Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-06 / 260. szám

f

I

1

I

9?

Önkiszolgálnak“ a szedresiek

Nemcsak leltározás, takarítás 1

A MŰVELETET a falu lakosságának közel a fele végzi és kényszerűségből. Szedres 500 érdekelt lakóházában — födelenként csak 3 főt számítva — másfél ezren élnek és tartanak igényt a postai szolgáltatásokra. Ennyien „önkiszolgálják” magukat október 22. óta, úgyhogy maguk mennek a postára hírlapjaikért, levél- vagy egyéb küldeményeikért.

Háryjánoskodásból se nevezhetjük óriásinak a szedresi postahivatalt, elképzelhető, mit jelent itt a napi tumultus és mit az embereknek, ha pl. háromnapos késéssel kapnak meg egy halálhírt hozó táviratot és ugyanilyen késéssel minden egyebet, mert ugye mégsem megy az ember, még rendkívüli körülmények között sem mindennap a postára?!

A szedresiek egyébként nem játékos kedvükben lettek önki- szolgálók és nem is óhajtanak azok maradni, de hát a szükség törvényt bonthat átmenetileg. ök most Nagyváradi Istvánná miatt teszik azt, amit tesznek, bár a törvényt nem szükség bontotta, hanem önkény.

Ki ez a Nagyváradiné? A körzetük kézbesítőnője, aki sajnálatos módon belebetegedett abba, hogy hivatali felettese ízlése szerint módosított az alkotmányon és a munkajogon.

Hogy ez miként értendő? Csak úgy, hogy a postai kézbesítő csekélyke alapszabadságát 1974-ben a munkával megszolgált szabadnapok 53-ra növelték. Ötvenhárom napból nagynehezen kivehetett eddig 5 napol Maradt 48»

—• „Kiveheti, de csak ha kerít magának helyettest!” — szólt a hivatalvezetői válasz, / valahányszor szóba került, hogy kellene a pihenés, regenerálódás, mert nem könnyű a postástáska. Se szépszavú kérés, se erélyesebb követelés nem használt, pedig Nagyváradiné nem ok nélkül sürgette legalább a szabadsága felének a kiadását. Régóta kínlódik típusosán szakmai betegségével, el is fáradt. Meg is illeti a pihenés joga. Vagy nem?!

— Szerezzen helyettest és mehet isten hírével.

Nagyvár ad iné nem szerzett helyettest, mert nem tudott. Elkezdett nem enni és nemaludni, aztán eljutott a kiborulásnak arra a pontjára, amin túl már csak sír az ember, ha kell, ha nem.

■— Miért nem ír a feletteseinek? — kérdezték tőle biztatásformán a jogfosztásról tájékozott ismerősök és helyi vezetők.

AKADT PERSZE OLYAN

is, aki úgy vélte, hogy mehet akár Ponciustól Pilátusig. Sokan pedig olyan álláspontra jutottak, hogy ha így el lehet bánni a Postánál ismert munkaerőgondok ellenére egy postai dolgozóval, épeszű ember nem megy el kézbesítőnek.

Nagyon betelt a pohár amikor szeptember 10-én ajánlott levelet menesztett a pécsi igazgatóságnak Nagyváradi Istvánná. A válasz azonban nem akart megjönni. Eltelt egy hónap. Október 18-án ismét írt egy levelet és ugyanoda. Ez már hatott. Néhány nap múlva egy pécsi és egy szekszárdi kiküldött jelent meg Szedresen. Küldetésük invokációja az volt, hogy szigorú hangon érdeklődték meg az ákkor már október 22 óta betegállományban lévő kézbesítőtől, hogy miért nincs a postán, majd elballagva a községi tanácshoz kérték, segítsenek az ’elvtársak kézbesítőt keríteni, biztosan van a faluban olyan, aki munkát keres.

Ennyi történt

Hogy a kiküldöttek vizsgálódása közben még mi hangzott el és mi nem, ne firtassuk. Maradjunk annál a tény- nél, hogy írásos választ, jogorvoslást kérő levelére változatlanul nem kapott a kézbesítő. Változatlanul fennáll, hogy Szedresen egyvalaki „megreformálta” alaptörvényünket, az alkotmányt és fügét mutogat a munkajognak. Az is tény, hogy senki nem akar még átmenetileg sem postáskodni Szedresen, mert a friss példa nem valami vonzó, hiszen az idegkimerülésbe torkolló kukoricázás egy köztiszteletben álló munkásasszony- nyal esett meg és nem az isten háta mögött, ahova az útviszonyok miatt nem tud eljutni az igazság.

A HELYZET TARTHATAT- LANSÄGÄT érzi a községi tanács is, mely egyik nemrég megtartott rendkívüli ülésén foglalkozott a postaüggyel és nemcsak azért, merj zúgolódnak az önkiszolgálók. Elhatározta a tanács, hogy kézbe veszi az önkényeskedés miatt elmérgesedett ügyet, mert reméli, hogy a helyi tanács bejelentését nem hagyja válasz nélkül a címzett, melynek időszerű immár érdemben intézkednie.

Ami még idekívánlsozik. .1

A magunk részéről nem tudnánk megütközni azon, ha gyógyulása után Nagyváradi Istvánná kézbesítő Szedresen nem venné a vállára többé a postástáskát. Pillanatnyilag azonban van valami, ami döbbent tiszteletet parancsol ránk. Nagyváradiné ugyanis azt mondja a történtek ellenére, hogy;

— „A kézbesítő bármikor odaállhat pirulás nélkül bármelyik munkásember mellé!”

! Ez a terjedelmes vallomással fölérő egyetlen mondat arra enged ' következtetni, hogy'ő oda kíván állni' ezútSh is. Hát akkor kérjük szépen; mellé is álljanak már oda azok, akik a főhatóságát jelentik és nem is mellékesen felelősek azért, ami Szedresen történt, tudniillik az ellenőrzések kideríthették volna már korábban a kiskirálykodási ambíciókat! /

«— lászló —

Megjegyzések egy ételmérgezéshez

T

öbb mint egy évtized alatt nem fordult elő ételmérge« zés Szekszárdon. A közelmúltban előfordult és 92-ení betegedtek meg attól a csontlevestől, amit a Vasúti kisvendéglőből közétkeztetésre szállítottak ki az AGROKER és a FŰSZERT étkezdéjébe. Nagy szerencse a szerencsétlenségben, hogy az étel elfogyasztása „csak” heveny bél- és gyomortüneteket okozott és senkit nem kellett kórházba szállítani. Be kellett viszont zárni a kisvendéglőt az egészségügyi hatóság, a KÖJÁL határozatára. Ez a magyarázata annak, hogy a kiakasztott tábla szerint előbb leltározás, most festés, nagytakarítás miatt van zárva a megyeszékhelynek egy nem túl szimpatikus, ám annál nagyobb forgalmú kisvendéglője, melynek bezáratására az ételmérgezéstől eltekintve sem minden előzmény nélkül került sor. Számos, korábban megejtett közegészségügyi ellenőrzés végződött ugyanis úgy a Vasútiban, hogy kirovatott a bírság, ami az idézett következményt illeti — mármint az ételmérgezést —, úgy látszik.' hiába rovatott ki. Az eset kapcsán erről beszélgettünk dr, Ferenczy Józseffel, a Tolna megyei KÖJÁL igazgatóhelyettesével, aki korábban Szekszárd város közegészségügyi felügyelőiéként ismerhette meg egyebek között a Vasúti kisvendéglőt is és találkozott azzal a szemlélettel, mely uralkodó volta miatt fő bűnöse 92 ember megbetegedésének.

Az élelmiszeriparban dolgozók nem annyira, a vendég-*

. látóiparban dolgozók viszont annál inkább fölösleges szekatúrának tartják az egészségügyi hatóság ellenőrzéseit. Megcsontosodott vélemény, hogy: „Kifizetjük a bírságot akár havonta, de hagyjanak bennünket békén”.

N

em a kisvendéglőn és a konyhai dolgozókon múlott, hogy nem történt nagyobb baj — hallhattuk a laboratóriumi vizsgálatok ismertetésének végén.

Ez a vizsgálat kóli- és proteusfertőzöttséget mutatott ki és úgyszólván mindenütt. Mit árul ez el? Az élelmiszerhigiéné és egyáltalán a higiéné teljes hiányát, amit úgy magyaráznak (nem számolva azzal, hogy a magyarázatokra fittyet hány az ételmérgezés megannyi veszélyforrása!), hogy rosszak a kisvendéglő konyhájának tárgyi és személyi feltételei. hosszú idő óta nincs például takarítónőjük, három hűtőszekrényük közül mindössze egy üzemképes és így tovább.

Arra már nincs magyarázat, hogy miért nem szokás pl. ételmintát venni és előírásszerűén tárolni a konyha napi termékeiből?! Tulajdonképpen azt sepa lehet magyarázni és menteni, hogy a fenntartó vállalat székhelyén a szakvezetők miért nyugodtak bele a rendezetlen állapotok konzerválásába, abba, hogy a Vasútit igencsak sokszor kellett bírságolással sújtani?!?

A

z, hogy egy nagy forgalmú vendéglátóipari egységet soron kívül festenek, nagytakarítanak, jó hír, mivel a nagy forgalom miatt itt indokolt a gyakoribb tisztogatás és rendcsinálás. Szépséghibánál azonban több, hogy erre a festésre, nagytakarításra egy tömeges ételmérgezést követően került sor. Most viszont e kiadós lecke után reménykedjünk abban, hogy a sokszor kifogásolt tárgyi és személyi feltételeket is javítják majd a kisvendéglő gazdái, mert ha a festés, nagytakarítás után sem lesz elég konyhai dolgozó, nem lesz tartósan takarítószemélyzet, vagy működik csak egy hűtőszekrény az adott három közül és változatlanul fittyet hánynak az élelmiszerhigiénés előírásokra — ismét így kell majd leltározás és nagytakarítás miatt zárva tartani a Vasúti kisvendéglőt!

'—óta —

Gyarapodó könyvtárak a nemzetiségi községekben

Megsokszorozódott a közművelődési könyvtárak nemzetiségi könyvállománya — ezt tükrözi a Könyvtártudományi és Módszertani Központ legutóbbi felmérése. Békés megye községi könyvtáraiban például átlag 1220 szlovák nyelvű könyv található, Hajdú- Bihar és Csongrád megye községeiben átlag 850 román nyelvű könyvből válogathatnak a helybeliek. A nemzetiségi lakosság igényeit is szem előtt tartó művelődéspolitikánk eredményeként csaknem 300 könyvtárban mintegy 140 ezer kötetnyi nemzetiségi könyvállomány tertemt jó lehetőséget arra, hogy a túlnyomóan falun élő német, szlovák, délszláv, sth. nemzetiségeink is anyanyelvükön művelődjenek, ápolják hagyományaikat.

A Kufturafe MinrsztéríurrmaJs a nemzetiségi területek könyvtári fejlesztésére vonatkozó irányelve alapján űj módon szervezték meg a nemzetiségi könyvtárakat. Az említett vidékeken lévő megyei vagy városi, járási könyvtárakban nemzetiségi

1914, november &

báziskönyvtárakat hoztak létre. Pécsett, Székesfehérváron, Tatabányán, Budapesten, Szekszárdon, Sopronban német, Békéscsabán, Miskolcon, Tatabányán, Budapesten szlovák. Baján, Mohácson, Szombathelyen délszláv. Gyulán pedig román nyelvű művek sokasága várja az olvasókat. A könyvtárfejlesztés költségeit a tanácsok fedezik, a Kulturális Minisztérium központi pénzalapból támogatja az állománygyarapítást: 1970-ben például 1 millió 250 ezer forintot adott ilyen célokra, most pedig több mint 2 millió forint értékű könyvvel gazdagítja a nemzetiségi könyvgyűjteményt.

A községi könyvtárak természetesen elsősorban a nemzetiségi oktatáshoz szükséges gyermek- és ifjúsági, valamint szép- irodalmi alkotásokat szerzik be.

Figyelemre méltó az is, hogy a nemzetiségi könyvtárrészlegek vezetőinek többsége maga is valamelyik nemzetiséghez tartozik vagy legalábbis jól ismeri az ottani nemzetiség nyelvét, kultúráját s hozzáértően tudja ajánlani a nemzetiségi könyveket. Munkájukat lényegesen megkönnyíti egy előkészületben levő intézkedés, amely a nemzetiségi könyvtárosok alap- és felsőfokú képzését szabályozza majck.

Autószerviz épül Dombóváron

Képünkön a Fémmunkás Vállalat szerelői a fémszerkezetből

ütják össze.

készülő javítócsarnok acélvázát ál- Fotó; Szepesi

Megyénk fiatalabbik városában is napról napra nő a gépkocsik száma. Ez mindenképpen indokolttá, sőt szükségessé tette már korábban, hogy a meglévő kis kapacitású, és szétszórtan működő autójavító piűhelyek helyett, vagy azok mellé egy nagy, korszerű javitóbázist telepítsenek. A XIV. számú AFIT ezt a célt valósítja meg most, mikor 35 millió forintos költséggel, állami támogatásból, a hálózatfejlesztési program keretén belül, felépítteti az új autószervizét.

A gépkocsijavító bázis a Tamásiba vezető út mértén, a tervek szerint a jövő év végére készül eL Akkor lép működésbe a korszerű diagnosztikai sor, a forgókefés gyorsmosó berendezés, kezdik javítani az első gépkocsikat a szerelők, lakatosok, fényezők, elektromos szakemberek. Ugyanakkor egy kis alkatrészbolt is nyílik a szerviz mellett, ahol az autók alkotóelemein kívül' felszerelési és ápolási cikkeket is lehet vásárolni.