Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-21 / 17. szám
Harminc évvel haláluk utón Premier Pécsett Nemrég a szimferopoü Gorkij Színház színpadán olyan darabot mutattak be, amelyhez ha&anló nem szerepelt még a színház repertoárjában. A nézők olyan színészekkel találkoztak, akik harminc évvel ezelőtt játszottak ugyanezen a színpadon. A színészek közben mirtsem változtak, füigtgidk maradtak. Akkor — harminc évvel ezelőtt — ...1941. november 5-én. A német fasiszta hadsereg elfoglalta Számferopdlt, a krími terület központját. A megszállt városiban a színház sok dolgozójának nem sikerült evakuálni. Arra még gondolni sem akartak, hogy a megszállt városban a színház újra megnyissa kapuit Néhány nap múlva azonban a társulat legkiválóbb színészeit, a rendezőket a fasiszta parancsnokságra rendelték. „Holnap valameny- nyien visszatérnek a színházba. Előkészítik egy vidám darab bemutatóját, a darabot aztán rendszeresen játsszák. AM szabotál, azt agyonlőjük”. — így szólt a parancs. , Másnap, a színház változatlanul üresen tátongott A fasiszták agyonlőtték Anatolij Dobkevics rendezőt Miért ne építhetnénk ki a színházat a bitorlók elleni földalatti mozgalom központjává? Gondolta NyiköLaj Barisev szárún üvész. Elképzelését a krimi illegális mozgalom vezetői is támogatták. Hamarosan falragaszok jelentek meg a városban: a színház ismét megkezdi működését Próbákat tartottak, előadásokat rendeztek, új darabokat mutattak be. Am a színházban találkoztak a földalatti mozA. Peregonyec színésznőt U Mogiljeva alakítja. galom tagjai, ide futottak be az adatók az ellenséges csapatok számáról és mozgásáról. Itt születtek a vakmerő akciók tervei. Innen indultak M a hős hazafiak a különleges feladatok. végrehajtására. Felrobbantottak egy lőszerrel megrakott vasúti szerelvényt. A fiatalok népes csoportját, akiket németországi munkára akartak hurcolni, kiszabadították az ellenség kezéből. Antifasiszta röpcédulákat terjesztettek. Mindezt annak a földalatti csoportnak a tagjai irányították, aká^ a ezimferopoli színház épületében tevékenykedtek. A darab két szerzője, Viktor Orlov és Georgij Na tan- szón hatalmas levéltári anyagot nézett át Sok olyan emberied találkoztak, akik annak idején az események színhelyén jártak. Színdarabjuk, a „Színészék voltak” dokumentumokra, tényekre, az események közvetlen résztvevóinék visszaemlékezéseire épült alkotás. A színészek és a rendezők mindent elkövették, hogy a szereplők mindenben hasonlítsanak azokhoz, akik emlékének a darabot szentelték: az élet reálás bőseihez. A nézőik különösen Alék- szandna K na vécét tapsolják elragadtatott lélkesedéseed, aűd Alétoszandna Peregonyecet, > kitűnő drámai színésznőt alakította. Peregonyec korábban Lentográdban játszott. Sikere volt filmen is: az AlékBzej Tolsztoj modem, fantasztikus regényéből készült Aelita című filmben ragyogóan játszotta a Mg marslakó, Ihoska szerepét. A sztnészhősöket egy provokátor juttatta a Gestapó kínző- kamráilba. A vallatás egész Ideje álatt férfias bátorsággal viselték a kínzásokai 1944 áprilisában lőtték agyon őket, három nappal azelőtt, hogy a szovjet hadsereg felszabadította Számferopolt™ A szfcmfecopaK színház bejáratánál arany betűkkel márványtáblára vésték Aüekszand- ra Peregonyec, Nyikoláj Barí- sev, Anatoláj Dobkevics és mások nevét. 4 A Szovjet Népművelési Minisztérium a „Színészek voltak” című darabot a nagy szovjet rendező, Alékszej Popov emlékére alapított aranyéremmel tüntette ki Vlagyimir Nyikolájev Fáradt riport A színpadon emelvény, az emelvényen beatzenészek. Csak néha téved rájuk a fénysugár, a világosító célpontjai a színpad földszintjén mozognak. Mintha ők lennének a főszereplők: Eszter, a „balga szűz’’, József, érzelmes és tehetetlen párja és a többiek: a montanai popfesztivál tarkabarka népsége. A fénysugár• téved: a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical főszereplője — sikerének forrása, legfőbb vonzereje — a zene. Pop-zene a javából, de vígan él a színpadon is, megjegyezni sem nehéz. Es ez a zene vitte sikerre a darabot a Vígszínházban, Kecskeméten, Szegeden, Weimar színházában, és most sikert hoz Pécsett is. Tehát a zene jó. Es miért nem jó a dráma7 A történet tragikussága ellenére sem meggyőző, nem közvetít drámai feszültséget. Eszter és József bukása, a hazátlanság, a sehová sem tartozás, a céltalanság tragédiája szerkezetbeli aránytalanságokon bukik meg: azon, hogy a színpadon nem ez a legfontosabb, nem ők a főszereplők... Melléjük lép a mostani fesztivál mocskos és villodzó, nyomasztó és befo- gadhatatlan légkörével — amit ráadásul sok apró hitelte- lenséggel ábrázol a szerző. így kerekedik felül a tragédián a zene, hogy végezetül még meg is lférdöjelezze mindazt, amit a dráma mondott. A fináléra gondolok: amikor a színpadra gyűlnek a szereplők, és optimizmust, örömet, hite» sugárzó kórussal búcsúznak. Keü ez a feloldást Zeneileg kitűnő, és végtére is, Eszter (alá meghalt) ott énekel a tömegben. A „tragikus musical" —■ ahogyan a színlapon olvassuk *— nem nagyon inspirálja a rendezőket újabb és újabb színpadra állításra. A vígszínházi előadás mása fut Weimarbani a szegediét állította színre Pécsett Giricz Mátyás. A szegedi előadás megérdemelten kapott olyan méltatást bemutatója idején, hogy a legjobb, legérettebb értelmezés, a legdinamikusabb „Képzelt riport...” előadás. Mi okozza, hogy most ugyanez a színpadkép, ugyanez a koncepció fáradt előadást eredményezett? Talán lefutóban vannak a zeneszámok, vagy a pécsi társulatnak nem tetszett a feladat? Az a megnyerő vitalitás,. amivel a fiatal színészek részt vettek az eddigi „Képzelt riport..." előadásokban, mintha hiányozna a pécsiekből. Talán az is lohasztotta kedvüket, hogy egyszerű másolást bíztak rájuk? Játékban a szegedieket, énekben a Vígszínház művészeit..; A bemutató mindezek ellenére nagy sikert aratott a pécsi színházban, és bizonyos, hogy Szekszárdon is telt ház lesz májusban, amikor bemutatkozik a szegedi után a pécsi „Képzelt riport..." előadás is. (APN—KS) VIRÁG F. SVA ” Másnap azután már kérdezősködni is mert: „Tessék mondani, kedves ...” S csak akkor hagyta abba a tessékelést, amikor megtudta róla. hogy csak magyar. De azon túl is magázta, mint otthon a falubeli asszonyok a jegyző meg a pap gyerekeit. Jóba lehettek a háziakkal: Grisáék két doboz gyufát adtak nekik, meg egy demizsonnal sózott benzint Amikor pedig megsütöttek egy kacsát, Grisa ezt sem fogadta el ingyen, 300 hadipengőt adott érte. Levetette most már a rongyos nagykendőt a sámlin kuporgó asszony is, eltette a szemüveget és megmosakodott; lemosta a kormozást az arcáról. Akkor látszott csak, hogy ő sokkal fiatalabb. Bár a kisfiú nagymamának szólította, a másikat, az öregebbet meg nanámnak. Lehetséges, ha maradnak még néhány napig, előkerül valahonnan a kisfiú anyja is. Akkor este pirogot sütöttek Grisáék. Olyasforma, mint a zsidóbéles, csak nem túrót tesznek a közepébe, hanem darált húst. Nem nézhették el az asszonyok, hogy Grisa gyúrja a tésztát; a fiatalabbik kivette a kezéből a sikálót. De a többit azután mind Grisa mesterkedte. Csuda az, hogy mindenhez értett, azelőtt — Pest alatt — is ő szakácskodott legszívesebben. Pesten már nem nagyon, ott, ab. ban a nagy bérházban nem teltek olyan jó hangulatban az esték. Orosz étel ez a pirog, nem is tudták volna az asszonyok úgy elkészíteni, kisütni; sohasem próbálták még. Ízlett nekik, persze. — Jő azért ez — mondta a fiatalabbik, — Van ebben minden. 40. Az anyja ráérősen csámcsogott fogatlan szájával. — Hiszen meg lehet enni!.:: — Csendesen tette hozzá később: — Tudod, azért egy kis fokhagymával más volna. Meg aztán... ó, t* jóisten. paprika nélkül... Tudják is ezek. Jókedvük volt a katonáknak. Grisa harmoni- kázott, vizes pohárból itták a vodkát. Jurij, egy kopaszra nyírt, cigányképű fiú szerezte az italt a születésnapjára. ö úgy teleette magát piroggal (a fiatalasszonynak volt igaza, nem hiányzott abból semmi), hogy csak lebújt a vackára, és nyomban elaludt. Hajnalban felébredt ő is a készülődésre, de Grisa megnyugtatta: aludjon csak. Nekik most indulniok kell a frontra, és amíg visszajöhet érte, gondját viselik addig a háziak. Akkor már ágyúztak mindenfelől. Alighogy elmentek Grisáék, az egyik ablakot betörte a légnyomás. Reggelre a németek visszafoglalták a falut. — Maradj csak, fiam — mondták neki az asz- szonyok. Most tegezték először. — Ellehetsz itt minálunk valameddig. Majd azt mondjuk, rokon gyerek, a bombázások miatt... Az a baj, meg sem kérdezte annak a hegykő, zi falunak a nevét. Pedig volt eszében, hogy megkérdezi, de csak azután, hogy itt is rejtekhelyét készített. És akkor már nem volt rá alkalom. A németek után már másnáp nyilasok Jöttek, és elővették a sapka miatt. ö volt a hibás. Kellett neki orosz prémsapkában grasszálni az utcán, a nyilasok orra előtt. Egy bilgeri csizmás, fekete egyenruhás nyilas leütötte a fejéről. — Te kölyök!... Honnan ez?! Tudta már ő akkor, hogy baj lesz. Elszaladhatott volna — nagy, tohonya ember volt a nyilas —, de csak a sapkát nézte, a bilgeri orránál, a sáros flaszteron. A nyilas elkapta a karját, s úgy megszorította. feljajdult — Gyere csak, te vakarák bolsi, a kurva anyád... — és csúnyát káromkodott. — Korán kezded a hazaárulást... Ö csak vinnyogott a markában, talán nem is a fájdalomtól, inkább a hirtelen rémülettől, amely úgy elfogta, a térde megroggyant. 41. Ezek most felakasztják a sapka miatt 10. Ä községi irodán egy karszalagos katonatiszt kezdte vallatni. — Zsidó vagy? — Nem én. Református. — Hülye. Nem a vallásodra vagyok kiváncsi Nézzétek csak meg a családfáját Segítettek neM kigombolni a nadrágot. — Kinek a fia vagy? — Parázsó Imre. De nem idevalósi — Hát?... Voltak még vagy hatan az irodán. Amikor a falu nevét megmondta, az egyik közbeszólt: — Micsoda?... Hogy kerülsz te idáig? — Miskolcon voltam, aztán nem ment vonat Aztán a néném, a Magda, éppen menekült, én meg eljöttem vele. Aztán... ő menekült tovább. — Hová menekült a nénéd? — Ezt megint a tiszt kérdezte. De már lohadó méreggeL — Hát Németországba. Németekkel szervezkedett ott össze. De engem aztán nem messzire vittek. Én ott maradtam. — Hol? — Azt én nem tudom, honnan tudjam én azt — Fel már nemigen akasztják. De a sapkát még elvehetik. — Egy városban hagytak ott. Annyit tudok, hogy a Duna is ott folyik. De nem Pest az még. — És ez a sapka? Megvonta a vállát. Nem válaszolt. — Egyszóval ruszkiktól kaptad. Mert dörgölőztél hozzájuk, mi? __A nénéd menekült elől ük, te meg dörgölődzői?... — Nem dörgölődztem én. Egyáltalán. — Csak úgy a fejedre hajították.:: — Nem hajították... — Nézte a sapkát. Olyat csak nem tesznek, hogy elveszik. — Rossz sapka ez, kilóg a bele. Nem kellett ez a hadse. regnek már ... Van nekem leventesapkán, megvan az most is, de hiába, ha fázik a fülem benne... Aztán adták. Pesten meg el akarták venni ... (Folytatjuk) 42.
