Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-25 / 21. szám

Megjelent az új érettségi vizsgaszabályzat Áz energiaválságról és a Közel-Keletről nyilatkozott Ford Az Oktatási Minisztérium közzétette' miniszteri . utasítá­sát, mellyel módosította a szak- középiskolák és a gimnáziu­mok vizsgaszabályzatát. Egyút­tal megjelentették a módosí­tott vizsgaszabályzatokat is. A szakközépiskolai válto­zások egyike: az írásbeli érettségi vizsga időtartama magyar nyelv és irodalom­ból 240 perc, matematiká­ból 130 perc, a szakmai el­méletből 300 perc. Az érettség; vizsgát három időszakban: a naopali tagoza­ton május 13 és június 21 kö­zött, az esti és a levelező ta­gozaton a közös érettségi­felvételi írásbeli vizsga első napja és június 30. között; to­vábbá a nappali, az esti és a levelező tagozaton egyaránt szeptember 20.—október 20., valamint december 15—január 15. között — munkanapokon lehet tartani. Az érettségi írásbeli vizsgák kezdete a szakközépiskolákban a nappali tagozatokon: a má­jus 12-ét követő első hétfő (ez az idén május 19-re esik). Az Magyar—portugál megálla­podást írt alá csütörtökön Lisszabonban Udvardi Sándor külkereskedelmi miniszter­helyettes és dr. Jósé Eduardo Verg J.ardim külkereskedelmi és ídegenáorgalm; államtitkár, a Magyarország és Portugália közötti árucseréről és a gazda­sági, ipari és műszaki együtt­működés fejlesztéséről. Az új esti és a levelező tagozatokon a közös érettségi-felvételi írás­beli vizsgát követő második munkanapion tartják az érett­ségi írásbeliket. A szakközépiskolák szóbeli vizsgáit a tanév végén a nap­pali tagozaton a június 8-át követő munkanaptól kezdődő két héten át munkanapokon, az esti és a levelező tagozatokon a június 12—30 közötti mun­kanapokon, a szeptemberi és a decemberi vizsgaidőszakban pedig a fentiekben meghatá­rozott terminusok második fe­lében lehet tartani. # Mindkét iskolatípusban va­lamennyi tagozaton — az írásbeli és a szóbeli telje­sítményeket egvaránt — is­mét öt fokozatú érdem­jeggyel értékelik. A gimnáziumokban a tanév végi érettségi írásbeli vizsgák ugyancsak a május 12-ét kö­vető hétfőn kezdődnek (ebben az esztendőben május 19-én.) A gimnáziumi szóbeli vizs­gákat június 9—22. között szer­vezik meg. Az októberi érett­ségi vizsga írásbeli része októ­ber 1—7. között, szóbeli része megállapodás, amely 5 évre szól, megerősíti, hogy a felek a GATT elvei alapján a leg­nagyobb kedvezményes elbá­násban részesítik egymást. A fizetések szabad devizában tör­ténnek. A megállapodás meg­teremti a magyar és portugál vállalatok közötti termelési és kereskedelmi együttműködés pedig az írásbelit követő 14 napon belül lesz. A gimnáziumi írásbeli fel­adatok kidolgozásához ma­gyar nyelv és irodalomból négy óra (240 perc), a töb­bi tantárgyból 3 óra (ISO perc) áll az érettségizők rendelkezésére. Azokat az érettségizőket, akiknek írásbeli dolgozatára (beleértve az érettségi-felvételi ■közös írásbeli dolgozatot is) a szaktanár elégtelen minősítést javasolt, a kijavított írásbeli dolgozatok átvétele után — de legalább 8 nappal a szóbeli vizsga előtt — az igazgató az osztályfőnök útján tájékoztat­ja arról, hogy a vizsgabizottság határozatától függően várha­tóan szóbeli vizsgát kell ten- niök, ezért arra készüljenek fel. Azok az érettségizők, akik­nek egy vagy két írásbeli dol­gozatuk elégtelen minősítést kapott, a megkezdett érettségi vizsga szóbeli részén javíthat­nak. Ugyanez az eljárás akkor is, ha az érettségizők közös érettségi-fel vételi írásbeli dol­gozatra kaptak elégtelen mi­nősítést. (MTI) alapjait és nagy súlyt helyez a kooperáció fejlesztésére. A létrehozott vegyes bizottság feladata lesz, hogy a kölcsönös előnyök és a két ország gazda­sági érdekei alapján javasla­tokat dolgozzon ki a magyar— portugál árucsere-forgalom je­lentős növelésére ,a következő években. Köves Tibor, az MTI tudósí­tója jelenti: Ford amerikai elnök csütör­tökön este a NBC országos tv-hálózab, két vezető mun­katársával folytatott egyórás beszélgetése során ismét meg­ragadta a nagy nyilvánosság lehetőségét arra, hogy megki­íreljen tömegtémogatást fel- - orakoztatni egy hete beter­jesztett gazdasági és energia­ügyi szükségprogramja mel­lett. Az elnök védelmébe vette csü­törtökön aláírt proklamáciő- ját, amellyel február l-‘ ha­tállyal elrendelte a külföldről behozott kőolajra barrellen­ként l dollár védővám kiveté­sét. Kilátásba helyezte, hogy a március, Illetve április elsejé­vel hatályba lépő további 1—1 dollár védővám összesített ki­hatásaként a benzin ára gal­lononként 8—10 centtel, vagy­is mintegy 17 százalékkal fog emelkedni. Egy újabb olajembargó es­hetőségéről szólva Ford elnök kijelentette, hogy az „nagyon súlyos válságot idézne elő”'. Ebben az összefüggésben vető­dött fel az a kérdés, vajon Kis­singer külügyminiszter és nyo­mában maga az elnök is, miért nem tért ki „diplomatikusan” az olajtermelő arab országok elleni amerikai katonai beavatkozás eshetőségét fir­tató kérdések elől, s mi­ért választotta azt, hogy hivatalos nyomatékot adjon egy közel-keleti amerikai ka­tonai intervenció eshetőségé­nek. Ford elnök ismét Kissinger saját megfogalmazású formu- 'ájó.ból (vagvis nem a kérdés­be foglalt „hipotézisből”) in­dult ki, amely szerint az USA csak a „megfojtás” köz­vetlen fenyegetése esetén” fontolná meg „katonai erő bevetését.’’ Arra a kérdésre, hogy mi­lyen alapon formálna az USA jogot más nemzetek tulajdo­nát képező kőolaj erőszakos1 elvételére, az elnök beismerte, hogy „ez talán nem helyes” de — mint hangoztatta — „a történelmi tapasztalatok sze­rint a nemzetek a múltban gyakran mentek háborúba ter­mészeti erőforrásokért.” Az elnök nem volt hajlandó sem megerősíteni, sem cáfolni a New Republic című hetilap­nak azt az értesülését, amely szerint az USA 3 hadosztályt küldött, vagy készül küldeni a közel-keleti térségbe, jóllehet az NBC munkatársai szerint kérdésükre a Pentagon meg­erősítette a hetilap értesülését. Ford megismételte, hogy a Közel-Keleten „komoly a hábo­rús veszély”, de reményét fe­jezte ki, hogy Kissinger kül­ügyminiszter újabb erőfeszíté­sei a ,szakaszos rendezésre” eredménnyel fognak járni. El­ismerte azonban, hogy ameny- nyihen Kissinger jövő hónapra tervezett újabb közel-keleti út­ja sem járna sikerrel, akkor az amerikai diplomácia való­színűleg feladni kényszerül a „lépésről lépésre való megkö­zelítést". Ebben az esetben, mondotta „határozott lehetőség a genfi értekezlet összehívása, jóllehet mi előnyben részesít­jük az eddigi rmegközelí tés- módot, Ford elnök különös nyoma­tékkai tagadta, hogy. az USA iparkodna „távol tartani” a Szovjetuniót a közel-keleti dip­lomáciától. Magyar—portugál gazdasági megállapodást írtak alá Etiópia éihrcii 8. Carlo, a vállalkozó Cáriéval Dessiőben ismer­kedtem össze, méghozzá annak a napnak az estéjén, amikor a fővárosban, a szakszervezet székházáiban eldördült a kato­nák fegyvere, s a helyszínen két sebesült és egy halott ma­radt. A katonák tüntetésre ké­szülődő munkásokra lőttek. Carlo a történtekről nagy han­gon, olaszos temperamentum­mal számol be a Touring Ho­tel fehér lakóinak, amelyet szintén olasz, egy hatvan év körüli, egyedülálló nő dirigál. Igaz: Deeaiéfben olasz vezeti a garázst, tálján a villamos szak­ember, és a nyolcvanezres vá­ros egyetlen vízvezeték-szere­lője is Itáliát vallja hazájá­nak. Nem mondhatni, hogy dúsgazdag emberek, de az etió­pokhoz képset van mit apríta­niuk a tejbe. Carlo nem iliik közéjük. O az Addisban szé­kelő Ethiopian Construction Entreprise LTD magántársaság egyik vezetője. Úgy került ide, hogy elvállalta annak az út­építésnek a gépá munkálatait, amely nyugatnémet irányítás­sal és nyugatnémet pénzből folyik. Egyszóval: vállalkozó. A hetvenkikméteres útsza­kasz, amely a tartomány köz­pontjából a még teljesen el­zárt területekre vezet, jó kis üzlet. Különösen, ha számba 1075. január 25. vesszük, hogy mostanság a változások következtében kissé meggyérültek a nagy beruhá­zások, ilyen időben egyenesen ősien áVbfrgifl — Most megkapták a maguk leckéjét! — harsogja. — Az ember maholnap nem boldo­gul velük, úgy kinyílt a szájuk. Mi van e gyűlölettel vegyes káröröm mögött? Carlo rög­tönzött előadásából kiderül, hogy ő Is azért járt a CELU- ban, mert el kellett rendeznie bizonyos dolgokat, magyarán szólva: egyezkednie kellett a munkásokkal. Mostanában elég gyakoriak az efféle jelenetek. Amikor munkások ülnek mun­kaadókkal szemben, és heve­sen vitáznak. A vita pedig többnyire abból fiakad, hogy régebben nem ismervén jogai­kat, a dolgozók minden felté­telt elfogadtak, most utólag ki­okosodván, munkaadóiktól bi­zonyos juttatásokat, teedveené- myeket követelnek. És nincs igazuk a munká­soknak? — vetem közbe; mert úgy alakul a társaság, hogy nekem is megvan a lehetősé­gem a beleszólásra. . Előfordulhat, hogy igen.' De általában nincs. A szerződések a hibásak. Nem elég világosak és pontosak, mondja kicsit sze­ndébben Carlo. Aztán táskájá­hoz nyúl, kinyitja. Meglepeté­semre a kétkötetes Code Ci­vile-1, p>olgári törvénykönyvet veszi elő és egy szerződés­vázlatot. •— Most szerkesztem. A fiák szervezet központja a fővárosban. Itt minden pont mellett ott áll majd a megfelelő paragra­fus száma is. Akkor aztán nincs vita. Vagy ha mégis — és erre táskája mélyéből elő­húz egy hatlövetű amerikai lő­fegyvert élesre töltve — ak­kor.. Persze a vállalkozóknak ra­vaszabb módszereik is vannak, hogy a szerintük vérmes kö­veteléseket támasztó munká­sokat kijátsszák, hogy véde­kezzenek ellenük. Például: nem alkalmazzák őket folya­matos munkaviszonyban, csu­pán egy-egy alkalomra fogad­ják fel őket egy bizonyos idő­szakra, néha mindössze néhány órára. így azután nem kell tartaniok a jogtód. Persze meg­tehetik ezt is, mert Etiópiában a munkaalkalom sajnos, igen ritka. Egyetlen újsághirdetésre •— segédmunkásként két dolgo­zót felveszünk — a megjelölt munkahelyen csaknem százan álltak sorban.. Kényszerű ki­szolgáltatottság ez. szorításából nehéz szabadulni. Az új kato­nai vezetés intézkedett ugyan, hogy csak indokolt esetben le­het munkásokat utcára tenni. De így is, mondvacsinált okok­ból, sajnos sokan a munka­nélküliek sorsára jutnak. Etiópiában ma a szakszer­vezetiek becslése szerint körül­belül nyolcmillió embernek nincs állandó munkája. Ismeretségünk másnapján Carlo meghív, nézzek körül kint az útépítkezésen. Az út csodálatos vidéken halad ke­resztül. Már jól bent járunk Wollóban, harminc kilométerre Dessiétől, amikor váratlan akadály kerül utunkba. Cárié­nak meg kell állnia. Az út kö­zepén három fiatalember. Ingujjban. Egyiknek a hátán kis batyu botra akasztva, a másik kopottas barna bőrön­döt tart a kezében, a harma­diknak egy spxsrtszatyor a vál­lán. öltözékükből ítélve diákok lehetnek, akik Dessiéből igye­keznek hazafelé falujukba. Állnak az út közepén mozdu­latlanul. Ahogy nézem Ókét, úgy festenek ók ott hárman, barna testükön fehér ing feszül (vigyázat, az etiópok nem né­gerek!) mint mesebeli szegény- legények, akik hosszú vándor­útra keltek. — Mit álltok itt? — szól Carlo hozzájuk. Nem túl han­gosan, inkább foghegyrőL De ók nem mozdulnak, csak néz­nek merően szembe velünk. Közben az út két oldalán ér­deklődő útépítő segédmunká­sok jelennek meg. És parasz­tok, akik itt tettek-vettek a közeli kukoricásban. — Na, mi lesz? — s Carlo hangjában már türelmetlen idegesség vibrál. — Odébb! — kiált hangosan és Ingerülten. Mire a középső se nem had­kan, se nem hangosan, de el­tökélt hangon és magabizto­san: — Ez a mi földünk, ez a mi országunk! — s egy szóval sem mond többet. — Na és? Én meg építem a C országotokat! — vágja oda Carlo, s minthogy a diákok er­re sem mozdulnak, gázt ad, ránt egyet a kormányon, s az út szélén álldogáló munkásdk riadtan ugranak félre. Kicsit lecsillapodván a jelenet után megkérdem Cáriétól, mondja, mit kapnak ezek az utat épí­tő munkások? Naponta 90 centet. (A 90 cent 6—8 forint­nak felel meg.) Még szeretném kérdezni, hogy ő mennyit ke­res ezen az üzleten. De érzem, hiábavaló lenne a kérdésem. VALKÖ MIHALT (Következik: Vasárnapi ebéd AddiabanJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom