Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-01 / 27. szám
Iskolák — iskolások MANAPSÁG sokan fáradoznak azon, hogy az általános iskolát mindenki befejezze. Mert ijesztőnek tartják, hogy a tanköteles korúaknak mintegy tíz százaléka csak a hatodik-hetedik osztályig jut el. A KISZ Központi Bizottsága akciót hirdetett „minden KISZ-tag fejezze be az általános iskolát” jelszóval. A felnőttoktatásban részt vevők újabb kedvezményeket kaptak. Személyes érdek és közügy a tanulás, mindenekelőtt az alapműveltség megszerzése. Meglepődünk, ha olykor írás- tudatlan emberrel találkozunk. Hogyan, ez még lehetséges? kérdésünkben nemcsak a korszerű gondolkodásmód rejlik, hanem az elmúlt harminc év oktatáspolitikai eredményeinek hatása is. Ezek az eredmények oly gyors ütemben jöttek, hogy jogosnak érezzük mai türelmetlenségünket. De hát honnan is indultunk? A mai nyolc általános iskolai végzettséget 1938-ban évente 34 ezren szerezték meg. Ma 180 ezren fejezik be az általános iskolát, s ami ennél többet mond: az iskoláskorú- aknak körülbelül kilencven százaléka végigjárja a nyolc osztályt — a tankötelezettségi koron belül. Oktatja őket 30 ezernél több szakképzett tanár «— 1938-ban az általános iskolákba nem egészen hatezer szakképzett pedagógus jutott. egységes oktatási RENDSZERRŐL voltaképpen az iskolák államosítása után beszélhetünk. Joggal tartják legújabb kori történetünk krónikásai a felszabadulás utáni művelődéspolitika egyik legjelentősebb állomásának az áL lamosítást. Az oktatás fejlettségének, az általános műveltségnek nem egyetlen fokmérője az általános iskolát végzettek aránya. Ugyanígy jellemző a továbbtanulóké is. Statisztikai adatok szerint a második világháborút megelőző utolsó békeévben a 14—17 éveseknek alig több, mint hét százaléka jutott el a középiskolába, s nem egészen tíz százaléka tanult szakmát Ma ugyanennek a korosztálynak nyolcvan százaléka tanul. Ahhoz, hogy ezt az arányt elérhessük, rendkívül gyorsan kellett fejleszteni — mondhatni megteremteni — a középiskolai hálózatot a szakmunkásképzést. Részben új iskolák nyitásával, részben a középiskolák korszerűsítésévet oktatásuk egységesítésével, illetve a különböző szakmunkásképző intézetek, technikumok építésével. Az. ingyen es, kötelező, nyolc- osztályos általános iskola tervét már 1945 tavaszán meghirdette a Magyar Kommunista Párt, és augusztusban törvény mondta ki létrehozását. A szakérettségire előkészítő tanfolyamok 1948-ban kezdődtek, ugyanakkor szervezték az esti és levelező oktatást. Mindezt azzal a céllal, hogy megteremtsék az új magyar értelmiséget, megteremtsék a művelődéshez való jog feltételeit. Hogy az új értelmiségre mennyire szükség volt, azt a harmincas évek felsőfokú tanintézeteinek statisztikái is sejtetik. MAGYARORSZÁGON 1937 —3S-BAN mindössze 16 felső- oktatási intézmény működött körülbelül 17 ezer hallgatóval. És milyen arányban kerültek közéjük munkás-, parasztgye- rekek? Földes Ferenc, a kiváló marxista szociológus és pedagógus adatai szerint a negyvenes évek elején az ország lakosságának 56,4 százalékát alkotó szegényparasztság és munkásság gyermekei az orvoskaron 6,2, a bölcsészkaron 5,6, a műegyetemen 5,1, a jo^i karon és akadémiákon 4,1 százalékban kaptak helyet Összehasonlításként megemlítjük, hogy 1971-ben a főiskolákon, egyetemeken végzettek 56 százaléka volt munkás-, parasztszármazású. A fejlődéshez egyebek között az oktatási költségek állami térítésére is szükség volt. Az általános és középiskola ingyenességére, s arra, hogy az egyetemi, főiskolai hallgatók jelentős része ösztöndíjban részesüljön. Az oktatás, az iskolák fejlesztésének első szakaszában jelentős eredmények születtek. Mégis szükségessé vált az oktatás reformja, a tananyag, az iskolatípusok korszerűsítése. Gondot okozott például a szakmunkásképzés „zsákutca” jellege, hiszen a szakmunkás- képző iskolákban tanultakat más iskolákban nem vették figyelembe. Újabb évtized múltán, 1972- bén a párt oktatáspolitikai határozatában összegezte az eredményeket, és megjelölte az újabb feladatokat. Az időpontokból is látszik, az iskolai oktatás szüntelen megújulására van szükség ahhoz, hogy a képzés megfeleljen a gyakorlati élet követelményeinek. Ma a magyar oktatás teljesen nyitott, a továbbtanulásra mindegyik iskolatípus alkalmat ad. Számos intézkedés és társadalmi akció támogatja a tehetséges munkás-, parasztfiatalok továbbtanulását. Szakmunkástanuló- és középiskolás ösztöndíjakat alapítottak, lehetővé tették a tehetséges szakmunkások érettségi nélküli egyetemi-főiskolai továbbtanulását. És ugyanakkor érthető türelmetlenséggel akarjuk tovább gyorsítani a folyamatot. Aggodalommal követjük az öthat osztályt végzettek pályafutását. Sürgetjük a szakmunkásképzés személyi és tárgyi feltételeinek javítását, a kollégiumi hálózat bővítését, a felnőttoktatás kiterjesztését, jobb propagandáját. Mert nap nap után nagyobbak a követelmények, s ma már mindannyian érezzük, hogy korunkban — és még inkább a következő évtizedekben — az alapműveltség megszerzése nélkül nem lehet boldogulni. M. D. Hétfőn este A Budapesti MA V Szimfonikusok hangversenye Az Országos Filharmónia a bérleti hangversenysorozatának hatodik estjét rendezi meg február 3-án, hétfőn este fél 8 órakor, a művelődési központ színháztermében. A hangversenyen közreműködik a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar, a Budapesti Kórus. Az énekszólókai Andor Éva', Barlay Zsuzsa, Réti Csaba és Gregor József adják elő. Vezényel a Tolna megyéből elszármazott Forrai Miklós Lisztdíjas, érdemes művész, kar. nagy. A műsoron Mendelssohn Éliás című oratóriuma kerül bemutatásra. A művet Thész László ismerteti. Megjelent a Béke és Szocializmus januári száma Vezető helyen közli a folyóirat Borisz Ponomarj óvnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának, a Központi Bizottság titkárának „A szocializmus szerepe a mai világfejlődésben” című cikkét. A fasizmus legyőzésével szabaddá vált az út a győzelmes népi forradalmak egész sorozata előtt, amelyek elsöpörték a kapitalista rendszert 11 európai és ázsiai országban, majd Kubában is. Ez a világtörténelem második legnagyobb eseménye lett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után. A szocializmus 30 évvel ezelőtt kilépett az egyetlen ország keretei közüL A szocialista rendszer bebizonyította életképességét és le-; győzhetetlenségét. A szocialista világrendszer megalakulásával megkezdődött az a folyamat, amelyben a világrendszer a jelenkori történelem döntő tényezőjévé vált. Az olvasók figyelmébe ajánljuk Nemes Dezső elvtársnak, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának cikkét: „A népi demokrácia — a szocializmushoz vezető út egyik történelmi formája1*. A népi demokratikus forradalmat megvalósító országokban» az új hatalom, a munkásosztály vezetésével, a munkásparaszt szövetségre és a széles körű antifasiszta nemzeti összefogásra támaszkodva született meg. A demokratikus nemzeti újjászületést megvalósító népi demokratikus forradalmak túlléptek a polgári demokratikus átalakulás keretein. Olyan hatalom született, amelyben a proletariátus és a parasztság összefogása a döntő erő, mégpedig a munkásosztály vezetéséve?» A januári számban találjuk annak az eszmecserének az ismertetését, amelyet nemzetközi kutatócsoport folytatott s fejlett szocializmus vonásairól és sajátosságairól. Tetszett neki ez a szokatlan rang: szinte felnőttnek érezhette magát. Hiszen nem gyerek volt többé, hanem „menekült”, 'akire felfigyeltek mindenütt. És megnézték .maguknak, hogy ilyen az a fiú, aki.háborús „menekült”. Tudta már, hogy minden házban van légópince, s nyitva előtte mind, csak jelentkeznie kell a légó-parancsnoknál. Aki persze kikérdezi, hogy s mint, de mindig szorít helyet éjszakára. És mindig kerül olyan asszonyság-féle is a pincében, aki pártfogásába veszi. (Néha jobban, mint szeretné, •mert levetkőzteti, mosdatja, megnézi az alsó- neműjét, nincs-e benne tetű.) Ha napközben megéhezett, leginkább egy főutcai vendéglő konyhájára járogatott el. Mind ismerték már az asszonyok a konyhán a „menekült kisfiút”; tettek félre neki a jobb falatokból is. Csellengett az utcákon, a piacon, az Avas pincesorain; bámészkodptt, töltötte az időt. Emlegette még a nénjét, ha kikérdezték, de már eszébe sem jutott, hogy az utcán, a járókelők közt keresse. Tulajdonképpen nagyon jól érezte magát ebiben a nagy szabadságban. Mint senkiihez sem tartozó, független „menekült”. A rendőröket még vigyázatosabban kerülte attól fogva, hogy az apácákra akarták bízni, és megszökött tőlük. De mástól senkitől sem félt, a nyilasoktól sem. Sőt a nyilasokkal éppen még jóba is keveredett, amikor az egyik óvóhelyen egy nyilas vette pártfogásába. Valami főember, ezt ugyan rögtön nem vette észre rajta, pedig érme is volt, és persze kanszalagja, egyenruhája, pisztolya, minden. Reggel azt mondta neki a nyilas: — Gyere csak, te kis menekült, faszolunk valamit neked. 70. Nagyon el vagy anyátlanodva, megfagysz ebben a semmi kis rongyban, november az november. Elvitte a nyilasok házába, amelynek a falán nagy vörös betűkkel ki volt írva, hogy „Halál Szálasiral” Fegyveres őrség állt a kapuban, és magasra lódították az őrök a karjukat a pártfogója előtt Gondolta már akkor, hogy főember. Várakoznia kellett a folyosón. Jöttek-mentek közben az egyenruhás nyilasok; nem gondolta volna, hogy ezek ilyen sokan vannak. Végre egy nő lépett ki az ajón, s összehajtó- gatott papirt nyomott a markába. — Itt a lépcsőn lemész, aztán jobbra fordulsz, aztán keresztül az udvaron... — ilyesmit hadarászott a nő, s mire végigmondta, ő már rég elfelejtette az elejét. Magasra festett szemöldökű nő volt, szépnek szép meg fiatal, de mégis az a nemszeretem-fajta. Az ilyeneknek jut eszébe először az óvóhelyen is, hogy „Ez a kölyök eltet- vez”, meg „Ki tudja, hol csavargóit, betegséget is hozhat” — amióta a városban rekedt, a legtöbb rosszindulatot az ilyen pipiske nők részéről tapasztalta. Mint ahogy a legtöbb jóindulattal is nők voltak iránta, de azok az óvóhelyi asszonyságok, vendéglői konyhalányok, utcai járókelők — egyszer kalapos úrhölgyek, másszor kendős nénik — valami okból egészen másfajta nők. Magára maradva a folyosón többször is átböngészte a géppel írott szöveget: Kiskqrecz Testvér! Ezt a gyereket, e levél átadóját, amely egy menekült egyén, az átmenetileg megszállt Országrészből, részesítse a zsidóholmikból néhány szüg- ségesebb dolgokban. (Azaz ruhanemű). Kitartás! x Éljen Szálasil Pecsét, valamilyen aláírás: körzetvezctő-h. Sokáig tóblábolt a folyosón, az egyenruhások rá sem hederítettek. Végtére egy takarítóasszony vette pártfogásába, és elvezette keresztül az udvaron a hátsó épület alagsorába, a raktárhoz. Vörös képű, tuskófej ű ember volt Kiskorecz testvér, s az orra olyan lyukacsos, mint a gumiszivacs. Amikor megtudta, hová való, felélénkült: — Nem ismered a bátyámat? Kiskorecz Imre. Kocsmámé.. Az alvégesi zsidókocsmában. .—. Ismerem hát. Névről nem ismerte, de látni látta már. És beszélték a faluban, hogy „az a matyó” kapta 71. meg a Három Rózsa koesmajogát, amikor Teri- kééket deportálták. Jobban megnézte a tuskófejűt, nemigen hasonlítottak egymásra. Legfeljebb, hogy annak is veres az orra. De nem ilyen lyukacsos. Rengeteg holmi egymásra zsúfolva a polcokon. Valamikor, még iskolás kora előtt látott ennyi drága holmit a szomszéd faluban egy országos vásáron, a kétoldalt sorakozó csíkos sátrak polcain. A nyilas közelebb lépett a dróthálóé ablakhoz, s némán mozgó szájjal még egyszer átmorzsol- gatta a foga közt a levelet. — Aztán .mi leszel, ha megnősz? — Háát. Nem tudom én még. — Jójó. De mi szeretnél lenni? — Háát. Katona. — Fasza gyerek vagy te. Hungarista leszel, igaz? Megvonta a vállát. Az valami újfajta katona lehet, nem hallotta még. — Mi a fene. Tán még azt se tudod, mi az a hungarista — Háát... valami katona. — Több az öoskös, mint a katona. Mert a katona csak a háborúban katona. A hungarista meg a békében is katona És nemcsak a fronton, hanem a hátországban is katona... Hát a nyilasok hungaristák. Muti a lábad, hadd ném... Mi vagyunk a hungaristák, te ezt nem tudtad? Levett a polcról egy pár bakancsot, de rögtön látszott, hogy nem gyerek lábára való. Visszatette. — Üttél már zsidót? — Én azt még nemigen. Idáig. — Majd ha nagy leszel, mi? — Persze, hogy. — Igyekezz öcskös, a növéssel, mert aztán neked nem marad. Akkorra egyet se hagyunk... Nézd ezt a sok szép holmit, ez mind a zsidóké volt. Csalták a népet, feketéztefc, no, látod, ezt érték el vele. Hogy most ez mind a mienk. Belőlük meg szappant főzünk, hogy legyen valami hasznunk is... Kiválasztotta a legkisebb pár bakancsot. Ez jónak látszott... Próbáld csak... Aztán szeretőd van már? — Hááát!... — húzta a szót, mit lehet erre •mondani. (Folytatjuk) 72.