Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-28 / 278. szám
Űj csalódban Házi szociális gondozás Szekszárdon negyvenketten szerepelnek a városi tgngcs egészségügyi osztályának gondozási nyilvántartásban. Ők azok, akiket rendszeresen látogatnak a házi szociális gondozók. Munkájukat a házi szociális gondozók 1973 óta tiszteletdíjért végzik. Szek- szárd kilenc ilyen tiszteletdíjas gondozójának munkáját egy főállású hivatásos szociális gondozónő irányítja. Az ő feladatkörébe tartozik a segítségre szoruló idős emberek felderítése is. Ebben a munkájában viszont segítségére vannak a körzeti orvosok mellett dolgozó házi betegápolónők, akiknek a bejelentésére környezetvizsgálatot végeznek e|. Ha az idős embernek szüksége van gondozásra, házi gondozónőt küldenek hoziá, hogy segítségére legyen, ápolja, ha szükséges, és elvégezze a patronált idős ember háztartásának apró teendőit. A tiszteletdíjasok mellett társadalmi aktívák is gondoskodnak az idős emberekről. Számuk változó. Általában KISZ-fiatalok látogatják az arra rászorulókat, naponta, vagy hetente háromszor. Az Egészségügyi Szakközépiskola, a Garay Gimnázium, az 505-ös Szakmunkásképző Intézet, a Rózsa Ferenc és a Kereskedelmi Szakközépiskola diákjai 17 idős embert patronálnak így. Gyakorolt a gondoskodásnak az a formája is, amikor az idős ember gondját albérlője viseli, az albérleti díj fejében. Van persze olyan eset Is, amikor az Idős ember ellátására rokona, hozzátartozója keres gondozót. A városi tanács egészségügyi osztályán ezeket az igényeket igyekeznek kielégíteni, de ebben az esetben a gondozásért a térítést a gondozottnak vagy a hozzátartozójának kell fizetnie. Az idős, magányos emberek száma növekedik, ezért a főállású gondozónő mellett szükség lesz a későbbiek folyamán területi gondozónő alkalmazására is — mint azt a városi tanácson hallottuk, erre azonban a következő években kerülhet sor. Addig még a tiszteletdíjas és társadalmi szociális gondozók körét kell bővíteni, munkájukat még jobban megszervezni. ül „Eszmélet” Szekszárdim József Attila költészetéből formai rendet, eszmei hűséget, tisztaságot és mindenkori szigorúságot tanulnak a jelenkor költői. A két világháború közötti kor, a magyar történelem legszomorúbb, legnehezebb időszakának költője volt. Neki állított emléket a Budapesti Irodalmi Színpad hétfőn, a Babits Mihály megyei művelődési központ színháztermében. , A műsor lexikon-címszavakban, jegyzetekben állította színpadra József Attila költészetét, a költő életének azokat az eseményeit, amelyek élménye fellelhető verseiben. A lexikont nem mi nézők, olvasók lapoztuk fel, hanem a verseket megszólaltató művészek, Keres Emil Kossuth-díjas színművész, Latinovits Zoltán, Madaras József, Mensáros László érdemes művész és Dőry Virág. Az est kimagasló alakja Latinovits Zoltán volt, aki ismét bizonyságát adta sokoldalú előadói művészetének. Keres Emil a tőle várt igényességgel szólaltatta meg a verseket, Az Eszmélet című József Attila- fejíikon összességében hagy siker volt, közelebb hozta hozzánk József Attilát, a költőt, megteremtette azt a lehetőséget, hoqy költészetét többen megismerjék, megszeressék. A műsor sikeréhez hozzájárult az eqyszerű színpadkép, a kének és címszavak vetítése, a címszavakat megtörő vonatrobaj. A Budapesti Irodalmi Sr'nnad előadása nem rendhagyó Irodalomóra, hanem igazi élmény volt. Gyermekváros Zlatovcében Egy csehszlovák kísérlet, a Trencsén melletti Zlatovcében alapított gyermekváros a napokban ünnepelte fennállásának első évfordulóját. * A gyermekvárosban jelenleg 176 gyermek él, háromtól tizenöt éves korig; teljes befogadóképessége 336 fő. A nevelőintézet legnagyobb előnye a biztonság- érzet, hogy a városka kis lakóinak van hová vissza-visszatérni, ahol saját ágy, szekrény, asztal és megértés várja. Ha a gyerekek befejezik a kilencéves általános iskolát (korszerű, 18 tantermes épületben a gyermekváros területén), folytathatják tanulmányaikat valamelyik középiskolában vagy ipari iskolában, de helyüket a „családban” nem foglalja el más gyermek. „Testvéreik” közé térnek vissza, s bizalommal fordulhatnak „szüleikhez", valódi otthonra találnak itt mindaddig, míg önállóak nem lesznek. A „családok" életformáját, az együttélés elveit a szlovák oktatásügyi minisztérium és a bra- tislavai Gyermekpszichológiai és Patopszichológioi Intézet által kidolgozott irányelvek határozzák meg. Tizenhat családsejt mindegyikében — modern, egyemeletes házakban nevelőikkel, olyan házaspárokkal, akiknek saját felnőtt gyermekeik Is vannak — 9—12 elhagyatott gyermek él. A gyerekeket a gyermekotthonokból (ahol Csehszlovákia gyermekeinek jelenleg mintegy fél százaléka él) választották ki a Gyermekdiagnosztikai Intézet javaslatára. A legnagyobb hangsúlyt arra helyezték, hogy együtt nevelkedhessenek azok a testvérek, akik eddig más-más gyermekotthonban éltek. Zlatovcében így egy fedél alatt lakik hét testvér — félárvák —, a többi családsejtben jelenleg három-négy testvér él. A városka legkisebb lakója kétéves fiúcska, ő mindenki kedvence. HÉTKÖZNAP A VAROSBAN Az egyik vörös tég^hózban, melyet házszám helyett kerámia mackó jelöl, nagy a sürgés.for- gás. Az emeleti szobácskábán tíz gyermek rendezgeti ágyacs- káját. Gyorsan megmosdanak a fürdőszobában, még egy futó pillantás az ágyak elrendezve, az asztalon a könyvek eligazítva, a ruhák a szekrényben, a játékok is mind a helyükön vannak. Az iskolába készülnek. Lent, a nappalival összekötött ebédlőben a gyerekeket már várja az apuka vagy az anyuka, ahogy a kicsik a nevelőiket szólítják. Itt szolgálják fel a reggelit. Tíz gyerek — ez tíz karéj vajas kenyeret, tíz csésze kávét jelent, tíz kis fej megsimogatását, hogy mindnyájuknak minden jól sikerüljön. A három legkisebb együtt tipeg a négy óvodaépület egyikébe. Itt a közeli falvak gyermekeivel együtt játszanak, megtanulják az első éneket, rajzolnak. A nagyobbak korszerű taneszközökkel felszerelt iskolába járnak, amelynek praktikus klub- helyiségei kisebb napközi otthon szerepét töltik be. Együtt járnak a tizenöt — virággal, madárral, kis állatokkal díszített — családi házban élő gyerekkel. El- haladnak a fedett uszoda előtt, ahol úszni tanulnak, <y kultúrotthon, a tornaterem, a nagy játszóterek előtt, ahol nehéz „harcokat” vívnak a labdarúgó- bajnokságért. EGYÜTT A TESTVÉREK Amikor eljön az ebéd ideje, a közös étterem szakácsnénikéinek van elég dolguk. A gyerekek olyan étteremben étkeznek, amelyik bizony a legjobb vendéglőnek sem válna a szégyenére. S azok a bukták -— éppen olyanok, mint otthon! A következő napi leckét és a másnapi előkészületeket a tanulók életkora szerint elkülönített kis klubhelyiségekben végzik, pedagógusok felügyelete alatt. Az iskolából a gyerekek hazatérnek, kisebb csoportokban tűnnek el a házakban. A kicsik mór otthon vannak, s a szülők velük együtt készülnek bevásárolni. Majd minden családsejtnek van autója. De a közeli Trencsénbe még így is kétszer- háromszor mennek, hiszen mindegyik gyerek egyaránt kíváncsi rá, mit vesznek nekik a szülők. Vacsora előtt a nagyobbak segítenek az anyukának a takarításban, a kicsik egy-egy csendes játszósarokban, vagy a négy-négy családsejt számára berendezett kandallói klubhelyiségben játszanak. Varrhatnak babaruhát, esetleg kerékpározhct. nak vagy rollerozhatnak a városka betonútjain. Vacsora után ar ház közös ebédlőjében — mint minden más családban — a televíziót ülik körül. A kicsik a mese után, a nagyobbak kicsit később felszaladnak a lépcsőn, a fürdőszobából vízcsobogás, nevetés hangzik, s kis idő múlva a hét kis hálószobában kialszik a villany, s a tíz gyermek álmodni kezd, anyukáról és apukáról, akiket ugyan még csők egy éve ismernek, de akiket a világ minden kincséért oda nem adnának. A nevelő házaspárok — akiket pályázat alapján választottak ki; gyakorlott szülőkből és pedagógusokból —- még nem térhetnék nyugalomra. Mindennap ugyanis elkészítik minden gyerek napi „értékelését" — mégsem olyan egyszerű család ez. A gyerekeket kivizsgálják, állandó or. vosi gondozás, gyermekpszichológus és pszichiáter felügyelete olatt állnak, sőt, még a gyermekvároson kívül fekvő iskolákban és iparitanuló-iskolákban sem tévesztik szem elől őket. Gerencsér Miklóst Acsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Végre kellemes üzenet érkezik hozzá. Akkor legalább azt hitte, hogy az üzenet egyenesbe igazítja megfeneklett sorsát. Barátja, Kunoss Endre hívta Pestre állandó cikkírónak áprilisban indítandó, „Természet” című lapjához. A leendő főszerkesztő tisztességes honoráriumot helyezett kilátásba. Stapcsics megragadja a fényesnek ígérkező lehetőséget, fellélegezve távozik Bécsből, ahol egyetlen magyarleckét sem adott, Eleinte büszke magára, hogy szerkesztőtárs lehet egy új lapnál. De rövid a boldogsága. Mintha valóban sorscsapásokra szemelte volna ki a végzet, nem képes kilábalni a bajok seregéből. A lap 'anyagi gondokkal küszködik, elvi ellentétek miatt kell késhegyig menő vitákat folytatnia Kunoss Endrével. „Pest és környéke” című cikkében szól a veszély ellen, hogy az ország szíve teljesen elnémetesedik, ha nem történik ellenintézkedés, mire Csató Pál irgalmatlanul megtámadja a pozsonyi „Századunk”-ban. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Megsokallva a szerkesztőségi balszerencséket, lemondott megbízatásáról. Végső mentségéhez, az Orczy-kert melletti egy hold földjére menekült, újra kezdte a kertészkedést. Tehenet vásárolt részletre azzal a szándékkal, hogy a tej hozamból, ha szűkösen is, de pénzel valamicskét, A vásár után derült ki a tehénről haszontalansága: még annyi tejet sem adott, ami Stancsics igazán szerény fogyasztására elegendő lett volna. Mivel pedig a szegényt még az ág is húzza, jelentkezett Kunoss Endre, hogy bajban van a lap miatt, segítse ki anyagilag. Mit tehetett? Eladta a rossz tehenet, árát- 46 — Kunossnak ajándékozta. Ilyképpen tehene sem volt, s a tartozás részleteit is fizethette. Ezzel végződött a fényesnek álmodott szerkesztői dicsőség. Amíg ő az élet bajaival küszködött, szép csendesen meghalt Steinbauer kádármester. Annyi ideje azonban volt a végső távozás előtt, hogy az eladott telke-háza utáni követelését nevelt fiára írassa. Az lett volna előnyös; Stancsics Mi- hályra, ha a végrendelet így is marad. De az özvegy aki ráadásul a házban lakott, megtámadta férje végrendelkezését. Gondolhatni, mennyire szerethette feleségét a sváb mester, ha egyszerűen Iáhagyta az örökségből. Ám az elhalt néhai érzelmeivel mit sem törődött a törvény. Helyt adott az özvegy keresetének, Stancsics tehát neki tartozott a hátralékkal. Fizetni a legjobb akarattal sem tudott. Steinbauerné erre árverést tűzetett ki a házra. Harciasnak és irgalmatlannak bizonyult. Mégis megüzente ügyvédje által az ugyanabban a házban lakó Stancsicsnak, hogy szívesen eláll minden követelésétől, ha összeházasodnak. Kellett-e még elég csapás Stancsicsnak? Feje fölött az árverés réme, amelytől csak úgy szabadulhatna, ha harminckilenc évesen elvenné az önjelölt vénmenyasszonyt. Sokféle bajra, veszedelemre számított, de ilyenre nem. Törhette a fejét Stancsics, miként ússza meg balsorsának ezt a válságos pillanatát, hogy tudniillik a háza is megmaradjon,'s a rút, rossz lelkületű öreg özvegyasszonyt se kelljen feleségül vennie. 13. Amilyen taszító volt a tolakodó özvegy, olyan jóravaló, takaros és kellemes teremtés a keresztlánya: Seidl Teréz, az árva rokon, akit szolgaként tartott magánál. Stancsics nagyot gondolt, megkérte a nálánál tizenöt évvel fiatalabb lány kezét. Teréz boldog volt, hogy tanult, jó megjelenésű, szolid életű emberhez mehet férjhez. Keresztanyja nem nagyon berzenkedhetett, mert Számos rokon élt a Józsefvárosban. Rosszallásukkal találkozott volna az özvegy, ha túlságosan kimutatja gyűlöletét Teréz szerencséje miatt. Ámbár az igazán nagy szerencse Stancsics Mihályt érte. Olyan asszonyt kapott, akinek nagy- szerűségét a legszebb dicsérő szavakkal is alig lehetne kifejezni. Tökéletesen értett mindenhez, — 47 — ami asszonyi tudomány a háztartásban. Aranynál többet érő szorgalma, ügyessége kivételes emberi jósággal és példáját ritkító tűrni tudással párosult. Mindjárt a házasságuk elején azzal tett bizonyságot türelméről, hogy egy arcizma sem rándult a házukban lakó keresztanya reggeltől estig tartó sértegetéseire, piszkálódására. Ettől kezdve egy hosszú életen át tökéletes gondviselője maradt nehéz sorsat választó férjének. Stancsics belátta, minél hamarabb meg kell szabadulnia a borzalmas özvegytől. Kénytelenkelletlen, fogukhoz verték a garast. <5 az utolsó ásónyomnyi földbe is veteményt dugott, hogy pénzzé tegye a termést, az összes létező alkalmat megragadva napszámot vállalt. Teréz gondozta a kertet, varrással toldotta meg szűkös keresményüket. Házuk összes nélkülözhető helyiségét lakásnak adták ki, maguk egy fészerben húzódtak meg. Ha apránként is, de törlesztették a részleteket rendületlenül. Küzdelmes vergődésük közepette leánykájuk született, az első a tragikus sorsú Stancsics gyerekek közül. Bár nyomorognak, zokszó helyett boldogan fogadják’ a kis jövevényt. Teréz példásan gondozza a csecsemőjét, közben változatlan körültekintéssel végzi összes korábbi teendőjét. Végre nagylelkűnek ígérkezett az élet. Szerencsés házassága mellé a közügyek is javuló változást jeleztek Stancsicsnak. 1840-ben úgy döntött a pozsonyi országgyűlés, hogy a Latin helyett a magyar lesz a hivatalos nyelv. Ennek nyomán valósággal tolongtak a jelentkezők magyarul tanulni. Ami nem sikerült Bécsben, az most busásan bekövetkezett Pesten.' Stancsics szinte válogathatott a tanítványok között. Sokféle embernek oktatta a magyar nyelvet: iparosnak, boltosnak, tanároknak, jurátusoknak, hivatalnokoknak. Azok közül, akik leckedíjat fizettek neki, sokan feljogosítva érezték magukat, hogy becsmérlőn szóljanak a magyar nyelvről. Az ilyenek csak kényszerből, megélhetésük érdekében tanulták azt a nyelvet, amelyet Stancsics elfogultan, a rajongásig szeretett, hiszen a nemzeti nyelv és irodalom megszállottja volt. Fanyalgó, cinikus tanítványaival szóba sem állt többé. (Folytatjuk) — 48 —
