Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-24 / 20. szám

\ Általános sztrájk Olaszországban Csütörtökön általános sztrájk volt Olaszországban. Képünk: Rómában Luciano Lama, a ti.ii.ara mjntlott beszed t egy nagygyűlésen. Befejeződött a felszabadulási tudományos emlékülés Salgótarjánban befejeződött az MSZMP Központi Bizott­ságának agitációs és propagan­daosztálya által rendezett fel­szabadulási tudományos emlék­ülés. A résztvevők — a párt megyei oktatási igazgatóságai­nak vezetői, tanárai, valamint az ideológiai kérdésekkel fog­lalkozó vezető megyei párt­munkások — a felszabadult Magyarország társadalmi-poli­tikai, gazdasági és kulturális szerkezetében 30 év alatt vég­bement fejlődést elemezték. A háromnapos tanácskozáson öt szekcióban húsz előadás és harminckét korreferátum hangzott el. Ezek tanulságait, tapasztalatait a csütörtökön megtartott plenáris ülésen Győri Imre, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára ér­tékelte. Rámutatott, hogy a tanács­kozáson elhangzott előadások és korreferátumok anyaga együttesen értékes adalék a /■:ja »bkori t írté ■"ti iro­dalomhoz, s ugyanakkor hasz­nos forrás mind a politikai ok­tatás, mind pedig a minden­napi gyakorlaü politikai munka számára. Egyértel­műen bebizonyította, hogy szocialista társadalmunk fej. lődAse a nárt fárad­hatatlan irányító, szervező munkájának, az MSZMP he­lyes politikájának, a munkás­osztály vezető szerepének, a dolgozó osztályok, rétegek erős szövetségének, a proletár inter­nacionalizmus érvényesülésé­nek köszönhető. A politikusság és a tudomá­nyosság között nem.iagy el­lentmondás volna, de kölcsö­nösen fel is tételezik egymást •— mutatott rá Győri Imre. — A konferencián elhangzott elő­adások is azt tükrözték, hogy mind a politika, mind pedig a tudomány számára csak az le­het hasznos munka, amelynek a valóságtartalma a lehető leg­teljesebb, s amely beilleszthe­tő a ma emberének anyagi ég szellemi életébe. (MTI) MOSZKVA Csütörtökön Moszkvában véget ért a KGST végrehajtó bizottságának 70. ülésszaka. Munkájában a bolgár, a cseh­szlovák, a kubai, a lengyel, a magyar, a mongol, az NDK, román és a szovjet kormány­fők helyettesei, valamint Ju­goszlávia képviselője vettek részt. ROMA Kedden este Rómába ér­kezett 46 chilei menekült, akik Olaszország santiagói nagykö­vetségén kértek menedékjo­got. A fiumicinói repülőtéren már korábban odaérkezett honfitársaik fogadták őket. A csoport tagjainak több­sége nem fedte fel személy- azonosságát, mivel — mint egyi­kük elmondotta — legtöbbjük családja még Chilében tartóz­kodik, s nem akarják meg­torlásnak kitenni őket. LONDON Harold Wilson brit minisz­terelnök csütörtökön az alsó­házban javasolta: népszava­zással döntsenek arról, hogy Anglia tagja maradjon-e a Közös Piacnak. RÓMA Sok millió olasz dolgozó sztrájkolt csütörtökön a szak. szervezeti csúcsszövetség ál­tal meghirdetett félnapos ál­talános munkabeszüntetés ke­retében. Garantált munkabér a válság miatt leállított vagy csökkentett termelési üzemek dolgozóinak, a mozgóbénrend- szer megújítása, az alacsony nyugdíjak felemelése — ezek az alapvető követelések, ame­lyekkel a szakszervezetek a rohamos infláció és a kezdő­dő termelési válság viszonyai között a dolgozók, és közülüki is a legalacsonyabb jövede­lemmel rendelkezők életkörül­ményeit védelmezni kívánják; Követelik továbbá a kormány­tól. hogy gazdaságszerkezeti átalakításod útján keresse a kiutat a válságból. SZÓFIA Bulgáriai hivatalos baráti látogatása befejeztével csü­törtökön délben a csehszlovák légitársaság különgépén haza­utazott Szófiából a Gustáv Husak vezette csehszlovák párt- és kormányküldöttség. KUVAIT A kuvaiti kormány tervbe J vette, hogy a következő hóna­pok során ellenőrzése alá vonja olajiparát — jelentette ki szerdán újságírók előtt Abdelrahman Al-Atiki kuva­iti pénzügy- és olajipari mi-; niszter. BUDAPEST Leopold Lér, a Csehszlovák -Szocialista Köztársaság pénz­ügyminisztere befejezte hiva­talos, magyarországi látogatás sát. Faluvégi Lajos pénzügy­mi niszterrei tárgyalásokat folytatott a két ország közötti időszerű pénzügyi kérdések­ről. A csehszlovák pénzügymi­niszter csütörtökön elutazott Magyarországról. HELSINKI Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter csütörtökön kétnapos hivata­los látogatásra Helsinkibe ér­kezett A repülőtéren finn kollégája, Ahti Karjalainea külügyminiszter fogadta. Etiópia éljpen 7. A danakil sivatagban Néhány száz méterre az Aűsab felé vezető kövesúttól, amelyen idáig jöttünk, s amely a Vörös-tenger partjáig visz, és sok száz kilométerre a fő­várostól északkeletre, ötven méterrel a tenger szintje alatt,' Landroverünk mintha valami forró katlanban haladna. Etiópia másik véglete. Mérhe­tetlen csend vesz körül ben­nünket már-már titokzatos né­maság. A láthatáron véletlenül feltűnik egy tevekaraván. Szé­pen, egyenletesen ringatózik, ősien misztikus látvány. No­mád danakilok vándorolnak. Minden vagyonuk a teve há­tán — vonulnak az enyhébb éghajlatú, kellemesebb hegy­vidék felé. Közelebb érve hoz­zájuk, észrevesszük az embert is, elöl halad, vállán fegyver, testén 'bőrruha. Természetesen állatbőrből. A fegyver, becs­lésem szerint, még az első vi­lágháborúiból származhat de mindegy, puska, amelyikbe go­lyó jár, ég tudja ezt errefelé mindenki, hogy a gyanakvó és hirtelen haragú danakil férfi­ak kezében gyakran el is sül. Mindezt tudván, csak tisztes távolból küldjük feléjük ba­rátságos biccentésünket üd­vözletünket, s folytatjuk utun­1975. január 24. kát a sivatagban; 45—50 fo­kos a hőség. Gépkocsink úgy átforrósodik, hogy kénytelenek vagyunk rö­vid pihenőre kiszállni. Tüzes a homok. Vékony talpú szan­dálomon keresztül csontomig hatol a forróság. Kelet felől szél fúj az arcomba, de az is mintha tüzes kemencéből sza­badult volna. Hogy bír ember ilyen helyen élni? A költőinek látszó kérdésre váratlan és meglepő válasz: tőlünk kétszáz méterre három emberalak bukkan fel. Honnan bújhattak elő? Felénk tarta­nak. Deréktól felfelé testüket nem fedi semmiféle ruha. Há­rom nő, kétségtelen, aztán az egyik mögül előbújik egy kis­lány is. Danakilok— Mások nem is lehetnek. Hisz egész Etiópiában ez az egyetlen olyan nép, amelynek lányai és asszonya; nem ismerik azt a fajta szemérmességet, amely a kíváncsi férfiszemek elől el- takartatná velük női mivoltuk kétségtelen jeleit. Mái1 csak néhány lépésre vagyunk egy­mástól. Es akkor éles hangos, amely csaknem úgy hangzik, mint nálunk ha valaki hirtelen fej­hangra vált, sok i-vel és he- gvesen, erős gesztusok kísére­tében megszólalnak. Először nem értiük, mit mondanak, törzsj nyelvükön szólnak. De ahogy kezük mozgását követ­jük. távolabbra holmi föid- kunno'-.k-riak látszó gombákat észlelünk. Kétségtelen, állapít­jük meg, a furcsa, éles hangú, jóformán tagolatlan beszéd, valójában kedves invitáció. Mindezt az is megerősíti, hogy az egyik hegyes mellű fiatal­asszonyka felém nyújtja azt a gyökérdarabot, amit addig rendületlenül rágcsált kivilla­nó fehér fogaival. Kóstoljam, ne kóstoljam, a barátság fo­rog kockán. Volt már rá eset, kísérőm mondja, hogy hasonló esetben a visszautasítás egé­szen otromba következmények­kel járt. Óvatosan megfogom, majd a gyökér szűzi végét számba veszem. Mintha édes­kés íze volna, de rögvest meg­állapítom, hogy szívesebben nyalogatnék helyette egy jó csokoiádélagylaltot. Kísérőm szerint a gyökérnek nem is ízé­ben van a haszna, hanem in­kább abban, hogy fényesre csi­szolja a fogakat Szóval aféle sivatagi fogkefe. Menjünk vagy ne menjünk vizitbe? Ez itt a kérdés, mi­közben a három danakil hölgy élénken vihorászik. Hátha ez a látszólag barátságos invitá­lás csupán csalétek? Hisz e zárkózott, a civilizációtól távol álló emberekről az a mende­monda járja, hogy eledelük fogytán az emberevéstől sem riadnak vissza. Kíváncsiságom azonban hamarosan föléje ke­rekedik motoszkáló félelme­men, s otthagyva a jó öreg Landrovert és kísérőmet, el­indulok egyedül a három nő kíséretében a földből alig-alig kilátszó kunyhócskák felé. Négy vagy öt lehet egy ku­pacban. Oldaluk sárból, tetejük bőrből. Rögtönzött hajlékok néhány hétre szólnak csupán. Átmérőjük három-négy méter, magasságuk nem éri el a ket­tőt. Az alacsony ajtón csak kétrét hajolva férek be. De alighogy belépek — teljesen sötét van, fényt, világosságot sehol nem kap e furcsa lak — már fordulok is kifelé. A foj­togató faggyúszag és a friss kecsketnágya bűze kibírhatat­lan. A kunyhó előtt folytatódik tehát a baráti eszmecsere. Én mondom magyarul, ők dana- tóiul vihorásznak. Feltűnően jól érzik magukat, de a fotó­masinától félve elfordulnak. E kellemes perceknek váratlan fordulat vet véget. Nem mesz- sze a kunyhótól kiszáradt fo­lyómederből férfi csörtet elő, kezében dárda és dühösen ráz­za. Nem valami boldog, hogy feleségei társaságában forgoló­dom. (Itt a többnejűség járja.) Nincs más választás. Usgyi, vissza a kocsihoz! Társam már vár, és jár a motor is. Bevá­gódom és máris indulunk. Kum-kum-kum, hasítja a levegőt a mérges férfi kiáltá­sa. Álljatok meg! Álljatok meg! Ez lehet az értelme. Mikor kikerülünk a „lőtá- volságból” — barátom csende­sen megjegyzi: — .Szerencséd van, hogy csak dárdája volt és nem puskája, mert akkor lehet, hogv már alulról szagol­nád a sivatagot! VALKÓ MIHÁLY (Következik: Carlo, a vállal­kozó.) A három danakil nő közül kettő — és a kislány..

Next

/
Oldalképek
Tartalom