Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-29 / 279. szám
Huszonöt éves a KGST Együttműködés a járműgyártásban Alkatrészek Tolna megyéből Huszonöt éves a KGST. Az ünnepséget hazánkban, a Szovjetunióban és a többi szocialista országban megtartották. A gazdasági életünkre oly nagy hatással lévő szervezetet ismeri a lakosság, nem kell bizonyítani, milyen jelentős együttműködésünk. Szólni erről azonban minőiig kell, mert van rá ok. Legutóbb például két igen szép és hatásos film adta az apropót: a hazai sajtó, a járműgyártásban illetékes vezető szakemberek előtt levetítettek két népszerű tudományos filmet. A KGM Műszaki Tudományos Tájékoztató Intézete a fővárosi Toldi Stúdió Moziban mutatta be a „Közútijármű- program eredményei és nemzetközi kapcsolatai”, valamint a „Személygépkocsi-kooperáció” cimű filmeket. Dr. Betlej Sándor miniszterhelyettes így bocsátotta útjára a két új filmet: „Szeretnénk elérni, hogy ezek révén a lakosság még inkább megismerje milyen az együttműködés, ennek eredménye, s hatása a szocialista országokban a közútijánmű- fejlesztés területén.” TÍZEZER AUTÓBUSZ Nem részletezzük, miért fontos a közútijármű-fejlesztés, hisz öt évvel ezelőtt a kormány közlekedési koncepciója révén hazánkban elkezdődött egy olyan folyamat, amelynek révén kulturáltabban utazhatunk vasúton és autóbuszon; az áruszállítás racionalizálása révén olcsóbban, gyorsabban, kevesebb költséggel jutnak a fontos anyagok a termelőkhöz és a fogyasztókhoz, ugyanakkor a járműpark — vasúti, vízi, légi és közúti — többsége nagy teljesítményű, korszerű, könnyen kezelhető. Egy országban azonban nincs mód arra, hogy a közlekedés minden területén a legkorszerűbb gépeket gyártsák. Szakosodni kell az egész gép, de a részegységek, főegységek gyártásában is. Az autóbusz a legfontosabb közlekedési eszköz. Hovatovább személyszállítási teljesítménye hazánkban meghaladja a vasútét. Ezer és ezer autóbusz közlekedik az országban — legtöbbje Ikarus, Mátyásföldön, a fővárosban gyártott. A GYŐRI RÄBA-MANN Több mint negyven éve készítenek hazánkban autóbuszokat. Húsz éve, hogy elkezdődött Máyásföldön Európa legnagyobb autóbuszgyárának megteremtése, azonban azzá csak a KGST keretei között válhatott. Ehhez nemcsak nyersanyag kellett — a Szovjetunióból például —, hanem fogyasztó is. Az NDK-ban több mint ötezer Ikarus autóbusz fut, a Szovjetunióban tízezer. És a távlat: évente tízezer korszerű autóbusz kerül ki a mátyásföldi nagyüzemből és az Ikarus székesfehérvári új gyárából. Sikerült a kormány járműfejlesztési programjának végrehajtása során szakosítani a buszgyártáshoz szükséges alkatrész-előállítást. A Ganz óriás vállalat mellett a SZIM, az MMG, a FÉG, a... ki tudja még felsorolni, hogy az egyes alkatrészek, amelyek pontosan érkeznek a szerelőcsarnokba, hazánk mely részében készülnék. A lényeg: a KGST-tagor- szágofcnak szállított buszaink a magyar ipar jó hírét öregbítik. Az autóbuszgyártás fejlesztése óhatatlanul más iparágak üzemelnek fejlesztését is elősegítette — a műanyagipar is részt vesz a toözútijárműfejlesztési programban, de új üzemek is létesültek. Győrben például a Rába gyárban motorok gyártását kezdték el világszínvonalon, ugyanakkor a hátsó hidak — az autóbuszokba kerülő hátsó futómű — sorozatgyártását is elkezdték... Nagy sorozatban. És itt lépett közbe a KGST: a Szovjetunió évente több ezer hátsó hidat vásárol szovjet gyárakban készített tehergépkocsik alá, ugyanakkor onnan vásároljuk mi a buszok első futóművét. De szállítunk a lengyel tehergépkocsi-gyárakba is hátsó hidat. A győri és a mátyásföldi óriás vállalat része a KGST- nek, úgy mint rendszeresen szállító és tervező is. Ugyanis a szocialista országok közötti együttműködés gépipari, járműgyártási vonatkozásában a kutatás is szerepel. Ennek révén például a Cseoel Autógyárban kifejlesztették a korszerű hidraulikus kormány- szerkezetet, amely megtalálható a Skoda buszban is, és a szovjet óriás tehergépkocsikban is. 4. SZEMÉLYGÉPKOCSIK Hazánk az egyetlen olyan szocialista ország, ahol nem gyártanak és nem szerelnek össze személygépkocsit. Mégis nálunk sok az autó. Ez is a KGST-egvüttműködés eredménye. Autóalkatrészeket gyártunk, s ezért kész szeméiv- gépkoosikat szállít a külföldi partner. Szinte közhelynek hangzik már. hogv a Zsiguli - program kialakításakor a szovjet elvtársiak a kezdet kezdetén tárgvaltak a magyar szakemberekkel, megbízható partnerék vagyunk. Az alkatrészek — tizennvolc van egy szovjet gyárból kijövő kocsiban — menetrend szerint érkeznek Togliattiba — az MMC szekszárdi gyárából is —, s onnan meg hozzánk a személygépkocsik. Az együttműködés a lengyel autógyárakkal is kialakult. A P—126 kiskocsinak még több alkatrészét gyártják hazánkban — bekapcsolódott a Ganz is ebbe a programba a Bakony Műveken kívül — mint a Zsiguliét. A Ganz szállítja a műszerfalat a kiskocsikhoz, Veszprémből a gyújtásberendezés, zárak, kürtőik kerülnek a lengyel autógyárba. És a csehszlovákiai, a román, az NDK autóipar is részesül a hazai gyárak alkatrésztermeléséből. Mert mondani sem kell, ahol tudnak Zsiguli-zánat készíteni, az megfelelő a Wartburgra is, ha jó az ablaktörlő-motor a Moszkvics-kocsikba be lehet szerelni hasonlót más országok jámműveibe is. TOLNA MEGYEI MOZIKBAN IS A huszonöt éves KGST járműgyártás!, fejlesztési programja a közönség elé kívánkozik, így filmen is, ahogy a KGM intézetei bemutatják. Ez a két színes film rövidesein a mozikban vetítésre ikerül. Ezrek, tízezrek látnak majd bele a járműfejlesztési együttműködés „rejtelmeibe” — láthatják majd az együttműködés hatását, hasznát minden szocialista ország lakója számára. A Tolna megyei mozik is vetítik majd kísénófilmként a hazai járműgyártást bemutató filmeket, ugyanakkor a KGM Műszaki Tudományos Tájékoztató Intézete kölcsönzi is a kópiát, sőt, szakértőt is küld egyes vállalatokhoz, aki előadást tart a témáról a filmvetítés előtt PALKOVÁCS JENŐ Közös beruházások A KGST 28., szófiai ülésszakán több döntés született a KGST-országok közös energetikai rendszerének fejlesztéséről. Az egyik: magasfeszültségű. 750 kV-os távvezeték építésé a szovjet Viny- nyicából Albertirsára. Ez a magasfeszülségű villamos távvezeték, amilyet eddig csupán a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban és Kanadában építettek, közel 100 kilométeres hosszúságú lesz és összeköti a Szovjetunió európai részének villamos hálózatát a szocialista országok egyesített „Béke” energiarendszerével. A nagyszabású beruházás — amelynek munkálatai már 1978-ban befejeződnek — körülbelül 140 millió rubelt igényel. A KGST „Béke” energia- rendszerének összteljesítménye 68 000 megawatt. Az 1 100 000 négyzetkilométeres területen a villamos energia 43 000 kilométer hosszú távvezetéken „vándorol”, ezen belül 20 nemzetközi fővezetéken. Az egyes tagországok közötti energiacsere ma már eléri az évi 20 milliárd kilowattot .A „Béke” energiarendszert a Szovjetunió európai részével összekötő új távvezeték építése újabb lépést jelent a közös energetikai bázis megszilárdításában. A legközelebbi években intenzíven fejlesztik az atomerőművek építését is. Az erre vonatkozó megállapodások értelmében az atomerőművek építésében a Szovjetunió műszaki segítséget nyújt Lengyel- országnak, Magyarországnak, az NDK-nak. Bulgáriának. Romániának és Csehszlovákiának. Az építendő erőművek összteljesítménye 8000 megawatt lesz. amely — a szovjet atomerőműveket is ideszámítva — 1980-ra eléri a 35 000 megawattot, s az 1990- es évre többszörösére emelkedik. A közös erővel épülő atomerőművek egyre jelentékenyebb energetikai bázist biztosítanak a szocialista közösség számára. Gerencsér Miklóst Acsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Ugyanakkor számosán voltak olyanok is, akiket prófétai szuggesztivitásával a magyar nyelv rajongójává tett. Közéjük tartozott a szerb származású, dúsgazdag Sissányi Férni is, aki jegyese lévén Beniczky Lajos zólyomi alispánnak, illendőnek tartotta, hogy tökéletesen megtanulja leendő férje anyanyelvét. Stancslcs Mihálynál alkalmasabb tanítót aligha talált volna. Oktatója szintén délszláv-horvát származású, noha nemzedékek óta csak magyarul beszélnek. Bensőséges emberi kapcsolat alakult ki tanítvány és nyelvtanár között. Elhatározták, máheilyt férjes asz- szony lesz Sissányi Férni, nyomban iskolát fog létesíteni a Felvidéken a magyar nemzeti kultúra ápolására. Megkérte Stancsicsot, készítsen körültekintően költségvetést. A mecénás asszony Stan- csicsra bízta volna az alapítandó intézet vezetését. De nem lett alapítvány, mint ahogy Sissányi Fémiből sem lett a zólyomi alispán felesége: tüdővészben halt meg a mátkaság idején, ötezer pengőforintot hagyományozott „Stancsics Mihály- ra az általa tudvalevő célra”. De az örökségből sem lett semmi, legalább egyelőre: Sissányi Férni rokonai megtámadták a végrendeletet A rengeteg munka nem sok időt hagyott Staffi- csicsnak nemes szándékú barátja gyászolására. Rohant egyik tanítványtól a másikig, még arra is csak percei maradtak, hogy zsebből megebédeljen. Éjszakánként sem pihent, — ilyenkor írta a nyelvoktatás célját szolgáló nagy sikerű tankönyveit, összesen tizenhármat, azzal, hogy szó szerint éjt nappallá téve hajtotta magát. Végre megszabadulhattak az özvegytől: 1842-ben elmondhatták, a magukéban vannak, nem tartoznak senkinek. Stancsics telén túlságosan is bízott megszilárdult helyzetében. Hiába ért csúfos véget Kimoss Endre lapalapító kísérlete, újra szóba állt a botcsinálta szerkesztővel. Most is hetilapot indítottak, de a nagyobb siker reményében öten társultaik. Nem volt képes ellenállni a felkérésnek, mert mondanivalójához csillapíthatatlanul szom- júhozta a nyilvánosságot. Vérbeli közíró volt, aki szentül hitte, hogy gondolatai a közönségre tartoznak, ö lett a lap pénztárosa. De ahelyett, hogy a bevétel szaporodott volna, egyre csak ő fizetett a sajátjából. Apránként kétszáz ezüst forinttal rövidítette meg az oly sok gürcöléssel rendbe hozott háztartását. A szerzők rajta követelték tiszteletdíjufkat. Ha nem volt képes fizetni, veréssel fenyegették. Szerkesztő társai eközben úgy viselkedtek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, sőt a közös érdek óvása helyett az előfizetőktől kapott pénzt saját céljaikra költötték. Stancsics megértette, társai úgy vélik, hogy a végsőkig építhetnek az ő idealizmusára. Mivel ráadásul kívülről is támadták vdtriolos cikkei miatt, — sürgősen kiábrándította őket hiedelmükből. Ismételt szerkesztői kudarcát követően beérte a szerényebb, ám biztosabb leckeadásoktoal. Ha sürgették a kerti teendők, veteményeivel törődött, máskülönben szakadatlanul írásra fordította szabad idejét. Egyre-másra ontotta társadalom- bíráló gondolatait, jobbító szándékait — egyelőre az asztalfióknak. Mint a közügyek iránt érdeklődő érdemes személyiséget, meghívták Besztercebányára az orvosok és tenmészetvdzsgálók gyűlésére, s ő a fizikusok szekciójában a legnagyobb lelki nyugalommal felolvasta a „Miként lehet és kell új embert teremteni” cimű tanulmányát. Merész gondolataival valóságos pánikot keltett hallgatód körében. Először is, mi keresnivalója van fizikusi tanácskozáson egy társadalom- bíráló eszmefuttatásnak; másodszor, honnan veszi a szerző a bátorságot egy lojális gyűlés hír-behozásához? Stancsics pontosan tudta, hogy mit cselekszik. Vérbeli politikusi alkat léiére tisztában volt vele, nem a fórum eredeti célja számít, hanem a nyilvános lehetőség, amelyet eszméi hirdetésére megragadhat. A maga részéről sikeresnek vélte besztercebányai kiruccanását. Annál is inkább mert felhasználhatta az alkalmat a felvidéki ipari körzetek tanulmányozására. Bejárta a bá- — 50 — nyavárosdkat, a gomori vashámorókait, és tüzetesen megismerkedett az ottani életkörülményekkel, a munkásak társadalmi viszonyaival, a fémipari szakmák sajátosságaival. 14. Jó kedvvel érkezett meg felvidéki portyájáról, s hangulatát tovább derítette, hogy a cenzúra hepciáskodás nélkül hozzájárult a Besztercebányán felolvas ott tanulmány kinyomtatásához. Távolról sem számított ekkora engedékenységre. Aztán 'kiderült, hogy nem az előérzetével volt a baj, hanem a mogorva hivatal pillanatnyi kihagyásával. A már kinyomtatott munkát sürgősen lefoglalta a rendőrség, nála pedig erélyes házkutatást tartottak a bekötött példányok után. Ez volt az első eset, hogy a hatalom megmutatta neki goromba öklét. Elfogadta a kihívást. Minél gyakrabban tapasztalta, hogy tisztán erkölcsi és szellemi eszközökkel vívott küzdelmére brutalitással válaszai a császári bürokrácia, annál inkább megjött a harci kedve. Egyetlen erőforrása az igazságba vetett hite volt. Napról napra forróbb meggyőződéssel hirdette véleményét, amelyet a nagy francia forradalom eszmerendszerére támaszkodva alakított 'ki, és amelynek megfogalmazásakor kiterjedt valóságismeretről tett tanúságot. Elhatározta, a jövőben csak az írásnak szenteli idejét, vállalja a cenzúrával folytatandó egyoldalú harcot, vállalja a nélkülözést. Felesége, Teréz nem akadályozta ebben. Teljesen férjére bízta magát, segítette erejéhez mérten, sőt azon felül. A cenzúra mindjárt az elején gondoskodott arról, hogy Stancsics Mihály ne csalódjék kellemesen várakozásában. Még ott is belekarmolt kézirataiba a vörös irón, ahol nem kellett volna. Csodák-csodája, ennek ellenére megkereste Szegedről Grün János nyomdász és kérte, írja és szerkessze meg neki az „Iparosok naptáráét. Stancsics megpróbálta lebeszélni, mondván, hogy ő fekete bárány a cenzúra szemében. Grün János hajthatatlan maradt. Kijelentette, neki éppen ilyen fekete bárány kell. Felvilágosult, az iparosság valódi érdekeit szolgáló könyvet akar kiadni. Stancsics fellelkesült ettől a derék magatartástól. Már-már úgy döntött, végképp Szegedre költözik, mert Grün János bizton kiadná többi munkáját is. Az óvatos Teréz tartotta vissza: várják meg, mit mutat a kezdet. (Folytatjuk) — 51 —
