Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

I I i \ Alkotók és kishitííek Az egyik nagy építkezésen, még a nyáron, távollétében úgy rajzolták meg a főművezető portréját a munkatársai: olyan em­ber, aki szüntelenül ég, az alkotás időszakában nem ismer sem pihenést, sem megállást. Megnéztem az alkotást magát is, ter­mészetesen; betonba, acélba, üvegbe öltözött óriás, azóta már otthont ad a tudomány művelőinek. Aligha valószínű azonban, hogy a főművezető — meg a sok­sok, hasonló életstílusban munkálkodó társa — most majd szüne­tet tart. Olyan emberek ők — s jó szerencsénk, hogy szinte min­denütt akad belőlük néhány —, akik felfutott akarással, az alkotó munkában fellelt igaz és szüntelen gyönyörűséggel dolgoznak, sose méricskélve, hány végén égetik energiájuk gyertyáját Nem kell különösebb keresgélés ahhoz, hogy példák soka­ságával illusztráljuk: olyan korszakban élünk, amikor országunk minden táján meglobbannak és közös fényűvé egyesülnek a te­vékeny és alkotó munka fáklyái, láttatva egyéni erőfeszítéseket és közös munkában jó közösségekké formálódó csoportokat. Táp­talajt ad erre a kongresszusi munkaverseny: kezdeményezésekre biztatnak helyi szervezésű akciók, legfrissebb és legszemléltetőbb példaként pedig az az óriásivá növekedett segítés, amellyel az egész ország siet a mezőgazdaság segítségére. A jó szándékok versengésében a legtöbb helyen több és értékesebb alkotás születik, mint amire egyébként, meglévő anyagi erőink birtokában számítottunk. Mintha csak azt példázná körülöttünk változó világunk: a pénz, a véges anyagi erő nem minden. Áthidalhatók, csökkenthetők gondok és problémák, egy­szerűen azzal, hogy segítő szándékok tettekké formálódnak. Százmilliós mozgalom. Ha ezt a megfogalmazást halljuk, óhatatlanul arra kell gondolni: a főváros egyik munkáskerületé­nek üzemei, munkáskollektívái összefogtak a fiatalokért, a gyere­kekért — azért, hogy több óvodai férőhely legyen, több park a gyórnegyedben, több osztályterem az iskolákban, üzemekből in­dult az ötlet — az, hogy gyűljön össze ilyen célokra kereken száz­millió forint. Másutt, egyik városban arra gondoltok néhányon: uszodát kellene építeni. Diákoknak, kevés pénzből és nagyon gyorsan. Lehetséges, hogy teljesen egyéni volt az ötlet. A megvalósítás azonban közösségi munkává lett. A skála pedig sok oktávra terjed. Kicsinyke buzgólikodásból egészen a százmilliós értékek közös megteremtéséig. Vidéki kisebb városban mondotta el az iskolaigazgató, — egyébként lelkes népművelő: kultúrház építését határozták el nemrégiben. A pénzzel, s a vállailkozókedvvel nem volt baj. A gondot azok a kételkedők jelentették, akiket — akadnak ilyenek is — megtalálhatunk igen sok helyen. Legyintettek itt is, minek a buzgalom, úgy sem készül el idejére; meg minek is, a helybeliek nem hiányolják. Amióta épül már a kultúrház, mintha fogynának a kishitűek. Általános jelenség, hogy az alkotó munka szinte mindenütt befogja a száiát azoknak, akik szívesen nagyítják fel gondjainkat és zsugorítják kisebbé eredményeinket. Bizonyos fajta emberi magatartás ez, hordozói sokszor ko­rántsem rossz szándékból, inkább a nagy erőfeszítésektől való belső félelem rabjaiként tesznek»kérdőjeleket egy-egy nagy, szép vállalkozás nyéllé. A,z ilyet,, a szkeptipizmust oldani, s eltüntetni kell, mint rossz kísérőnket, lendületünk fékjét. Igaz: a szőkébb s a tágabb pátria köznapjai gondokkal is terhesek. Együtt élünk a gondiainkkal. Aprópénzre váltódnak kö­rünkben és néha magunk is fáradtak vagyunk, netán szkeptiku­sak is. Aztán — átáll a váltó. Naponta ótáH az ország ezernyi helyén : egyszerűen azért, mert az egésznek a változásai formá- lóan, csiszolóan hatnak a kis részletekre. A mi országépítő munkánknak van egy szép és különleges sajátossága. Nem kötődik korhoz, sem foglalkozáshoz. Minden­honnan elindulnak okos ötletek. Lakótelepi meditációból, KISZ- klubban, vita hevéből, nyugdíjasok töprengéséből és szocialista brigádok vállalásóból. És — minden területen elő'bb-utóbb öröm­mel fogadják a jobbat akaró szándékot, előbb Vagy utóbb félre­szorítva a kételkedőket, s a nehézségeket nagyító szemléletet ~ ' VÁRKONYI MARGIT Mi van a tervesőii asztalán ? Rövid a határidő ó<1 ősit ás munka közben A „szekszárdi sarokház" ügyével kellene bekopogtatni a szekszárdi tervezőkhöz. Mi lett annak az épületnek a sor­sa, amelyet a Széchenyi utca— Bezerédj utca sarkára tervez­tek? Kellene olyan kérdést is feltenni a mérnököknek, miért olyan csúf épületekkel rontják el a városképet, a Kál­vária oldalában, ha már el­rontják? Avagy miért nagyobb az elismerésük a megyehatá­ron túl, mint Tolnában?) A kérdésekre választ nem szívesen adnak — hagyjuk el, kerüljük meg ezeket, kényes téma. A megbízóknak kellene a kérdéseket föltenni. Olyano-1 kát például, hogy miért nem hirdettek nyilvános pályázatot annak idején Szekszárd köz­pontjának kialakítására, miért nem szigorúbb a tervelbírálás illetékes tanácsi fórumon és légióként, miért módosítják a megbízásokat munka közben? Hol a sarokház? Ne keressük e kérdésekre sem a választ, hisz úgy tudjuk az illetékes megyei vezetés a tervezők feljegyzése alapján már ez év eleién felfigyelt az építészi-tervezői munka fonák oldalára. Közelebbről azonban érdemes a szekszárdi sarok- ház ügyét elővenni, amely egyben összegzi is a beruhá­zói-tervezői fronton uralkodó helyzetet. Tehát: a városi ta­nács megbízást adott a Tolna megyei tervezőknek, hogy a két utca szegletén alakítsanak ki egy - kb százlakásoS, föld­szintjén szolgáltatóhelyiségek­kel rendelkező épületet. Közel félmillió forintba került a terv, annak idején mi is bemutattuk a sarokházat és alkotóját. Meg­változott a program. A kész tervet elfektették, a makett még mindig a városi tanácson van. Először arról volt szó, hogy a lakások tanácsi rendel- kezésűek lesznek, másfél és kétszobások, átlag 53—54 négy­zetméter alapterülettel. A költ­ségek miatt a tanács nem tud­ta a kivitelezést vállalni, (az alapozás több mint nyolcmil­lió forintba került volna), ezért az OTP-nek ajánlották iiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiimiiuiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiHiiiiiimtmiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir tom; a teveli kiskocsma előtt féltett autója mellett állva fogyasztja szalámi-kenyér ebédjét. „Vacsorát az asszony otthon főz” — mondogatta. Géza bácsi se húzza többé a Kispipában, hogy Késő min­den kisöreg, s öt esztendeje talán, a szikár öregasszonyt se látom kora reggel a bíróság­ra sietni, ahol. végigülte az összes nyilvános tárgyalást. Néhány napja Zsuzsát bú­csúztatták. Sírját koszorúk bo­rítják, a felső utcaiak mind megsiratták. Éppen akkor tá­vozott, amikor már egyenesbe került a család. Befelé hulló könnyekkel köszöntem el tőle magam is, s így önmagámban sirattam el a taxisofőrt, aki tavaly még szíves mosollyal vitte haza az egyik cigánycsa­lád első nagy szerzeményét, a bizományiban vásárolt tévétől Búcsúzva a távozóktól, örü­lök az érkezőknek. Észre­vették, mennyire megsokaso­dott a várandós kismama? Boldogan várjuk a jövevénye­ket. Lám csak, miből lesz a cserebogár! A karcsú fiatal- asszony lófarok frizurával im­már kézen fogva vezeti, két esztendeje meg még babako­csiban tolta a kisfiát. Megnőtt a : legény, nemsokára lányok­hoz jár. Valaki. Vele találkoz­ni immár kötelező, személyi­ség. Amikor a villanyrendőr zöldre vált, ő mondja; me­hetünk, s „viszi” át az anyukát. Hát még a Ferkó! öt eszten­deje kézit csókolommal kö­szönt, most meg ahogy a fel­nőtt a felnőttnek: jó napottal. Kész férfi. Nyomdász, és ugyanúgy hozzá tartozik Szek­szárd közösségképéhez, mint a nyugdíjas igazgató, és mint Orosz elvtárs, a veterán pártmunkás. Láthatatlan szálak, kötődé­sek ezek, s talán észre se vesszük, hogy az ilyen ritkán végiggondolt kapcsolatok, ar­cok, emberek jelentik lakóhe­lyünk szeretetét, hozzá a ra­gaszkodást. A reggeli órákban innét a központból valamiképpen ma­gam előtt látom az egész me­gyét, átérezve a békés építő­munkát, a hasznos törekvések egy irányúságát, harmonikus összhangját, a célok, a szán­dékok azonosságát. Az utakon teherautók robognak, előttem Dunaföldvár, Murga és úgy­szólván valamennyi település. Látom a határba indúló ag- ronómusokat, sejtem; a pálfai téesz elnöke éppen telefonál. Egyik kezében a kagylót tart­ja, másikkal, miként gzokta, valakinek éppen most adja az útbaigazítást. Biztosra veszem, a Pannónia Tsz elnöke e per­cekben futja át a reggeli pos­tát. a paksi téglagyárvezető megkezdte a reggeli szemlét, a járási pártbizottságok útra kész munkatársai kinézve az ablakon, megállapítják; meg­jött a kocsi, indulás. Amíg élünk — dolgozunk. Ez a rend. Tudom, a döbröközi, az apárhanti, a szakcsi, a hő- gyészi, a paksi mezőgazdasági üzemek állattenyésztési tele­pein egyazon törekvés hatja át, s köti össze láthatatlan szá­lakkal a gumicsizmás jószág­gondozókat, takarmányosokat. Mintha összebeszéltek volna, holott személyesen aligha ismerik egymást. Igaz, mégis összebeszéltek, össze­beszéltette és összeköti őket az új életforma, az egy­nemű, valamennyi közösségre érvényes kollektív biztonság. Egyszer-egyszer talán meg is látogathatnák egymást. Med­dig tart, miből áll? Ezzel is nőhetne a legtisztább szocia­lista emberi élmény: az együvé tartozás. SZEKULITY PÉTER fel. Érthető, hogy az OTP me­gyei és országos központjában szintén nemet mondtak, mert ha valaki sok pénzt költ la­kásra, szeretné ha tágas és ol­csó kivitelezésű lenne. Ezek a lakások sokba kerültek volna. A program ismét, megválto­zott. A TÁÉV generálra vál­lalkozott, mindent elintéznek: tervezést kivitelezést, csak fi­zessen a megrendelő. A kon­cepciót egyből elutasították ugyanis a Kinizsi utcában lé­vő magasházhoz hasonlót és és egynek a felét — magas­ságban és szélességben — ter­vezték a sarokra. Ezt. is el­utasították. A Pécsi Tervező Irodának ajánlották a megbí­zást. Kapacitáshiányra hivat­kozva nem vállalták. A szek­szárdiak által készített tervnél jobbat nem tudtak ajánlani. A helyzet közben mindenki előtt világos volt, nem értet­tek- egyet a megbízókkal, ezért hivatkoztak kapacitáshiányra. A Baranya-terv nem ismerte a problémát, elvállalta a meg­bízást: úgy hírlik egy lakás átlagos ára a jelenlegi tervek szerint , hatszázezer forintot meghalad. Ki veszi meg majd ezeket a lakásokat? A tervezési idő a minimális alatt Közben sok minden történt építészi-tervezői vonalon. Pél­dául 1970—7í-ben. Egyidőben" csökkenteni kellett a vállalat létszámát, hogy a többiek dol­gozni tudjanak. Tuzsér, Aszód és Répcelak által határolt or­szágrészből is vállaltak mun­kát. A beruházási megélénkü­lés után viszont sok lett a tennivaló, ma egy mérnök nem tud annyi időt eltölteni egy terv elkészítésével, mint az kívánatos volna. A terve­zési idő a minimálisnak mon­dott alá csökkent. Az emberek kapkodnak „rátelefonálásokra” változtatnak meg programokat, sorolnak a munka alatt lévők elé másokat. így sűrűsödik a gond, az emberek idegesek az irodákban. Nem jut kellő ide­jük a szakirodalom tanulmá­nyozására és előfordul, hogy a szekszárdi mérnököktől meg­szokott kiváló minőségű munka helyett silányabb kerül a be­ruházókhoz, a kivitelezőkhöz. Dicséret és elmarasztalás A beruházásokra adott meg­bízások menetkö^beni változ. tatása, a nem kellő körültekin­tés sok esetben azzal jár, hogy egyes létesítmények drágáb­ban kerülnek átadásra — a szekszárdi kórház néhány épü­lete —, ugyanakkor a „rátele- fonálás” miatt megváltozott helyzetből eredő . többletkölt­ség is csak a végelszámo­lásnál derül ki. Szóval, nehéz a tervezőmérnökök helyzetében eligazodni, még inkább nehéz egyértelműen őket vagy a be_ ruházásokra megbízást adó személyeket hibáztatni. A drá­gaságnak is több oka van. A Gemenc Hotel tervezéséért például a vállalat dicséretet kapott — pedig az elképzelt 30 millió helyett ötvenbe ke­rült —. A Belkereskedelmi Minisztérium levélben utasí­totta a pécsi vendéglátó vál­lalatot, hogy a szekszárdi iroJ dával készíttesse el a Pannónia Szálló tervét, mert olcsó, jól funkciónál, gyorsan kivitelez­hető. Ezért a munkáért a szek­szárdi tervezők a megyei ta­nács vb-től figyelmeztetése kaptak: jobban vegyék figye­lembe a költségek alakulását stb. Három ilyen figyelmezte­tő levelet őriznek a tervezőki ök is küldtek feljegyzést, azt is őrzik a megyei tanácson, é9 a megyei pártbizottságon. Köz­ben pedig a helyzet nem vál­tozik, egyre panaszkodnak á mérnökök a túlságosan rövid határidőkre, a munka közbeni módosításokra stb. Új irodaháza lesz a Képújságnak Persze annyira nem befőj lyásolja a vállalat harminc mérnökének és hatvan techni­kusának munkáját a nehéz helyzet, hogy az íróasztalokon ne készülne egyre-másra érté­kes szép- és néha csúnya, a célnak nem megfelelő, kicsij szűk létesítmény terve. Aszta­lon van a szekszárdi vízmű új telephelyének témája, a bo­gyiszlói úton épül ez az üzem­központ. Készítik Hőgyész ösz- szevont rendezési tervét: mun­kálkodnak a szekszárdi hő-' ellátás tanulmánytervén, megj bízásuk van Bátaszék—Alsó-' nvék összevont rendezési ter­vének elkészítésére. Rajzoljál« egy Dombóvárott éDülő nvolc- vanlakásos Utinor ház építésé-' nek tervét is. A Tolna megyei Népújság is otthont kap a szekszárdi kordinált irodaház harmadik ütemében. Ennek a tervnek április másodikára kell elkészülni, november elejéig pedig az irodaháznak a vázlat­terve és költségelemzése kerül a megbízókhoz. Nyolcszázezer forintba kerül a paksi erőmű kulturcentrumának terve, en­nek szállítási ideje április 19.' Pakson műszaki szálló, Szek- szárdon új KÖJÁL-székháZ építését tervezik, ezekre is megkapták a megbízást. Bá- taszéken nyolctantermes ál­talános iskola, Pakson városi . tanácsháza, Szekszárdon újabb százszemélyes óvoda, ezerada­gos gyermekélelmezési objek­tum terveit kell elkészíteniük, ugyanakkor láthatáron van már egy 24 tantermes iskolai a Séd mellett, a Mátyás király utca által határolt területre kell a tervet elkészíteni, a most épülő óvoda szomszédsá­gában, itt lesz majd a kereske^ delmi szakmunkásképző inté­zet is, — ennek terveit is a szekszárdi mérnökök készítik. Dombóvárnak 16 tantermes ál­talános iskola beruházási prog­ramját kell elkészíteniük, úgyszintén a városban két nagy lakóházat Peva rendsze­rű építéssel... Van munka bőven, van feladat a szekszár­di tervezők előtt bőségesen . .1 Nyugodtabb alkotó légkörre volna szükség ahhoz, hogy a rengeteg megbízást pontosan, kevesebb hibával tudják telje­síteni. Pálkovács JenS 1974. november %,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom