Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Nemzedékek otthonteremtése s Városfejlesztés — várostervezés „Nézzétek, milyen szép egy város, ha jól rendezett és benne sok művészi alkotás látható. A legszebb dolog a rend egy városban.** (Fra Giordano da Pisa) 1262-ben Siena városa város- rendezési statútumot, mai szóval élve, szabályrendeletet alkotott. Ez a ma már felbecsülhetetlen értékű dokumentum úgy fellelkesítette a fentebb említett olaszt, hogy az idézett szavakra fakadt Tény, hogy a középkori városokat geometrikusán zártnak mondható keretbe foglalták és összképüket szinte a tájba illesztették a várfalak. A körülhatárolt egységben különösen szükség volt az építkezés elveinek körvonalazására, hiszen a lakóház, nagyobb egységben pedig a település, a város az emberi élet színtere. Amikor a sienai polgárok ezzel kapcsolatos jogszabályukat megalkották, nálunk az öregedő IV. Béla éppen valamelyik keserű belháborúját vívta István fiával és szinte családi alapon segített pusztítani azt az országot, melyet a mongoldúlás után ő teremtett újjá. A várostervezés Itáliában már hosszú századokkal ezelőtt közügy volt Nálunk nem csekély késéssel, csak a XX század második felében vált sosem látott méretű állami feladattá. Közüggyé csak annyiban, hogy sokakat érint, érdekel, de bár beszélnek róla, a széles körű hozzáértés már kétséges. Ennek a cikknek megírásához éppen az szolgáltatott okot, hogy a dinamikusan fejlődő Szekszárdról sok szó esik napjainkban. Televízióban, sajtóban és egymás közti beszélgetések során egyaránt A vélemények gyakran összecsapnak és ez jó, hiszen okos vitáknak elméletben hasznos eredménye kell, hogy szülessen. Az egyetemi tanár Szakértő véleményt tudakolni az Építéstudományi Egyetem Városépítészeti Tanszékéhez fordultunk. A tanszék szakemberei és hallgatóinak egy népes csoportja két évvel ezelőtt hasznosnak bizonyult kirándulást tett Szekszárdon, melynek célja a város fejlődésének, átalakulásának tanulmányozása volt Dr. Faragó in egyetemi tanár vélekedése így foglalható össze: — Szekszárdot éppen dinamikus fejlődése miatt mi a városépítés jó példái közé soroljuk. Természetesen más a látó " tó és más lehet a helyben .akó véleménye, és nem biztos, hogy az előbbié a megalapozottabb. Szekszárdon mindenesetre intenzíven foglalkoznak a várossal és az új kialakításánál célszerűen használják fel a régi körvonalakat A tervezőknek természetesen ott van „könnyű” dolguk, amikor és ahol körzővel, vonalzóval, rajztábla mellett vethetik papírra egy sík mezőn építendő új város körvonalait Ilyenre is van példa az országban, de Szekszárd történetesen nem az. A város felszabadulása 30. évfordulójára megjelent kötetben Hegyi Ferenc és Chrenóczy László értékes tanulmányt tett közzé, mely a városszerkezet kialakulásával és a felszabadulás után bekövetkezett tervszerű városfejlesztéssel foglalkozik. A város magja az itt átvezető római hadiúton uralkodó katonai tábor volt, valahol a mai turistaház környékén. A település fokozatosan terjeszkedett a: Béla tér irányába, majd kialakult az észak-déli és jóval később a kelet-nyugati tengely, mely máig jellemző a városra és amivel a tervezésnél számolni kell. Tervezés és vita Az építészet egyes alapelveit már századokkal ezelőtt körvonalazták. Leon Battista Alberti például 1456-ban így írt: „Minden épület a szükségszerűségnek köszönheti megszületését, majd a kényelem fejleszti és a használhatóság adja meg díszét." Ha minden zökkenő nélkül megy. A megye- székhelyen, éppen adottságai miatt, sokáig sok minden nem mehetett zökkenők nélkül. Uj házakat vagy teljesen beépítetlen területekre lehetett építeni, vagy régiek bontása árán. Előbbi fokozott közművesítést igényelt volna és talán furcsa eredményt hoz. Azt, hogy a város legkülönbözőbb pontjain modern lakónegyedek állnak, központjában pedig még ma is ásatag, öreg házak. A város- tervezés kezdeti lépéseit a rosszul értelmezett társadalmi igény is befolyásolta, így alakulhatott ki a korszerű települési formának cseppet sem mondható déli kertváros. ■ A város fejlődésében legér- dekeltebb maga a városlakó. Megismerthette-e, megvitathatta-e a terveket? Arról, hogy ilyen közgondokat vitára bocsátani érdemes, jogos, sőt kötelező, ismét csak századok távolából idézhetünk példát Amikor Európa egyik legszebb városában, Firenzében a XIV. században odáig jutottak, hogy kupolamagasságig ' emelkedett már a dóm, 1366-ban és 1367. október 26-án népszavazás döntött, hogy a kupolát alacsonyabb dobbal építsék-e, vagy magasabbal. Pogány Frigyes erről az idézésre érdemes tanulságos vitáról így ír Firenze című könyvében: rrA másik párt — Orcagna vezetésével — magas dobot követelt, hogy majdan a kupola a ház- tenger fölött a távolról feltáruló látványban is uralkodjék ... A kupola dobját' magasra falazták. Kissé elgondolkoztató, vajon mai korunkban, midőn városméretekben büszkén hangoztatott urbanisztikai szemlélettel törekszünk nemcsak jót, funkcionálisát, hanem szépet is alkotni, érvényesülnek-e városaink látképének alakításában ezek az elvek ilyen széles és hozzáértő kollektívával megvitatva, alátámasztva?" Pogány Frigyes kérdését minden további nélkül fel lehetne tenni a szekszárdi Kálvária-dombbal kapcsolatban is, melynek elrontása épp a „Kilátó-nak” szánt út kilátásának elzárásával és a rálátás megzavarásával részben már- megtörtént, részben folyamatosan történik. Szekszárdon 1869 táján került sor — kicsibén — hasonló vitára, melyről az említett tanulmány szerzői így írnak: „1869-ben indult akció a vasúthálózatért. Az elképzelések vitája több éven keresztül tartott és végül a döntés a rét- szilas—szekszárdi szárnyvonal megépítése mellett született Az első szerelvény 1883 november 28-án érkezett Szekszárd végállomásra.. Érdekes lehetett a vjtá, amely a vasútállomás helyének meghatározásánál kialakult. A kijelölés á már. meglévő gyepmesteri telepet (a mai északi kertváros) jelölte meg és a tárgyaláson merült fel, hogy a vasútállomást a központhoz közelebb célszerű hózni. Az állomás jelenlegi helyét névszerinti szavazás döntötte, el.". Igaztalan lenne azt állítani, hogy Szekszárd rendezési terveivel, a különböző stádiumokban: újabban nem ismerkedhetnek meg . a lakosok. A végrehajtó bizottság és a tanácsülés állásfoglalásairól rendszeresen hírt adunk lapunkban, volt kiállítás és kirakatban díszlettek különböző makettek is. Á gondosan elkészített makettek azonban az iskolázatlan szerűnek.1 keveset mondanak,1 a kis,fehér kockákat bajosan tudja a tájban elhelyezni; azok valós arányait érzékéiül. A városfejlesztési, várostervezési közgondolkodás kialakítása egyelőre nem látszik könnyű dolognak. Hálátlan feladat Az építőművészet művelése sokszor hálátlanabb, mint például a festészeté. A festmény rendszerint egy szűkebb réteghez szól, egy ideig, vagy időnként kiállítási -tárgy. Csak akkor kerül, a nyilvánosság elé, amikor már elkészült^ aztán vagy egy magángyűjtemény darabja lesz, vagy egy képtár sok száz, sok ezer más képe közé kerül. Ha nem nyeri meg az értő közönség tetszését, eltűnik,’elvész az ismeretlenségben. Nehezebb az építőművész helyzete. Müve sók ezer Hozzáértő és laikus szeme előtt épül, és ott áll majd száz év múlva, akkor is, ha a művész alkotásán keresztül nem .tudott kontaktust teremteni a közönséggel. Könnyebb a1 művésznek, vagy művészcsoportnak," ha a már említett Tákat- lan . területek ' Válamélyikéh kell’-városnegyedét, ' terveznie', mint. egy, vagy néhány épület 1 tét beillesztenie a meglévő környezetbe. A régi korok építészeinek évtizedek, évszázadok álltak rendelkezésre ahhoz, hogy kialakítsanak, formába öntsenek egy-egy új építészeti stílust. Az anyag hosz- szú évszázadok során ugyanaz maradt — szinte a legutóbbi évékig: — a kő, tégla, fa. A szekszárdi megyeháza éveken keresztül épült, sok száz munkáskézzel, s lett az ország egyik legszebb klasszicista műemléke. A ma építészétől lehetetlen lenne hasonlót kívánni. Lehetetlen lenne, mert a társadalmi viszonyok, körülmények változtak, a manufakturális építészet felváltotta az ipari, az évezredek óta alkalmazott anyagokat az acél, a beton. A boltíveket, a csúcsíveket, a cirádás külsőt pedig a sima, mértani idomok. Pécsi tervezők — Iparrá vált tehát az építőművészet, vagy pedig lehet-e a házgyári termékekből művészit, maradandót alkotni? Megyénk székhelyén, Szekszárdon ki lehet-e törni abból a sablonból, amelyre az utóbbi néhány év óta folyó lakóház- és középület-építkezések a jellemzők? Erről a témáról beszélgettünk a Pécsi Tervező Vállalat ifjúsági tervező kollektívájának tagjaival, fiatal építész- mérnökökkel. Nagyrészt erre a fiatal építészgárdára hárul, hogy az elkövetkező évtizedekre, századokra megformálja a város új arculatát. — A feladat nagyon hálás, mert Szekszárd sajátos arculatú város. Kicsit provinciális, kedves, vidéki város, történelme során kialakult hangulattal. Adott egy atmoszférát adó városmag, amelyhez összhangot teremtve kell felépíteni az új lakónegyedeket, az új középületeket. Kevés város vaa hasonlóan jó helyzetben. — Ez az összhang-teremtés mennyiben sikerült? — Részben. Hogy, miért, arra nagyon sok indokot fel lehet, hozni, szembeállítva egy másik várossal, amelynek városközpontja most alakul ki: Salgótarjánnak Ott könnyebben lehetett alkotni, mivel hiányzott az olyan jellegzetes, történelmi városmag, mint amellyel Szekszárd rendelke- zikr.tehát nem kellett szinte semmit megtartani. Ami Szek- szárdnak előnyös volt, az, hogy meg’ lehetett tartani, megőrizni a Garay tér jellegét, hasonlóan az, hogy a régi és az új közötti átmenet egysége* koncepció szerint történt Tudjuk, sok vita volt a városban az Augusz-ház körük A mi véleményünk az, hogy szerencsésebb volt megtartani, mint-lebontani. Nem elsősorban a műemlékjelleg miatt nem is azért, mert Liszt Ferenc ott tartózkodott, hanem, mert ez az épület is jelleget ad a városnak. Ezért, elsősorban ezért kell megőrizni az utókor számára. Több városban, itt Pécsett is lebontottak olyan .•.•.w.wv.vw.wo:.:- •>: í: r- « romépületeket, amelyek most utólag hiányoznak. Kár, hogy az új városközpont kialakításában már nem érvényesült kellően az egységes koncepció, nem eléggé hangolódtak össze az építkezések. A közúti igazgatóság, a bank székháza, a megyei pártház, a művelődési ház egyenként elfogadható, de mint épületegyüttesnek, hiányzik az összhangja. Olyasféle, mint amikor valaki nem megfele- lően válogatja meg öltönyének egyes darabjait. Az előbb felsorolt épületek egy részének uralkodó barna színe sokaknak azért bántó nyilván, mert korábban nem volt uralkodó,' más színek jellemezték a várost, világosabb tónusok. — Most viszont úgy tűnilcj uniformizálódtak az új épület tek. A Kölcsey-lakótelep egyhangú szürkeség. — Csakugyan. De ez olyan átmenet, amely a kivitelező építész állítja átmeneti, nehéz feladat elé. Az épület ipari termék lett, sorozatban készül, ez eleve megteremti az uniformizálást. Mi tehát a kiút? Feloldani a paneles építési technológia kötöttségeit, olyan gyári házcsaládot kialakítani,1 amely előbbrelépést jelent. Az újabb épületek, a Wesselényi utcában — azt mutatják, sikerült kilépni a korábbi zárt körJ bői, és a paksi atomlakótelep házai már újabb reményeket keltenek. De maradjunk továbbra is Szekszárdnál. Az ÁÉV-val együttműködve, szeretnénk bizonyítani, hogy a panelekből nemcsak kockát, hasábot le-j hét képezni, hanem függőfolyosóval, félszint-eltolással, a vonalak változtatásával feloldani az uniformizált formákat. Szakmai körökben egyesek vitatják ezeket a törekvéseket, mondván, hogy az építész építész legyen, ne formatervező. Mi azt tartjuk, hogy formatervező is, mert egy lakóépületnek nemcsak szobái, konyhái, fürdőszobái vannak, hanem külső felülete is. Hogy ez a külső mennyire esztétikus, azt az épülettervezés és formatervezés összhangja biztosítja. — A Kálvária-oldalból ezek szerint kimaradt a formatervezés? — Ezen az alapon igen. A* építésznek nem önmagában, és funkcióiban kell megalkotni egy épületet, hanem meg kell teremteni az épület és a környezet összhangját Oda nem illő épületekkel, beépítésmóddal jóvátehetetlenül el lehet rontani egy település környezetét Szekszárdra is, miként az ország megannyi, rohamosan fejlődő városára, az építészetben az útkeresés a jel-emző. Az útkeresés pedig eredményekkel, de buktatókkal is jár, A téglához, a malteroskanál- hoz visszatérni lehetetlen, egyebek között gazdasági okokból sem elképzelhető. A régebbi korok építészeti emlékeinek nagy része is magán viseli az útkeresés minden jellegzetességét. Ahhoz, hogy a szocialista építőművészet kialakíthassa a maga építészeti stílusát, még idő kell — idő kell Szekszárdon is. Az építésznek nehéz, de nagyon szép, hálás feladat Szekszárdon tervezni, építeni, mert alapozhatunk a megye, a város vezetőinek rugalmas, újat kereső támogatására, megértésére. BOGNÁR ISTVÁN — ORDAS IVÁN 1975. január U
