alkotmány, amely azt a célt szolgálja, hogy vasúti kocsikról könnyítse a járművek lejárását, azaz ideiglenes rakodónak szolgáljon, most azonban egy-egy tagon harminc ember fog majd állni. Ki is próbálják a kiskatonák, hogyan áll majd a sor, nersze, nincsenek annyian, hogy megtöltsék az egész tribünsart, de mutatónak megfelel. Nem is tudunk tovább rájuk figyelni, mert az Ajtósi Dürer sor házai felöl erős motorzúgás hallatszik. Jönnek a helikopterek. Alig valamivel nagyobbak, mint amilyenek a szekszárdi hegyet permetezik. Kilenc jön. Hármas csoportokban. A tribün mellett az irányító autó. Főtiszt rádión keresztül diskurál a helikoptervezetőkkel. „Négyes egy kicsit emeld, hetes jobbra két métert, második század közelebb az elsőhöz.” El is pörögnek felettünk szépen, mintha máris a díszszemle felett repülnének. Alig állapíthatjuk ezt meg, újabb, de most már erősebb dübörgés. Újabb helikopterek. Kilenc. Hármas Csoportokban. Itt már alig szól az irányító, mint csak utánuk, amikor eltűnnek a Hősök tere felé, hogy „köszönöm, jól ment.” Szállítógépek következnek: Kétmotoros, mokány kis gépek. Kicsinek látszik alulról, de mondják a téren bámészkodó és „jól beavatott” pestiek, hogy harckocsikat is tudnak ezek szállítani. Komótos berregéssel ballagnák át a tér felett. Iskolagépek csoportjai következnek. Átsuhannak a téren, s másfél perc múlva a kis lökösök következnek. Sik- lanak a légben, alig győzi az ember a fejét utánuk fordítani. De már figyelni kell a következő csoportra. Ezek gyorsabbak, hangosabbak is, szebbek is. Sivítás, villanás, és máris elnyelte a lökösöket a légtér. „Figyeljünk” kiált az egyik ember a téren. Nagyon kell figyelni. Szu- perszónikus harci gépek dübörögnek át a légtéren a dísztribünök felett. Csak három percig kell várni, és jön a légiparádé zárója: Szuperszonikus, még gyorsabb, még erősebb repülők jönnek, a tribün előtt felcsapják a gépet a rsa- gasságos ég felé, rózsaalakban szétnyitják zárt alakzatukat, tisztelegnek — most még csak a bámuló közönségnek. Vége a gyakorlatnak. Tehergépkocsi gördül a térre, fehérsapkás, -kötényes katonák szállnak le róla. Az építők kezet mosnak az egyik lajtos kocsinál, csajkát fognák és sorba állnak a kosztért. Leves, meg jó kiadós pörkölt, tarhonyával. (Jó volna sorba állni, s csajkát tartani a finom ételért.) Szóval így készül a tér a nagy ünnepre. Ka már itt vagyunk, ugorjunk át a tér másik oldalára, az Építők Rózsa Ferenc művelődési házához. Itt lesz a pártkongresszus. Kész a dekoráció. A homlokzaton nemzeti- színű és vörös zászlók sora. Közepén Xl-es szám, aranyszínű dekoranyagbóL ízléses, szolid dekoráció. Az udvaron már ott a tévé közvetítőkocsi-» ja, a színes is, meg a másik is. Ünnepre készülünk. PÁLKOVÁCS JENŐ Hazánkban az orosz és szovjet irodalom javarésze az Európa Kiadónál jelenik meg. A felszabadult könyvkiadás talán legtöbbször megjelent műve Lev Tolsztoj: Anna Karenina című regénye, amely 420 ezer példányban látott napvilágot. írója egyébként talán a legolvasottabb orosz szerző, hiszen a Háború és béke 289 ezer példányban, 11 kiadásban, s a Feltámadás 10 kiadásban, 178 ezer példányban jelent meg. A statisztikák még számos érdekességgel szolgálnak. Például Dosztojevszkij eddig megjelent müveinek összpéldányszáma megközelíti a 650 ezret; 13 kiadást, 190 ezer példányt ért meg Alekszej Tolsztoj Golgotája — és a korban közelebb álló szerzőkről beszélve — Ehrenburg Vihar című műve is több mint félszázezer példányban került az olvasókhoz. Sok hívet szerzett magának a költői hangú Pausz1975. évi tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásárra eddig hét szocialista ország és 16 európai, illetve tengerentúli állam, valamint Nyugat-Berlin 648 cége jelentette be részvételét. A legnagyobb kiállítók ezúttal is a Szovjetunió, az NDK, Ausztria és az NSZK. A külföldi vállalatokon kívül 591 magyar ipari, kereskedelmi vállalat vesz részt az ezúttal másodízben sorra kerülő tavaszi szakosított vásáron. A hazai vállalatok kiállítási anyagának összeállításában nagy hangsúlyt kap az ország felszabadulásának 30. évfordulója, a három évtized alatt elért sikerek, gazdasági eredmények bemutatása. Valamennyi kiállító 9 ágazatban (műszeripar, híradás- technika, irodagép- és számítástechnika, energiatermelés és villamosgépgyártás, fémmegmunkálás—kohászat, építőipar —klímatechnika, közlekedés— anyagmozgatás, könnyűipari tovszkij: eddig megjelent munkái meghaladják a 60 ezres példányszámot. Igazi sikerkönyvnek bizonyult Szimo- nov: Nappalok és éjszakák című, hat kiadásban 103 ezres példányszámban megjelent könyve, de hasonlóan fogadták az Élők és holtak című munkáját is, ennek négy kiadása majdnem 30 ezer példányban kelt el. Solohov világhírű és nálunk is nagy sikerű Csendes Don című trilógiája 346 ezer példányban, Emberi sors című — filmről is ismert — regénye 248 ezer példányban látott napvilágot. A fiatalabb szovjet írónemzedék tagjai szintén ismertek a magyar olvasók előtt; egyetlen példa: a kirgiz irodalom büszkesége, Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála című műve máris három kiadást és 50 ezres példányszámot ért el. A közeljövőben 70 szovjet szerző müve jelenik meg haalapanyag- és gépgyártás^ va-' lamint vegyipar és bányászat) mutatja be legkorszerűbb gyártmányait A múlt évi első szakosított vásár sikere nyomán nőtt a nemzetközi érdeklődés, s ennek megfelelően nőttek a kiállítási területigények is. A vásárra felépül a több mini 5000 négyzetméteres D-csar- nok. A legtöbb korszerűtlen* régi épületet lebontották, így mintegy 3000 négyzetméternyi fedett kiállítási területtel bér vült a vásárközpont. Egyébként a tavaszi vásáí* kezdete és befejezése (május 21—29) az eddigi gyakorlattól eltérően a hét közepén lesz* így a vásár idejére csak egy hét vége esik. Ezúttal is öfc szakmai napot rendeznek, hiszen a vásár mint a beruházási javak seregszemléje tulajdonképpen nem a nagyközönségnek, hanem a szakembereknek szól. zánkban. A legjelentősebb vállalkozás a Szovjetunió XX. századi irodalmát tükröző sorozat: A szovjet irodalom könyvtára. Az Európa Kiadó gondozta „A 20—30-as évek szovjet kisprózája” című antológiát, amely a szovjet próza immár klasszikus mesterei„ nek írásait kínálja. Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából jelenteti meg az Európa Kiadó például Vaszil Bikov válogatott kisregényeit, Solohov Emberi sorsát, a Mai szovjet elbeszélők című kötetet. Ugyancsak évfordulós kiadvány lesz „A második világháború a szovjet költészetben” című kö. tét. A világirodalom remekei című rangos sorozat ezúttal Konsztantyin Szimonov háborús trilógiájával — a Nappalok és éjszakák, az Élők és holtak, és a Nem születünk katonának című regényekkel — gazdagodik. Hetven szovjet szerző műve jelenik meg a közeljövőben Pintér István# A borsodi iparvidék — a főváros után — a háború alatt kibontakozott antifasiszta harc egyik legjelentősebb területe. Miskolc, Diósgyőr, Űzd nem csupán ipari, hanem hadiipari üzemek centruma. Az iparvidék jól szervezett, forradalmi tradíciókkal vértezett munkásgárdával rendelkezett. Ez a körülmény már a háború közepén erőteljesen éreztette hatását. 1942 végén, 43 elején a hadiüzemek között elsőként innét érkeznek bérmozgalmakról hírek. 1943. májusában bérkövetelő munkástüntetésre, majd szeptemberben különbékét sürgető nagy megmozdulásra kerül sor. A belügyi szerveknek állandóan fokozódó gondot okozott e terület dolgozóinak növekvő háborúellenes megnyilvánulása. 1975. március 15. A nagy hadiüzemekben dolgozó szociáldemokrata és kommunista munkások közösen szervezik az ellenállást. A Diósgyőri Vasgyárban dolgozó kommunista Berbai Ferenc, Fekete Mihály, Urban- csok Mihály, a baloldali szociáldemokrata titkár Rónai Sándor, a szakszervezeti vezető Oszip István állnak a mindjobban terebélyesedő antifasiszta ellenállás élén. A munkásság politikai hangulata is mind kedvezőbb feltételeket teremt a háborúellenes küzdelem számára. 1944 nyarán a helyi kommunista csoport munkája, amely eddig a kommunista párt központi irányítását jórészt nélkülözte, a fővárosból is támogatást kap. így az 1944. szeptember 21-én megszervezett újabb béketüntetés mögött már a szervezett irányítás is kimutatható. A munkásság megmozdulása inspirálólag hat a helyi nem munkás lakosságra, sőt a munkaszolgálatos századokra is. Ilyen előzmények után alakult meg 1944 őszén a Magyarországi Kommunisták An- tináci Komitéja — népszerű nyelven a MÓKÁN. A szervezet a fegyveres harc megszervezésére vállalkozott. A nyilas hatalomátvétel titán a MÓKÁN felhívással fordult Miskolc és Diósgyőr lakosságához: „Katonák, munkások, polgárok! Csak közös összefogással, erőink közös harcbavetésével vehetjük fel a harcot a nácizmus ellen! A MÓKÁN-komité az öntudatos magyar katonák, munkások, parasztok és polgárok szabadságharcos szervezete, felvette a küzdelmet a gyűlölt megszállók és népünket halálba kergető nyilasok, a fasiszta gyilkosok és bérenceik, a hazai háborús bűnösök ellen. Minden becsületes magyar férfi és nő csatlakozzon a MÓKÁN-komitéhez, hogy szervezetten vehessük fel a harcot a fasiszta gyilkosok és bérenceik, a hazai háborús bűnösök ellen, és megakadályozzuk városunk kifosztását. Nincs idő a tétovázásra ...” — olvashatjuk az ipar- vidékszerte terjesztett és a szervezet illegális nyomdájában készült röpiratban. Ebben az időben a MO- KAN-nak már több, mint 100 tagja volt, befolyása pedig a legtöbb miskolci és diósgyőri gyárrészlegben érvényesült. A munkások akciója nyomán, ellenállása nőtt, erősödött a tiltakozás Szálasi uralma ellen. Amikor pedig a kormány elrendelte a gyárak leszerelését és velük együtt a munkások elszállítását, a MÓKÁN vezetősége ez ellen is fellépett. Kapcsolatot teremtett a gyárak műszaki vezetőivel, katonai parancsnokaival és közösen megakadályozták, illetve késleltették a gyárak leszerelését, a lakosság áttelepítését. A Diósgyőri Vasgyár dolgozói családtagjaikkal együtt a Lyukó-völgyben és a környéki erdőkben kerestek menedéket. Az iparvidéken a lakosságnak az ellenállása olyan méreteket öltött, hogy a német hadseregcsoport vezetője megfelelő karhatalmat követelt az erdőkbe vonult munkások eltávolítására. Jellemző, hogy még a háború után is Hans Frissner náci tábornok memoárjában a borsodi iparvidék húszezer munkásának felkeléséről ír, amely — szerinte — a nácik amúgy is súlyos katonai helyzetét e térségben katasztrofálissá tette. 1944 novemberében a MÓKÁN fegyveres csoportjai a vasgyárban, Miskolcon és a környező vidéken rendszeres akciókat hajtottak végre. Megtámadták a német és magyar katonai őrségeket, zavarták az összeköttetést. Akciójuk eredményessége különösen megnőtt akkor, amikor Szabó Lajos nemzetőrökből álló százada is csatlakozott a MOKAN-hoz. November közepén a térség, ben a németek helyzete egyre tarthatatlanabbá vált és komolyan számoltak azzal a veszéllyel, hogy a szovjet csapatok támadásával egyidejűleg a borsodi partizánok hátba támadják őket. Ezért november 17-én a német véderő falragaszokon jelentette be, hogy a „közös hadviselés érdekében” túszokat szednek és azokat kivégzik, ha a lakosság továbbra is akadályozza a város védelmét és az „ellenséget” segíti. A németek szorongatott helyzetükben nem merték fenyegetéseiket beváltani, s ez a körülmény is növelte a MÓKÁN befolyását. November végén a MÓKÁN a szovjet hadsereg támadásának segítésére elhatározta, hogy feltérképezi a német és magyar tüzérségi állásokat, azokról készített térképet átjuttatja a szovjet csapatokhoz. Túl katonai jelentőségén, a MÓKÁN vezetői úgy vélték, ezzel megvédhetik a város épületeit a sok kárt okozó, de elkerülhetetlen ágyútűztőL Berla Anna budapesti ifjúmunkáslány vállalkozott a ve. szélyes út megtételére, a térkép szovjet csapatokhoz való eljuttatására. A németek rémülten látták, hogy a szovjet tüzérek egymásután lőtték ki ágyúikat. A szovjet felszabadító hadművelet során a MÓKÁN egyes csoportjai fegyveresen csatlakoztak a városért folyó harchoz. A MÓKÁN és általa befő-' lyásolt lakosság jelentős szerepet játszott abban, hogy a németek makacs védekezése ellenére a Vörös Hadsereg nagyobb veszteség nélkül vonul, hatott be a városba — olvasható a Miskolc felszabadulása utáni TASZSZ jelentésben. (Folytatjuk)
