Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-10 / 288. szám
Mitől repednek a falak, meddig repednek a falak? [> Ä segített és megtűrt háztáji A tamási járási művelődési ház (épült: 1968-ban ikb. nyolc- milliós költséggel, a Tolna megyei Beruházási Vállalat „szervezésében”, a Tanácsi Tervező Vállalat tervei alapján, a Tolna megyei Tanácsi Toítőipari Vállalat kivitelezésében) falairól van szó. Egy-két-három milliméteres repedésekről, amelyek önma- gukban (külön-külön) igen ártatlan jószágok, de együttesen, szaporodva (mert a szaporodásban nem tudták tartóztatni őket), még a házat is pssze tudják aroiasztani. Ügyük dokumentuációja Immár egy vaskos dossziét alkot. Hártyapapírra gépelt levél és jegyzőkönyv-másolatok, értesí- t ések, viszontválaszok. Az irat- hüteg azt mondja el, hogyan történt, hogy egy öt és fél éves közintézménv egyszer régy, most pedig t: zen egyedik hónapja nem szolgálhatja úgy fe közt, ahogy tehetné. Amire építették, orra nem használta ató. < Lapozni ebben a kötegben Item szórakoztató, de érdemes. ' Naptár 1988. április 18: Műszaki átfedés. (Semmi fontos kifogás, az épületet fellobogózzák, a kultúra beleköltözik.) 1969. április 18: Az épület egyéves .garanciája lejárt Hi- tásodást nem jelentettek. 1969. november: Megjelennek fez épület falain a repedések. 1970. március 16: Műszaki felülvizsgálat. (Oka: a repedések. A repedések oka: süllyedés. A süllyedés oka: a csapadékvíz-elvezetés megoldat- ■ ansága. Ki, mikor és miért Ham oldotta meg?!. Megállapodás: nem születik. Gazdasági riöntőfodaattság elé kérik az fagyét.) 1 Elítélik tizenhét hónap.' 1971. augusztus 31: A járási tsBB felhívja a figyelmet, hogy ha továbbra sem történik intézkedés, az épület állapota Súlyossá válik. 1971. október 27: Tamási ta- feácstitkára válaszol a NBB- feek: A felvetésekkel, nagyon fegyetért 1971. november 3: Járási híEB a helyi tanácsnak: „Nem felég a javasolt legszükségesebb munkálatok elvégzésével nagyon egyetérteni, hanem tonkrót intézkedés szükséges.” 1971. november 22: A taná- fcsiak statikai vizsgálatokat rendelne':. Intézkednek négy beton vízelvezető építéséről, a környék esztétáival rendezéséről. 1972. január: A vízelvezető fesatoma elkészült. 1972. május 31: A Minőség- vizsgáló Intézet kivonul a művelődési házhoz. 1972. június 2: A művelődési házat lezárják, mivel „nem üzemeltethető, személy nem tartózkodhat, nem' közlekedhet benne”. 1972. június 14: Műszaki szemle. A hibát megállapítják. Néhány nap múlva: az ÁÉV felsorolja az elvégzendő munkákat, megrendelést 'kér. Egyúttal javasolja, hogy ne halogassák a munkálatokat, a felelősség (és a költségek) eldöntését később perrel el lehet bírálni. hl 974. december 10. 1972. július 26: Tamási tanácsa arra hivatkozik, hogy a javításra nincs pénz, az fizessen, aki hibázott. Ismét kéri a döntőbizottsági eljárást. 1972. augusztus 4: Az ügy a Központi Gazdasági Döntőbizottság elé kerül. Szóba jön a hároméves szavatosság kérdése: miért nem addig intéződött az ügy? 1972. július 13: A tamási tanács havi húszezer forint kártérítést kér, amíg nem használhatják a művelődési házat. 1972. július 22: Kiderül, hogy a művelődési ház is hibás. 1970-ben a fenntartási kiadás nagyobb felét megspórolta. Ha felhasználja, megelőzhette volna a további bajokat. 1972. augusztus 2: 137/1972. Vili. 2. V. B. sz. határozat, melyből (egyebek közt) kiderül, hogy a tanács háromszáz- ezer forintot előlegez a munkára. 1972. augusztus 14: Ujaibb szókéntől vizsgálat. 1972. augusztus 15: Jelentős történés: Megrendelik a terveket, a munkát. 1972. augusztus 21: Gazdasági döntőbizottsági tárgyalás. 1972. szeptember 12: Még jelentősebb esemény: Egyezségi megállapodás születik a ci- vódó felek között. A hatvanezer forintos feltételezett költséget közösen vállalják. A jegyzőkönyvből írtuk ki a következő mondatot: „Sem szavatossági, sem kór jellegű igényt nem támasztanak.” (Pecsét, aláírások.) 1972. szeptember 28: Á döntőbizottsági végzés jóváhagyja az egyezséget, 1972. október 4: Újra átadják a művelődési házat, megállapítva, hogy az már „nem életveszélyes”. Most sincs vége Megtehet, hogy olvasónk már szédül a sok dátumtól Az Agrokomplex — amely 1968 óta negyven iparszerű sertéstelepet épített az országban — egy másik állatfajra is specializálódik. Űj iparszerű, tej hasznosítású szarvasmarhatenyésztési, -tartási rendszert dolgozott ki. Az Agrokomplex rendszerű tenyésztés alapja: a megfelelő fajta. Erre a célra a világon jelenleg legjobb tejelőjének tar_ tott Hol3tein-friz fajtát válasz, tották ki, s az Észak-Ameriká- ból származó fajta adottságainak megfelelően alakították ki a tartási és a takarmányozási technológiát. Az állatokat az úgynevezett szabadtartásos módszerfel tenyésztik, a telepeket könnyűszerkezetes elemekből, oldalfalak nélkül építik. (A Holstein-friz állomány ugyanis jól tűri a hideget). A fekvő- boxos, elemekből összeállított „istállók” építésénél csak hazai alapanyagokat használnak fel. A minimális acélfelhasználás érdekében jövőre már az elemek tartóoszlopait is ragasztott akác-, illetve nyárfából lcé_ szítik. így az Agrokomplex te_ lepei, a jelenlegi szakosított telepeknél lényegesen olcsóbbak lesznek, (mindhez ügyirat tartozik 1!!) és elégedetten nyugtázza, hogy vége az ügynek. Sajnos nincs így. A repedéseket 1972 őszén eltüntették a szorgos munkáskezek. Az élet megindult tamási kulturális központjában. Egy ideig másfajta viharok dúltak („eszmei ’’természetűek) az épületben. Talán e viharok is hibások — ki tudja már megállapítani? — 1973. november 1-én a falak ismét I elkezdték a repedezést. Mintha mi sem történt volna. Az olvasó nem csüggedjen, az újabb, szintén vaskos irat- tömböt nem ismertetjük. A lényeg, hogy a hi'ba elhárítása, nem sikerült 1972 októberében. A művelődési ház nagytermét 1974. január 3-án ismét lezárták, életveszélyes mivolta miatt. Azóta talajmechanikai és egyéb vizsgálatok eredményeképpen megdllapítoUák, hogy födémcserére és függőleges szigetelésre- van szükség. Egy biztos: ennek minden költségét a községi tanácsnak kell állnia. (Lásd: az 1972. szeptember 12-i megállapodást) A terveket január 10-re ígérik. Az épület használatában jövő ősznél előbb nem bíznak a tafnásiak.. A hiba 1969 novembere óta nőttön nő: kiknek a szemlélete, „Te is lépj, majd lépek én is” játéka bénítja immár -harmadik esztendeje a község és környéke kulturális életét, azt ne kutassuk. Annál is inkább, mert az érdekelt ' Szerveknél azóta már számos poszton más , dolgozik. Más szemlélettel. Az eset tanulságai -mindenesetre nemcsak azoknak kínálkoznak, akik intézmények sorsa felett döntenek. Mi is tanulhatunk belőle, akik csak otthon, házi birodalmiunkban „intézkedünk”.« VIRÁG F. É. Miután a Holstein-friz fajta J rendkívül takarmányigényes, a program másik fontos tényezője a megfelelő takarmányozási technológia. A „rendszergazda” kidolgozta a takarmányozási technológiát., a rendszer a szántóföldtől a fejősig, minden tenyésztési folyamatra pontos „recepttel” szolgál. Az Agrokomplex az új rendszert elsőként a saját Elza- majorban felépített telepén próbálta ki* — sikerrel. Az első Agrokómplex-tglep tehenen. kénti átlaga: 6200 liter. Fejér megyében — amelyet a kormányprogram tejtermelő körzetté nyilvánított — máris több gazdaság csatlakozott a rendszergazdához, s az ország többi részén is élénk az érdeklődés az Agrokomplex-telep iránt. Jövőre az előzetes szerződések szerint hat agárdi rendszerű telepet építenek. A program továbbfejlesztésére az Agrokomplex több intézménnyel szerződést kötött, így többek között az Állatorvosi Egyetem, az Ál. lattenyésztési Kutatóintézet a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola és több kereskedelmi vállalat segíti a munkát. A nem nagyüzemi mezőgazdasági termelés különböző válfajainak megítélésében elvi változásról nem beszélhetünk. Az állam a háztáji gazdaságokat változatlanul a nagyüzem szerves részének, termelésüket^ a népgazdaság számára nélkülözhetetlennek tekinti. Ezt a ^ felfogást kéri az üzemvezetőktől es ezt érvényesíti saját intézkedéseiben. A szarvasmarha-programmal kapcsolatos előnyöket például nemcsak a közös, de a háztáji állomány is élvezi. Ha a sertésvétellel gondok vannak, oz állam nemcsak azt írja elő, hogy a nagyüzemekből; de azt is, hogy a háztájiból szintén át kell venni a kész hízókat. Az úgynevezett kisegítő .9az" dóságok — a nem mezőgazdasági foglalkozású állampolgárok földjei és kertjei — természetesen nem tartoznak ugyanebbe b kategóriába. Az állam azonban az itt folytatott munkát is a mezőgazdasági termelés értékes részének tekinti. Ha nem is kifogástalan még, de javul ezeknek a kisüzemeknek gépekkel és egyéb felszerelési tárgyakkal, kémiai szerekkel vclá ellátása. C salódások persze érhetik a nem mezőgazdasági főfoglalkozású kistermelőt. Akad például aki jókora olmás- Itertet telepített és keserű szájízzel vette tudomásul, hogy -a családja szükségletét meghaladó mennyiségű termékeit nem is olyan egyszerű értékesíteni. Vagy nemlazon az áron, miül remélte. Itt változatlanul érvényes az a tanács, amit a szakértők már a kezdet kezdetén adtak a kisembereknek: ne tévedjenek olyan területekre, ahol a nagyüzemmel mint konkurrenciával találkoznak. Búzát, kukoricát, almát, szőlőt ma már nagyüzemben többet és olcsóbban lehet termelni, mint a kicsiben. Viszont a szamóca, a málna, a cseresznye, és még számos kertészeti termék nehezen nagyüzemesíthető. Tehát, aki anyagi érdekből kezd gazdálkodásba, az ezeken a területeken kereskedjék. A háztáji gazdaságok területén a szemlélet fokozatos fejlődéséről számolhatunk be. Ma már nagyon kevés olyan nagyüzemi vezetőt találhatunk, aki attól fél, hogy a háztáji gazdaság árt a közösnek. A legtöbb helyen ^rájöttek már, hogy az ösztönző és fékező tényezők ügyes kombinálásával a háztáji gazdaság nem gátilja, hanem segíti a közös munka színvonalas elvégzését. Az életben mégis találunk két egymástól eltérő szemléletet és gyakorlatot. A mostoha adottságok között gazdálkodó, még gyenge téeszekben, ahol a közös nem tud megfelelő jövedelmi színvonalat biztosítani, a vezetők fokozottan támogatják a háztáji gazdaságot. Hiszen ez egyik fő eszköze annak, hogy a tagságot megtartsák a faluban és bevonják a közös célfk szolgálatába. A jó adottságú, korszerűen gazdálkodó, erős teeszek vezetői viszont mérhetően kevesebbet törődnek a háztáji gondokkal. Úgy találják — bár ez egyoldalú felfogás —, hogy a tagság tisztességgel megél a közösből is, mankókra különösebb szükség nincs. N em tudjuk megmondani, hány termelőszövetkezetben lett már a háztáji gazdaság a közös szerves része. Bizonyos, hogy sok száz gazdaság az, ahol közösen értékesítik a háztáji termékeit, o téesz gondoskodik a szükséges tenyészállatok, szaporítóanyagok és egyéb kellékek beszerzéséről, aktívan működik a háztáji bizottság, takarmánnyal látják el a háztáji állatokat és a szaktanácsadás is érdemi fokon működik. Csúnya szakkifejezéssel úgy mondjuk, hogy ezeken a helyeken a háztáji már a nagyüzem integrált része. Szakértők becslése szerint ez lehet a helyzet a körös gazdaságoknak mintegy a harmadában. Erőteljesen bontakozik ki mostanában egy új szokás, talár» azt is mondhatnánk divat: ez eszmei háztáji. A tagoknak nem adnak földet, hanem a háztájihoz való jogot 20—25 mázsa kukoricával vagy 4—5 ezer forinttal megváltják. Nagyon nehéz erről o tendenciáról kategorikus véleményt mondani. Kétségtelen hogy az egységes, kedvező területű téeszekben a kukorica, ha zárt rendszerben művelik, többet terem és olcsóbban. Ilyen helyeken esetleg a háztáji parcel. Iák kimérése, a föld termőerejének pazarlását jelentené. Olyan tsz-tagot is nagyon sokot találunk, oki egyszerűen képtelen háztáji gazdasággal bíbelődni, mert erejét túlfeszítve dolgozik a közösben, tehát nincs ideje hozzá, vagy — a másik végletben — annyira idős, cny- nyira gyenge már, hogy fizikai ereje nincs hozzá. Sok esetben szükség lehet tehát az eszmei háztájira, de nyilvánvaló, hogy ez már nem termelés. Tehát a háztáji gazdálkodós legfontosabb funkciója vész el belőle. Az eszmei háztáji már csupán jövedelempótlás, ezért az állam is másként ítéli meg. Ezenkívül pedig, ha a szaggatott határú domboldalakon gazdálkodó téeszekben sem mérnek ki háztáji, parcellákat, akkor a határ egyes részein nem terem majd semmi. A domboldalak, a zugok ugyanis nem gépesíthetők. Ha ilyen helyeken divatból be akarnák vezetni az eszmei háztájit^ az munkaerő-pazarlást, termelés- kiesést okozna. Végül pedig még egy tényezőre szeretném felhívni a figyelmet. A jövedelemszabályozás a* államhatalom egyik igen fontos tevékenységi köre. Közgazda- sági és politikai kérdés, aminek súlya esetenként megelőz egyéb tényezőket. Ezért természetesnek és indokoltnak tekinthetjük azt a jelenséget, hogy ez adóhatóságok éberen figyelik a háztáji és kiegészítő gazdaságok — itt már konkrét személyek — tiszta jövedelmét És ha egyes jövedelmek mögött már nem munka, hanem spekuláció áll, illetve egyes esetekben a tiszta jövedelmek már kiugróan magasak, akkor az állam az adó eszközével fékez. Megakadályozza az „elfutásokat". Lehet, hogy ez kivételes esetekben a termelés rovására megy. Ezt az áldozatot azonban társadalompolitikai okokból meg kell hoznunk. A termelőszövetkezeti háztáji gazdálkodás egy igen magas értékhatárig jövede- Ismadó-mentes, és egy tisztes ha- tárig nem fékezi az adó a kise- gírőgazdálkodást sem. Semmi ok nincs tehát arra, hogy «gyes „nagy vállalkozók" kudarca széles körben vegye el az emberek kedvét a nem nagyüzemben végzett mezőgazdasági termeléstől. Földeáki Béla 6200 literes fej és i átlag t j tejhasznosítású szarvasmarha-tenyésztési rendszer i
