Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-05 / 30. szám
Szaljut—4 Az oroszlán Kedd. esti kommentárunk: Párizsban véget ért a francia—nyugatnémet csúcs- találkozó. Az évenként kétszer megrendezésre kerülő csúcs immár hagyományos a két fontos nyug at-európai ország kapcsolataiban. Eredetileg, még Adenauer idején, tehát nem sokkal a második világháború után, azzal a meggondolással vezették be, hogy „Európának már túlságosan sok tragédiát okozott a megértés hiánya a franciák és a németek között”. Nézeteltérések persze ma is vannak, de — a felis- merhetetlenségig megváltozott körülményeknek megfelelően — egészen más természetűek. Szinte minden tanácskozáson vitát okozott eddig az agrárkérdés. Az alapító római szerződés meglehetősen nagy előnyöket biztosított Párizs számára és az egymást követő francia kormányok igyekeznek konzerválni ezt az előnyt. A legaktuálisabb nézeteltérés a két fél között egy harmadikra, Angliára vonatkozik. -A tárgyalóasztalra kétségtelenül ráterült a brit oroszlán árnyéka. Anglia ugyanis közismerten fenntartja azt a szándékát, hogy esetleg kilép a Közös Piacból, ha nem változtatják meg tagságának feltételeit Helmut Schmidt nem titkolta, hogy párizsi megbeszélésein felajánlotta a közvetítést az Elysée-palota ét a Downing Street 10, a brit miniszterelnöki rezidencia között. Neki az a véleménye, hogy a francia „merevségből engedni kell, meg kell könnyíteni a* angoloknak a bentmaradást”. Párizsnak viszont nemcsak gazdasági, hanem politikai aggályai is vannak. Bár a jelenlegi politika nem egyszerűen a De Gaulle-féle vonal folytatása, az örökség egy része élőnek tűnik. Például az a meggyőződés, hogy — mint erre s L’Humanité emlékeztet —, Anglia, ha hagyják, könnyen lehet az amerikaiak trójai falova a Közös Piacban. A kiszivárgott hírek szerint voltak bizonyos viták a Közel-Kelettel, az inflációval és általában a gazdasági gondokkal kapcsolatban is. A megfigyelők első benyomása az, hogy éppen a gazdasági helyzet súlyossága könnyítette meg a Londonnal kapcsolatos kompromisszumot. Egy látványos brit kilépés ugyanis tovább sötétítené az amúgy sem túlságosan derűs nyugateurópai égboltot. A kompromisszum lényege: a szervezet szabályai megmaradnak, de „kivételes esetekben” szó lehet úgynevezett „korrekciókról MSZMP KB-küldöttség utazott Marokkóba A Szaljut—4 szovjet tudományos űrállomás fedélzetén állandóak a munkakörülmények és a legénység minden kívánságának megfelelnek. Ennek biztosítása, elsősorban a „nappalok és éjszakák” gyakori váltakozása miatt nehéz feladatok elé állította a tervezőket A Föld körül keringő „ház” falait úgynevezett vákuumos hőszigetelő anyaggal vonták be. Ez elszigeteli az űrállomás helyiségeit a csaknem —268 fokos kozmikus hidegtől, gyakorlatilag teljesen megakadályozza a helyiségek és a világűr közötti hőcserét Az etiópiai ideiglenes katonai kormányzó tanács közleményében az eritreai tartományban kialakult helyzettel foglalkozik, a tanács hangoztatja, hogy az emberélet-veszteségekért azokat terheli a felelősség, akik a béke és a biztonság megzavarására törekednek Eritreában. A dokumentum a továbbiakban emlékeztet arra, hogy december végén Aszmarába, az eritreai tartomány fővárosába érkezett egy etiópai küldöttség, hogy párbeszédet kezdjen a probléma megoldásáról. A megbeszéléseken javaslatok hangzottak el a tartomány békéjének helyreállítására. Az etiópai delegáció a dialógus során hozzájárult ahA Szaljut—i törzsén különleges „ablakocskák” vannak. Ez egy bonyolult radiátorrendszer, amely nemcsak ösz- szegyűjti a Nap melegét, hanem a törzs árnyékban levő oldalán kisugározza a hőenergia-felesleget. A különleges hőszabályozórendszer — melynek során részletei hűtő- és fűtőblokkokból, „ablakocskákból” állnak — az űrállomás minden helyiségében lehetővé teszi a hőmérséklet pontos szabályozását. Automatikus irányítással működik; a vezérlőblokkok az űrállomás helyzetétől függően a hűtő-, illetve fűtőtelepeket kapcsolják be. hoz, hogy a hadsereget Asz- marában visszavonják a laktanyákba és a tartományi székhely rendjének fenntartását az eritreai rendőrségre bízzák. A katonai tanács közleménye részletesen felsorolja az utóbbi hetekben elkövetett szabotázsokat és fegyveres merényleteket, majd megállapítja, hogy amikor a múlt hét péntekének éjjelén Aszmarában támadást intéztek a közhivatalok és katonai létesítmények ellen, a biztonsági erők felléptek a béke és a rend fenntartása érdekében. Az etiópiai Ideiglenes katonai kormányzó tanács közleménye végezetül megállapítja, hogy Aszmarában helyreállt a rend és a lakosság visszatérhet a normális munkához. ANORAMA ATHEN Mintegy 15 ezer diák tüntetett hétfőn az esti órákban Athénben a műegyetem épülete előtt a Görögországban működő újfasiszta szervezetek haladéktalan feloszlatását követelve. A demonstráció résztvevői hangoztatták, hogy ezek a szervezetek „a Karamanlisz. kormány türelme jóvoltából fokozzák tevékenységüket”. ANKARA Irmák török miniszterelnök Ankarában kijelentette, hogy „Törökország egy jottányit sem enged” ciprusi jogait illetően. A miniszterelnök kifejezte reményét, hogy „a józan ész kerekedik felül” az országának nyújtott amerikai segítség kérdésében. HANOI Újjáépítették a Ben Hai folyó hídját és ezzel helyreállt az összeköttetés Észak- és Dél-Vietnam között. A 17. szélességi fo!k mentén húzódó Ben Hai folyó két partján az észak-vietnami Vinh Linh tartomány és a DIFK ellenőrzése alatt levő Quang Tri tartomány lakosságának képviselői hétfőn vették át a helyreállított 188 méter -hosszú hidat, amelyet néhány éve az amerikai légierő B—52-es bombázói romboltak le. BUDAPEST Dr. Hetényi István tervhivatali államtitkár meghívására kedden Budapestre érkezett Kemal Abdallah Khodja, algériai tervezésügyi államtitkár és kísérete, hogy megbeszéléseket folytasson a két ország közötti gazdasági együttműködési kérdésekről. A delegációt -a Ferihegyi repülőtéren dr. Hetényi István fogadta. KAIRO Szadat egyiptomi elnök kedden fogadta Andrej Gromiko szovjet külügyminisztert. A találkozón jelen volt Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter és Vlagyimir Poljakov, a Szovjetunió kairói nagykövete. Bálint Józsefnek, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának vezetésével Marokkóba utazott az MSZMP KB küldöttsége, amely részt vesz a Marokkói Haladás és Szocializmus Pártja kongresszusán február 7—S. között Elutazásakor a Ferihegyi repülőtéren a küldöttséget Varga István, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője búcsúztatta. (MTI) Az etiópiai katonai tanács közleménye V. A CSODA A NYUGAT-EURÓPAI gazdasági válság, a tőkés országok valuta- és energiaválsága Olaszországot érinti a legsú- lyosabhan, mint a leggyengébb és gazdaságilag legkevésbé stabil országot. Erre utal a kereskedelmi mérleg deficitje és mint ennek egyes következménye: az infláció, amely itt a legerősebb. Az egy év alatt jelentkező 25 százalékos inflá- i ciós rátára jellemző hétköznapi tény, hogy az áruházak alkalmazottai nem a vevőkkel foglalkoznak, 'hanem nap mint nap órák hosszat stemplizik az árucikkekre az új árakat. Az egyre emelkedő árak hatására pedig egyre kevesebb a vevő. Üzletek ezrei és ezrei konganak az ürességtől. Nem tudni: tulajdonosaik miből élnek? De megélnek! Gazdasági csoda — olasz módra. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy egy1975. február 5. re csökken a vásárlóerő és vele együtt egész iparágak hanyatlanak. A legutóbbi három évtized ipari struktúrájának illetékesei, vagyis a kereszténydemokrata gazdasági koncepciók kialakítói széttárják karjukat, mossák kezeiket. MENTSÉGÜK kétségtelenül van. Egy olasz ipargazdasági vezető ezt mondta: „Semmiről sem tehetünk. A 60-as évek kapitalista konjunktúrája Olaszországot is felemelte, mint ahogy most a Nyugat olaj- és valutaválsága a lejtőn magával ragadja. Pedig nézzetek szét az országban, mit alkottunk! A gépkocsigyártás mellett erős vegyiparral és textiliparral rendelkezünk. Ott a Montecatini, a Montedison és a többiek. Olaszországot mi tettük igazán ipari országgá, hozzákezdtünk az elmaradt Mezzogiomo, Dél-Olaszország, Szicília, Szardínia iparosításához. Világméretű spekuláció áldozatává váltunk!” Részben igaz. De a jelenlegi válság gyökerei ennél1 mesz- szebbre nyúlnak. Egészen addig, amikor Itáliában hozzákezdtek a korszerű nagyipar alapjainak megteremtéséhez. A VÉZETÖ OSZTÁLY akkor nem vette számításba, hogy az ipar felé történő éles fordulatot a hagyományosan agrárországra kényszerítette rá egy kétségtelenül modern, de türelmetlen felfogás. Az olasz „nagy ugrás” kizökkentette a közigazgatást, felhígította a közéletet. A hatalom birtokosai saját politikai játékukban gyönyörködtek, megfeledkeztek az egyensúlyról és ma már képtelenek helyreállítani. Az iparban történt egyoldalú beruházásokkal, a modern termelési módszerek bevezetésével, az export segítségévei fellendülve elindították a 60- as évek (1958—62) gazdasági csodáját De a folyamat motorját az alacsony munkabérek alkották. Az alacsony bérekből származó nagy profitok tartották fenn a fejlődés folyamatát, tették versenyképessé Olaszországot. A munkás- osztálynak alacsony béreivel, rossz életkörülményeivel kellett fizetnie ezért a „csodáért”. Ezt még kiegészíthetjük Pietro Ingraóriak, az Olasz KP Központi Bizottsága tagjának nyilatkozatával: »Az utóbbi évtizedekben tapasztalt fejlődés az aLacsony bérekre épült, amit a Dél-Olaszországból és a földekről elűzött ember- milLiók tettek -lehetővé, továbbá az alacsony nyersanyagköltségre, valamint a fogyasztás és a társadalmi élet olyan megszervezésére, amely néhány nagy ipari monopóliumnak és a kereszténydemokrata klikk rendszerének felel meg.” ELJÖTT az idő, amikor a béreket fel kellett emelni. Ugyanakkor a nemzetköti konkurren- ciaharc is kiéleződött A hazai piacokon a modern nagyipar és az állami vállalatok szembekerültek a kis- és középüzemekkel. Az állami támogatás csak töredékét jelentette a szükségesnek, és azok nagy részét is a bürokraták és paraziták nyelték el. Mind több kis- és középüzem zárt be, vagy került az amerikai konszernek birtokába. Mindezek alapján már nem volt „csoda”, hogy egyes iparágakban a termelés hanyatlani kezdett és megindult a gazdasági visszaesés folyamata. A Fiat eladatlan készlete jelenleg csaknem félmillió gépkocsi. MEZZOGIORNO. A legégetőbb olasz probléma volt és maradt. Igaz, az elmúlt években jelentős ipari létesítmények születtek. Csakhogy»: Néhány ipari létesítmény —' bármilyen nagyvonalú is — nem oldhat meg évszázados problémákat. Modern üzemek viszonylag kevés embert foglalkoztatnak és főleg szakmunkásokat. Az olasz délvidék ilyenekkel nem rendelkezik. A MEZZOGIORNO 22 milliárdos beruházással létrejött ipari létesítményei állnak és működnek ugyan, de tervezőik csak a nehéziparra gondoltak. Nem alakult ki körülöttük a szolgáltatóipari hálózat. Nincs infrastruktúra. Igaz, hogy Európa egyik legnagyobb acélműve a tarantói gyár, hatalmas létesítmény a szicíliai olajfinomító és a szardíniái vegyi óriás, de ezek csak „ka- tedrálisok a sivatagban”. A délvidék foglalkoztatottainak száma évenként 2—3 százalékkal csökken, nő az elvándorlás. Az ott maradt lakosság általános életszínvonalában, szociális és kulturális helyzetében lényeges változás nem történt. A Mezzogiomo gondjai maradtak, amik voltak.» (Folytatjuk) , KEREKES IMRE Kifogástalan Válság -— olasz módra
