Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-05 / 4. szám
ILLYÉS GYULA: A FENN LENQŐ HOLDHOZ Falusi gangról nézem: — kerekül óriásra december holdja oly ősi szűzen, büszkén, mintha ember nem hágta volna. Tudassam vele, hogy mi érte? A kutyák régi lázzal ugatnak. S 6 száll csak mit se sejtve, hű egében alvó falunknak. Hárfát hol penget ma Dávid király? Cecília hol hegedülget? Isteneink egy állomással arrébb repültek. Üj hadi célért, tudós adatért, hány láb fog rajta még tapodni? Velem a hála néz Rád! és szeretnék koszorút dobni. Nekem a régi vagy! Még istenibb, hogy közelebb, hogy emberibb. Sappho szerelmes holdja! Vért-köpő Vitézünk virrasztó cselédje. Börtönpriccsekhez surranó fény, Bacsányi mécsei Visz a jövőbe hajód sokakat. Engem a múltba ringat. Honnan indultál? Arról mondd el egyszer a titkainkat. S ti csillagok, — merre adtok irányt, ha legszélsőtökre jutva nézi szemünk majd: most hova — s hogyan még merészebb útra? Kampfs Péter: CSIBÉSZEK Hárman voltak: a gátőr, az előmunkás és a nyaralóvendég. A gátőr negyvenhét éves, tudálékos ember, hatósági szentély, kék tekintettel és kis, barna svejcisapkával, ami lesi- mí tattá véteamy szálú, gyér haját, s szabaddá tette két nagy- rá nőtt fülét. Az előmunkás rafinált, kerek képű ember, nagy nevetős, hirtelen kezű, de amúgy dolgos és igen barátságos. Harmincnyolc esztendejével tapasztalt személyiségnek számított és tulajdonképpen az is volt. A nyaralóvendég volt a legfiatalabb, egy nagy orrú, harmincnégy éves grafikus, aki semmihez sem értett, de sejtelmes megjegyzéseivel a sokat tudó ember benyomását keltette maga körül. Tisztelték, mert nem tudták errefelé pontosan, mit is jelent: grafikus. Kedden este a tanyahajón kártyáztak. — Női ám a laskagomba — mondta egyszer csak a gátőr. Ezen elgondolkoztak. Az első napon Mivelhogy feűedékenydk vagyunk, tatán nana azócséplés, ha emlékeztetek arra, hogy hajdanáiban-danában, azaz nem is olyan régen milyen babonás volt a magyar. Ha kéményseprőt látott, úgy megcsavarta • gombját, hogy konfekcióé kabátján menten elszakadt a cérna. Luca-napkor tésztaszűrőn át ólmot öntött a lány, abból próbálta kispekuMlni, hogy királyfi jön-e érte, hófehér paripám, avagy nyelvünket immár törve rebagő, messze idegenbe szakadt hazánkfia r- hófehér autóra. Azon a vidéken, ahol én felcseperedtem, midőn még hírét- hamvát se hallottuk az emancipációnak, akadtak bátor asz- szonyok, akik tulajdon két kezükkel befogták a lovat a szekérbe, s úgy mentek piacra, vásárba, meg szántani, boro- nálni. S a férfiember, ha találkozott az asszony kormányozta szekérrel, tréfásan, babonásan keresztet vetett, felnézett az égre, mondván: zivatar lesz. Ebben talán volt is némi igazság. Gyermekkoromban, úgy 39—45 között igen sok asszony dirigálta az igát, s csakugyan kutyaidőket éltünk akkoriban. Am emlékeztetőül elég is ennyi. Azaz: még egy babonáról szeretnék szólni. Azt hiszem, országos hagyomány azt hinni, hogy amilyennek sikerül az új év első napja, olyan lesz az egész esztendő. No persze, ez már inkább népszokás. Én nem hiszek benne, szerencsére. Ha ugyanis elhinném, most nem rónám e sorokat, mert az én első napom tragikusan kezdődött. Az történt, hogy nem készültünk fel eléggé a szilveszteri eseményekre, így hát a hajnali órákban elfogyott az asztalról a bor, a sör, a pálinka, pedig közben tévéztünk, rádióztunk, dumcsiztunk. Aztán én, mint a társaság legfiatalabb férfi tagja, kaptam a megbízást: csapjak a hónom alá néhány üveget és szerezzek utánpótlást, akár a föld alól is. És már az első lépéseknél kísértettek a sötét jelek. A lépcsőn — nyilván a mostoha időjárás miatt — megcsúszott a cipőm, aminek következtében alaposan elhasaltam. Eossz jeL A társaság egyik közismerten bölcs tagja sajnálkozva meg is jövendölte, hogy majd egész esztendőn át hasra esem. Azt a bizonyos helyet, ahonnan nekem utánpótlást kellett szereznem, busszal lehet megközelíteni. Azonnal jött Ez jó jeL Nem lógtak a lépcsőn és nem indították el az orrom előtt. Szerencsés jel. Sikeresen felhágtam a lépcsőn, aztán egész véletlenül ráléptem egy feltűnően csinos hölgy feltűnően csinos lábára. Álmoskönyvek szerint feltűnően csinos hölgy lábára taposná újév hajnalán — határtalan szerencsét jelent Vidáman és könynyedén meghajoltam hát a hölgy előtt és azt mondtam: oppardon... De a hölgy szintén buliról tartott hazafelé, álmosan, morcosán — és mi tagadás — kissé becsiccsantottan. Neki aztán hiába mondtam, hogy ó, pardon. Pillanatok alatt bokszolóállásba helyezkedett és csak kiváló reflexemnek köszönhető, hogy a feltűnően formás öklöcske nem akadt be az állam alá. Rossz jeL Sötét jeL Egy teljes esztendőn át vigyáznom kell a szép hölgyek lábára. SIMON LAJOS IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: ESŐBEN Cseppek. Az eső halvány kontúrjai; lecsorognak a tavaszi földek tompa-szívhangú rögjeire. A szerelem pünkdsdirózsa-csokra lefosztottan hever a szívemben. Lassú eső. Nem mossa el a fekete kételyt, s az emberi gyarlóság tócsáiban megpillantjuk önnön arcunk kuszáit vázlatain meglátjuk a reménytelenség sártengerét a ház körül ahol élünk, ahol a vizben-térdig-gázoló virágokról meg az egyetlen, fehér-álmú bokorról jut eszünkbe a csülagokon-túli Öröm. ÉRSEKÚJVÁR! LAJOS: KATICA KATICA volt a neve, Csókos volt a szája, Bogár volt a két szeme. Pöttyös a ruhája; Járása, mint pilleszárny. így emlékszem rája; ő volt diákéveim Katica-bogárja. — Elmehetünk reggel — tűnődött az előmunkás. — Kilenckor? — kérdezte a grafikus. Lecsapták a lapot, úgy nevettek azok ketten. — Kilencre már rég itthon leszünk — világosította meg a gátőr a dolgokat — háromkor kell indulni. Beharangozták az asszonyoknak: laskagomba lesz másnap ebédre. A gátőr felesége hOmmögött. — Mint a múltkor? A gátőr fojtott hangon válaszolt. — Ugyan, fiam. A vendég akar menni... Az előmunkásék hamar megegyeztek. — Nékem gombát ne hoz», de ha iszoL hát haza se gyere. A grafikusné kétségbeesett — Tudod, hogy tízkor tejért kell menned a faluba... S amikor megtudta, hogy a grafikus éjjel háromkor indul gombát szedni, bevett két szem belloidot • Szépen pirkadt. Madár esergett valahol, odalenn, a folyón nagy csobbanással rabolt egy balin. Gombóc, a tejeskávé színű korcs, izgatottan loholt a dűlőúton három bicikli után. Fii'e mint két szárnv. lebegett A biciklik csomagtartóján ga- rabőkosarak. Csöndben taposták a pedált, csak a kutya vak- kantott időnként Három óra előtt néhány nerccel induljak a gátőrháztóL Mielőtt felszálltak volna a biciklire, a gátőr megszólalt: — Tán hörpentenénk egyet És börpentettek egyet a törkölybőL A falu szélén az előmunkás Rittyentett Megálltak. — Meg kellene kérdezni az öreg Sód ót — javasolta — mondták, hogy tegnap volt aa erdőn és sok gombát lelt... — Hű, az ám — mondta a gátőr — a hetedik ház innen. A grafikus csak annyit kérdezett: — Ébren van már? Csak úgy zengett a hajnali falusi utca a kettőjük nevetésétől. Hogy az öreg fent van-e? Talán már haza is jött a határból. Megálltak a ház előtt. Az előmunkás gyakorlott kézzel nyitotta a right. A bicikliket a kerítésnek támasztották — a grafikusé kétszer feldőlt — aztán bementek az udvarra. Az öreg disznót etetett Vederrel a kezében várta őket, hátul, az ólaknál. Ko- nyuló bajusza, mozgékony, apró szeme volt, és roppant készséges. — A Gerendásnál menjetek be a lénián — magyarázta reszketős, öreg-hangon — s a magaslesnél át a patakon... A grafikus Is bólogatott, mintha értett volna valamit is az egészbőL — Egy hörpentést — hozta elő Sodó a pálinkásűveget a tornácról — törköly, tavalyi™ Hörpentettek egyet hát, út~ ravalónak. • A falu közepetáján a gátőr megállt — A Brunylcs is tudja — mondta tömören. Mentek a Brunyicshoz. Éppen pálinkát ivott — A Gerendásnál? — csóválta a fejét — hát csak menietek. begy h^lfarAlflr^» nlrartrA szedni. De ha gombát, akkor a juhhodálytól kanyarodjanak az urak balra, ott az irtáson... A Brunyicsnál hármat hor- pen tettek. Alig kaptak fel a biciklire; amikor két másik karikázoti velük szemben. — Aggyisten. — Ggyist — mondta a gátős. — Hova? — GombáznL — A Mitrovics most jött haza az erdőről, hozott is szép vargányát. — Megnézzük? — fordult hátra a gátőr. — Meg. A gomba szép volt Fiatal, húsos tönkű, kemény kalapú. Hörpentettek hát egyet a megérkezésre, egyet a gombára, egyet a jó gombás helyre, ami, igaz nem a Gerendásnál, de nem is a juhhodálynál, hanem a Lapos után a negyedik hídnál volt, de hát az már igazán mindegy. Aztán hörpentettek egyet a Mitrovics boldogságára, mert a felesége két napja szökött el valakivel, aztán elbúcsúztak. Búcsúzónak is hörpentettek. Törkölyt, a tavalyíbőL • Hej, de komoly, férfias zsivaj hallik a kocsmából! KI tud egykedvűen elkerekezni a nyitott ajtó mellett? Először a grafikus állt meg, odapenderítette gépét a falhoz és kérdőn nézett a másik kettőre. A Rátör meg az előmunkás bólintott. — Aggyisten. — Ggy isten. A grafikus idegenül állt a sok gumicsizmás, sveirisapkás ember közt De valahogy a társalgásba kapcsolódott. Valaki a kezébe nyomott egy féldeci törkölyt, hörpentés végett — A Gerendáson nincs gomba — szögezte le keményen egy kancsal ember — a Mitro- vicsnak van igaza. — A Mitrovics? — szólt közbe egy másik — az még akkor se árulná el, hogy hol szedte a vargányát, ha kímis- károlnák. A Gerendáson én is szedtem a múltkor... — Az a múltkor volt — intette a beszélőt egy feltolt kalapos ember — de most? — Az öreg Sodó — mondta a grafikus és csend lett De a grafikus csak nyelt egyet és újból csak annyit mondott: — Az öreg Sodó... És homályosan mindössze annyit érzett, hogy a több pártra szakadt emberiség közül neki most ki kell mennie. • Magasan járt a Nap, nyolc óra is elmúlt Hárman dülöngéltek elő a kocsmából: a gátőr, az előmunkás és a nyaralóvendég. Az utóbbi gyakran csuklott Szótlanul bámultak falhoz támasztott kerékpárjaikra, az üres kosarakra. — Gomba — mondta a grafikus egyszer csak. Csakugyan. Az úton egy kocsin, vesszőkosámyi gomba állt — Hé — mondta a gátőr és odament — kié a gomba? Borostás paraszt jött elő a kocsmábóL — Laska ez — tapogatta a gátőr — mennyi? És egy ötvenesért megvásárolták az egészet Bámultak a gombára, zavarodottan. — Nagy csibészek vagyunk — ismerte be a gátőr örömmel. Aztán a grafikus szólalt meg. — Tán hörpentenénk egyet 8 t 1975. január 5.
