Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-19 / 42. szám
Hatszáz vs gon műtrágyát óvnak meg a pusztulástól Beszélgetés Balogh Andrással, a Tolna mözsi Agrokémiai Társaság üzemvezetőjével — Tolna-möiii Agrohimlel Egyszerű Társaság. A cimbál az egyszerű szócskát elhagytuk. Miárt egyszerű az a társaság t — Ilyen szép hosszú nevet kapott. Azért „egyszerű”, mert nem önálló jogi személy, ügyeiben a gesztor gazdaság jár el Ebben az esetben a tolnai Aranykalász Termelőszövetkezet, amely képviseli, s irányítja a társaság munkáját, tevékenységét, Tomóczki István főagronómus, az intéző bizottság elnöke. — Az agrokémiai társasáqot ok lyan meggondolás hozta látret — A társult gazdaságok évente 5500 vagon műtrágyát használnak fel és körülbelül 600 vagon növényvédő szert. A rengeteg hatóanyagot a vagonokból kézi erővel rakják ki, s mivel más raktározási lehetőség nincs, a határban a táblák szélén — természetesen az üzemek területén — kézi erővel rakják le. A későbbiek során majd kiderül, hogy miért ezzel kezdtem a kérdésre a válaszadást. A határban a táblák szélén tárolt műtrágya ki van téve az időjárás viszontagságainak, s ami ezzel jár, hatóanyag-veszteségnek. Három évvel ezelőtt a népi ellenőrzési bizottság egy országos felmérés során megállapította; 20— 25 százalékos, vagy még ennél Is nagyobb hatóanyagban az előbb elmondottak miatt a veszteség. Mi a következőképpen számolunk: Valami kevés veszteség ezután Is lesz. de a társaság működt°tésével 10—12 százaléknyi hatóanyag feltétlenül megmenthető. Ez annyit jelent, ha az előbbi számokat veszem figyelembe, hogy évente a társult gazdaságok 600 vagon műtrágyát óvnak meg a pusztulástóL így! — Miként Balogh »IrtánI Mii talont el az így? — A társulati formát. Ennek keretei között ugyanis a műtrágya és a növényvédő 6zer kirakodását, raktározását, majd később a talajba juttatását korszerűsítjük. Végeredményben ezért jött létre a társaság. Szolgáltatásként, majd szak- tanácsadást is végzünk. Ennek alapján a mezőgazdasági üzemek kizárólag annyi hatóanyagot használnak fel, amennyi az elérni kívánt termékmennyiséghez szükséges. Különösen fontos ez napjainkban, amikor minden vonalon érvényesülnie kell a takarékosságnak, a korszerűségnek, a szakszerűségnek. — A társult gazdaságokban a mötrngya-felhas-nálás «I log lérni az addigi gyakorlattól? — A hatvanas évek második felétől a mezőgazdasági üzemek anyagi erejükhöz mérten a nagy adagú műtrágyázást helyezték előtérbe. Óhatatlanul előfordult a túladagolás. A Jövőben a szaktanácsadás segítségével ezt a fajta felesleges kiadást ki lehet iktatni. Itt még annyit: az elkövetkezendő években fokozatosan a társaság veszi át a társult üzemekben a műtrágyázás gondjait, a megrendeléstől egészen a talajba juttatásig. — Mini, hogyan ét kikkalt — A tolna-mőzsi állomással 'izemben felépül a társaság te- epe. 1100 méter hosszú ipar- •ígány mellé 2000 vagonos ■ aktár kerül az ömlesztett mű- -Agyának. Lesz még egy több ezer négyzetméter betontér, ahol a zsákos műtrágyát tároljuk. Mindent génekkel végzünk. Vagonkirakást, szállítást, egyszóval mindent Tulajdonképpen már most gondolunk arra, hogy öt-tíz év múlva lesz-e vállalkozó zsákoló, szívlapátot forgató ember. De van itt más probléma is. A mezőgazdasági üzemekbe rendszerint szombat és vasárnap érkezik nagv mennyiségű műtrágya. Hét végén elég kö- rülménves összetoborozni a tagokat. Nos, a szóban forgó télén állandó munkásgárdával rendelkezik, ők mindenkor, éljel-napnal. s a hét valamennyi napján készen várják a vagonokat. Megszűnik a vagonállás és a vagonálláspénz... — Balogh elviére, melyek a tár- sült gazdaságok? — Sorolom. A tolnai Aranykalász Tsz, a mözsi Uj Élet Tsz, a bogyiszlói Dunagyöngye Tsz, a faddi Lenin Tsz, a szed- resi Petőfi Tsz, a medinai Béke Tsz, a sióagárdi Siógyöngye Ts2, a gerjedi Rákóczi Tsz, továbbá a Szekszárdi Állami Gazdaság é6 a Paksi Állami Gazdaság egy-egy kerülettel és a megyei AGROKER.- KSnBniOk ■ beszélgetést. Sz. P. Küldött lesz a megyei pártértekezleten Jó egy évvel ezelőtt arról beszélgettünk Németh Antallal, a vasipari vállalat igazgatójával, ott, az üzemben mennyire fontos emberek a munkásőrök. Felsorolt jó néhány nevet, olyanokét, akik nem csupán a munkában kiválóak, hanem a közvélemény formálásában, a munkahelyi légkör kedvező befolyásolásában is. Az elsők között említette Rizsányi Imre nevét... Rizsányi Imre. 1957 óta dolgozik az üzemben, 1966 óta munkásőr, 1972 óta pártvezetőségi tag. Mpst nemrég nagyon felelős megbízatást kapott: küldöttnek választották a megyei pártértekezletre. — Nagyon meglepődtem, meghatódtam, amikor a városi pártértekezleten megyei küldöttnek választottak. Napról napra jobban érzem, milyen felelősséget ruháztak rám. Más dolog — legalábbis Számomra — itt az üzemben, ismerősök között vitatni politikai kérdéseket, megint más beszélni ismeretlen, nagy nyilvánosság előtt. — Úgy voltam a felszólalással a városi pártértekezleten is. Az első mondatok után szétnéztem a teremben. Ennyi ember előtt beszélek? Rettentő melegem lett pillanatok alatt. — Valahogy aztán túltettem magam a zavaromon, és mondtam tovább a mondóká- mat, hogy a mi üzemünkben hogyan valósítjuk meg d köz- művelődési határozatot. — Ismeretes, hogy az olaj- kályhagyártás megszűnt, a BHG, a törzsgyárunk által Is elismert gyorsasággal, 37 nap alatt álltunk át a kapcsológép-gyártásra. Az új termék gyártásához már magasabb szakmai tudásra van szükség, amelyet folyamatos átképzéssel kell megszereztetni. Az idén hetven munkást kell átképezni — ennek költsége 226 000 forint. Ezen túl még sok fiatal szakmunkásra is szükségünk lesz. Tavaly 35 "ipari tanulónk volt, az idén már 111 kell, de nem a régi értelmű vasipari, hanem műszerészszakmában. További gondunk, hogy 114 munkásunknak nincs meg az általános iskolai végzettsége. Az elmondottakból lemérhető, hogy pártvezetőségünknek a gazdaságvezetéssel együtt mekkora feladat csupán a közművelődési feladat megoldása. — Ha történetesen felszólalásra jelentkezne a megyei pártértekezleten, miről beszélne? — Az ellen a több helyen tapasztalt megnyilvánulás ellen emelnék szót, amely Intézményesen rontja a munkaidő kihasználását. Az elmúlt őszszel munkásakadémia keretében meglátogattuk a megye egyik üzemét, ahol nagyon szép statisztikát mutattak ki a KISZ-oktatásróL Kiderült, hogy az oktatást munkaidőben tartották. Ott, ahol a dolgozók zöme fiatal, túlságosan sokba kerül ilyen áron a politikai oktatás. Szerintem akkor helyes a párthatározat végrehajtása, ha megtaláljuk a módszert, amely a munkaidőn túli tanulásra, művelődésre ösztönöz, i— Mi most az üzem pártvezetőségének a tennivalója? — Csütörtökön taggyűlésen tárgyaljuk a városi, pártértekezleten elhangzottakat Beszámolunk a pártcsoport- bizalmiak újjáválasztásáról, a pártcsoportok átszervezéséről. Eddig külön műszaki pártcsoport volt. Most a műszakiak a munkaterületüknek megfelelő pártcsoportokba kerültek, ily ; módon a pártmunka is jobban Igazodik a termeléshez. B. 7. A nép tulajdonában IV. Ez aztán az ünnep ! 1948. március 25-én a Minisztertanács elhatározta a 100-nál több munkást foglalkoztató üzemek államositását „Miénk a gyár” — közölte a Szabad Nép óriási címbetűje és így folytatta: „Csütörtök délután (március 25-én) sűrű tömeg állja el a Vasas-székház lépcsőjét. Kétkezi és szellemi dolgozókat hívtak értekezletre, de a meghívottak maguk sem tudták, miért hívták őket össze. Négy órakor érkeznek meg a feldíszített tanácsterembe a kormány tagjai és a koalíciós pártok vezetői. Amikor elhangzik a bejelentés a Minisztertanács határozatáról, a száz munkásnál többet foglalkoztató üzemek államosításáról, egy pillanatra néma csend üli meg a termet, aztán a meglepetéstől felocsúdott emberek felugranak helyeikről, kalapjukat, aktatáskájukat lengetik, éltetik a kormányt. Hirtelen csend lesz. mindenki az Internacionálét énekli...Miénk lett a gyár! És hogy milyen gyárak? Rég letűnt világ sejlik fel egy pillanatra azok előtt, akik beleolvasnak az ekkor államosított vasipari üzemek névjegyzékébe: Ag-ro- lux, Alfa Separátor, Astra kábel- és gumigyár, Csonka János Gépgyár, Siemens Művek, Hutter és Schrantz, Kolerich Pél rt, Laub elektromosgyár. Schuler József rt., Szalai István rt., Ulrich B. J. gyártelep stb. Hol vannak már ezek a gyárnevek és hol vannak a nevek gazdái, a volt tőkések? „Péntek (március 26-án) reggel — írja a Szabadság — a Dreher-Haggenmacher sörgyár kőbányai telepén hiába keressük a két iparbáró-csa- ládot képviselő vezető-igazgatót: Dreher Jenőt és Dreher- Hardy Bélát — nincsenek bent a hivatalukban. Haggen- macher Oszkár és Haggen- macher Henrik tőkés igazgató urak is távol vannak. — Valamennyien reformátusok — hangzik az enyhén ironikus válasz. — XJgy látszik nagypénteken nem akarnak dolgozni ...” A tőkések gyászos napja a munkásosztály és a dolgozó nép örömünnepe lett. Az államosítás tényét valamennyi magyar lap az esemény történelmi jelentőségének megfelelően kommentálja. „Ma már az ipar területén is megtörtént az új honfoglalás. Az ipar is a nép kezébe került és hozzátehetjük: azé is marad. A nép politikai hatalmit ezzel megingathatatlan gazdasági alapokra helyeztük" — írja a Népszava. S a Szabad Nép már idézett „Honfoglalás" című cikke így méltatja az államosítások jelentőségét: „A vörös és a aesnzetiszínú lobogók tegnap ismét felkerültek a gyárak ormára. A tőkések ismét búcsút mondtak gazdagságuk és hatalmuk forrásának. Ismét; Örökre I.. A lelkesedés, a méltatás és a helyeslés után a munka következett. A Népszava fel is teszi a kérdést nyíltan: „Megy-e majd tőkés nélkül?" — és így felel: „Megy!" De az állítást tényekkel kellett bizonyítani. Kik és hogyan válogatták ki az államosított üzemek élére került igazgatókat? Erről kérdezzük a nagypénteki események tanúit, mindenekelőtt Földes László elvtársat, aki annak idején a Magyar Kommunista Párt káderosztályának a helyettes vezetője volt, ma pedig a HUNGEXPO vezérigazgatója. — A párt káderosztályának feladata volt az emberek kiválasztása — mondja Földes László elvtárs. — Fő szempontként tekintettük, hogy az új munkásigazgatók politikailag szilárdak és rátermettek legyenek. Komplikálta a helyzetet, hogy az új megbízatásokat nem beszélhettük meg előre az emberekkel. Rövid idő alatt hat-nyolcszáz embert kellett kiválasztanunk. Ezek többsége munkás volt, de voltak közöttük műszakiak és tisztviselők is. — Külön Izgalom volt számunkra, hogyan reagálnak majd a jelöltek. Egyetlen ember sem hátrált meg. Egyesek kételkedtek ugyan, vajon képesek lesznek-e ellátni a felelősségteljes funkciót; az ilyen elvtársakat biztattuk, hogy a párt és a szakszervezet mellettük van. Ezt megígértük, és ígéretünket meg is tartottuk. — Amikor elkezdtük a munkát, bizony nem sok tapasztalatunk volt Nagy segítséget nyújtott, hogy már 1948-ban megindult az első vállalatvezetői tanfolyam, majd később létrejött a Vörös Akadémia, s mind többen vállalták a gyárvezetés mellett a középiskola, majd a főiskola, az egyetem elvégzését is. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az akkor kinevezett gyárigazgatók nagy többsége bevált. Legtöbbjükkel most is ott találkozunk gazdasági életünk vezető posztjain, vagy ilyen beosztásukból mentek nyugdíjba, Tháli Sándor elvtárs Ilyen beosztásból ment nyugdíjba 1972 őszén. Mint mondja: 1948. március 24-én távirati értesítést kapott, hogy másnap délután jelenjen meg a Vasas Székházban. Fogalma sam volt, miért hívták. Sok régi barátjával találkozott össze a teremben, egyikük sem sejtette, hogy a leendő gyárigazgatók találkozója ez a délután. — Engem — folytatja az emlékezést Tháli elvtárs, aki 1972 őszéig a Papíripari Egyesülés műszaki igazgatói posztját töltötte be — a volt Ne- ményi, a mai Csepeli Papírgyárba neveztek ki igazgatónak, egyenesen a munkapad mellűi kerültem ez egykori tulajdonos székébe. A pártszervezet és az üzemi bizottság képviselőivel együtt nyomban elrendeltük a gyári őrség felállítását. Másnap bejött a tulajdonos, Neményi József. Rövid úton tudomására hoztam, hogy a gyárat államosítottuk, én vagyok az igazgató. Neményi lógó orral hagyta el a gyárat. — Ugyancsak másnap összehívtuk a munkásokat, hogy miénk a gyár, magunknak termelünk. Az emberek felismerték: élni se tudnak, ha nem dolgoznak. A jó forintot megteremtő stabilizáció óta a pénzünkért tudtunk már mit vásárolni. Mindez együttesen közrejátszott abban, hogy a Csepeli Papírgyárban az államosítást követő pár hét alatt a termelés 11 vagonnal emel-' kedett. Külön büszkék voltunk arra, hogy a cellulózgyártást saját erőből, külföldi segítség nélkül sikerült elindítani. Az államosítások ellenfeleinek fontos érvük volt, hogy a munkások nem értenek a vezetéshez, a tőkésigazgatók eltávolítása szétzülleszti a termelést. Tháli Sándor megany- nyi társával rácáfolt az ellenfelek baljóslataira. (Tháli Sándor érdemeit többek között egy Kossuth-dij is fémjelzi.) ök rakták le a mai szocialista nagyipar alapjait. Vagy ahogyan Tháli elvtárs mondja: „Az 1948 tavaszán elvetett mag beérett”. KŐSZEGI FRIGYES WS. gebreá*
