Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-23 / 19. szám

fiatalok fiatalok fiatalok kíuö Szekszárdon: Volán-klub Komputer a zsebben KAMASZOK Te mi leesel? Az én szakmám: gépmester H Alig néhány hónapos, és máris rendkívül népszerű a Volán fiataljai között a klub. Bizonyára nem lehet véletlen, hiszen saját maguk hozták lét­re, saját maguknak. Liszicza István üzemszerve­* zővel beszélgetek a Volán egyik Irodájában. 0 a klub vezetője. — Tulajdonképpen hogyan ala­kult meg a klubotok, hol és mit csináltok? — Az igények már régóta megvoltak, csak helyiséghiány- nyal küszködtünk. A vállalat­nak egyetlen nagy terme van. Ez az ebédlő. Itt nem lehetett kialakítani a klubos hangula­tot. A művészmozi oldotta meg a gondunkat Az ott lévő pin­ceklub szerda kivételével üre­sen állt. így mi elkértük min­den keddre. Azóta tartjuk ott e. klubestjeinket A mozitól „cserébe” havonta háromszáz forint értékben mozijegyet ve­szünk. Négyen összeültünk, s így rajtam kívül még Horváth Mónika, Pál György és Kugrik László ötlete alapján -össze­állítottuk az első programokat ’Aztán lassan beindultunk, a fiatalok szívesen jöttek. A célt elértük. Kimozdítottuk otthon­ról az embereket, hogy végre ismerjék meg egymást, a mun­katársaikat. Sajnos szomorú tapasztalataim varinak e téren. Sokan nem ;s tudják milyen munka folyik kint az üzemek­ben, műhelyekben, és viszont — Néhány szót mondjál a programról is. — A program összeállítása körülményes dolog. Ugyanis két műszakban dolgoznak na­gyon sokan, és így tulajdon­képpen egy programot két al­kalommal kellene bemutatni, hogy senki ne maradjon ki. Ez még megoldható pl. lemez- bemutatónál, de előadás eseté­ben nehezebb. Az elkövetke­zendő időszakra terveink nagy vonalakban a következők: He­lyi élsportolókat szeretnénk meghívni élménybeszámolóra. Egy-egy munkacsoport életé­nek, munkájának vidám bemu­tatását tervezzük a jobb meg­ismerés reményében. Könyv- ismertetést is műsorra tűzünk. Meghívjuk a FŰK néhány tag­ját útibeszámolóra, klubéletük és színes diabemutatójuk érde­kel minket. Szeretnénk a Kí­sérleti Színpadot is klubunk­ban üdvözölni. Szeretünk ját­szani is, irodalmi zálogosdit, és más tréfás feladatokat. Ezek a programok a későbbiek folya­mán még bővülni, színesedni fognak. — Más Hubákkal milyen a kapcsolatotok? — Sajnos az az Igazság, hogy nem nagyon ismerjük a város­ban működő klubokat A FUK- kal már kialakulóban van egy jónak ígérkező kapcsolat Kül­földi útjainkat, belföldi ki­rándulásainkat szeretnénk kö­zösen lebonyolítani. Még nin­csenek végleges döntések, fix időpontok, de talán hamaro­san megszületnek. — A jövőre nézve milyen ter­veitek vannak? — Az 1975-ös évi tervben szerepel egy klubkönyvtár fel­építése és megnyitása, mely­ben szeretnénk md is helyet kapni. A moziban májusig le­szünk, nagyon jól felszerelt üdülőnk van Damboriban, és nyáron oda fogunk (kiutazni. — Problémátok? — Természetesen, mint min­den klubnak, olyan program­jaink is vánnak, amihez. lá­nyok is kellenek. Pl. tánchoz, vagy vetélkedőkhöz. Sajno6 ők igen kevesen vannak. A má­sik probléma: milyen pénzből gazdálkodjunk? A pénzt ez idáig a KISZ-szervezet adta. Most tervezzük tagsági köny­vek (kiadását. A tagdíj húsz forint lesz egy idényre. Ebből a pénzből játékokat, és más szükséges tárgyakat veszünk. Tehát a klub saját magára köl­ti a tagdíjak összegét. HAGY VENDEL A lányom, aki a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója, mondta el a következőket: Annak az ‘évfolyamnak, aho­vá ő is tartozik, 270 tanuló­ja van. Mivel ennyi hallgató sem oktatás, sem ellenőrzés szempontjából egy helyiségben nem tartózkodhat, tíz tankör­be vannak beosztva. Az ó cso­portja 24 főből áU. Ezek a tankörök aztán (mér­nökjelöltekről lévén szó) lo­garléc segítségével szinte na­ponta írják a különböző tan­tárgyakból a nem éppen köny- nyű zárthelyi dolgozatokat. Ezek sikeres megírásától függ (egy tárgyból többször is van), hogy a hallgató a fél- évenkénti vizsgákon megje­lenhet-e, avagy sem. Termé­szetesen a továbbhaladás szempontjából a szóbeli vizs­gáknak is sikerülniük kell. Nos, most jön a meglepetés: A zárthelyi dolgozatok írá­sakor feltűnt, hogy egy-két hallgató az egyébként nehéz feladatokat feltűnő gyorsa­sággal megcsinálta. A „vizs­gálat" kiderítette, hogy ezek a hallgatók a tologatás logar­léc helyett a zsebükben hozott mini-számítógéppel dolgoztak. — Miből áll ez? — kérdem « lányomtól. — Ezek a számítógépek „tudják” az alapműveleteket, négyzetgyökvonást stb. Tehát a „mellékszámításokat”, ame­lyek a végeredményhez szük­ségesek, az eddigi „hagyomá­nyos” módszerek alkalmazásá­nál igénybe vett 20—30 perc helyett, egy perc alatt elvég­zik, A számításokon felül még 3—4 adatot is „elraktároznak”. — Hogyan, hát nem egy­formák ezek a „tudós” gépek? — Némi különbség van kö­zöttük, árban is és teljesít­ményben is. A Videoton szá­mítógép nyolcezer forint, de a külföldiek 33—40 ezer forintért korültek gazdájukhoz, — fi* mit szólnak a profesZ- tzorok? — Akiknek van, engedik, hogy használják. Kivéve a mechanika-professzort. O egyelőre nem engedi, hogy egyesek „szüleik jóvoltából" jogtalan előnyhöz jussanak. — És hány tanulónak van már ilyen gépe? — A mi tankörünkben négy­nek, de az évfolyamtársaim közül legalább 40—50-nek. Ki hitte volna még egy-két éve, hogy maszek diáknak ilyen készüléke leszl Ha nem a lányom mondta volna, én még ma sem hin­ném. —O. —S. Mi a véleményetek a zseb­komputerek vásárlóiról, hasz­nálóiról, a jelenségről? He­lyesnek tartjátok, hogy számí­tógépet használnak a kivéte­les helyzetű diákok, és hogy ezt engedélyezik számukra? Írjátok megl . -1-. -------• R áth-Végh István: Szerelem, házasság című könyvének szí­nes illusztrációi készülnek a gépen. A kész lapok szemet gyönyörködtetnék. A munka nagyon változatos. A gép be­állításához, helyes működteté­séhez jó gyakorlati, műszaki érzék szükséges. A színes nyo­más jó színlátást, a színkeve­rés pedig a festékek ismeretét kívánja. Ahhoz, hogy a gép­mester eredményes, jó mun­kát végezhessen, nyugodtan, ki­egyensúlyozottan kell dolgoz­nia. Lovas Imre sfknyomó (ofszet) gépmester, a Szekszárdi Nyom­dában dolgozik. Zomba— Szentgál pusztáról hozza-viszi az autóbusz a megyeszékhely­re. A nyomdában két műszak­ban dolgozik. A szakmájáról szívesen beszél: — Az általános iskola után autószerelőnek akartam tanul­ni, de nem vettek fel. Gimná­ziumba jelentkeztem, és ami­kor leérettségiztem, tanuló let­tem a nyomdában. A bará­taimtól hallottam először a nyomdász szakmáról és ezen belül a sfknyomó gépmester munkájáról, akinek a nyomta­tás előkészítésével és kivitele­zésével karvsolatban sokféle feladatot kell elvégeznie: a nvomóformákat a nyomási sor­rend szerint előkészíti, rögzíti és a génbe helyezi. A sfknyomó gép először gumihengerre, on­nan lemezről és egy több szí­nű, képekkel kombinált szöve­get nyom a papírra. A gép se­bessége magas, 8 ezer ív órán­ként Ezt persze elméleti ok­tatáson tanultuk meg. — Az első évben Pesten jártam iskolába, a gyakorlati időt a Zrínyi Nyomdában töl­töttem. Az iskolától a tanul­mányi eredményemtől függően, a vállalattól pedig társadalmi ösztöndíjat kaptam. A máso­dik évben hazajöttem Szek- szárdra. — Közelebb akartam lenni a szüléimhez, a lakóhelyemhez. A nyomdával is akkor akar­tam megismerkedni, amikor még tanuló vagyok, mert ké­sőbb, amikor dolgozni kell, sokkal nehezebb. Reméltem, hogy kapok egy gépet, amin egyedül dolgozom. A második évben kiemeltek, félévtől már tanulóórabérben fizettek. Az iskolát négyessel végeztem, 8 forint 60 filléres órabérrel szabadultam. A havi átlag- keresetem jelenleg 2500 forint. Már tanulóm ds volt, akivel foglalkoznom kellett... Elméle­ti oktatásra az 505. Szakmun­kásképző Intézetbe járt. — Milyen a kapcsolat™« a gépeddel? — Nagyon megszerettem és meg is ismertem ennyi idő alatt a gépet, a kezelését, min­den kis a/oró rejtett hibáját ismerem és nem cserélném el még modernebb, szebb génért sem. Bár ez is egészen űj, két­éves. Komolv értékű, 800 ezer forintba került. — Mi a szép ebben a mun­kában ? — Látványos. Elsőnek én látom meg azt, amit készítet­tem, akár könyv vagy naptár, esetleg színes illusztráció. Ugyanakkor eljut másokhoz is, akik elolvassák, és ez külön öröm számomra. Egy nyári alkotótársaság A Szekszárdi Amatőr Filmstúdió pillanatnyilag á stag­nálás állapotában van. Hogy miért? Erre válaszol Fekete Mihály stúdiótag. — Az amatőrfilmes mozgalmat a kifejezés szabadsága és a kötetlenség jellemzi. Ezt éreztük az 1972-ben megrendezett dél-dunántúli amatőrfiilmszemlén. Iránymutatónak jó volt, hozzáfogtunk a stábszervezéshez. 1973 nyarára öttagú alkotó- tánsaság alakult. — Milyen aikalmofofc volt a nyilvánosság előtti bemutatko­zásra? — Még 1973-ban részt vettünk a dec6i néprajzos gyűjtő­táborban, ahol elhatároztuk, hogy játékfilmekre specializál­juk magunkat. Ekkor született az Egy lány múlt időben című alkotásunk. 1973 őszén ismét résztvevői voltunk a dél- dunántúli amatőrfiimszemlének Dombóváron. Előbb; filmünk­re operatőri díjat kaptunk a zsűritől. Lábasjószágok tartása Decsen című filmünk dokumentációira Dombóvár város díját kaptuk. Ekkor jöttünk rá, hogy az önkifejezés nem csupán időtöltés. És akkor született az És akkor, az 1919-es Tanács- köztársaság dokumentumaiból és eseményeiből összeállított dokumentumfilmünk terve, Hazafi József: Bertókné című novelláját átírtam forgatókönyvvé, azonban a film elkészí­tése elmaradt. 1974 nyarán részt vettünk az ibafai néprajzos- táborban, ahol három filmünk született: ibafai pipamúzeum. Délzselici viseletek és Délzselici lakóházak. «— Miért nem készült el az „És akkor”? — Egyrészt szervezési problémákon bukott meg a film, valamint elmaradt a megígért megyei támogatás. — Mik a stáb legközelebbi célja«? — A mi stábunk még a nyáron felbomlott. Most minden­ki a saját elképzelései szerint igyekszik haladni. Az eltelt idő jó volt arra, hogy az ember rájöjjön, hogy nem elég filmezni, hanem e’őtte alapos technikai és művészet-esztétikai ismere­tekre kell szert tenni. ins január 23. — verem —• 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom