Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-13 / 37. szám
A huszonötödik jelentés Ifjú Sipos István a fogadóbizottság egy személyben, azaz hozzá tartozik még az egyik fiatalasszony és technikus, akik a jelenléti ívet kezelik. Nincs menekvés, aki belép a csárdaajtón, annak le kell írni névét az ívre. Sorakoznak a szarkalábak, a gömbölyűk, a szálkásak, a papírt tépők, a hat példányon átlátszók. Gyülekezik a tagság. A halászcsárda ebből az alkalomból a termelőszövetkezeti tagoké. Az alkalom pedig egyedülálló, egy életben csak egyszer fordul elő: huszonöt éves a dunakömlődi Szabadság Mg. Tsz. Ezt ünnepük a gazdák. Hanuszka János, a termelőszövetkezet első elnöke, ma nyugdíjas. Nem kellett nagyon keresni az ünneplőruhát, a lakkcipőt, kézközeiben van a fehér ing is, a nyakkendő, a bizsu, a pirosító, a halványító, a szemöldökfestő, az új cigarettatárca, a gázgyújtó. Olyan ez a nap, mint a huszonöt év sokasok munkanapja? Vehetjük azonosnak, merthogy most is a munka foglalja el az egész napot, a munkaünneplés a napirend. Mastala József alapító tag, brigádvezető volt, amikor nyugdíjba ment. A gépműhelyt bezárták, csak egy őr vigyázza. A gépkocsikat színbe állították. Az állat- tenyésztési telepen az ügyeletesek lesik az idő múlását: az irodában, bét munkásőr szívja a cigarettát, kétmillió forintra vigyáznák. Jönnek a vendégek is. Régi harcosok — Lakos Jóska, aki járási ember volt ötvenkettőben, amikor a tagaktól összeszedték a nyáron kiosztott búzát, hogy ősszel vetni tudjanak. Piroska, aki motorbiciklivel annyiszor bezörgött a hőskorban a tsz-udvarra, hogy megszámolni sem lehet. Horváth József, aki gépállomási vezető volt abban az időben, most megyei tanácselnök-helyettes, Markovics János, a MÉM-bőL, aki a megyénél volt osztályvezető, amikor Uhrin Vendel tsz-elnökkel mentek a Földművelésügyibe ötvenhatban, hogy a termelőszövetkezetet nem hagyják Tolnában. No, elő azt a kis konyakot, a pohár bort, ünnep van ma. Az asztalokon kristályvizes üveg, a söntésben ellenben kapható jófajta bor, pálinka — ünnep előtt. Mert ünnep után majd bor kerül a poharakba, vörös bor, ünnephez ülő. A huszonöt év alatt nemcsak dolgozni, hanem már ünnepelni is megtanultunk. Igaz, van miiből, mit ünnepelni. És a ceremóniához is értünk. Mikrofonok csillognak az asztalon, nem egy, hanem három! Az erősítőt külön ember kezeli, külön ember a magnetofont, melyből cigányzenét lehetne hallani, ha nem volna ilyen zaj. Sokat kell zörögni a mikrofonnál Ulbert Sándor párttit- fcámak, hogy figyeljen a tagság, elkezdődjék az ünnep. A párttitkár köszöntője rövid, tartalmas. A tagságot, a tisztelt tagságot köszönti, azokat, akik huszonöt évet győzködtek, kínlódtak, birkóztak együtt mai eredményeikért Aztán az ünnepi beszéd. Huszonötödik elnöki jelentését mondja Uhrin Vendel. Huszonöt elnöld jelentés! Vajon hány van belőle meg, mennyi maradt meg ezekből a történelmi dokumentumokból az utókornak? Gazdag beszéd. Nincsenek benne frázisok, nincsenek körülírt tényállások. Ebből eny- nyit termeltünk, abból annyit ez ennyibe került amaz annyiba. A növénytermesztés, az állattenyésztés, a géocsooort, a kertészet, az adminisztráció — mind, mind értékelés alá kerül. És a feladató*... Úgy, kicsit jobban mint eddig. Kicsit többet az erőből, az értelemből annak érdekében, hogy a következő huszonöt évben is az ország legjobb szövetkezetei között lehessen emlegetni a dunakömlődit Szalad az idő, alig órája beszél még csak az elnök, máris hozza a konyha felől a szél a finom ebéd illatát de még hátravan az ünnepség második napirendje: a köszöntők. Egyik közel az élethez, a másik kicsit távolabb, a harmadik atyáskodó, a negyedik magyarázó. Ahogy egy ünnepen szokás. A szándék egy: köszöntem a tisztességben, becsületben eltöltött huszonöt esztendő harcosait Demcsákot Hanuszkát Uhrint, Homokot Sóczót és még vagy negyven alapító tagot És a fiatalokat is köszöntik, biztatják: méltó folytatói legyenek az úttörőknek, a pioníroknak, akik a magyar panaszt szocialista útján elindultak. Hallgassuk meg még Bácskai Józsefnek, az ellenőrző bizottság elnökének izgalmas jelentését figyeljük Gerendái Gyulánénak, a nőbizobtság elnökének meleg szavait vegyük tudomásul a döntőbizottság elnökének, ifjú Sipos Istvánnak előadását értsünk egyet Maródi Jánossal, a szociális bizottság elnökével, idős Sipos Istvánnal, a háztáji bizottság elnökével, s máris ott vagyunk az ünnepség végén. No, még nem annyira, hogy a pénzt ne lehessen jelképesen átadni, a kitüntetéseket átJövőt formáló vélemények nyújtani. Szólítják Knapp György, Katona József és Ku- riíla László alapító tagokat, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter kitüntetését Markovios János adja át, s jönnek a termelőszövetkezet tagjai egymás után, töíbb mint húszán, átvenni a kiváló dolgozó jelvényt, majd ötvenen a törzsgánda-jelvényért A pénzt délután adjáik, az irodában™ Katona József alapító tag még jelenleg is dolgozik, a sertéstelepen, malacok nevelésével foglalkozik. Vége az ünnepségnek Lezárult huszonöt év. A termelőszövetkezeti mozgalom negyedszázadát ünnepi módon fejezték be a dunakömlődi termelőszövetkezeti gazdák. A termelési eredményekről most ne beszéljünk, csak két számot mondunk itt. A tsz-nek alakuláskor háromszázezer forint volt az összvagyona. Most harmincháromRechtenwald János is alapítója volt a dunakömlődi Szabadság Termelőszövetkezetnek, még aktív munkás, az ünnepi zárszámadó gyűlésen kitüntették. millió forintnál többet ér. A tartalékalapban annyi pénz van most, ha egy évig senki nem dolgozna, akkor is tudnának osztani, élni. De már hozzák a finom levest, töltik a jófajta vörös bort, koccintanak az öreg, meg a fiatal harcosok, a termelő- szövetkezet sikereinek kovácsai az eredményre, az újabb sikerekre. — PJ—Szp. — Foto: G. K. 1975. február 13. J anuárban már az összevont alapszervezeti taggyűlésekre, a csúcsvezetőségek választására is sor került és a múlt héten befejeződtek a városi, járási pártértekezletek. Mindezek hivatottak voltak területükön értékelni és összegezni az irányelvekről folytatott viták tapasztalatait. E cikk keretében nem a viták tartalmáról, értékeléséről szólunk. Úgy véljük, szükséges újólag hangsúlyozni azt á pártunkban immár hagyományként kialakult gyakorlatot, amely ezúttal is érvényesült. Nevezetesen azt, hogy egy-egy fontos kérdésnél, egy- egy időszak eredményeinek, gondjainak, az elkövetkezendő évek feladatainak meghatározásánál a határozathozatal előtt a párt mindig kikéri az egész párttagságnak — és gyakran párton kívüli dolgozóknak is — a véleményét. Most, a kongresszusi előkészületek során a párttagság véleményére támaszkodva tovább növekedett a párt demokratizmusa. Ugyanakkor — a népfrontban, a SZOT-ban, a Tudományos Akadémián és másutt az irányelvekről folytatott viták révén — a párton kívüli dolgozókhoz fűződő kapcsolatok is tovább szélesedtek, tartalmukban elmélyültek, s ezzel is erősödött pártunk társadalmi bázisa. Mindig elsőrendűen fontosnak tartja pártunk az olyan jellegű eszmecseréket, mint amelyek az alapszervezetekben most lezajlottak és a pártértekezleteken tovább folytatódnak. A kongresszust megelőző időszak különösen jó alkalom arra, hogy a pártvezetés még jobban megismerje munkások, parasztok, értelmiségiek, a társadalom legkülönfélébb rétegeinek, a nőknek, a fiataloknak a véleményét a párt eddi- I gi munkájáról és az elkövetkezendő időszak fő tenni valci- ' róL K orántsem elegendő azonban csak megismerni a véleményeket, hanem azokat igen gondosan mérlegelni kell, hogy ne menjen veszendőbe egyetlen lényeges gondolat, ötlet, javaslat, megjegyzés sem. Természetesen az alapvető, átfogó véleményekről felsőbb pártszervek, esetleg maga a kongresszus hivatott dönteni, de ez korántsem jelenti azt, hogy már most és akár az alapszervezetekben ne lenne teendő. Mindenütt hangzottak el olyan elgondolások, amelyekkel nem kell felsőbb intézkedésekre várni, hanem a kongresszusig is dolgozni lehet rajta, hozzá lehet látni a megvalósításához a saját területen, a saját munkakörben. Természetesen, amin vitatkozni kell, amiben nincs egyetértés, azt továbbra is elvszerű megbeszéléseken kell tisztázni, örvendetes, hogy pártszervezeteink többsége él is ezzel a lehetőséggel és gondosan összegezni igyekszik minden elhangzott javaslatot A bizalom kifejezése is volt mindaz a sok vélemény, javaslat, amely elhangzott az alapszervezetekben, az irányelvek vitáiban részt vevő kommunisták százezrei bíznak a pártban, helyeslik eddig követett fő politikai irányvonalát. Ez adja meg igazi értékét felszólalásaiknak, amelyek szám szerint is igen tekintélyesek. Ám elsősorban nem is puszta sokaságuk jelent értéket — bár ez sem jelentéktelen fokmérő —, hanem éppen az a bizalom, amely elmondásukra késztette a párt tagjait. Nyilvánvaló eredményeink adtak alapot ehhez a magatartáshoz, véleményformáláshoz. Valamennyi felszólaló felemelt hangon, biztosan beszélhetett az elmúlt négy esztendőben elért eredményeinkről, arról az útról, amelyet megtettünk. S amelyen továbbra is járni kívánunk, mert az eredmények puszta fölemlegetése nem elegendő. Jól éraékelte ezt a párttag-' ság alapvető többsége is. Tisztában volt vele, hogy az eszmecserét az irányelvek, vagyis a teendők felett nem a vitáért, önmagáért szorgalmazza a párt. Hanem elsősorban azért, hogy — pártunk és társadalmunk széles körű demokratizmusának érvényesítésével — még megalapozottabbá váljanak a kongresszuson hozandó határozatok, még pontosabban körülhatároltak legyenek a következő öt esztendő feladatai, s még egységesebben, erőteljesebben dolgozzunk mindannyian valóra vá l,-: fásukért. M ost erről van szó a következő időkben. Egységesen kell tenni, cselekedni. A viták lassan lezajlanak, a vélemények, nézetek tisztázódnak, egybekovácso. lódnak a legjobb elgondolás sok, s aztán az érvényes kongresszusi határozatok birtokában már nem vitázni kell, hanem cselekedni Persze már most is van mit tenni, mint ahogyan a mi vitáinkat is mindig az jellemezte, hogy nem üres szócséplések, hanem alkotó emberek eszmecseréi voltak. Továbblépésünk alapja ezúttal is az egységesen értelmezett tennivalók összetett feladatsora Nem elég csupán egyetértésünket hangoztatni a párt politikájával, hanem a mindennapi életben kell bizonyítani, abban a közegben, munkakörben, munkaterületen, ahol ki-ki él és dolgozik. S a párttagoknak még külön is meg kell nyemiök politikánk elfogadására, követésére dolgozótársaikat, a párton kívüli tömegeket. A hatalmon lévő munkás- osztály pártja kormányzó párt a mienk. Poütikánk alakulása ezért nem csupán a párt belső ügye, hanem a széles dolgozó tömegeké, egész népünké. Nagyszerű feladat, hogy szervezzük, irányítsuk, 9 bevonjuk hazánk minden jó szándékú állampolgárát ebbe a munkába. Ez nagy erőfeszítést, lelkesedést, türelmet, rugalmasságot és állhatatosságot követel a kommunistáktól. P árttagságunknak a vitákban megmutatkozott aktivitása politikai érettsége, összeforrottsága a dolgozókkal, a biztosíték rá, hogy a kongresszusi előkészületeket sikeres kongresszus és annak nyomán további sikeres előrehaladás koronázza DE. SZABÓ IMRE, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője (
