Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-05 / 4. szám
Bi «mss, Hipei iüegieralese u MiiMer iss Elkészült a bátaszéki tsz vasúti tranzittelepe A múlt év tavaszán rövid hírben. számoltunk be arról, hogy a bátaszéki vasútállomáson építkezni kezdett a Búza- kalász Tsz, büntetéspénzből — kocsiálláspénzből — raktárt épít, gépesíti a rakodást. Ma már — mint fénykép- felvételeinken is látható •— áll a 80o (szorult helyzetben 1000) vagon befogadóképességű raktár és kész az iparvágány. a műszaki átadás egy hónappal ezelőtt megtörtént. Az előzmények: Ä Búzakalász Tsz 1068 óta tartja fenn fuvarozórészlegét, amely nemcsak saját terményeket szállít, hanem — szerződéses alapon — végzi több helybeli és környékbeli fuvaroztatónak az állomásra érkező vagonok kirakását, az áru elszállítását, a vagonok meg- rakását. Természetesen megfelelő díjért és természetesen vállalva azt is, hogyha a késedelmes rakodás miatt kocsiálláspénzt kell fizetni, azt nem a helybeli ÁFÉSZ, a malom, a ktsz, hanem a Búzakalász fizeti. Mint az állomásfőnök mondja, számukra a tsz tevékenysége óriási segítség, hiszen nem kell a vasútnak az érkezett szállítmányokról az érdekelt vállalatokat, szövetkezeteket értesíteni, azokkal külön-külön foglalkozni, a szűk rakodóterületű állomáson mindegyiknek kívánsága szerint ide-oda tologatni a vagont, „igazságot tenni”, ha veszekednek, melyikük rakodhasson előbb, vagy később stb. A Búzakalász fuvarozórészlege munkaszüneti napokon is ügyeletet tart, megfelelő számú járművel, rakodó- személyzettel, így azonnal kirakja és szállítja az árut, Az előzmények másik „vonala”: 1971. január 1-ével egyesült a bátaszéki és az alsónyéki tsz. A terület hatezer hektár fölé emelkedett. Kialakították a gazdálkodási irányt, elkészült a középtávú terv. Ezek szerint a szövetkezet a növénytermesztésre áll rá, egész területének több mint felén kukoricát és kalászost — főként búzát — termel. Belép a zárt termelési rendszerekbe, így hatalmas mennyiségű terményt kell raktároznia, főként vasúton elszállítania és egyre nagyobb mennyiségű műtrágyát fogadnia. Kezdettől fogva szűk keresztmetszetet jelentett a szárítás, raktározás és a szállítás. A bátaszéki vasútállomás átbocsátó képessége kicsi, esős időben sár- i ’ '‘»r'Ueten, az elhulló terményt beletapossák a sárba, a termelési profil kialakításának tehát szerves részét kell hogy. képezze a szűk keresztmetszetek felszámolása. Erre szinte tálcán kínálkozott az a lehetőség, hogy a Központi Szállítási Tanács — a késedelmes rakodásból befolyó kocsiállás-pénzekből — rakodásfejlesztési alapot képez és ebből támogatást nyújt olyan beruházásokhoz, amelyek elősegítik a vagonok jobb kihasználását. Meghatározott feltételekhez köti a juttatást (nem kölcsönről, hanem vissza nem térítendő támogatásról van szó, amit csak az esetben kell visszafizetni, ha az igénybe vevő a vállalt feltételeket nem teljesíti). Ezek többek közt: meghatározott mértékben lerövidíteni a rakodási időt és bedobni a beruházáshoz saját erőt is. A szövetkezet vállalta. 1972. márciusában elbírálták a pályázatot és hamarosan megszületett a. döntés. A bátaszéki szövetkezet 7,2 millió forintot kap a beruházáshoz, maga körülbelül ugyanennyit fordít a tranzittelep létrehozására. A döntés után megindult a beruházás. Igen különös sorrendben. Itt először a gépeket szerezték be — a végül is tizenötmillió forintra megnövekedett beruházási összegből 6,2 milliót fordítottak gépekre — és miközben készültek a tervek folytak a tárgyalások az anyag biztosításáról, majd megkezdődött a kivitelezés — az új, korszerű gépek már dolgoztak. Az épület és az iparvágány elkészültekor fejeződött be a beruházás, de közben a korábban beszerzett rakodógépek, járművek már „termelték” a megtérülést. Ma tehát kész a tranzittelep. A hatalmas raktárépületbe behajthatnak vontatóval, teherautóval és ott két perc alatt kiüríthetik a rakományt. Természetesen, ha billenőplatós kocsi áll be, még egy percre sincs szükség. Az iparvágány felöli oldalon fedett rakodóterület áll rendelkezésre, tehát az érkező, induló vagonok ki- és berakását nem akadályozhatja az időjárás. A raktár alkalmas termények tárolására — az idén például a kukoricát a szárítóból egyenesen ide szállították — és ha jön diszpozíció, bármikor rakhatnak vagont. Alkalmas a telep műtrágya fogadására Is, sőt, lehetővé válik különböző hatóanyagú ömlesztett műtrágya szállítása is, és itt állíthatják majd elő — nemcsak saját részükre, hanem az esetleg betársuló többi környékbeli gazdaság részére is — a műtrágyakeveréket. Ez az eddiginél jóval olcsóbbá teheti a műtrágyát. A rakodőgéppark jól kihasználható egész évben. Mert amivel búzát, kukoricát lehet kirakni, felrakni a teherautóra, alkalmas sóder, szén, cement rakodására is. Az önrakodó teherautókkal deszkát, betongerendát is lehet gyorsan rakni és szállítani. A szövetkezet évek óta nem fizetett kocsiálláspénzt. Tapasztalatok alapján vállalhatták továbbra is a szigorú feltételt a rakodási idő csökkentését. A beruházás eme feltétele tehát teljesül. Gazdaságossága minden bizonnyal az előre számítottnál Is jobb lesz. JANTNER JÁNOS KjviU még éiiívőállváuyuk eiu ^wv<uiv> » fai uo ucu> ***•“Könyv? több mint 8 millióért Az összesítés már elkészült: az elmúlt évben Szekszárdin több mint 8 millió forintot költöttünk könyv, re. Az ember megdörzsöli szemét, pedig valóban így van, a két könyvesbolt forgalma meghaladta a 8 milliót, ami azt jelenti, hogy a város minden egyes lakó- sa, csecsemőktől az aggastyánokig, fejenként 300 forintnál többet költött olvasnivalóra. Persze csak a statisztika szerint. Mert sem a csecsemők, sem az aggastyánok nagyobbik része nem vásárol könyvet, tehát ha őket leszámítjuk, a valódi vásárlókra már legalább 600 forint jut, ami havi ötvenforintos átlagnak felel meg. Sajnos, ismét csak a statisztika szerint, a valóság ugyanis azért nem ennyire kedvező. Mert tény a nyolcmillió forint, s az is tény, hogy az elmúlt években nem emelkedett a könyvek ára, tehát a nyolcmillió mögött még darabonként negyven forintjával számolva is, több mint 200 000 kötet van, azonban az is tény, hogy ez a hatalmas könyvmeny- nyiség nagyon egyenetlenül oszlott meg. Volt akinek az átlag jutott, volt akinek sokkal több és sajnos sokan voltak — róluk nem szól a statisztika — akiknek egy kötet sem. A szépen gyarapodó családi könyvtárak — nagyon sok helyen már az a gond, hogy hova tegyék a könyvet — kulturális forradalmunk eredményét hirdetik, hisz jó néhány ház van ahol harminc évvel ezelőtt legföljebb a kalendáriumot forgatták. Ma pedig a zsúfolt polcokon a magyar és a világirodalom klasszikusai találtak biztos otthonra, képzőművészeti albumok, szakkönyvek sorakoznak, s az sem baj, ha akad olyan család is, ahol csak dekoráció a könyv, sikk és illem, hisz egy könyvszekrény mindig jobban mutat, mint egy rossz festmény. De ahol könyv van. ott előbb-utóbb kézbe is veszik. Ám a könyvvásárlók nagyobbik fele nem ezekből verbuválódik, hanem azokból, akiknek életformájukká vált az olvasás, akik egyetlen napjukat ' sem tudják elképzelni úgy, hogy szellemiekben ne gazdagodjanak. Ök jelentik a 8 millió forint feletti könyvvásárlók igen tisztes csapatát, s az ő könyv sze- retetük talán példát is jelent azoknak, akikhez még nem jutott el a könyv. Mert akkor örülhetünk igazán, ha nem a nyolcmillió, hanem a többször nyolcmillió mögött minden arcot felismerhetünk, ha a könyv, valóban az lesz. aminek művelődéspolitikánk szánja, a magyar nép közkincse,, CL Szociális körülmények a határban Egy miniszteri utasítás A részesarató nem lehetett finnyás. Evés előtt néhány korty vizet bukott a markába, ebédnél nyolcam 'kanalaztak egy tálból, s a kanállal húztak a kezére annak, aki el akarta halászni a többi elől a jobb feladatokat. Ha zivatar kerekedett, bújtak a kepelukba, a fa alá. Nem múlott el nyár, hogy valakit ne sújtott volna agyon a villám. A határban azóta változtak a körülmények. Mindmáig a legtöbb helyen szék és asztal a füves árokpart, vagy a kombájn árnyékosabb oldala. Az ételt már külön tányérba mérik, és a kánikulában a munkások után viszik a behűtött szörpöt, a szódavizet. Tulajdonképpen akkor kezdődött a változás, amikor a szakosított állattenyésztő- telepeken, az új gépműhelyek mellett megépültek az öltözők, fürdők, a presszószínvonalú étkezőhelyiségek. Valamiképpen gondoskodni kéne a határban dolgozókról ís... A kertészetekben, gyümölcsösökben, szőlőkben néhány dúcot ástak le, fóliát húzva rájuk, vagy nádpadlóval támogatták-tetejezték be néhány szál deszkából asztalokat, padokat ácsoltak. Aztán a határban itt-ott megjelent egy-egy kiselejtezett autóbusz, pihenő-, érkező- és melegedőhelyül. Az elmúlt évben már több gazdaság kezdett olyan tervbe, hogy másodéi állandó munkahelyen az állattenyésztő telepekhez hasonló szín vonató szociális épületet épít, és a tatéiban dolgozóknak Jobb étkezési* ■msziálkiodásS, pihenési tata- tőséget teremtenie. A spontán kezdeményei zések után az elmúlt ér gazdasági és élelmezésügyi miniszteri utasítás jelent meg, „a nem telepített munkahelyek szociális létesítményeiről”. A nem telepített, vagy változó szabadtéri munkahely a szántóföld, a szőlő, gyümölcsös, rét, legelő, erdő, halastó, ahol csoportós munka folyik: A szociális létesítmény pedig az öltöző, a mosdó, zuhanyozó, árnyékszék, a melegedő- és étkező- helyiség, az ivóvízellátás és az üzemi étkezés biztosítása. A miniszteri utasítás nem kacsalábon forgó kastélyokra, balatoni üdülő-kivitelű építményekre gondol. „A létesítmény lehetőleg szállítható, vagy helyet változtatható kivitelű legyen”. A megvalósításnál arra kell törekediíl, hogy a helyiség alkalmas legyen öltözködésre, mosdásra, melegedésre, étkezésre és az ivóvíz megfelelő tárolására, és feleljen meg az egészségügyi, biztonságtechnikai és tüzrendészetd előírásoknak. A felállítás helyét is úgy kell kijelölni, hogy a létesítményben tartózkodókat ne érje káros környezeti hatás: növénvvé- dőszer-ártalam, por, villámcsapás. Az utasítás szerint a szabadtéri munkahelyeken naponta legalább egyszer meleg ételt kell biztosítani. Az étkeztetéshez szükséges evő- és ivóeszközökről, azok tisztításáról az üzemnek kell gondoskodni. A mezőgazdasági üzemeknek legkésőbb 1980. végéig kell megvalósítani az utasításban foglaltakat. B. I. ISI5. január &,
