Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-19 / 296. szám
i 1 1 Tolna megye felszabadulása A szovjet hadsereg, miután ’ hazája földjéről kiűzte a fasisztákat, 1944 őszén széles arcvonalon elérte a román— magyar, a román—jugoszláv é- s -—jugoszláv határt, megkezdte támadásait Magyar- üugosziavia és useh- s.lovákia területén. Miután a. fasiszta Németországgal egy-. kori csatlósai szembefordultak, a magyar ipari és mezőgazda- sági termékek, a magyar olaj és bauxit, végül pedig a Magyarországon mozgósítható embertartalék, pótolhatatlanná vált a német hadigépezet számára. A hitlerista hadvezetés terveiben hazánk földrajzi helyzete is fontos szerepet játszott. Ezért követelte meg Hitler a Magyarországon harcoló csapatoktól a végsőkig való ellenállást. A hazánk területére lépő 2. és 3. Ukrán Front magyarországi felszabadító hadműveletei ugyanakkor szerves részei voltak annak a hadászati elgondolásnak, amely a német fasiszta haderő teljes szétzúzását tűzte ki célul 1944—45- re. A magyarországi hadmű- x-eletek sajátossága volt, hogy a két frontnak a harcot lényeges erőfölény nélkül kellett megvívni. Jellemzője volt az is, hogy az 1944—45. évi hadászati hadműveletek többségétől eltérően már megelőző hadművelet közben készítették elő. A szovjet hadvezetésnek menet közben kellett feltölteni a csapatqkat, új csapásmérő csoportosításokat kialakítani, megszervezni a sérült harci gépek javítását, a közlekedést, megszervezni a polgári köz- igazgatást a felszabadított területeken. A debreceni hadművelet sikeres befejezése után a 2. Ukrán Front csapatai a támadás 25 napja alatt 130—175 kilométer mélyen nyomultak előre. széles arcvonalon átkeltek a Tiszán, és a 46. hadsereg október 20-ig kijutott a Dunához, birtokba véve Baját. A 3. Ukrán Front csapatai pedig Apatinnál és Kiskőszeg- nél átkeltek a Dunán, november 7-től december 9-ig nagy hadműveleti hídfőt vett birtokba. A front parancsnoka Tolbuhin marsall, a haditanács tagja Zsoltov vezérezredes. a törzsfőnök Birjuzov vezérezredes volt. Az átkelés után elkeseredett küzdelem kezdődött, amelynek során a szovjet csapatoknak nem csak az elkeseredetten védekező hitleristákkal, hanem a megáradt Dunával is meg kellett küzdeniük. Mégis, november 23-ra sikerült egyesíteni a két hídfőt. A harcokban különösen kitűnt a 19. lövészhadosztály egyik zászlóalja. Dolgo- polov százados és katonái az árterületen két kilométert derékig vízben gázolva, golyószóróit. aknavetőit, lőszert ví- ve. hátbatámadta az ellenséget. Az 57. hadsereg második lépcsőjének és a Galanyin al- „ tábornagy parancsnoksága alatti 4. gárdahadsereg 21. hadtestének harcbavetése után a hídfő szélessége november 26-án estére elérte az 50 kilométert. mélységé pedig a 14— 17 kilométert. A - hídfőből a front két irányban indított támadást: az 57. hadsereg — Sarohin altábornagy parancsnoksága alatt — Pécs irányába tört előre, a 4. gárdahadsereg észak felé. Mohács birtokbavétele után két irányban is átlépték Tolna megye határát is november 27-én, és felszabadították az első két községet: Alsónyéket és Mórágyot. A hídfőből megindított sikeres támadás után a fasiszták ellenállást alig-alig tanúsítva, vonultak vissza. Annyira persze nem siettek, hogy el ne vigyék az* elvihetőt, el ne hajtsák az elhajtható jószágállományt. Amikor a szovjet csapatok átlépték a megye déli határát, az északin csordaszámra hajtották el a sertést,, a juhot, a marhát, az akkor már sok évtizedes múltú dal- mandi. sütvényi ménest. Amíg a jószágot lábon hajtják nyugat felé. addig a vasutakon szerelvények gördülnek, a magyar gyárak berendezéseivel, Magyarország nemzeti kincseivel. A nyilas újságok ezt így magyarázzák: „A bolsevista propagandában minduntalan felmerül az az állítás, hogy a német csapatok rendszeresen kifosztják Magyarországot és az egész nemzeti vagyont Németországba szállítják. Tehergépkocsi-oszlopok, vonatok, uszályok, amelyek élelmiszerrel és fontos nemzeti vagyonnal megrakva Kelet- Magyarországról nyugat felé tartanak, a felületes szemlélő előtt megerősíteni látszanak ezeket a híreszteléseket és állításokat.” A nyilasok megmagyarázzák. hogy minden csupán látszat, nem másról, mint tervszerű kiürítésről van szó — „nagyszabású mentőakció a magyar nép fennmaradása érdekében”. „A kiürítést végre kell hajtani, még ha tüzérségi tűz, vagy mélyrepülés zavarja is.” Az itthonmaradottaknak csak a „Közellátási tudnivalók” maradnak. A főváros lakossága december 1—15. között birka-, vagy lóhúst. illetve a belőlük készült kolbászárut a kék színű B—38-as jegyre, illetve a „hadiüzemi” 59-es szelvényre, marha-, birkahúst a 61—62 számú, „nehéz testi munkás” szelvényre, a B—39-es. a sárga színű 30-as. a hadiüzemi 60-as jegyre kaphatott. A tájékoztató a tejjegyekkel kapcsolatban közli, hogy december 6-án és 7-én tejet nem szolgálnak ki. Az „összetartás” című nyilas lap november 28-i száma közli. hogy rendszeresen közöl hiteles tudósításokat a bolsevista hordák által, a polgári lakossággal szemben elkövetett kegyetlenségekről, egész falvak kirablásáról. felégetéséről, védtelen nők és gyerekek tömeges legyilkolásáról. November utolsó napjaiban a megyében már felbomlóban a közigazgatás, megszűnik a közlekedés. Az államgépezet prominens figurái ész nélkül csomagolnak. Ég a talaj a te- veli csendőrórs beosztottainak talpa alatt is. Vendégük, egy Alföldről menekült csendőr hadnagy viszi a szót. „Likvidálni kell azokat, akik várják a szovjet hadsereget.” Sötétedés után a teveli csendőrök felszerelnek, puskával, kézigránátokkal, felkeresik a lengyeli erdő szélén levő cigánytelepet. Lakóit összeterelik. majd megkezdődik a lövöldözés, a mészárlás. A putrikba kézigránátok repülnek... Vagy tucatnyi halott marad a helyszínen, pár éves gyerektől hetvenéves öregig. Néhánynak sebesülten sikerül megmenekülnie. A gyilkos csendőrök ezután elvonulnak nyugat felé. Az őrsparancsnok és helyettese csaknem másfél évtized múlva kerül az igazságszolgáltatás elé. Az ország még fel nem szabadított területein dühöng a fasiszta és nyilas rémuralom. Minden egyre drágább, és egyre olcsóbb az emberélet. Vájná Gábor belügyminiszter a rádióban szónokol: .......nemz etünk élethalálharcában rendkívüli állapotok vannak ... a törvény minden erejével és hatályával statáriálisan járunk el.” Az utcákon a falragaszok: „A háborút a biztos, végső győzelemig folytatjuk!" „Aki a fegyvert leteszi, vagy erre parancsot ad: felkoncolandó!” Budapest nyilas városparancsnoka, Hindy altábornagy parancsa szerint „a szökésben levő. defetista katona a helyszínen koncolandó fel, de „...a szökevény nem csak személyében koncoltatik fel. de hasonló sorsra jut valamennyi hozzátartozója is.” Hiába bármilyen parancs, fenyegetés, lassan a fél ország szökik, bújkál a bevonulás előtt, egész sereg katona „keresi” a csapattestét, vagy a frontközeiben civilruhát öltve Várja a front elvonulását, A szovjet hadsereg közben feltartóztathatatlanul nyomul előre Tolna megye területén, Máza—Bonyhád, Bonyhád— Szekszárd, valamint a Szek- szárd és a Duna közt felfejlődött ékekkel. November 29-én felszabadul Cikó, Mőcsény. Grábóc, Bátaapáti, Alsónána, Sárpilis, Várdomb, Decs, miután az előző napon felszabadult Báta sé Bátaszék. Peter Hagen német haditudósító még azt közli, hogy meghiúsultak az Apatintól kiinduló, a Duna jobb partján a Balaton irányába tartó előretörések. A távirati irodák így adják közre a harci eseményeket. „Visszavert szovjet rohamok Mohács térségében. Dél-Magyarországon Mohács térségében tovább tart a bolsevisták nyugati és északi irányban kifejtett erős nyomása. A súlyos elhárító harcokban megsemmisítettünk nagyobb számú ellenséges páncélost.” November 30-án Galanyin altábornagy 4, gárdahadserege tovább folytatja előnyomulását. és Sarohin altábornagy 57. hadseregének jobbszárnya Komló felszabadítása után Dombóvár irányába tör előre. Ezen a napon felszabadul Szekszárd, és a megyeszékhellyel együtt huszonöt község, tehát a megye falvainak csaknem egynegyede. Ezzel szemben a fasiszta hadijelentések szerint: „A mohácsi térségben ... a bolsevisták a Duna nyugati partján lévő hídfőjüket kis mértékben ki tudták bővíteni északnyugat és észak felé. Azt a kísérletüket, hogy a német állásokat áttörjék, sikerült meghiúsítani.” A Führer főhadiszállása ezt jelenti: „A Pécs ellen támadó bolsevistáknak súlyos veszteségeket okoztunk.” Azok, akik átélték a felszabadulás eseményeit, jól emlékeznek: november végén, december elején szinte ellenállás nélkül törtek előre a megye területén keresztül a szovjet csapatok. December 1-én felszabadítják Dombóvárt. Dél-Dunántúl legnagyobb vasúti csomópontját. Időközben a dunai flotilla egységei harcászati deszanto- kat tettek partra Gerjen és Paks között, újabb csapatok támogatták a 4. gárdahadsereg jobbszárhyát, az előretörést Dunaföldvár. Dunapentele. Si- montornya irányába. Németkér és Dunaföldvár felszabadításával a szovjet csapatok el- réték a megye északi határát. A német hadijelentések szemérmesen fogalmaznak, ugyanezen a napon. „A Dráva és Pécstől északnyugatra levő hegyek között új állásokat foglaltunk el, amelyek előtt meghiúsultak a szovjet erők páncélos támadásai.” „Mohács térségéből az ellenség északi—északnyugati irányba kanyarodott el, és a pécs— szekszárdi vonal ellen halad előre.” A helyzet értékelése: a legközelebbi napok mutatják majd meg. hogyan alakul a helyzet az új támadó arcvonalon. A német—magyar védelem egyelőre mind nyugaton, mind észak felé megállította a szovjet "csapatok további előrenyomulását.” December 3-án, vasárnap újabb községek szabadulnak fel: Iregszemcse. Nagyszokoly. Magyarkeszi, Fürgéd, Felsőnyék, Ozora, Kegöly, Pincehely. Miszla, Udvari. Pálfa. A 4. gárdahadsereg csak itt, a Sió vonalában ütközik ellenállásba. December 4-én Simon- tornya birtoklásáért folyik a harc, fentebb, Szabadhídvég és Mezőkomárom között az épségben maradt közúti Sió-hí- dért. December 3-án éjjel egy szovjet őrmester vakmerő tettet hajtott végre. A visszavonuló németek — miután mór korábban felrobbantották a vasúti hidat, ezt is a levegőbe akarták röpíteni. A szovjet harcos átrohant a hídon, és a már égő gyújtózsinort úgy harapta szét, Az Interinf. december 7-éri ezt jelenti a harcokról: A Duna és a Balaton között az itt harcbavetett mozgékony német kötelékek hétfőn erős szovjet támadó oszlopokkal szemben elhárításban és ellen- támadásban valamennyi fontos harcállásukat sikerült megtartani. Siófok helységét ki kellett üríteni. A helységtől északkeletre vonuló új biztosító vonalban a Szovjet ismételt erős támadásait a védelem szétverte.” „Ettől a szakasztól keletre német páncélos erők és honvédcsapatok a Sió-csatornán keresztül előrehaladt szovjet kötelékeket széthasogatták és maradványaikat visszavetették dél felé.” És ha a német győzelmekről, diadalmas elszakadó mozdulatokról, a „bolsevista hordák” kegyetlenkedéseiről, a német csodafegyverekről nem elég a fasiszta-nyilas propaganda, be lehet vetni a rettegésben tartott nép köztudatába újabb borzalmat. „Kolhozok a megszállt területeken. Megbízható jelentések szerint Békés. Csanád, Bihar, Hajdú megyében falunként -kolchozokat-1 alakítanak a vörös politikai megbízottak és megszüntették a kisbirtokos tulajdonjogát.” Még néhány idézet: „Csak az itthoni rémhírier- jesztők fújják fel nagynak a szovjet haderőt.” „A mi katonáink felszerelése, fegyverzete és ruházata messze felülmúlja a bolsevistákét.” „Teljesen kiképzett és újszerű fegyverekkel felszerelt hadsereg felszabadító hadjáratát készítik elő a honvédség németországi kiképzőtáboraiban. A nem2etvezető elhatározta, hogy a fiatal generáció harc- rakész egységeit... németországi kiképző táborokba küldi, ahol magyar parancsnokság alatt, magyar tisztek vezetésével készül fel a további, nagy feladatra.” Ez a „fiatal erő” azokból a leventékből állt, akiket ígérettel. fenyegetéssel kényszeritet- tek az ország elhagyására. A Tolna megyét felszabadító 4. gárdahadsereg vette be később Bécset, és vállalt nagy részt a német fasizmus végső megsemmisítésében. Igaz, hogy december közepén védelembe ment át a Balaton és a Velencei-tó térségében. Itt március közepéig elkeseredett harcot Vívott a fasiszta seregekkel, amelyeknek előbb a Budapestet körülzáró harapófogó feltörése volt a célja, majd pedig a 3. Ukrán Front erőinek kettévágása, Dunapentele— Szekszárd szakaszon kijutni a Dunához, s így befolyásolni a háború végkifejletét. A Balaton—Simontomya—• Sárbogárd—Velencei-tó térségében lefolyt harcokban sorra elvéreztek a legelszántabb SS- hadosztályok. Ez a csata úgy vonult be a történelembe, mint a szovjet hadsereg utolsó nagy védelmi hadművelete a Nagy Honvédő Háborúban, „
