Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-07 / 5. szám

A

Vezetői magatartás

pórt XI. kongresszusára készülőben különösen l sok szó esik — és jogágai — a vezetői rnaga- tartósák megítéléséről^ a jól dolgozó vezetőkre jellemző módszerekben is érvényesülő hármas követelményről. A politikai megbízhatóság, a szakmai képzettség, a tudás, és a vezetői rátermettség igen erőteljesen hat a termelő közösségek munkájában. A jó vezetők körül nyugodtabban és eredményesebben tevékenykedő közösség alas kul ki.

Szükségszerű, sőt törvényszerű, hogy a kollektívák vezetőinek „stílusa”, ideértve a környezettel klkovácsolt munkakapcsolatot, hasson, sőt, a környezeten is túlnövő, továbbgyűrűző hatásokat keltsen. A jó és rossz szélsőségeitől kezdve mindenféle módon és árnyalatban jelentkeznek ezek a vezetési körülmények és módszerek a közösségek életében, gazdasági és emberi közérzetében.

A felelősség ténye :— végső- soron — azonos és eküntelhetetlen.

Szállító sókat végző nagyvállalat vezérigazgatója mondotta el nemrégiben az esetet: 'bizonyos mértékig tipikusnak tekinthető, hadd adjuk tehát közre. A’tizenhat telephelyük egyikénél soro= zatos lemaradásokat, rossz munkaszervezést tapasztaltak. Az emberek, a brigádok elégedetlenkedtek, a keresetük, a mua kain gad ozásokat követve, szinté« kellemetíenül „hullámzott**,,

izsgálat Indult S « vizsgálat az egyik középvezető komoly hibáit rossz irányítási, szervezési módszereit tárta fel. Kapkodásával, rapszódikus és átgondolatlan intézkedéseivel okozta elsősorban, hogy a telephely munkásai, brigádjai előnytelen helyzetbe jutottak. Más munkakörbe helyezése szinte azonnali javulást hozott. Az emberek a telephelyen megnyugodtak. Úgy vélekedtek, hogy a szavuk, a panaszuk és a figyelmeztetésük, megfelelő tolmácsolásban, kellő hangsúlyt nyerve eljutott a vezetőikhez. A véleménynek foganatja volt, tehát — megint csak a summázat — a munkahelyi demokrácia követelményeivel, ismérveivel sem volt baj.

Az egyik borsodi nagyüzem személyzeti és szociális igazgatója summázta korábban: munkatársainak egyik alapfeladata, hogy szinte tudományos pontossággal észleljék, feltérképezzék a dolgozók munkahelyi közérzetét, mintegy rajta tartva ujjúkat az üzem ütőerén. Így, a munkahelyi légkör figyelésével, intézkedések szükségének jelzésével őrködhetnek az üzemi demokrácia érvényesülésén. Másrészt a dolgozók csoportjainak munkakörülményeit is vigyázhatják, a célszerű és hasznos vezetői elgondolások hasznát is mérhetik.

Innen, ebből az üzemből való tehát az eset: észrevették egy

Népfrontküldöttségünk Karl-Marx-Stadt megyében

Tolnából népfrontküldöttség járt NDK-beli testvérmegyénkben. A küldöttség vezetője Csajbók Kálmán, a megyei pártbizottság tagja, a Hazafias Népfront megyei titkára volt, tagjai pedig Czvetics Ivánka, a megyei pártbizottság munkatársa és Béres Sándorjáé, a megyei tanács dolgozója.

A küldöttség útjáról Csajbók Kálmán tájékoztatta lapunk munkatársát

— A két megye párt- és állami szervei között már régebben létrejött a kapcsolat, testvérfrontjaink között a mi utazásunkkal teremtődött meg. Alapvető cél — hiszen ez volt az első találkozó — személyes ismeretségeket teremteni és megismerkedni Karl-Marx- Stadt megyével és a Nemzeti Front szervezeti felépítésével, tájékoztatást kapni testvér- mozgalmunk munkájáról.

— Elmondhatom, hogy már a találkozás is rendkívül szívélyes volt, s egyben elvszerű. Munkatalálkozóra jöttünk ösz- sze. Nagyon rövid idő alatt olyan kapcsolat teremtődött; mintha régi ismerősök lennénk. Ez az azonos politikai gondolkodásnak, az egjt nyelven beszélésnek köszönhető.

— Ahogy mi, úgy NDK-beE barátaink is nagyon várták a két front kapcsolatának felvételét. Mi tapasztalatokat szerezni mentünk, ők tőlünk akartak és akarnák tapasztalatokat szerezni.

— Több helységben jártunk, volt módunk tájékozódni, ismerkedni a Nemzeti Front munkájával. Abban foglalnám össze . testvérmozgalmunk munkáját, ami a mi Hazafias Népfrontunk tevékenységére is jellemző: fő feladat a széles tömegekhez, minden emberhez eljuttatni a párt politikáját A szocializmus építésére

mozgósítani minden embert Ehhez a nemzeti egység megteremtésén keresztül vezet az út. A front ennek érdekében munkálkodik. A mi munkánk is hasonló, tehát egymás tevékenységét tanulmányozói feltétlenül hasznos.

— Sokfelé jártunk, állandó kísérőnk Hainz Gscheike elvtárs, a Nemzeti Front megyei titkára volt. Több városban találkoztunk a Német Szocialista Egységpárt vezetőivel is, akik tájékoztattak bennünket a területen folyó politikai munkáról. Többen már jártak Tolna megyében, így személyes ismerősként üdvözöltük egymást

— Tapasztaltuk, hogy minden társadalmi rétegnek szívügye a „Mach mit” (Csináljuk együtt — lényegében ezt jelenti) mozgalom. Ebben is a nemzeti egységre való törekvés jut kifejezésre, az együtt- munkálkodás az NDK és Karl- Marx-Stadt megye jövőjén.

— Ott-tartózkodásunkkor az Erchegység már ünnepelte a „Fény ünnepé”-t. Ez egy kissé hasonlít a mi karácsonyi ünnepünkhöz, de más is, több is annál. A béke gondolata, a családiasság itt is vezérelv, ellenben hangsúlyt kap a termelési év sikeres befejezésének gondolata is, az, hogy a jó évzárással kell megalapozniuk az új esztendőt

— Befejezésül még elmondom, hogy további kapcsolatainkat illetően is történt megállapodás a Nemzeti Front Karl-Marx-Stadt megyei képviselői és küldöttségünk között. Testvérmozgalmunk delegációja idén szeptemberben

látogat Tolna megyébe, ahol

igyekszünk hasonlóan szívélyes fogadtatást biztosítani számukra, mint amilyenben bennünket részesítettek.

k GY.

időben, hogy a dolgozóknak mintegy egyötödét kitevő nők, asszonyok elégedetlenek a helyzetükkel. Sok a panaszuk, hajbo- kapnak — persze szóban — a helyi vezetőkkel is, több helyütt Igen gondosan, műhelyről műhelyre vizsgálódva vették számításba a panaszok, bajok eredőit Megállapították, hogy néhány helyi vezető — művezető, csoportvezető — nem hajtotta végre munkahelyén megfelelően a pórt nőpolitikái határozatát s a munkásasszonyok a bérezésüknél, s még néhány helyen megmutatkozó hátrányos helyzet miatt joggal méltatlankodnak.

I

ntézkedések követték egymást Fél évvel ezután már legfeljebb elvétve akadt békétlenség az említett munkahelye«.

A munkahelyi demokrácia érv vényesíüése, s a megfontolt vezetői döntések, intézkedések tulajdonképpen egyazon kategóriába tartoznak, öncélú különválasztásuk hiba, helytelen jelenségek forrása lehet A vezetői rátermettség, a helyes, szocialista stílusú és módszerű vezetés egyik atopkövetelménye, hogy a döntések — bármely kis csoportok szűk réteget érintsenek is — úgy és olyannak szülessenek, hogy az emberek azt mondhassák: „erre gondoltunk, ez jó nekünk, jó annak, amit csinálunk".

Nem arról van sző, természetesen, hogy elvtelen és gazdasági szempontból káros „kedvezésekkel" törekedjenek népszerűségre bármely művezető, csoportvezető, vagy akár az igazgató. Éppen ez ellenkeznék alapvetően a munkahelyi demokrácia helyesen értelmezett elveivel. Ezek nem tűrik el a kivételezett- séget, hanem elsősorban az össztársadalmi érdek érvényesülését hivatottak szolgálni.

Jő döntésekkel pedig képesek is megfelelően szolgáké, ac egyén és a közösség javÓMfc egyetemesei

Várton yi Marg»

Jő telünk van

■— mondják az építőipari vállalatok munkásai és vezetői. Ritka az olyan tél, mint az idei, amikor egy nap fagyszabadságot sem kellett kiadni, gyakorlatilag állandóan tudtak az építkezéseken dolgozni. Ez jó! Tapasztalhatjuk: gyorsabban készülnek el a létesítmények, hamarabb magasba emelkednek a falak, tehát előbb láthatóvá válik egy- egy területen a dolgozók munkája.

Tulajdonképpen tegnap, január hatod&kán kezdődött „igaziból” az év, hiszen az ünnepek alatt az építkezéseken nem dolgoztak, sok éves hagyományokhoz híven a jó, építésre alkalmas időben ledolgozták az építők az ünnepek közé eső munkaidőt, így otthon maradtak a németkéri, cecei, mohácsi, pálfai munkások, és január első munkanapján térnek csak vissza. Most úgy alakult, hogy újév után két munkanap „beugrott”. Jó volt ez a leltározásra, a megfelelő mennyiségű anyagok kiszállítására a munkahelyekre. Tehát hétfőn teljes kapacitással folytathatták az építők tavaly abbahagyott munkájukat.

A folytatás minden bizonnyal méltó lesz a múlt évi teljesítményhez, a termelési eredményekhez. Tavaly év elején, amikor a tervek ismertté váltak, a dolgozók termelési tanácskozásokon vitatták meg, és határoztak a munkaver- senyről. Április derekán jelent meg a felhívás a kongresszusi és a felszabadulási munkaversenyre. A párt kérte a munkásokat, műszakiakat, munkasikerekkel készüljenek a nagy eseményekre. A SZOT, a KISZ és a Népfront felhívása után megyénkben is elkezdődött a kongresszusi verseny. A Szakszervezetek megyei Tanácsának egyik legutóbbi jelentéséből olvashatjuk: „Az Ősük között

indított versenyt a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat kollektívája és ...a vállalt éves feladaton felül év végéig Komlón 56 lakásos épület legyártását és helyszíni szerelését vállalta és teljesítette, úgy, hogy a folyamatban lévő építkezések átfutását gyorsították.” Idézhetnénk a TOTÉV munkásainak sikereiből is, számos feljegyzés tanúskodik az ipari szövetkezetek építőinek sikeréről, a vízi- társulások eredményes munkájáról, a tervező mérnökök produktumairól. Tény: az építőiparban a

kongresszusi verseny eredményeként gyorsult a munka, a költségek is kedvezőbben alakultak és — a munkások, mérnökök kollektívái a munkaverseny során szorosabbá váltak, egységesebbé a nagy feladatok végrehajtására.

Mondhatjuk ezek után, hogy az építőknek jó éve volt 1974. A folytatásra is biztató ígéretek vannak. Hiszen a kongresszusi versenynek csak egyik szakasza zárult le. A másik most kezdődik és év végéig tart. Tegnap Tolna megyében mintegy hétezer építőmunkás szorgoskodott az építkezéseken: a szekszárdi lakás- építkezéseken, a paksi atomvárosban, a dombóvári épülő ipamegyedben, a Tamásiban épülő szövetkezeti lakásokon. A héten rövid termelési megbeszéléseket tartanak az építkezéseken, itt döntenek majd arról, hogy a kongresszusi verseny második szakaszában, az 1975. évi tervek megvalósítása érdekében mit akarnak tenni,

Nemcsak jó telük volt tehát az építőknek, hanem jól is zárták 1974-et és jól kezdődik 1975, a párt tizenegyedik kongresszusának, hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulójának év*.

— Pl —

Fehérje cukorrépalevélből

H lehet ásni a csatabárdot?

Aki már nevelt udvarban kacsát, az tudja, milyen mennyiségű zöldséget fogyaszt el e* a falánk jószág. Amíg kicsi, pelyhes, addig elég a kertből egy-két fej saláta. Hanem, amint ki tollasod ott, akkor nő meg az étvágya igazán. Harminc-negyven hápo- .. gónak már alig elég egy zsák- ravaló. Megeszi ugyan a megvágott liciumlevelet is, de az nem terem mindenhol, különben a szedés sok időt rabol el a háziasszonytól. így a kacsa leglaktatóbb eledele a zöld répalevél, annyira, hogy még a rákevert kukoricád is lerázza róla.

Hajdan, az egyéni gazdaságokban semmi probléma nem volt a répalevéllel, nyártól- őszig ki-ki szedte a maga egy- kétszáz öles takarmány-, vagy cukorrépa-parcellájáróL

Hanem a tsz-ekben Amikor a közös táblára járt fél falu ... Akkor kezdődött a csendes háborúskodás az asz- szonyok és a tsz-vezetők között. És a két tűz között a mezőőrök. Hatósági feladatukból kifolyólag el kellett tanácsolni a répaföldről a levelező asszonyokat, de közben hátat fordítottak, tudván, hogy a háztáji jószág in követeli a

maga betevőjét. Ha történetesen nagyon kiéleződött ez a furcsa hadihelyzet, a tsz-veze- tőség bevezette a vegyi fegyvert, vagyis vegyszerezte a né- patáblát rovarkártevő; vagy növénybetegség eilen.

A jövőben tán el lehet ásni a csatabárdot, vagy tán új területre tevődik át a harc?

A Magyar Mezőgazdaság újévi első számában figyelemfelkeltő írás jelent meg dr. Kiss Ernőtől, a Répatermesztési Kutató Intézetből: a cu- korrépalevél-fehérje hasznosításáról. Arról ír, hogy hazánkban, százezer hektár cukorrépa-területen leveles répafej formájában megtermett 50— 60 ezer tonna fehérje, amelynek csak 20—30 százalékát

hasznosították. Utal a Tamásiban működő Vepex-üzem növényi fehérjekivonat gyártására, amelyre egyebek között alkalmas alapanyag a répalevél, a leveles répafej.

Miután a répa a nyári időszakban levelet vált, ha a levélváltás előtt mesterségesen eltávolítják a leveleket, akkor nem keletkezik zavar a répa életfolyamatában — így üzemi módszerekkel — Orkánnal, E—067-es járvaszecskázóval — kétszeri levéiaratással lehetne

tekintélyes mennyiségű nővé- ayi fehérjét betakarítani,

Az írás egyrészt azt bizo-’ nyitja, hogy az elöregedett le- vélzet eitávolása, szedése nem csökkenti a répatermést. Ebből következhet, hogy a tsz-vezetők és az asszonyok eláshatják a csatabárdot. Másrészt ajánlja a másként kárba vesző, nagy tömegű réplalevél nagyüzemi hasznosítását. Az

OMFB megbízta a Répatermesztési Kutató Intézetet, hogy a répalevél fehérjetermelésének fokozására és nagyüzemi termelésére végezzen kísérleteket.

Amikor a szekszárdi Mezőgép a cukorrépa-betakarító gépsort kialakította, a fejezőgépre azért került felhordórakodó szerkezet, hogy a mezőgazdasági üzemek hasznosítsák a nagy levélkorona-tö- meget. Még így is kárba vész 70—80 százalék — amelyből a Vepex-üzemeket a betakarítás kezdetétől a fagyok beálltáig elláthatnánk alapanyaggal.

A háztáji baromfi takarmányozásától így lehet tehát eljutni az ipari fehérje- termelésig.

B. t

1975. január 7»