Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
> * ’ "fi— világ proletárját, Ügyes üljetek* TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA SZERDA 1975. január 1. XXV. ávL 1. szám. ARAI 1,20 Ft. Létbiztonság és előrehaladás Tsmét elmúlt egy év! Ismét számadások készülnek a világ, az ország, a vállalatok, az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, hivatalok, kisebb és nagyobb közösségek, a családok elmúlt évéről. Milyen is volt az elmúlt év 7 Egy mondatban lehetetlen erre válaszolni. Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk az 1974-es évről, szükséges áttekinteni nemcsak hazánk, hanem az egész világ eseményeit, eredményeit. Ezek az események, eredmények magukban hordják a jövő csíráit is, következtetni lehet belőlük az elkövetkezendő évre is. Ezek után lássuk, milyen volt az óév és mit várhatunk az újtól? Ma mindannyiunk örömére, nem a feszült és mind jobban feszülő nemzetközi helyzetről kapunk hírt — ha maradt is még elég háborús góc. A vészterhes és nyugtalanító fronthírek helyett most inkább a béke irányába végrehajtott „frontáttörés”-ről cikkeznek a lapok — ahogyan például a Vlagyivosztok! „csúcs" eredményét néhány nagy amerikai újság is kommentálta. Valóban, a SALT II-nek nevezett megállapodás elvi alapjainak lerakása először kecsegtet azzal a reménnyel, hogy fékeződik a fegyverkezési hajsza és csökkennek a vele kapcsolatos terhek mindenki számára. Beérőben tehát a Szovjetunió, a szocialista országok kitartó békepolitikájának kitartó törekvése. S van már egy közös szóhasználat is: „visszafordíthatatlanná tenni az enyhülés irányzatát”. Ami mindnyájunk számára legfontosabb; a béke kilátásai tehát jót ígérnek életünkben. De azért világunk képe távolról sem idillikus. A „harmadik világ” számos országába most csap vissza a hosszú gyarmatosítás következtében lefékeződött fejlődés minden következménye: éhínség gyötör tízmilliókat, és az elemi létfenntartási eszközökhöz is alig jutnak további százmilliók. Ha meg a vezető tőkés országok felé figyelünk — a legcsekélyebb káröröm érzése nélkül mondhatjuk: jobban hasonlítanak olykor migrén gyötörte emberhez, mint a „bőség társadalmaidhoz, ahogyan nem kis önelégültséggel nevezték magukat néhány évvel ezelőtt. Amikor Ford elnököt az egyik amerikai kénes magazin szerkesztői az elmúlt hónapban a kilátásokról kérdezték, azt a nem túlzottan lelkesítő prognózist adta; „Ha a kormányzat most megteszi mindazt. amit kell. akkor 1D75. második felében fordulhat a kocka. Addigra talán csökkenhet az infláció üteme is. Ha azonban hibáson lőnünk — teszi hozzá —, 1976-ra potenciálisan rendkívül rossz gazdasági kép alakulhat ki, az infláció legalább olyan magas, ha nem maga- cabb lesz, mint most és a gazdasági helyzet még bizonytalanabbá válik”. Ami ezt a nem túlságosan optimista helyzetmegítélést tovább árnyékolja, arra James Reston, ismert publicista mutat rá: „A munkanélküliek száma az Egyesült Államokban 5,5 millió volt, a munkaerő 6 százaléka... A munkanélküliség a fizikai munkások körében októberben 6,8 százalékról 7,3 százalékra, a négerek körében 9,8 százalékról 10,9 százalékra emelkedett.” Azt talán már részletezni se kell, hogy mik a következmények máris az USA-énál jóval gyengébb európai tőkés országokban, mint Anglia, Franciaország és Olaszország, hiszen a napi hírek bőséges tájékoztatást adnak e lehangoló statisztikáról. Igaz, a teljes képhez hozzá tartozik, hogy a világot ma soha nem látott arányú munkamegosztás köti össze, s így a szocialista országok nemzet- gazdaságainak se közömbösek a további kihatások. S ha ezzel kapcsolatban nekünk is Vannak és- lesznek gondjaink, alaphelyzetünk azért merőben különböző a kapitalizmusétóL Ha nem is vagyunk — és nem lehetünk — sziget a világgazdaság tengerében, a szocialista tervgazdálkodás, a KGST egyesített ereje, szoros együttműködése és kölcsönös segítő- készsége — bárhogy is alakuljanak a dolgok — megőrzi tagországainak biztonságát és továbbra is megteremti a dinamikus előrehaladás feltételeit II azai viszonyaink jól tükrözik ezt a képet. Mindenkinek van munkája, és mindenki tudja: a jövőben is lesz. Valójában annyira távolivá és idegenné vált fogalmainktól a folyamat, ami a nyugati országokban nap mint nap lejátszódik; munkások és alkalmazottak tömege veszti el munkáját annak reménye nélkül, hogy újat kapjon helyette; kis egzisztenciák tömege megy tönkre és zárnak be boltjaik, műhelyeik, vagy eladják farmjukat Ilyen lehetőséget latolgatni nálunk elképzelhetetlen, hiszen a szocializmus nyújtotta létfeltételek garantálják a társadalmi biztonságot és a munkát Való igaz az is, hogy gazdasági növekedésünk üteme nem produkál látványosan magas számokat Fejlesztéspolitikánkban az arányos, biztos és a hatékonyság növekedésén alapuló előrehaladásra összpontosítjuk erőinket. Az élet változásai, a minőségi tényezők Javulása azonban annál kézzelfoghatóbbak. A gazdasági biztonság fokát mutató statisztikai mérés lehetőségeinek legszélesebb skáláján Is azt az eredményt kapluk, hogy az emberek hosszú távra és bizakodva terveznek. Az idei ház- és lakásénítési előirányzatokat tűlteliesítiük. A tartós foevasz- táffi cikkek vásárlása minden eddiginél nagvobb aránvú — kezdve a lakberendezéstől a génkocsiig. va?v háztartási gépesítésig. A fogvasztási struktúra kimutathatóan távúit táplálkozás és ruházkodás dolgában is. A reáljövedelmek az vártnak megfelelően növekedtek, jóllehet áremelések is voltak. Igen módszeresen került sor az elmúlt években a társadalmi rétegek helyzetének vizsgálatára is, és több nagy jelentőségű intézkedés született. A munkások, a nők, az ifjúság, a termelőszövetkezeti tagok, a nyugdíjasok körülményeinek fejlesztése érdekében fontos gazdasági, pénzügyi és jogi döntések születtek. Ezek a statisztikailag kevésbé mérhető dolgok, a társadalom tagjainak közérzete, biztonsága, a személyes boldogulás feltételeinek javulása szempontjából azonban nagyon is fontosak. Mindezekhez járulnak most a további előrehaladásnak azon tényezői, amelyekre az MSZMP Központi Bizottságának irányelvei rámutatnak, s amelyek alapul szolgálnak az MSZMP XI. kongresszusának munkájához. De természetesen a képhez más is tartozik. A világgazdasági feltételek romlása önmagában is azt diktálná, hogy jobb, hatékonyabb és áttekinthetőbb munkával kell, ameny- nyire csak lehetséges, kiegyensúlyozni a hátrányokat és az gébből adódó elkerülhetetlen veszteségeket. Minthogy céljaink nem szorítkozhatnak csupán erre, hanem változatlanul fejlődni és előrehaladni akarunk, ez az erőfeszítések növelését követeli. Ha fenn akarjuk tartani a fogyasztás színvonalát — és nemcsak fenntartani, hanem egészségesen és arányosan növelni akarjuk —, akkor a termelés oldaláról nézve többet, olcsóbban és hatékonyabban kell előállítanunk. Azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy exportpiacaink igényesebbé, és sok esetben nehezebben megtarthatóvá váltak mint azelőtt. Gazdaságunk pedig — éppen a tőkés inflációs nyomás miatt — a lehető legésszerűbb mértékig takarékoskodni köteles mindennel, amit devizáért kell beszerezni. Ennek elbírálása és okos szelektálása a gazdasági szakemberekre, vezetőkre tartozik. A hozzáállás, a közszellem, a dinamikus gazdasági magatartás, a jogos „fogyasztói szemlélet” kiegészítése a felelős állampolgári szemlélettel és a szocialista „termelői szemlélettel”, viszont valamennyiünk leckéje. {gazdaságunkban — mint v tapasztaljuk —, megvan a kellő rugalmasság, hogy alkalmazkodjék a kialakult új feltételekhez, társadalmi-lélektani értelemben, s magatartásunkban megfogalmazott válasz alakjában is. Kemény, dinamikus, realista gazdasági magatartással, szocialista lendülettel kell folytatni munkánkat. Legjobb Üzemeink, vállalataink, amelyek a kongresszus tiszteletére ilyen célok érdekében kezdeményeznek, már sok jő példát mutattak erre. Hiszen a szocialista társadalom lehetőségei, minősége, éppen abban rejlik, hogy akaratát, fő erőit és fő figyelmét a legfontosabb célokra képes összpontosítani. JANUÁRTÓL DECEMBERIG MEGJELENT RIPORTJAINKBÓL ÖSSZEÁLLÍTOTT KÉPNAPTARUNKKAL EMLÉKEZVE 1974-RE, BOLDOG tU ESZTENDŐT KÍVÁNUNK KEDVES OLVASÓINKNAK!
