Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-28 / 23. szám

Űj alapokra helyezik az egészségügyi dolgozók képzését 1975. szeptemberétől jelentős változások lesznek az egész­ségügyi dolgozók képzésében — tájékoztatták az Egészség- ügyi Minisztériumban az MTI munkatársát. Eszerint min­den általános iskolát végzett tanuló a VIIL osztály befeje­zése után két iskolatípusban, tanulhat tovább és szerezhet egészségügyi szakképesítést. Az egyik az egészségügyi szak­iskola, amelyben a szakképe­sítést — nappali képzéssel — három év alatt lehet megsze­rezni; a másik az egészségügyi szakközépiskola, amely ugyan­csak nappali képzéssel négy év alatt ad egészségügyi szakképesítést és érettségit Mindkét iskolatípusban vég­zett tanulók általános ápolók és általános asszisztensek lesz­nek? s ezzel a képesítéssel va­lamennyi kórházban, klinikán általános ápolóként, illetve va­lamennyi szakrendelőben és gondozóintézetben általános asszisztensként helyezkedhet­nek el. A korábbiaktól eltérő­en ugyanis egységesítették a két iskolatípus szakmai tan­anyagát, és a jövőben a szak­iskolákban is oktatnak közis­mereti tantárgyakat, magyar nyelvet és irodalmat, történel­met, matematikát, fizikát, ké­miát és biológiát is. E tantár­gyak óraszáma azonban keve­sebb, mint az egészségügyi szakközépiskolákban. A szak­mai oktatás keretében viszont azonos óraszámmal ugyanazo­kat a szakmai ismereteket sa­játíthatják el a tanulók mind a két iskolatípusban. A szakiskolai oktatás elő-' nye az, hogy akik oda jelent­keznek és felvételt nyernek, tanulmányaik ideje alatt álla­mi támogatásban részesülnek, és az egészségügyi szakközép- iskolákhoz képest egy évvel hamarabb állhatnak munkába szakképzettként. Ugyanakkor ha — a későbbiek során — érettségit akarnak szerezni, korábbi szakiskolai tanulmányi idejüket is beszámítják, és levelező, vagy esti tagozaton két-három év alatt szerezhetik meg az érettségit. Az egészségügyi szakképzés új lehetőségeiről, színvonalas tájékoztatót állított össze az Országos Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet. A kiadvány a megyei pályaválasztási intéze­teknél szerezhető be. (MTI) , Ősi újdonságok a Nemzeti Múzeumban Az idén tovább bővülnek, szélesednek hazánk kulturá­lis és tudományos kapcsolatai. Mint a Kulturális Kapcsolatok Intézetének illetékesei el­mondták az MTI tudósítójá­nak, a kővetkező időszak szinte valamennyi rendezvé­nyét hazánk felszabadulásá­nak 30. évfordulója jegyében bonyolítják le. A hagyomá­nyos barátság szellemében erősödik az együttműködés a baráti szocialista országok­kal. A Szovjetunióban, az NDK-ban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Bulgáriá­ban, Romániában és Kubá­ban megtartják a magyar kultúra hetét, illetve napjait. Fontos helyet foglalnak el a KKI tevékenységében a fejlődő országok. Jelentős se­gítséget nyújtunk többek kö­zött az arab államoknak. A fejlődő országokból több mint 1300-an folytatják ta­nulmányaikat hazánkban. So­kan vesznek részt az egye­tem utáni továbbképzéseken és a nyári termelési gvakor. latokon a Közel-Keletről, In­diából, Peruból és máshon­nan. Említésre méltó a kai­rói magyar tudományos és kulturális központ most el­kezdett munkája. Az ottani központban 1975-ben számos tudományos és oktatási témá­jú előadást, kerekasztal-be. szélgetést tartanak. A KKI közvetítésével számos magyar tudományos szakember jár a harmadik világban. Indiában például műszeres — analiti­kai tanfolyamot vezetnek. Magyar szakemberek, Peru­ban az ottani énektanárok, magyar pedagógusok irányí­tásával sajátítják el a Ko- dály-módszert. Á KKI munkájában egyre hagvobb sulival szerepel a tőkés országokkal kialakított tudományos, műszaki-tudo. mányoa együttműködés Is. Tervezik például az USA energetikai kutatásainak egy- cgy kölcsönösen érdekes te­rületében való részvétel meg­szervezését, a svéd gyógy­szerkutatásban való aktívabb tudományos bekapcsolódást, a fokozottabb kapcsolatbőví- tésí japán rákkutatókkal, és még számos más külföldi partnerrel kialakított együtt­működés ápolását. A Bécsben, Párizsban és Rómában működő magyar in. tézet 1975-ben is folytatja kulturális, tudományos és tá­jékoztató tevékenységét Az év tavaszán két nagy­szabású rendezvénysorozatot szervez a Kulturális Kapcso­latok Intézete a kapitalista országokban, A franciaorszá­gi Brestben márciusban ma­gyar kulturális hét lesz. Finnországban magyar könyv- kiállítás nyílik a legszebb magyar művekbőL Az idén Magyarországon néhány jelentős nemzetközi tudományos tanácskozás lesz. A Magyar Tudományos Aka­démia égisze alatt — a KKI közreműködésével — bonyo­lítják le a finn-ugor kong­resszust. míg a Maffvar Nem­zeti Múzeum a gazdája a tur­kológiái kongresszusnak. A Kulturális Minisztériummal közösen rendezi meg a KKI augusztusban Kecskeméten a II. nemzetközi Kodály Zol­tán szimpoziont. 1975-ben is számos kiállítás nyílik a KKI közreműködé­sével. A közeljövőben Prágá­ban bemutatásra kerülő „Nngvbánvai iskola" című ki­állítás Bulgáriában és Jugo­szláviában is megtekinthető lesz. A szecesszió magyaror­szági művészetét felvonultató snvágót pedig Hollandia és Dánia közönsége láthatja. Naiv kéozőmfivészelnk Bel­giumban állítanak ki, míg a Szovjetunióban a magyar mú­zeumokban őrzött klasszikus remekművekből összeállított gvűiteményt láthatják az ér­deklődők. Magyarország több mint húsz nemzetközi kiállí­táson vesz részt. Szovjet segítséggel Ax utóbbi 15 évben 232 nagy népgazdasági létesítmény épült Mongóliában szovjet közremű­ködéssé]. A Szovjetunió jelen­tős segítséget nyújt Mongóliá­nak nemzeti ipara fejlesztésé­hez. Az ország ipari termelé­sének 40, vlllamosenergia-ter- melésének 90 és szénkitermelé­sének 85 százalékát szovjet se­gítséggel épült létesítmények adják. Gyakorlatilag a mongol népgazdaság minden ágazatá­ban, a tudományos és kultu­rális intézményekben találkoz­hatunk a Szovjetunióban vég­zett szakemberekkel. A Mon­gol Népköztársaság kikiáltásá­tól eltelt fél évszázad alatt több mint 15 000 mongol fia­tal szerzett felsőfokú, vagy speciális képesítést a Szovjet­unióban. Ősi Tárak „ragasztója” Ismét bővült a műanyag-ve­gyészet termékeinek, a poli­mereknek alkalmazási köre. Az Uzbég Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének kutatói az ősi műemlékek — a hir­telen hőmérséklet-változástól, esőtől és széltől rongálódó —» falainak megerősítésére hasz­nálják fel ezeket a terméke­ket. A módszert a Szapalltepa erőd falainak konzerválása so­rán próbálták ki. Ez a műem­lék 4000 évvel ezelőtt épült. Az erőd vastag, nyers téglá­ból háromsorosán rakott falait átitatják vegyszerrel, amely a közép-ázsiai heves napsugár- özönben megszilárdul. A kísér­letek bebizonyították, hogy a műanyaggal átitatott tégla igen szilárd és ellenálló. (BUDA- PRESS—APN) Világviszonylatban ritkaság számba menő műtárgy került a Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteményébe: egy ókeresz­tény kehelyfedő tányérka, az V. századi kereszténység pon- nóniai emléke. Az ezüst tá­nyérka díszítményei — a su­garas nap-Krisztus, körülötte 7 hal és 7 kenyér, valamint a 13 madárka — a korai keresz­tény motívumokat idézi. A római gyűjtemény új tár­gyai közt jelentős helyet fog­lal el egy teljesen ép Mara bronzszobrocska. Teljes fegy­verzetben ábrázolja a római hadistent, aprólékosan díszített mell- és lábvértben, fején ta­rajos sisakkal, vállán tartott karddal. A legújabb — alig néhány hetes — szerzemény az időszámításunk előtti XIIL századból származó bronz kard, amelyet Budafoknál kavicskot­ró gép emelt ki a DunábőL Futott volna, de nem érte el a talajt a lába. Súlytalanul lebegett a kerek ablaknál, és hiába kalimpált a lábával, nem haladt. Végtére a gerendákba kapaszkodva, kézzel tornászta el magát a padiásfeljáróig, amely most nyitva volt — érdekes, az előbb még nem volt nyitva —, de elkésett: alul a pitvarban már ott to­longtak a katonák. Várta, hogy majd Jani bátyja, a Márti férje, elébük álL De sehol sem látta Jani bátyját Lehet, megkötözték, vagy talán fel is akasz­tották azóta. Márti a sarokba húzódva, a kézéi védekezőn maga elé tartva kiáltozik: — Ne, ne!.. Én egyetemre járok! í: Még az a szerencse, hogy fel van öltözve teljesen. Magára kapkodhatta gyorsan a ruhát amikor észrevette, hogy jönnek a katonák. Lesuttyan a padlásról utánuk. Neki nincs mit félni, őt nem bánthatják a katonák. Csak arra vigyáz, nehogy a bilgeris nyilas meglássa, akinek a lova mellől megszökött. Valaki rászól a tömegből; — Te gyerek. mR tolakodsz te itt!... Nem neked való ez! — De igen, ez az én néném! — mondja ő bát­ran, és nem törődve a rosszalló fejcsóválásokkal, tovább tolakszik. Hiába tolakszik, nem Jut előbbre a lökdösődő tömegben. Felkapaszkodik azután a terasz kar­fájára, hogy láthasson. Onnan már látni valamennyire, bár nem olyan jól. ahogy szeretné. A világító meztelen fehérsé­get — mintha ez már nem Márti volna —, nem, ez nem Márti. „Akkor meg jdl van. ha nem Márti — gondol­ja megkönnyebbülve. — Öt azért féltettem voi­58. na. Mindenféle katona van, betegséget is lehet szerezni tőlük”. „Meg azért hogy jönne már az ki. Éppen Már­tit kapják el?” A katonák is felismerhették, hogy ez a nő nem Márti, mert elszéledtek a hegyen, fisak né- gyen-öten maradtak ott a diófánál. Nézte őket. de besötétedett már. Erőltet­te a szemét, de nem látta köztük a nagy mellű nőt Kár volt másfelé pillantani az előbb. Addig tűnhetett el. A katonák Is cigarettára gyújtottak. Most lépett ki a diófa mögül a nő. Felöltözött közben. Várta, hogy a katonák hátha levetkőztetnék megint. De hozzá sem nyúltak... nem ez nem az a nő, ez Mari!... Az ez Mari. Kirúzsozva, kipúderozva, min­den. „Várjál csak. Mari. megmondalak édesanyám­nak, tudom isten eltángál P De végig sem gondolta, rögtön eszébe jutott, hogy már réges-rég nem lakik otthon Mari. Nem is igen beszéltek róla a családbeliek idegenek­nek. mert csak szégyenkezni kellene miatta a falu előtt. Persze, így Is tudják. Kitudódott valahogy. „Nincsen olyan titkos dolog, mit az idő ki nem forog” — mondhatná erre is a Parázsó nagyma­ma. De akármint van, sok mindent összeszedhet Mari. Mert a katona mindent odaad. Grisáék is pgész spájzra valót felpakoltak a nőknek. A végén meg belőle lesz a legnagyobb úriasz- szony, hallani olyat. És akkor majd a család sem szégyenli, hogy Parázsó Mari rossz nő lett. Ha egyszer csak hazaállit, teleaggatva ékszerek­kel, drága bundában. És szekérrel hozzák utána az állomásról a tömérdek konzervet, gyufát, cuk­rot, szalonnát, sózott benzint, marmaládot, amit összeszedett a katonáktól. Fázott. Beszaladt a présházba a metsző hideg szél elől — úgy sem igen lesz már itt semmi érde­kes —, de a présházon is átfúj a szél. Akárhová bújt, ha neki támaszkodott a falnak, a hátát ak­kor is érte. 59. Fölszaladt a padlásra, mert eszébe jutott, hogy el akarta rejteni a dobozokat. De a pad­láson még jobban átfújt a szél, és a dobozokat sem találta sehol. liehet, megették a kekszet azóta a katonák. Míg ő leskelődött, akármelyik feljöhetett a lét­rán. De akkor is: hova lettek Innen, a kémény- ajtó elől a dobozok...? 14. Föleszmélt. Zúgott odakint a szél, fázott a háta. Magára igazította a legyűrődött takarót „Akkor meg a dobozok megvannak még, nem ették meg a padlásról a kekszet a katonák" — gondolta rögtön, és megpróbálta visszaerősza­kolni magát a présházba, hogy valóságos hely­zetére ne kelljen gondolnia. Sem az egyedüllétre, sem az idegen éjszakára, sem a vadállatokra, semmire. Visszaidézte az előbbi képeket: a présházat és Máriát, ahogy cigarettázik a katonákkal a diófa alatt. De ez már nem volt igazi; folyton bele kellett segítenie egy kis képzelődéssel a feléledt öntudatnak is. „Akármint van — gondolta —, azt az egyet Mari ügyesen csinálja, hogy sosincs gyereke”. Mindig attól reszketett az anyjuk, hogy a lányai zabigyereket hoznak a házhoz. Nem is csuda, ha reszketett: hat lány. Százszor elmondta mindegyiküknek: „Agyon­ütlek,1 te, ha nekem felcsináltatod magad! Ak­kor fel is út, le is út! A küszöbömön többet a lábad be nem teszed!” De akárhányszor elmondta, mégis bekövet­kezett a baj: Margit megesett tavaly nyáron. ö is katonától; persze, hogy katonától. Csak három napra engedték haza előtte való ősszel, szüretkor az udvarlót, abból is két napig foly­ton őrizte Margitot az anyja. Csak a harmadik este nem tudta végig őrizni, mert Acsay tekin­tetes úréknál vendégség volt, és segíteni kellett a konyhán. (Folytatjuk) * 60. A Kulturális Kapcsolatok Intézetének idei terrei

Next

/
Oldalképek
Tartalom