Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-06 / 285. szám

I * Olvasóvá nevelés Megszerettetni a könyveket ' Á világ megismerésének szép és egyszerű módja: ol­vasni. A könyvek kifogyhatat­lan tárházai az élményeknek. Hogyan lehet nélkülözni mind­azt, amit a könyvek nyújta­nak? A kisgyerekkori mondó- ' kák ritmusát, zenéjét, a mesék csodáit messzi tájak harcosai­nak vérforraló küzdelmeit? A regényeket, amelyek feltárják az emberi lélek mélységeit, a megismerés kulcsát adva saját sorsunk problémáinak megol­dásához? A műveket, amelyek tanítanak, konkrét ismereteket nyújtanak? Nagyon sokan vannak köz­tünk, akik nem láttak könyv­tárat belülről és akik könyvet csak dísznek tártának a vitrin­ben. Pedig a helyzet manap­ság összehasonlíthatatlanul jobb, mint az egy emberöltő­vel ezelőtti. Akkor a kisváro­si könyvesboltok év-számra sem tudtak eladni szépirodal­mat és a legnagyobb sikerű könyvek ötezer példányban je­lentek meg. (Mint ma a fiatal költőik első könyvei.) Hogyan lehet megszerettetni a könyveket, az olvasást azok­kal, akikben maguktól nem ébredt fel az érdeklődés? A kérdés nem a könyvtári for­galom és könyvesbolti nyere­ség szem pontjából érdekes. Azért fontos, mert az önműve­lődés, a világlátás, az értel­mes élet mértékét jelzi viszo-; nyűnk az olvasáshoz. . ,, Már a bölcsőben ’Azt szokták mondani, hogy a gyertmekneveléis a fogamzás pillanatában elkezdődne. Az olvasóvá nevelés pedig a böl­csőiben indulhat, akkor, amikor a gőgicsólő, beszélni készülő kicsi elkezdi figyelni anyja dúdolását, a mondókákat, ver- siíkéket. fis amikor kedves tár­gyává fogadja a színes, képes lapozható Leporellókat. Azok a szülők, akik nem tartják fontosnak saját maguk életében az olvasást, persze nem fogják kicsinyüket sem rászoktatni a könyvekre. így .aztán az olvasóvá nevelés „el­ső menete” az általános isko­lára mariad. , , boridon Hona őt évig taní­tott Decsen, egy időben a Változások a színházi műsorban .life alaöomcs föfircközok — ügy látszik — végiglátogatták & színházaikat és a szereplő együtteseket. Mostanában sor­ra Jelentik: be a szekszárdi művelődési központnak, hogy a (tervezett előadásokat, nem- tűd- íiák megtartsak.. könyvtárosi teendőket is ellát­ta. Szereti és fontosnak tartja az olvasást — Könnyen megállapítható, hogy melyik gyerek olvas rendszeresen, ki szereti a könyveket. Ezek a gyerekek sokkal könnyebben, gördülé­kenyebben fogalmaznak, és a szóbeli stílusuk is jobb. Álta­lában fogékonyabbak, érzéke­nyebbek mindenre. Vagy azok a gyerekek szeretnek olvasni, eleik eleve fogékonyabbak és érzékenyebbek? Azt hiszem, az olvasás szeretete adottság. Minden gyerekben megvan, egyikben jobban, a másikban kevésbé. Úgy nehéz fejleszte­ni, ha otthon a szülőd környe­zetben helytelenítik, vagy le­nézik az olvasását... Az iskola egymagában nehezen ér el eredményt, és csak azoknál, akik ráéreztek az olvasás örö­mére. Az iskolában számos ol­vasmányt kötelezővé tesznek, sokan állítják később, hogy ezek a könyvek vették el a kedvüket az olvasástól. Ha jól olvastatják a gyerekekkel a kötelező könyveket, ilyen él­mény nem válhat belőlük. Mi az iskolában menetközben is beszéltünk a könyvekről, a gyerekek maguktól mesélték, hogy mi történt Nemecsekkel, hol tartanak egy másik könyv­ben.» Később már csak javasolnak A tizenéves kor sok válto­zást hoz. Van, aki eddig szí­vesen és sokat olvasott, de hirtelen szégyellni kezdi „könyvkukac” hajlamát, idejét inkább csellengéssel és bulikon tölti. Mások pedig éppen eb­ben az érzékeny, problémáktól terhes időszakiban kapnak rá a könyvekre, segítséget keresve az élet nagy kérdéseinek meg­oldásában. — A tanár többet tapasztalt, módja van tanácsot adná. Ná­lunk, a gimnáziumban rend­szeresen ajánlunk könyveket a tanulóknak. Nemcsak a ma­gyartanárok, hanem például én is, a világnézetünk alapjai órán. — mondja Szásza Gábor, a tamási gimnázium igazgató-; helyettese. . ■. ... ..... i í — Azt íapBszMWS, hogy fezek a gyerekek könnyebben aktivizálhatók, ha 'kézhez kap­ják az olvasnivalót. Az irodal­mi folyóiratokból vagy negy­ven jár ide az iskolába a ta­nulóknak. Ha a könyvtárunk­ban itt lehetne a friss iroda­lom... Erőnkhöz mérten sokat fordítunk könyvtárunk fejlesz­tésére, de így sem jut elég a nem kötelező olvasmányokra. Szeretnénk, ha lenne egy fő­hivatású könyvtárosunk is, atká megfelelő szakmai ismere­tekkel vezetné a könyvtárat, és akinek természetesen len­nének módszerei arra, hogyan lehet olvasóvá nevelni. Közművelődési feladat A felnőttek olvasóvá neve­lésével a könyvtárak foglal­koznak. Módszerük a tájékoz­tatás, a figyelemfelkeltés, az irientálás. Az iskolás módszerek itt tel­jesen elvesztik létjogosultságu­kat. Az még előfordulhat, hogy valakire a könyvtáros rábeszél egy könyvet, de azt már nem teheti meg, hogy visszakérdez­ze a tartalmát. Örökre elvadít­hatja az olvasót a könyvtár intézményétől. Nádor Ildikó nyolc évig dol­gozott a megyei könyvtárban; — Az olvasóteremben a könyvanyagból való kiemelés­sel hívtuk fel a figyelmet né­hány könyvcscvportra, például az új könyvekre, a Modem Könyvtár sorozatára, az idegen nyelvű könyvekre. Vannak, akik kérik, hogy ajánljanak számukra olvasnivalót, de ezek az emberek már meghatározott témakörre gondolnak. Haté­konyabb segítséget lehet nyúj­tani azoknak, akik meghatá­rozott témához kérnek aján­lást. Mostanában a közművelődési fórumokon sokszor elhangzik, hogy a szocialista bri.gádmoz- gaiom kulturális vállalásai kö­zül az olvasással sok a gond. Sokan csak az igazolás kedvé­ért iratkoznak be a könyvtár­ba, visznek haza könyveket. * Felnőtt korban is el lehet ér­ni eredményeket, de az alapo­zásnak gyermekkorban kell kezdődnie. Mert az olvasóvá nevelés — az egyik legjelentősebb köz- művelődési feladat. (vfé) Feltalálók vagyunk ■M-warminc éve békében élünk. Lassan középkorúvá érik az a generáció, amely a Don-kanyar förgetegében vesztette el apáit. Felnőtt, családot alapított a máso­dik világháborút — akár a középkor történelmét — csak könyvekből, filmekből ismerő új nemzedék. A játszótere­ken rohangáló gyerekek szülei sem ébredtek szirénavijjo­gásra, nem szorult össze szívük a katonai behívó ismerős cédulája láttán. Mit tudnak szüleik, és mit tudnak majd ők békéjük áráról? Tudnak-e eleget róla ahhoz, hogy napról napra újra­teremthessék, megőrizzék, gyarapítsák örökségüket? Mert örökségünk ez a megszenvedett béke. És aki nem tud eleget a haladás nagy konfliktusairól, az a hétköznapi csatatereken sem tud helytállni. A történelmi tudat, önismeret hiányosságai miatt ezért bizonyulunk gyakran harcképtelennek mindennapjaink csa­táiban is. Egyszerűen nem vesszük észre, hogy küzdőtéren vagyunk. Bezárkózunk munkánkba, magánéletünkbe, s eb­ből a védettnek vélt fedezékből kizárjuk a nagyvilágot. Egye- diy önző kis békénket védelmezzük. Kitérünk a konfliktusok elől, mert nem akarunk gondot okozni. Félünk a döntés fe­lelősségétől, tehát nem vállaljuk, mert az a legkényelme­sebb. Saját véleményünket jeligés takarékbetétkönyvként óv­juk a nyilvánosságtól. Hagyjuk, hogy mások vívják meg he­lyettünk a harcokat, melyekben mi is érdekeltek vagyunk: szemlélők maradunk, holott cselekednünk kellene. Ki más alakítsa szűkebb és tágabb világunkat, ha nem mi magunk? Hogyan fejlődjön a társadalom, ha a magunk közömbössége visszahúzó erővé válik? A szocialista demok­rácia alapelve a társadalom minden tagja számára megadja a nyílt, őszinte eszmecsere jogát, a jog gyakorlása azonban kötelesség így egyben — vállalnunk kell véleményünket. A viták, a vélemények és az ellenvélemények közepette rajzo­lódik ki közös elhatározásunk szerint a fejlődés következő lépése, amelyet ismét csak együtt kell megtennünk. Rend­szerint újabb viták, vélemények és ellenvélemények kísére­tében, feloldódó régi és születő új konfliktusok, feszültségek áramkörében, mert nem lehet másként. rT örnyezetünk a régi és az új ellentétpárjával telített. JMunkánk technikai feltételeinek közege cs a társada­lom egyaránt. Mint a társadalom tagjai, önmagunk is hordozói vagyunk az előre mutató és a visszahúzó erőknek. Választásaink, véleménynyilvánításaink, az általunk terem­tett vagy felbontott helyzetek, sikereink és kudarcaink mind­mind a bennünk is létező ellentétek megnyilvánulásai. Az újítók, a feltalálók — a sokat emlegetett nehéz em­berek — konfliktusai mindannyiunkra érvényesek. Ok, a technikai haladás úttörői lépten-nyomon a technicizmus kön­tösébe öltözött társadalmi maradisággal kénytelenek megüt­közni. Akkor is erről van szó, ha nyomós műszaki érvek híjján, csupán a bürokrácia, az aktatologatás, a felelősség­től való félsz hátráltatja munkájukat. A feltalálóknak a ta­lálmányuk sorsáért folytatott küzdelemben óhatatlanul a ho.- ladásba vetett hit válik fegyverükké. Tudják, hogy ember és gép megbonthatatlan egységet képez, műszaki haladás sincs emberi-társadalmi háttér nélJtiU, és tudják, hogy minden eredmény harc közben születik. A magunk életében mindannyian újítók, feltalálók va­gyunk. Rajtunk múlik, hogyan találjuk meg helyünket a társadalomban, élni tudunk-e a szocializmus, a béke lehető­ségeivel. Rajtunk múlik, hogyan, mit dolgozunk, miképpen rendezzük be életünket, megtanítjuk-e gyerekeinket érteni, nemcsak élni. M inden rajtunk múlik. Létezhet-e tágabb terep a kísér­letezésre, újításra, mint az ember egyetlen élete? őrizzük magunkban a feltalálók hitét, hiszen a ha­ladás harc közben — sokszor önmagunk legyőzése árán — ölt testet. VICZIÁN ERZSÉBET Pécseit pödSu) Győrt ihnű betegsége miatt változott a műsorá鮫?., így a szombatra várt Iilvétt-darab előadása el­marad. Helyette december 22-én ■Schubert Három a kislány C&BŰ daljátékét nézhetik meg h nézők, JiHyés műsé*. pedig inaid mii-bea, ’.i Ugyancsak újdonság. Iftogy lamuár 20-án páiázs Béla— KÉodály ZoKán Mm Panna eusoű daljátéka kénül besnufa- tárna. Ugyanez az előadás de­cember 29-én elmarad, he­lyette a sikeres musiceL, az Egy fiú és a tündér kerül mű­sora». aMft. december 6. Stanislav Beb jak: Esetem a Mikulással Valaki erősen megzörget­te az ajtót. Kinyitottam. — Dicsértessék! — üdvö­zölt az ajtóban a Mikulás, és befelé furakodott. — Mi az, hogy dicsértes- sék?! Polgári érintkezésben csak jó estét! — Hát ha önnek így job­ban tetszik, akkor jó es­tét! Szent Miklós vagyok — kezdte furcsa, rekedt han­gon. — Még ráadásul szent isi Akkor legyen szíves vissza- menni oda, ahonnan jött. — Miért, kérem? Holnap mégiscsak Mikulás van... Hogyan élne tovább a szép hagyomány, ha senki sem jönne meglátogatni önt és nem adna egy kis csoma­gocskát? — Ajándék, az jöhet, de nem egy szenttől. Én mint ateista mégsem fogadhatok el ajándékot e^y szenttől. Véletlenül megtudja a fe­leségem és... Különben is, ismerem már az ilyesmit; először kedveskedik, aján­dékot ad, aztán ki tudja mi bújik ki magából holnap? Eljön hozzám és isten tud­ja, jobban mondva, ki tudja mit fog kívánni tőlem a vacak kis mikulási aján­dék fejében? Nem, uram, én határozottan elutasítom az ilyen módszereket. — Én csak azért jöttem, hogy felvidítsam elárvult lelkét. A felesége nincs ide­haza, . látom, egyedül szo- morkodik ... Kártyázhatunk is. Látja, én ilyen Mikulás vagyok: szent és modern. — Modern, vagy nem modem, mégiscsak Szent Miklós, akit a gyerekek el- bolondítására találtak ki... Szomorú, hogy akadnak még olyan személyek, akik visszaélnek atyáink maradi- ságával! — Hogyhogy visszaélnek? Csak felvidítanak... Aján­dékot adnak ... Hogy ön se érezze magát olyan egyedül. — Én? Na most már elég! Nemsokára itt lesz a feleségem, ő majd jobban felvidít, mint a maga összes képmutató hókuszpókusza. Egyértelműen elutasítom magát. — De hiszen mondtam ... — Kifelé! Elegem van magából! — ön kizavar engem? A Mikulást?! Ezért még eléri a büntetés, hallja ... — Nesze, itt a bünteté­sed! — ordítottam, és visz- szakézből lekevertem neki egyet. A Mikulás megtánto- rodott, megfordult, felkapta ajándékokkal teli kosarát és zokogva bevágta az ajtót. Fellélegeztem. Végre ma­gam vagyok, megszabadul­tam az elmúlt idők minden visszahúzó csökevényétől. Nyugodtan hajtottam álom­ra a fejem. Reggel én ébredtem első­nek. Feleségem még aludt. Gyorsan odafutottam az ab­lakba tett kifényesített ci­pőkhöz, gondoltam, találok bennük valami ajándékot a feleségemtől. De nem volt ott semmi. Ejnye, de szem­telen Mikulás... Afeletti mérgemben, hogy nem kaptam semmit, nagy ajtócsapkodással indultam munkába. Mielőtt bevágtam volna a szobaajtót, észrevettem, hogy hitvesem kifürkészhe­tetlen tekintettel pislog rám a dunyha alól. A szeme alatt nagy kék folt éktelenkedett. Szlovákból fordította; ZAHEMSZKY LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom