Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-30 / 25. szám
Nem sokkal több, mint egy év telt el azóta, hogy beöntöt- fcék az első adag karbidot a dunaíöldvári dissous gázgyár gázfejlesztőjébe, • a kompresszorok, szűrők meggyártás során felhasznált vizet újra hasznosítani Kezdetben ugyanis a fejlesztőből a reakcióban részt vevő vizet megfelelő semlegesítés, tisztítás után a szennyvízcsatornába veNaponta 1100 palack. Koskai Pál a sokadikat állítja a töltő, állványra. kezdték a hegesztőgáz tisztítását, s továbbítását a töltőteremben sorakozó palackokba. A hivatalos átadási ünnepségre május végén került sor. Azóta mondhatjuk, hogy üzemszerűen folyik itt a gyártás. 1100 palack naponta Az eltelt év eredményeiről, gondjairól érdeklődtünk a napokban Klonga Józseftől, a gyár vezetőjétől. Azt, hogy megszűnt az iparban oly soká zavaróan ható dissousgáz-gond, már tudtuk, Ö csak megerősítette máshonnan kapott információinkat/ — A második félévben, mikor már túljutottunk a próbaüzemen, zavartalan volt a termelés. Az igényeket száz százalékig ki tudtuk elégíteni. A vállalat lerakatai mindig megkapták a kért mennyiségű palackot, s a gyár raktárában állandóan volt tartalék. Az állandóan nyitott ajtajú terem 1280 töltőhelyén sorakoznak a palackok. Hajlékony csövön keresztül préselik a bennük lévő acetonnal átitatott masszába a gázt. Egy palack 15—16 óra alatt telik meg. Gyorsabban nem megy, mert az acetilént teljesen el kell nyeletni a folyadékkal, máskülönben robbanna. De még nem használják ki Duna- földváron a teljes kapacitást. Naponta 1100 palackot kérnek a fogyasztók. Százezreket érő gondolat Az új gyárban korszerű technológiával állítják elő a hegesztőgázt. A modern műszerek, jelző-, riasztó- és védőberendezések teljes mértékben gondoskodnak a biztonságos üzemeltetésről. Az ember azt gondolná, a folyamatot, legalábbis jó ideig, nem lehet módosítani, jobbá tenni. De a szakemberek töprengése rácáfolt a laikus elképzelésére. A gyár vezetője azon törte a fejét, nem lehetne-e a gázzették. Előbb azonban lúgosságát, hogy a környezetet ne szennyezze, sósav hozzáadásával szüntették meg. Az újítás: a vizet újra visz- szavezetni a gázfejlesztő toronyba. S az eredmény: évente megtakarítanak 300 tonna ipari sósavat, s emellett növelik • termelt gáz mennyiségét. Pontosabban, csökkentik a veszteséget. A folyamatban részt vevő víz ugyanis elnyel dissous- gázt, amit nem lehetne egyszerű módon visszanyerni. Azzal, hogy a már gázzal telített folyadékot vezetik vissza a folyamatba, évenként 12 ezer kilogramm hegesztőgáz sem megy veszendőbe. Mindez pénzben kifejezve évi 800 ezer forint megtakarítást jelent. Mész m azemétgödorben Van még gondjuk ennek ellenére is a gyár gazdasági vezetőinek. Nem tudnak ugyanis mit csinálni a melékter* mékként keletkező mésziszap jó részével. Évente 700 tonna igen finom mészpor és víz keveréke kerül ki az ülepítőtartályokba, ami 280 tonna égetett mésznek felel meg. Ennek negyedét a Dunai Vasmű használja fel. Az építőiparban így közvetlenül, nem szívesen használják fel, ugyanis ez az anyag még gázos, ami gondot okozna. Lehetne porrá alakítani, s így kiváló minőségű mészhid- rát lenne belőle. De erre a célra még nem találtak megfelelő, gazdaságosan működő berendezést. Az eredeti elképzelések szerint ezt az anyagot teljes mennyiségében a Dunaújvárosi Papírgyár használta volna fel. A távlati tervben most is ez szerepel, de jelenleg ennek még akadályai vannak. így a gyár szippantókocsi jai ma még az értékes anyag jelentős részét a szemétgödrökbe szállítják. Építő kerestetik Mikor májusban, az ünnepélyes átadáskor az üzemben jártunk, Németh Sándor, az Oxigén és Dissousgázgyártó Vállalat igazgatója arról beszélt, hogy a nyáron tovább folytatják az építkezést A szomszédban megkezdik az oxigéngyár építését. A terv az volt, hogy egy-két éven belül átadják az évente négymillió köbméter oxigéngázt cseppfolyósító üzemet is. A nyár rég elmúlt, de a kivitelezés még nem kezdődött meg. Pénz van, csupán a vállalat nem talál építőket. « Gondok és örömök. Ezek jellemzik az új gyár eddig eltelt hétköznapjait. Most csak néhányat, a legjelentősebbeket emeltük csak ki ezek okozói közül. Pedig az órák, napok hoznak mindig újabb és újabb eseményeket. S hogy csökkenjenek a gondok, s az eredményeknek többször örülhessenek, ezért dolgoznak. Az ország más vidékeiről érkezett, és helybeli emberek már ösz- szeszoktak, megértik egymást. Az üzemvezető elmondta, hogy hamarosan megalakul az első ■szocialista címért küzdő brigád. — szepesi — Á problémákat nemcsak importáljuk K ülönböző tények, adatok forognak közkézen arról, miként dézsmálta meg termelőmunkánk gyümölcseit 1974-ben a cserearányok számunkra kedvezőtlen változása a tőkés külkereskedelemben. Előre látható, hogy e hatásoktól idén sem függetleníthetjük magunkat Akadnak, okik számára mindez mór-mór megnyugtatóan hangzik. Ha ilyen folyamatok zajlanak a világgazdaságban, mit tehetünk ellenei Többet kell fizetni az olajért, vegyi termékekért, a műtrágyáért a cukorért, O papírért? Savanyú képpel ugyan, de leszurkoltok azt az árat, melyet az eladó kért Gondoljuk meg jobban vásárlásainkat — mondják, s úgy érzik, azt tartják, ha nem következik be a cserearányok romlása, házunk táján minden rendben lenne. Nos, az igazság az, hogy gazdasági problémáinkat nemcsak Importáltuk, importáljuk. Ebből hazai „áruval" is ellátjuk magunkat bőven. Pusztán arról van szó, hogy — amint art Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára a párt Központi Bizottsága 1974. december 5-i ülésén elhangzott előadói beszédében megfogalmazta — „a külső feltételek kedvezőtlen változása érzékelhetőbbé tette gazdasági munkánk gyengeségeit, szembeötlőbbé a tervező- és a szervezőmunka fogyatékosságait." Mert hisz' miféle, határainkon túlról jött problémákban kereshetnénk egyebek mellett a beruházási tevékenység alacsony hatékonyságának, az energia, a nyersanyag sok helyen fellelhető pazarlásának okait? £ élravezetőbb, tisztességesebb, ha először mindig a magunk portáján nézünk körbe. Igaz ugyan, hogy a világ 113 országával folytatunk úgynevezett szabaddevizás elszámolású kereskedelmet — azaz sokféle, s olykor váratlan hatásnak vagyunk kitéve —, de ezzel aligha magyarázhatjuk termelőberendezéseink elérhetőnél kisebb ki- használtsági fokát. Az indok nagyon gyakran a szervezetlenségben — az anyagellátás akadozásától a megmunkálási műveletek logikus rendjének elhanyagolásáig —, az élőmunka pocsékolásában lelhető. Holott csupán a gépipari vállalatoknál a termelő- berendezések kihasználásának tízszázalékos növelése 14—15 milliárd forinttal gyarapítaná a termékkibocsátást, s négymiHiár/ • • A Legfőbb Ügyészség közérdekű vizsgálatai A Legfőbb Ügyészség a jogszabályok törvényes végrehajtásának, a törvénysértések megelőzésének elősegítésére 1975 első felében számos közérdekű vizsgálatot végez. A büntetőjogi tevékenység körében egyebek között elemzik, hogy konkrétan milyen okok játszanak szerepet a gépkocsivezetők, illetve a gyalogosok figyelmetlensége miatt bekövetkezett közlekedési baleseteknél. Ezzel összefüggésben azt is vizsgálják, hogy az ilyen ügyeket a szabálysértési hatóságok és a büntetőbíróságok a jogszabályoknak és a jogpolitikai elveknek megfelelően bírálják-e eL Széles körben vizsgálják a fiatalkorúak ellen lefolytatott, tanácsi hatáskörbe tartozó szabálysértési eljárások törvényességét. A felmérés célja an-. nak megállapítása, hogy megtartják-e a fiatalkorúakra vonatkozó törvényi rendelkezéseket. Jelentős helyet foglal el a munkatervben annak vizsgálata, hogy a szövetkezetek és az állami vállalatok gazdasági társulásainak alapítása a törvényes követelményeknek megfelelően történt-e, működési szabályzataik, tevékenységük összhangban áll-e a jogszabályok rendelkezéseivel. Felmérik azt is, hogy a közös vállalatoknál és a szövetkezeti közös vállalkozásoknál érvényesül-e a jövedelem felosztására és a vezetőség fedezésére vonatkozó szerződés, illetve megállapodás. Az ügyészek különös figyelmet fordítanak a jogértelmezési és jogalkalmazási kérdésekre, és a Jogi szabályozás esetleges hiányosságaira. A félév során több főügyészség bevonásával vizsgálják a raktári dolgozók leltári felelősségéről szóló rendelkezések végrehajtását az élelmiszer- ipari — gabőnafelvásárló, hús-, konzerv-, tej-, cukor-, szesz-, sör- és dohányipari, borgazdasági és sütőipari — vállalatoknál. Az elemzés célja a többi között annak megállapítása, hogy az ágazathoz tartozó minisztériumi és tanácsi vállalatok a társadalmi tulajdon védelmében megtet- ték-e a szükséges intézkedéseket. A polgári jogterületen dolgozó ügyészek elemzik a kisajátítási kártalanítási perek gyakorlatának törvényességét. Megnézik, hogy az elmúlt négy évben miként alakult e percsoportban a bírói gyakorlat, s a kisajátítási kártalanítási perek milyen új problémákat vetnek fel. (MTI) de* többletnyereséget hozna a közös konyhára. Jogos a kérdés: jut erre akkora figyelőm, mint a tőkés áremelkedések vállalati következményeire? Pedig e tízszázalékos javulás — az üzem- és munkaszervezésre támaszkodva — nem tartozik a túlzóét teljesíthetetlen követelmények közé. Lebecsülnénk a világgazdasági változások okozta gondjainkat? Aligha. Inkább azí mondhatjuk, hogy a vállalatok, a különbözői irányító szervek felcserélik teendőik fontossági sorrendjét, ha a gondokat megvilágító fény- nyalábot a cserearányok romlására vetik, s a maguk portájára csupán néhány sugárka jut. Mert Igaz, a nyersanyagok túlnyomó részét drágábban mérik, mint no. hány esztendeje — s a Jövő sem ígér lényegesen kedvezőbb feltételeket, de vajon ésszerű gazdálkodóssal nem tudnánk az anyagköltségekből egy százalékot lefaragni? Ez ugyanis 5,5 milliárd forint megtakarítását tenné lehetővé. Hiszen a drága nyerst anyag akkor Igazán drága,' ha pazarolják, ha nem készül minden kilójából hasznos termék,' hanem harmada, fele hulladékba jut Tapasztalható hajlam orral * hogy a vállalati, iparági Irányítás elsősorban külső okokban keresse a nehézségek, a megnőtt követelmények forrását, s ha nem a külkereskedelem alakulásában, akkor az ágazati kap* csőlátókban, a kooperáció gyengeségeiben, mások mulasztásaiban, fegyelmezetlenségeiben. S csak végül, úgy mellékesen kerülnek elő a saját porta rendetlenségei» lazaságai, ami már a cselekvés irányát és erejét is meghatározza. Ez a szemlélet, s a nyomában kialakuló gyakorlat veszélyesebb, nagyobb károkkal jár, mint a világpiacról származó kedve* zőtlen hatás. A fogalmazás nyerseségét az menti, hogy többségében régóta meglévő problémákkal kellene szembenézni — csak utalásszerűén: a gazdaságtalan termelés visszaszorításéval, a termékcserélődés gyorsításával, a készletgazdálkodás gyengéivel —, de ez még nem általai nos jellemzője a vállalati maga* tartásnak, az irányító szervek te* vékenységének. A külgazdasági háttér megváltozása kétségtelenül hatást gyakorol cselekedeteinkre. Mégis,' fontosabb, lényegesebb ennél, hogy ne csak népgazdasági ösz- szességben — az ún. makroszin* ten — ismerjük fel és érvényesítsük a_ hatékonyság növelésének lehetőségeit, hanem a vállalatoknál, azaz a gazdaság mikroszint- jén is megtörténjék ez. Több intézkedés erre kényszeríti a termelőket, ám nagy hiba lenne megállni ott, ahol a központi megszorítások hatása véget ér. E tagad hatat lan korlátozások célja nem az, hogy béklyót rakjon a_ termelői közösségre, hanem a jó irányok, a követendő módszerek eddiginél nyomatékosabb megjelölése. A népgazdaságunkat ked** vezőtlenül érintő külső hatásokat — kemény munkával — mérsékelhetjük. Magunk teremtette, magunk dajkálta problémáinkon azonban — ugyancsak kemény, következetes munkával — úrrá lehetünk. A kettő összefügg, de a teendők élén saját portánk dolgai állnak. Azért is, mert ezt diktálja a tulajdonosi JeMcHsmsret. És azért is, mert rendben lévő portán nyugodtab- ban szembenézhetünk azzal, ami másoknál történik, s ami vevőként, eladóként érint bennünket. MÉSZÁROS OTTÓ | 1975. Január ZX A gázgyár első éve
