Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-11 / 35. szám
Színházi esték Egy lócsiszár virágvasárnapja Busófarsang Mohácson Kleist regénye, a Holhaas Mihály, a világirodalom egyik csúcsteljesítménye. A jó szándékú lócsiszár, a törvény testet öltött tisztelete, a derékség példája, saját bőrén tapasztalja, hogy mit sem ér a törvénytisztelet, ha mások kutyába se veszik. A szerencsétlen Kolhaas saját igazságát keresi, de akkor, amikor a törvénytevők kívül állnak a törvényen, el kell buknia. Kegyetlen pusztulása egyben azt is jelenti, hogy elbukik az igazság, de ami több saját tragédiájánál a példa ereje: mégis érdemes hinni abban, hogy az igazság végül diadalmaskodik. Sütő András drámája ezt sugallja, s bár hűségesen követi Kleist szövegét, ez az igazság feletti igazság kér szót színművében. Kolhaas Mihály szavát mondja, sőt Kleist után mondja, mégis az ő szavait érezzük a drámában, mert Kolhaas tragikuma napjainkig érő távlatot kap: hinni kell abban, hogy van igazság, s abban is, hogy egyszer győz, mert győznie kell az igazságnak. Sütő András igazsága nem akarja megváltani a világot, nagyon is a mindennapok körében mozog, mert jól tudja, hogy az örök igazságok itt kezdődnek, s ha egy együgyű lócsiszárt nem csal lép- re a vele szemben álló hatalom, nemcsak a lócsiszár törvénytisztelete kap igazolást, hanem az igazság is, ami ott él mindnyájunk szívében. Sütő András ehhez a szívek mélyén élő igazsághoz fellebbez, s azzal több, vagy legalábbis más Kleisthél, hogy Kolhaas keserű igazságának időtlen távlatot ad, mert itt már nem Tronkai Vencel sötét üzelmei megtorlásáról van szó, hanem hangsúlyozottan arról, hogy a garázda Tronkai Vencellel — sajnos — el kell buknia annak is, aki hűséggel és következetesen szolgálta a törvényt, amelyben — s ez igazi tragédiája — az iga»* Ságot vélte szolgálni. Jól választott a kaposvári színház, amikor műsorára tűzte Sütő darabját, s jól választott a művelődési központ is, amikor lehetővé tette bérleteseinek, hogy megtekinthessék ezt a remekmű közelében mozgó darabot. A kaposvári színház pedig valóban parádés előadással rukkolt ki; történetének valószínűleg egyik emlékezetes produkcióját láthattuk Zsámbéki Gábor rendezése kitűnő érzékkel sűríti a drámát, s bár a bevezető némajátékot hosszúnak és feleslegesnek is éreztük, maga a dráma biztosan halad az útján, s elkerüli az utolsó jelenet fenyegető pátoszát is. A legutóbbi bérletes hang. verseny résztvevőinek igen komoly zenei” élményben volt részük a Budapesti MÁV Szimfonikusok és a Budapesti Kórus előadásában, Forrai Miklós vezényletével hangzott el Mendelssohn igen ritkán előadott oratóriuma, az Éliás. A mű szólistái Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Réti Csaba és Gregor József voltak Mendelssohn — Joggal — élete egyik fő művének tartotta az Éliást. Az Ötestamentum szövegére írt oratóriumot közel 130 éve mutatták be Bir- minghamban. Klasszikus forma — romantikus tartalom; ez a kettősség jellemzi Mendelssohnt is, de ugyanez vonatkozik az Éliásra is. Leginkább azonban a kórustételekre, melyeknek majd mindegyike a barokk Händel formavilágára vezethető vissza, tarkítva romantikus harmóniákkal. Kétórás megfeszített munka a zenekar, a kórus, a szólisták és a karnagy részéről, minden bizonnyal a sikerélmény ritkán érzett fokára juttatta el a színpadon lévőket, de a megyei művelődési közA szereplők közül Vajda Lászlót kell elsőnek említeni, akinek Kolhaasa kivételesen szép színészi munka. De mellette sem halványodik el Molnár Piroska, Olsovszky Éva és Szabó Kálmán. Egyetlen megjegyzésünk lehet: a jelmezek időnként túl cifrák. A korabeli nemesek nem ilyen ruhát hordtak, Luther pedig végképp nem viselt ilyen lehetetlen csuhát, amilyent egyébként soha, egyetlen pap sem hordott. Kifogásunk azonban nem a lényeget érinti. Egy minden részletében kitűnő darabot láttunk méltó előadásban. Ezzel a jóleső érzéssel távozhattunk a színházból. CSÁNYl LÁSZLÓ pont közönségét is. Tényleg nagy siker volt. S hogy ki, mennyire volt részese ennek a produkciónak, az elsősorban a szerző hangszerelésére vezethető vissza. Kulturált „Andor Ilonka, nénis” stílusban énekelt Andor Éva. Barlay Zsuzsa tömör, zengő alt hangja különösen a kettősökben hatott drámainak. Kár, hogy Réti Csaba hangját aránytalanul kevésszer hallottuk. Talán a színházterem akusztikájának következménye, hogy őt szürkébbnek éreztük szólistatársainál. Gregor József messze kimagaslott az est produkciójából. Telt basszusa az est hangulatának különös színt adott. Szólói, kettősök és négyesek, de a kórus és a zenekar által kísért részek mind robosztus, finoman árnyalt, iskolázott hangról tettek tanú- bizonyságot. A Budapesti Kórus méltó partnere volt a Budapesti MÁV Szimfonikusoknak. Mindkét együttes tudása legjavát adta. Forrai Miklós egyéniségével és szakmai tudásával a hangverseny sikerének méltó részese volt SZÉKELY LÁSZLÓ Verőféiiyes idő fogadta vasárnap Mohácson az évszázados néphagyományt felelevenítő busójárás résztvevőit. A természet idén különösen kedvezett a farsangolóknak. A hömpölygő tömeg zavartalanul élvezhette az utca látványosságát, az ijesztő álarcot, a subát viselő, kereplőkkel lármázó busókat, a cifra összevisz- szaságba bújt jankeléket, akik között különösen sok a gyermek. A látványos eseményre az idén is ezrével jöttek az érdeklődők a környékből, távolabbi vidékekről, sőt Jugoszláviából is. A télűző-tavaszváró farsangi ünnep reggeltől éjszakáig gazdag programot kínált, öt kiállítás várta a látogatókat: a makói Jámbomé Balog Tünde batikmunkái, a helybeli Kulutácz Mátyás mázas kerámiái, szovjet kisgrafikák és ex librisek, valamint néprajzi témájú gyermelcrajz-kiállítás. A filmszínházban ez alkalommal vetítették először a fél évszázaddal ezelőtt várossá nyilvánított Mohácsról készült diaA Nemzetközi Szemle februári száma első lapjain Tador Zsw- kovnaik, a bulgáriai szocialista forradalom győzelmének 30. évfordulója alkalmából elmondott beszédeiből olvashatunk részleteket. A Szocialista országok címszó alatti összeállítás bemutatja, hogy Magyarországnak melyek az előnyei és a lehetőségei a szocialista gazdasági integrációban. Az arab világ életével ezúttal két cikk foglalkozik. Az első az Economist című ongoi hetilapból, „Szaúd-Arábia gondja: hogyan költse el jövedelmét”, a másik „Algéria Demokratikus és Népi Köztársaság” címmel; külföldi lopok és elemzések alapján At filmsoTozatol. A busójárásra készült el és avatták fel az új délszláv klubot a Bartók Béla művelődési házban. A délutáni mulatságot s gyermekek karneválja vezette be, ezután következett a nap fénypontja, a busók és egyéb farsangi csoportok játékos felvonulása a Kóló tértől a városon át a Dunáig. Ezután elvegyültek a jelmezesek és nézők, közös volt a vidámság. Kavarogtak a színek, hangorkánná nőtt a kürtfújás, kereplés, ko- lompolás. Csattogtak a busóágyúk. Napszállta után meggyújtották a város szívében összehordott hatalmas máglyát, amit a busók körültáncoltak. Este a Bartók Béla művelődési központban délszláv műsoros esten baranyai táncosok, dalosok és a szomszédos Jugoszláviáidból a dárdai délszláv, valamint a horvátországi magyarok szövetségének központi táncegyüttese lépett fel. A hagyományokhoz híven éjszakába nyúló bállal ért véget a mohácsi busójárás. gério húszéves hordóról és foó rodalmónok kibontakozásáról kő-, zöl cikkösszeáklítást (folytatása a lop 3. számában fejeződik be.) A CiA-nek. oz USA hírhedt kémszervezétének most leleplezett mesterkedéseiről könyv jelent meg V. Marchetti és J. D- Marks tokából. E könyvet ismerteti a lap a The New York Review of Books alapján, s az SZSA című szovjet folyóiratból átvett könyvrészlettel együtt közit, A Népesedésspoifttka rovatban a 'bukaresti népesedési konferenciáról érdekes tájékoztatást olvashatunk és a La Pensée című folyóiratból „Tőke és relatív túlnépesedés" címmel. Mendelssohn: Éliás — oratórium A Nemzetközi Szemle februári száma Altkor még ez nem a front. Mert a frontom nem ilyen libasorban vonulnak a tankok az úton. Hanem szerteszét, szerte a földeken is. Körülnézett, figyelmesen megnézte a távoli domboldalakat. De sehol nem jöttek tankok, csak az úton. Nem, ez még nem a front. A front még sokkal odébb lesz. Egy kukoricatáblán akadt meg a szeme. Még mindig nem vágták le a tavalyi szárat Pedig itt nem is igen volt tavaly háború, legalábbis front nemigen volt Se kilőtt tankok, se romos utcák, se katonasírok, semmi. Mégsem vágták le a szárat. Mert itt is elviszik a népet katonának, s az asszonyokra marad a határ. „Meg a gödörásás is” — emlékezett rá. A kövesút másik oldalára nem látott el a töltéstől. Hacsak ott nem vonulnak a földekem is tankok. Ahogy a fronton szoktak támadni. Most ért ide az első. Nézte fönt, az úton brummogó, elcsörömpölő acélszörnyeket: egytől egyig Tigris! Huszonötöt megszámolt. De még mindig nagyon sok jött. „No, Grlsa, lesz melegetek... Ezt mind kilőni!” A kutya is a tankokat nézte. Kicsit távolabb szunyókált az előbb; most közelebb húzódott hozzá, és kihegyezett fülét idegesen mozgatva leste a tankok vonulását. A nap már az ég alján parázslóit, fátyolos felhők mögött. De még sokára lesz sötét Tava- szodik már, kinyúlnak a nappalok. „Kár, hogy nem jár a vekker — gondolta. — Mert akkor megnézném, mikor megy le a nap, és holnap is megnézném meg holnapután, is. — 94 — És akkor tudnám, mennyivel nyúlik meg a nap; mennyivel hosszabb az egyik, mint a másik”. Még sose mérte meg, mennyivel hosszabbodnak a napok. Észre se igen venni ilyenkor, és ugye, nyáron már mennyivel hosszabbak. De ez is csak bajnak van, most, hogy hosszabb a nap: mert annyival később sötétedik. Ész ütötte hirtelen, össze sem hajtotta a takarót, csak a vállára lódította. Füttyentett a kutyának, s eiindult a töltés alján, tovább, visszafelé;. Éppen elcsörömpölt az utolsó tank is az úton, amikor a kukoricáshoz ért. Jókora tábla volt, a dombhajlaton még nem látszott a vége. Igaz, nem olyan sűrű már ilyenkor, mint ősszel, de Jobb a csupasz domboldalnál. Nem vágott bele rögtön, csak jó hajításnyira a sarkától. Bentről nézve már sűrűbb volt a kukoricás. Le sem igen kellett hajolnia, és nem látott ki belőle. Akkor pedig őt sem láthatja a hidat őrző géppisztolyom Alkonyodott, mire a dombhajlatra ért. Megritkult előtte a kukoricaszár; sajnos a táblának vége. Azaz még nem volt vége, de a hátra lévő darabon levágták, felcsomózták a szárat Fehéren kanyargóit a kövesút a távolban a dombok közt sehol egy jármű rajta. Most vette észre a tankokat A távoli erdőszélen elpöttyögtetve, hosszan kígyózó láncban álltak a tankok, előre meredő ágyúcsövekkel. Sürgölődtek körülöttük a katonák; gallyakat és mindenféle gazt hordtak a tankuk tetejére. Akkor ez mégis a front. Vagy nem lehet már messze innen. Az ágyúzás jól hallatszott, de nem kerepeltek sehol a géppisztolyok. Anélkül pedig még nem igazi front Az ágyú csalóka, mert nem lehet tudni, innen lő vagy túlról. És néha nagyon messziről is lőnek az ágyúk; lehetséges, még száz kilométerről is. De ha nincs messze a front, és átszökhetne a sötétben, megmondaná az oroszoknak, hol gyülekeznek a tankok. És hogy egytől egyig — 95 — Tigris. Egészen biztos, hogy Tigris, ő messziről megismeri a Tigrist, meg a T 34-est is. Sajnálta most már, hogy nem számolta meg végig a tankokat Akkor azt is megmondhatná, hányán vannak, és az ilyenért lehet hogy még ki is tüntetnék. Prémsapkát, azt biztosan adnának. Ml az hogy. Jobbat is, mint a régi volt Lehetnek vagy százan a Tigrisek. Mert csak huszonötig számolt és mennyi jött még azután! Ú, hogyne lennének százan. Még ezren is. Figyelmesen megnézte a terepet De csak kopár tarlókat látott, egy-egy vékony csíkban húzódó szántást vagy friss, zöld, fiatal vetést A dombok vízmosta horpadásaiban is csupaszon mered eztek még a fák, a bokrok. Csak egy- egy fűzbokor fátyolos zöldje derengett imitt- amott Kukoricatáblát ahol lábon volna a tavalyi szár, sehol sem látott Szemmel követte a kanyargó kövesutat és egészen messze, a látóhatár partján, épületeket vett észre az út mentén. És mintha gémeskút ágaskodna az épület mellett Vagy valamilyen sorompó? Nem, nem sorompó lehet az. Akkor a vasúti töltést is látni kellene. Kinézte az irányt, merre volna legalkalmasabb átvágni a földeken a sötétben. Minél távolabb a kövesúttól, mert a kövesút mentén szoktak megbújni leginkább a katonák. Elgondolkozott ezen: miért éppen a kövesút környékén nyüzsögnek?... És ha jönne egyszer egy hadvezér (elképzelte, hogy ő lesz ez a hadvezér), alti folyton elkerülné a katonáival a kövesutakat, és nyomulna előre az erdőkben, szántóföldeken, és mind bekerítené a köves- útón gyülekező ellenséget.. A tankok persze gyorsabban haladnak a kö- vesúton, az igaz. De olyan tankot kellene csinálni, amelyiknek mindegy, kövesút vagy földút... még a patakon is át tudna menni, ott is, ahol nincs híd. Még a Dunán is. Mint a német terepjáró, de lenne ágyúja, géppuskája, minden... (Folytatjuk) — 96 —
