Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
I 1 1 öros történetek A szomszéd minden lakásba becsengetett: „ne haragudjanak, holnap disznót vágunk.” Nem haragszunk. Ma én, holnap te büdösíted tele a lépcsőházat. A jobb bérházakban az a szokás, hogy a mosókonyhát használják vágóhelynek. Hosszas válogatás — minden újvárosi ablakban ott áll már a cédula: „Hízott sertés eladó” — alku és jöhet is a teher- taxi. A szúrás gyorsan történik, nincs pálinkázás, sietősrohanás ez a reggel. A taxi pénzbe kerül, estére fixumfertig kell mindennek lenni. No. Jó, tegyük már azt a hízót a taxira, aztán gyerünk. A bérházablakból gyerek bámul, a nyugalmazott katonatiszt most viszi a tejet, megáll a véres eseményre, elkocog az ablak alatt T-né is, bámuló két kisfiával az óvodába. Hárman ügyködnek a hízóval: húzzák-vonják le a lépcsőn. A mosókonyhában már ott a gázpalack. Fél vödör víz a holt sertésnek és máris lángban fürdik kese szőre-bőre. Száll fölfelé az égettszőr-szag. Az ablakok gondosan bezárva, mehet, nem okoz undort senkiben... Dél felé, akkor majd lehet nyitni, akkor az abálóillat tódul fel a lépcsőn. És pereg az idő, a hurka, a kolbász már az abalé- ben, a sózót legjobb a fürdőszobáiba állítani, a füstreva- lót meg be a Trabantba, és irány a füstölő. Kétszáz forint egy disznó füstölése... Hát ilyen egy disznótor? A vacsora, is inkább csak kóstoló, nem pedig toros vacsora. Káposzta csak mutatóba, az orjaleves is inkább böjti étel, mintsem igazi disznótoros. Hájas tésztát is kellett volna sütni, de itt a kert alatt az ünnep, majd akkor, minek vesződni még azzal is. Vége. Kidobtak potom 24 forintot kilójáért. Elvitt ez a disznó egy télikabátot, az asszony vár még egy évet, de elvitt a gyerekeknek is bundacipőt, az embernek meg a bakancsot. Majd jövőre! Persze mindig úgy van. Mindig azt viszi el az átkozott hízó, ami legjobban kellene, így van ez mindig. Nincsen tor, nincsen utcára szóló mulatság, és nem dobnak nyársat az ajtó elé.., Csima sógort illette meg a böllérség. Több oka is volt e tisztség jogos betöltésére. Azt hiszem a legfőbb érv, amely minden' disznótor alkalmából, jófajta, dúzsi borok után előadatott —, egyértelműen feljogosította a böllérségre. A tizennégyes háborúban nyolcszor volt, szuronyrohamban, bár soha nem mondta, mennyi taljánban mártotta meg a baionétot, a család tudomásul vette, hogy gyilkolásban szakember. • No, nem annyira, hogy néha-néha ne történt volna riadalom.. Első palatáblás iskolás koromban történt, jól emlékszem még rá, mintha most hallanám a sikoltozást. Hogy, hogy sem, amint a disznót leszúrták, és pihenni hagyva, pálinka erősítőt magához venni a böllér és tisztikara a konyhába vonult, a szegény jószág elindult a nagy diófa felé.. .. No, nem sokéig, mert elszédült szegény állat a nagy vérveszteségtől. A bajt az okozta, hogy nehéz volt a jószág, és lóval kellett visszahúzatni, a pörkölési színhelyre. Volt aztán ennél különb eset is. Amikor a szegény állat lángoló szalmaboglyaként rohant a szérűskert felé. Itt már hősi ellenállást kellett kifejteni, úgy, hogy a böllér egyenesen ráhasalt, eldöntötte a futó égő szalmakazlat és... no, voltak ám disznótorok régéül Hanem a toros vacsorák! Igaz, akkor még nem voltak az újságok tele hirdetésekkel, hogy a korszerű táplálkozáshoz tej szükséges. Nem is lehetett volna azoktól a disznótoros vacsoráktól lefogyni... Mert elkezdődött az egyik sógornál, folytatódott a kománál, aztán a nászék vágtak, majd a jó katonacimbora, a Ferkó bácsi, aztán a nagybácsi, végül ángyomék... S ha végére értünk volna, már kellett a késeket élezni, a haksto- kot cipelni. Kezdődött minden elölről.. Két-három hízót vágott akkor is a nép, mint most az éhesebbje, a „magam szá- jaíze” szerint készített töltelékevő bejáró munkások serege. A vacsora. Orjaleves, hosszú metélt tésztával. Fűszerekkel, zöldségekkel megrakva. Leves után főtt orja tormával. Töltött káposzta. Erről jobb nem is szólni, mert manapság városon olyant, mint régen, nem is lehet főzni. Káposzta után: sült kolbász, hurka, pecsenye. Végül lekváros, diós, hájas sütemény. Olyan szép leveles, hogy üdvözletei lehetne rajta küldeni postán... És közben jófajta vörös bor. Végül: cite- ra. Nem föltálalva, hanem kedvcsinálónak. Szépen, komótosan, lassúkkal kezdeni, néha egy-egy vígabb csárdást, s 11 óra felé már szakad, a húr, szól a nóta és zörren az ajtó. Bedobták az üres nyársat. Rajta levél, a böllér úrhoz címezve, és a háziasszony szép megszólítása néhány falat hús, hurka, egy üveg bor érdekében. A nyársat szépen feldíszítik, legfölül a disznó farka alatti részével... vihetik, eheti k. Megkaptam én is a feladatot „Valaki vagyok” ismét. „Elmehetnél megnézni Juliska néniéket, elvállalnák-e a füstölést?" Juliska néném őtven kilométerre lakik, ott hízik a malac is, már a nyár óta kiszemelve, az a kisebb, szépecske, gömbölyödő, pöttyös hátú. Rendben. Juliska néninél az ügy elintézve. Pista komám a következő. „Gyertek, amikor gyüttök, vágunk. Nem eszik a tetves, nem ízlik neki a fuzá- riumos kukorica.” így aztán más a helyzet. Megváltozik a menetrend. A háznál hat hízó vár késre, előbbre kell hozni mindegyik vágást. Bélának szombaton. Paptinak vasárnap bökjük le a hízóját, nekem hétfőn, a gazdáék szombaton, kettőt. Gézáék már túl vannak a vágáson. Pistáék meg is ették már az előleghízót. Hozzáértő emberek becslése szerint idén több mint másfél- százezer hízót vágnak le a Tolna megyei családok. Azon töröm a fejem, már két napja hiába, hogy hány kiló zsírt is kellett beszolgáltatni egy hízó után? PÁLKOVÁCSJENŐ Gyurma — Mi lehet benne? — nyugtalanító kérdés. Választ vár. Az asztal alól előhúzta a széket és felmászott rá, aztán elhelyezkedett, hogy végre fölfedhesse a titkot A dobozban mint a katonák — többféle színű gyurma sorakozott. Kis arca fölragyogott. Kivette előbb a sárgát és a kéket Megfelezte, majd összenyomta a két színt, gömbölygetni kezdte. Mikor a krumpli alakú nemtudammicsodával elkészült, szólt a Mamának, aki hangtalanul tett-vett körülötte. —■ Nézd mit csináltam 1 Ilyen szép hóembert nem láttál, igaz? — A hóember fehér, fején sapka vart, kezében seprű, mert kézzel nem takaríthatja a havat — hangzott a tömör kioktató válasz. Nagyapa éppen akkor jött be a konyhába, már csak fél füllel hallhatta az iménti párbeszédet. Elmosolyodott a gyerek felszólításán. — Csinálj nekem olyan házat, amilyen senkinek nincs. En addig napot csinálok. Jó? Hozzáláttak. A gyermek keze alól ormótlan zsemlye kerekedett ki, azután óriáskifli, csillag, végül egy mulatságos és kunkori kígyócs- ka, hétágú nappal. Némán dolgoztak. Nagyapa egyetlen gyurmatéglából építette a házikót. Először a jobb, majd q bal oldala készült el a házikónak, utána a tető. Cifra kapuja is lett, akár egy székelykapu. A kicsi elbűvölten bámulta az öreg kezeket. Tulajdonosuk gondolatai messze jártak. Látod fiam... ■— az apja hangja oly távolról szólva ködlött fel benne, mint amilyen messziről útnak indul onnan, a havasok szívéből. — Több pénzt nem tudok adni, tanulj jóll Dolgozz becsülettel és soha ne lopj...” — Csodaszép! Az én házam! — örvendett a gyermek, majd később homlokát ráncolva, elkomolyodva nézegette a fehér falú házat. Látszott az arcán, hogy birtokának sorsát vetette- hányta meg. — Döntsük le, nagyapa! >— kiáltotta, két öklével lesújtott. 'Összerogytak a falak. Az öreg nézte, és a háború pusztításának képe elevenedett föl benne. A kicsi már az összes gyurmát nyomogatta, — Újat építek, szebbet, színesebbet! — szepegte az öreg szótlansága mögött haragot sejtőn, de keze alatt elvesztették önállóságukat a színek, egymásba olvadtak. Szája legörbült, — Nem tudom megcsinálni — pityeredért el. Nagyapa felállt, megsimogatta a szöszke fejet, maga felé fordította a gyerek arcát, hogy róla gyöngéden letörölje a könnyeket, A fiatalasszony bekapcsolta a rádiót. — Az UNESCO legújabb adatai szerint emelkedett azoknak az embereknek száma, aik'ülc éhen halnak... Folytatódtak a bombázások... Sztrájk Angliában... Letartóztatták a kommunista párt vezetőit... Szolidaritási tüntetések Európa országaiban... A szpiker hangja szenvtelen. Tagoltan, világosan kell olvasnia. Talán meg se jegyezte a napot, amire egy kislány később emlékezik majd. VERESS ÉVA Kedvező fogadtatás, jó tapasztalatok Beszélgetés az óvodai nevelés új programjáról 1971-ben vezették be az óvodákban az új nevelési programot. Azóta eltelt három esztendő. Az intézkedésről, a vele kapcsolatos eredményekről, tapasztalatokról kérdeztük meg Csúcs Mártát, a megyei pedagógus-továbbképzési intézet óvodai továbbképzési felügyelőjét, — Mi az új nevelési program lényege? —■ 1971-ig az 1959-es program volt érvényben. Ez utóbbi rendkívül kötött anyagú, sok mindent előírt, nem nagyon felelt meg a gyerekek életkori sajátosságainak. Ugyanakkor az 1959-es esztendő nemcsak ennek a programnak a bevezetését jelentette, hanem a felsőfokú óvónőképzés beindítását is. Ezzel lényegesen javultak a személyi feltételek és néhány esztendővel később lehetővé vált egy új, korszerű, a sokoldalúan, magas színvonalon képzett óvónők által minden különösebb nehézség nélkül teljesíthető program bevezetése. Ennek lényege tulajdonképpen egy szóval kifejezhető: gyerekközpontúság. Tehát a gyerek életkori, egyéni sajátosságait messzemenően figyelembe veszi, simává teszi az átmenetet a család és az óvoda között, a korábbitól eltérően megszünteti a felesleges kötöttségeket. Ugyanakkor az óvónő elé nehezebb feladatot állít, sokkal alaposabb pszichológiai, módszertani felkészültséget igények — Az óvoda egyik igen fontos feladata a gyerekek előkészítése az általános iskolai tanulmányok megkezdésére. Hogyan valósítja ezt meg az új nevelési program? — Mindenekelőtt úgy, hogy meghatározza az iskolába lépéshez szükséges követelményszintet a közösségi nevelés, a játék, a munka és az oktatás terén. Az óvónők állandóan ellenőrzik, megvizsgálják, hogy hol tartanak, erre alapozzák a következő időszak feladatait. Megváltozott az óvoda és az iskola kapcsolata is. Az utóbbi részéről egyre erőteljesebb az érdeklődés az óvoda iránt, ugyanakkor az óvónők is rendszeresen figyelemmel kísérik a kezük alól kikerült, iskolába járó gyerekek fejlődését — Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogyan alakult a család és az óvoda kapcsolata« — Valóban, ez is nagyon lényeges kérdés. Elmondhatjuk, hogy ezen a téren is pozitív változások történtek. Az új program bevezetése után — bár ez a laikus számára bizonyára furcsán hangzik — az óvodából hazatérő gyerekek sokkal jobban alakítják, formálják az otthoni szemléletet. Erre nagy szükség van, hiszen sokan azt gondolják, hogy az óvodában csak játszanak a gyerekek. Tulajdonképpen ezt csinálják, de egyáltalán nem mindegy, hogyan játszanak. — Már többször Is elhangzó«, nogy az új nevelési proeram na- gvoM» feladatok elé állítja az óvónőket. T.épést tart-e ezzel az óvónők önképzése, továbbképzés»* — Az új program korszerűségével, a kötöttségek megszüntetésével, a fnódszértani > szabadság lehetővé tételével, növelte az óvónők önképzés iránti igényét, szemléletük korszerűsödését. Módszertani felkészültségük növelése érdekében a továbbképzési intézet több formát és lehetőséget is teremtett. így például a Kecskeméti Óvónőképző Intézettel együttműködve egyéves szak- módszertani tanfolyamokat indított. Ez az évente ismétlődő továbbképzési forma minden esztendőben más téma módszertani feldolgozását jelenti. Az ének-zenével kezdődött, most a testnevelés van soron, 1975. januárjában pediá az anyanyelvi nevelés módszertani tanfolyamát indítjuk be. Ezenkívül vannak egyéb megyei tanfolyamaink is. Bizonyára jelentős az a segítség is, amelyet a megye valameny- nyi óvodájának megküldött, általunk összeállított, 240 ezer példányban sokszorosított, matematikai feladatlapokkal nyújtottunk, „7.Sfi!ye.n V0lí ** ÚJ Program fo- gadtatása? — Az óvónők nagy érdeklődéssel várták, de'sok nehézséget okozott a tárgyi és személyi feltételek kedvezőtlen volta. 1971 óta viszont javult a helyzet. Megjelentek az új óvodai szemléltető eszközök — például a matematikafoglalkozásokhoz a Minimat eszköz- csoportot Tolna megye valamennyi évodája megkapta. összegezve: az óvónők részéről az új program fogadtatása kedvező volt, — Es a gyerekek? — Nőtt a neveltségi szint-' jük, önállóbbak, érdeklődőbbek, kezdeményezőbbek, aktívabbak lettek. A közösségi élet egyre inkább igényükké válik, jobban alkalmazkodnak egymáshoz-és a változó környezethez.. Több ismerettel rendelkeznek, ezeket jóbban tudják alkalmazni: Erinél a kérdésnél viszont szeretném hangsúlyozni, hogy a teljes értékelés majd csak 1976-ban áll rendelkezésünkre, addigra ugyanis három első osztály kezdi meg az általános iskolát -— azok a gyerekek, akik már az új program bevezetése után kerültek az óvodába, — Eddig az óvónőkről és á gye-’ rekekről volt szó. Mi a helyzet » szülőkkel? — Az új program bevezetésé óta sokkal jobban együttműködnek az óvodákkal. Számos intézményünk nevelési tárgyú szakkönyvek kölcsönzésével, ajánlásával is segíti őket. A szülői értekezletek látogatot- tabbak lettek, bevezettük az úgynevezett „nyílt napok” rendszerét. Ezeken bármely szülő ott töltheti a nanot az óvodában, megfigyelheti az óvodai élet minden jelenségét és ezt felhasználhatja a gyerek otthoni nevelésénél. Arra törekszünk, hogy ez a kezdeményezés mindinkább elterjedjen, minél többen éljenek a lehetőséggel, mivel véleményünk szerint megéri — még azt az egy nap szabadságot is, — Köszönjük a beszélgetést. 7“ 0» — i
