Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-03 / 258. szám
/ 1 T T I fc!c!cck 7crcs: 1 Sulyás inti és Zsike elbócsűzása Az új, vidéki állásod elfoglaláséra csak úgy készülődtél, mint egy hosszabb ideig tartó, tavasszal kezdődő nyaralásra. A fehérneműidet ugyan rriind összecsomagoltad, de a kimondottan téli holmikat nem. Azokat ráérsz majd az ősz boálltakor is levinni — gondolkoztál célszerűen. Györöltéknek csak annyit mondtál, hogy kísérletképpen vidékre szegődtél dolgozni, egy termelőszövetkezetbe, ahol nincsen a gépekhez, motorokhoz megbízhatóan értő Szakember, és hol jól megfizetnek, jobban, mint a Budapesti Mo. torgyárban. _ — Autóra szeretnék gyűjteni. Nem új kocsira, mert arra sokáig kellene spórolni, csak egy használtra. Fillérekből ki- gencrálozom, hisz ez a szakmám, és szocialista úr leszek. — Az autó okos ötlet, a szocialista , úrral nem értek egyet — fedett Győrök bácsi. — Ne árulják el senkinek, mert meglepetésnek szántam! — kérted őket. — Ha meglesz az autó, olyan tülkölést csapok a ház előtt, hogy az egész utca összeszalad. ' Györökék nevettek rajtad... Az érdeklődésüket, hogy hová szegődtél, azzal ütötted el, még nem tudod, hol fogsz lakni, addig nem adhatsz pontos címet. — Csak annyit tudok, hogy a Velencei-tó közelében — mondtad. Ami igaz is volt. *— Ha majd teljesen helyre rá- zódtam és ahogyan időm lesz rá, úgyis rendszeresen hazalátogatok. — Ha nem felejtené el, Antika, írja meg előre, amikor jön, hogy a kedvenc ételével várhassam — kért Zsófi néni. tél volna. Az utolsó szombaton tettél rá kísérletet. Arra viszont nem gondoltál, hogy esetleg nem lesz otthon. Fodor néni kinevetett, any- rvira meglepődtél, amikor közölte. — Elfelejtetted, Anti, hogy Erzsiké, érettségi előtt áll? .. Akik egyetemre jelentkeztek, azoknak a KISZ csooor- tos tanulást szervezett. Erzsiké is oda jár hetek ótg ... Körülbelül két óra felé ér haza. Jóval egy óra előtt eléje mentái a technikumhoz. Amikor meglátott, meggyorsította feléd a lépteit. Ez megtévesztett. És az is, hogy megelőzött a szóval: — Nem érek rá, Anti, hiába vártál. Tanulnom kell, készülni az érettségire. A jövőm függ tőle. Meg kell értened ... — Megértem, Zsike. Még nem felejtettem el, mi akarsz lenni — mondtad, de magadban mégis rosszul esett az ele. ve szabadkozása. '— Azért szakíthatnál időt számomra. Neked is érdeked, hogy végleg tisztázzuk magunk között... Zsike nem engedte folytam. •— Nekem egyelőre a jó érettségi az érdekem. Meg az, hogy az egyetemi felvételi vizsgám is sikerüljön — mondta határozottan. — Matekból én is segíthetnélek. Talán még jobban, mint a veletek konzultáló egyetemisták — ajánlkoztál. — A csoportos foglalkozásból többet tanulok — utasított vissza. Nem adtad fel a reményt. — Szeretném jobban megvilágítani neked az elképzeléseimet. Még módosíthatok ... — De minek módosítanád? Pláne én miattam ne!... — mondta ridegen. Most az őszinteségedben bíztál, hátha mégis kiengeszteled. — Hidd el, Zsike, sokat gondolkodtam a kifakadásodon. Azóta máskéoo ítélem meg a jövőnk kialakítását. —• A magadéval törődj csak! •— válaszolta fölényes hangon. — Én sorsdöntőnek tartom, amibe belekezdtem. De egy olvan Indulásnak, mely közös erővel tetszésünk szerint fejleszthető — próbáltad meggyőzni. — Engem hagyj ki a fejlesztésből — mondta idegesen. — Nem hagylak ki! Pótolni akarom a mulasztásomat. Köszönöm is, amiért figyelmeztettél rá — vetetted közbe hízelegve. — Mindkettőnk érdeke, hogy megbeszéljük... Zsikének mintha elfogyott yolna a türelme. — Mit?... Mit akarsz még megbeszélni? — kérdezte gúnyosan, színlelt csodálkozással. — Semmi, de semmi tisztázandó probléma nincs közöttünk. Engem változatlanul nem érdekel más, csak az érettségi és az egyetemi felvétel. — Megértelek, de..; De azért hozzám is feljöhetsz. Gyere... — fogta meg a karját. — Sietnem kell haza, mert ebéd után visszajövök tanulni — mutatott a technikum épületére. — Mondtam már, csoportosan készülünk ... — Én ,meg hajnalban utazom, Zsike! — vágtad közbe gyorsan. — Na és?... Nekem mi közöm az utazásodhoz? — nézett rád fölényesen. — Több, mint hiszed . i 1 Azért szeretném, ha feljönnél hozzám — mondtad, és átkaroltad a vállát. Meg akartad csókolni is, de elkapta a fejét és távolabb lépett. — Nem megyek! — felelte dacosan. — Miért állsz bosszút rajtam, amikor tudod már, hogy a feleségemnek tekintelek — mondtad őszintén. — S azért költözöl le vidékre, igaz? Mert a feleségednek tekintesz? — gúnyolódott veled. — Nem csinálhattam vissza Zsike! Nem csaphatom be a szövetkezet vezetőségét. Áll- nom kell a megállapodást — magyaráztad neki, — Hát az természetes! Erkölcsi kötelességed a megállapodás betartása, Gulyás elv- társ — folytatta ironikus hangon. — Én is teljes mértékben helyeslem.... — Ha nem válik be az állás, visszajövök. És nem fogom szégyellni bevallani, ha csalódás ér, és neked lett igazad — folytattad, hízelgésre váltva a szót. — Fél szóval se állítottam, és most se, hogy csalódás ér majd. És ha érne, nem örülnék neki — felelte. — Jól esik a kedvességed — mondtad őszintén. Erre csak megrándította a vállát. — Nem hiszel nekem, Zsike? — s megint átkaroltad. — Né bizalmaskodj velem! — szólt rád erélyesen. Utcán vagyunk, ha talán elfelejtetted volna. — Senki se figyel ránk — mentegetőztél ügyetlenül, de leengedted a karodat. — Akkor se bizalmaskodj! — ismételte ridegen. — Miért nem bízol bennem, Zsike? — kérdezted panaszosan. — Jaj, hagyj már békén! — felelte idegesen, és hirtelen meggyorsította a lépteit. A miniruhája alól kilátszó combja mintha incselkedett volna veled, s egyszerre többet láttál Zsikéből, mint a karcsú lábát. Néhány hosz- szított lépéssel behoztad a le* maradásodat. —-Hiányzol már nekem Zsike! — kaptad el megint a karját, de most szenvedélyesen, és a füléhez hajoltál: — Gyere fel most hozzám!... Ne haza, egyenesen hozzám. Jó, Zsike?... Ne legyél olyan kegyetlen... Ugye, feljössz? — Anyám már vár az ebéddel — mondta elutasítóan. — Hát akkor, ha megebédeltél ... Utána, Zsike. Mindjárt utána, mielőtt tanulni mennél... Vagy amikor onnan visszajöttél... Kád bízom, hogy mikor, de gyere... Okvetlenül gyere — kérlelted ismételten. — Nem! — mondta Zsike keményeit és kurtán. Ha nem felelt volna rögtön, ha pár pillanatig talán habozik, kevésbé érezted volna sértőnek,, Zsike konoksága megnémí- tott... Nem fogsz még jobban megalázni — támadt fel benned is a dacosság. Zsike se beszélt. Ügy ment melletted, olyan távolságot tartva oldalvást közietek, mintha Idegenek volnátok egymásnak. Így értetek a házhoz, amelyben laktok... A liftben még felvillant benned a reménység: hátha^si- ke közben meggondolta magát. De nem, a harmadik emeletre nyomta meg az indítógombot. » A lift megállásáig Zsike háttal állt hozzád, mintha változatlanul ismeretlen volnál számára. Akkor azonban megfordult. — Szervusz, Anti! — Csak ennyit mondott, kéznyújtás nélkül, és becsapta rád a liftajtót. A köszönést olyannak hallottad, mint temetéseken a halottól való utolsó elbúcsú- zást, „Amerikai magyar tragédia1' A Híd című újvidéki magyar folyóirat egyik utóbbi számában a fenti, idézőjelbe tett hangzatos cím ragadta meg a figyelmünket. Az alatta álló beszámoló egy New Yorkban megjelent, itt nagy sii/ert elért angol nyelvű könyvet mutat be: Bihály András naplóját. A művészileg korántsem jelentős regénykönyvet — idézzük a beszámoló íróját, Ivan Sanderset — az teszi mégis megrázóan érdekessé, hogy szerzője 33 évesen „magányosságának New York-i szobájában magára nyitja a gázcsapot”. Emlékeinek leírásába halála előtt két esztendővel kezdett Bihály, akinek rövid biográfiája a következő: Budapesten született 1935-ben. Kilenc éves, amikor a németek megszállják Magyarországot. A fiúcska származása okán üldözötté lett, édesanyja hamis keresztlevelet szerez számára, majd menedékhelyet; fiát egy visegrádi, egykori kolostorból átalakított nevelőintézetben helyezi el. Bihály Andr te édes. apja elpusztul a háborúban, anyját ismét annak koncentrációs táborból való visszátérte után látja csak. A fiú 15 évesen Amerikába kerül, és 33 éves, amikor öngyilkosságot követ el. Bihály András emlékirata egy tragikus sorsról készült beszámoló jelentés inkább, mint regény vagy napló: az érzékeny lelkű, jóhiszemű és sokszor tehetetlen, erősen gátlásos fiatalember életét és napjait hatalmába keríti és beárnyékolja a megsérült emlékezet. Állandó kísérője lesz a háborús évek minden szenvedése, a feledhetetlen bújdo- sás, piajd az ezt követő hazátlan bolyongás ugyanígy. Művészi egyenetlenségei mellett is elgondolkodtató és megrázó könyv a Bihály And. rásé, nem különben ilyen a könyv cselekményét adó írói sors. A vele együtt élő emlékek, az idegen .város rengetegében rátörő magány elől Bihály a hippivilág csalogató felszínű szabadosságába menekül, végül csömört kap ettől is. Tragédiája az,önmagára és közösségére nem találó < törvényszerű sorsa lehet. Környezetével azonosulni nem tud, szinte prousti révületből és érzékenységgel idézi mindegyre a gyermek- és ifjúkor emlékeit, a hazai évek hanoi hátát, a szülő félelmeit, a szülőföldet, az anyanyelv ízeit. „Ráeszméltem, hogy magyar vagyok, és erre majdnem elsírtam magam" — idézi Sanders a napló egy tragikus mondatát. Az írással ■ Bihály feltehetően szabadulni próbál az egyre nehezebben viselt emlékektől, barátkozni kísérel az őt végül kegyetlenül eltarzító világgal. De egyetlen próbálkozása sem sikerül, a felejtés talán a legkevésbé; és az angol nyelvű napló talán legnagyobb tanulsága ez lehet. Az író az utolsó mondat után pontot tett a saját életére is. A napló művészi értékét felülmúlja a leírt sors keserű tragédiája — írja az ismertető. Talán meggon4olandó lehetne Bihály naplójának hazai megjelentetése: a magyar nyelvű változat tanulságai me’.i-tt elégtétel lehetne a szerencsétlen sorsú író előtt. Bodri Ferenc KISS DÉNES: s ESTE, NYÁR, EMLÉK í. •. i. , Az éj fogai közé vágva feszül a Tejút kivert zablája Árnyaival és fényeivel hőköl égből ki a város ■Felhők lófeje neont abrakol Nyomomban robajló csillagot pattintó aranyhold-lópatkós súhanckor lohol 2. De a mezőkről meleg zsongás halhatatlan emberzsibongás ' nem tudom honnét ér utol Aranyban járnak térdig a gépek átütnek rajtuk kaszás emlékek S kaszások tánca nincs sehol 3. Marokszedők is hova lettek nem villog combja hajladozóknak dűlők végén levetett réklik fehérhó halmát se látom Kotyogó kancsó hús cserepében 1 maroknyi forrást nem viszek többé kévekötőknek s jóíze mégis buggyanva virít ki számon Fazekasmúzeum nyílt Naqyarszombatfán Az egykori giüönccéiTiázbon berendezett állandó kiállításon az őrségi fazekas-népművészet alkotásait mutatják be. (MTI foto — Danis üai. s — KS) Csak Zsikétől nem sikerült úgy elbúcsúzni, mint szeret1974. november 3.
