Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-21 / 272. szám

Közös ügyünk a környezetvédelem A jogalkotók én a népfront törvény-előkésxítő összefogása A jogalkotás paragrafus­szerkesztő tudósai — az ille­tékes igazságügyi szakemberek — az év derekán elkészítették „az emberi környezet védel­méről” szóló törvény terveze­tét. A majdani — várhatóan az országgyűlés által még az idén törvényerőre emelendő — jogszabály első változatáról, tehát még formálható terveze­téről országos, társadalmi vitát szervezett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. E közel­múltban lezajlott vita tanulsá­gairól, tapasztalatairól érdek­lődött a Hazafias Népfront il­letékeseitől az MTI munkatár­sa. — A tanácsok és a tömeg­szervezetek bevonásával szer­veztük meg a vitát — mond­ták —, várva és kérve a köz­vélemény reagálását mindany- nyiunk közös ügye, a környe­zetvédelem kérdéseiben. Bu­dapesten, továbbá két megyé­ben (Békésben és Somogybán) és az ország hét nagyobb ipari központjában tartottunk vita­fórumokat. a viták vezetésére országgyűlési képviselőket, A Szputnyik magyarul is megjelenik Az Athenaeum Nyomda mű­nyomó gépei érdekes, sokszínű folyóiratot nyomnak e napokban. Készül a magyar nyelvű Szput­nyik decemberi száma. A Szov­jetuniónak ez az egész világon népszerű folyóirata eddig oro­szul, angolul, németül. Franciá­ul, spanyolul és csehül jelent meg. Az APN-nel kötött megál­lapodás alapján december ele­jén magyar nyelven is megjele­nik a Szputnyik. A folyóirat 180 oldalán sok ér­dekes írást és képet közöl a Szovjetunió életéről. A Szput- nyikot 89 országban terjesztik. Nagy példányszámban fogy New Yorkban, Londonban, Párizsban, Berlinben. A levelezők ezrei ke­resik fel észrevételeikkel, javas­lataikkal a moszkvai szerkesztő­séget; leveleikben megírják, mi­ről szeretnének olvasni a lap­ban. A folyóirat nyolc éve ad hírt a Szovjetunióban folyó kommu­nista építésről, az ipar, a me­zőgazdaság eredményeiről, a tu. dományos és technikai forrada­lom új vívmányairól; — a poli- tika, a művészet, a kultúra témá­it sem hanyagolja el, A lap nemcsak új ismereteket nyújt, de szórakoztatja is az olvasót. Minden számában kö­zöl irodalmi csemegét Sport, di­vat, humor fűszerezi ezt a kis könyv alakú, színes folyóiratot. Négyszínnyomású képei a Szov­jetunió tájaival, műemlékeivel, műkincseivel ismertetik meg az olvasót A Szputnyik első magyar nyel­vű számában rendkívül érdekes olvasmányok találhatók: Maka­renko eddig még nem publikált beszédében az emberek erkölcsi tulajdonságairól szól. Egy másik cikkben választ kapunk arra, mi a művészet helye a jövőben, A tudományos rovatból említsük meg az elveszett üstökösről szóló cikket A társadalomtudományi rovat felveti a kérdést: lesz-e ál­lam a kommunizmusban? Mint ismeretes, az 1960-ban rendezendő olimpia jogát Moszk­va kapta meg. A Szputnyikban 9 kérdést és választ talál az olva­só a szovjet sportról „Forró Szi­béria'* címmel riportot közöl a hatalmas országrészről. A televí­zióban ezekben a hetekben lát­ható a „Tavasz tizenhét pillana­ta” című filmsorozat. A Szput­nyik decemberi számában elol­vashatják a kisregény rövidített változatát, Biztosak vagyunk abban, hogy a magyar olvasók megkedvelik a minden hónapban megjelenő SzputnyikoL közéleti személyiségeket és gazdasági szakembereket kér­tünk fel. A meghívottaknak előzetesen megküldtük a tör­vénytervezetet — összesen több mint 1500 ember vett részt 34 vitafóru­mon. A megjelenteknek körül­belül 50 százaléka mondta el véleményét a készülő törvény­ről. A lényeges észrevételeket, javaslatokat jegyzőkönyvekben rögzítettük. A sajtó, a rádió és a televízió tudósításai nyomán számos levél érkezett a kör­nyezetvédelmet érintő problé­mákról a HNF Országos Ta­nácsa közjogi és gazdaságpoli­tikai osztályához, a törvény- tervezetet megvitatta a HNF Országos Elnöksége mellett működő környezetvédelmi munkaközösség is. Az írásbeli anyagokat összesítettük és egy­séges rendszerbe foglalva már eljuttattuk az Igazságügyi Minisztériumnak és az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztériumnak. — Megkezdődött — orszá­gos szinten is — a környezet­védelmi feladatok tervezése, a szakemberek képzése és haté­konyabbá vált a tudományos kutatás is. A környezetvéde­lem társadalompolitikai jelen­tőségét bizonyítja a Hazafias Népfront Országos Tanácsa ál­tal — az elmúlt évben — ren­dezett országos környezetvé­delmi tanácskozás is, ahol sor került a környezetvédelem társadalmi programjának ki­dolgozására. Ezen a tanácsko­záson vetődött fel a környe­zetvédelem átfogó jogi sza­bályozásának gondolata, s ez a figyelemre méltó kezdeménye­zés talált visszhangra a szó­ban forgó törvénytervezet el­készítésével. — A társadalmi vita elérte célját. Egyértelműen megálla­píthatjuk — mondták a vitát szervező vezetők —, hogy jó mozgalmi módszer a Hazafias Népfront immár hagyománnyá váló kezdeményezése, a szo­cialista demokrácia szélesíté­sében, a tudatformálásban, a jogalkotók és a jogalkalmazók munkájának segítésében. (MTI) A paksi zeneiskola hét éve Komoly hagyományai van­nak az együtt zenélésnek Pak­son. A harmincas években szimfonikus zenekar, fúvós ze­nekar és vegyes kar működött. Aztán hosszú szünet követke­zett Az újrakezdés gondolata 1967-ben vált valóra. A szek­szárdi zeneiskola fiókintéze­teként megalakult a paksi, azonban a növekvő igények­nek ilyen formában nem tu­dott eleget tenni, így 1974. január 1-től önállósult. Az iskola hétköznapjairól és az eltelt hét év tapasztalatai­ról beszélgettünk Hartmann József igazgatóval. A direktor fúvós hangszert tanít, és ve­zeti a paksi úttörőzenekart, — Tehetséges, szorgalmas gyerekekkel dolgozunk, a du- naföldvári és nagydorogi fiók­intézeteinket is számítva — 274 diák jár a zeneiskolába — mondotta Hartmann József. Munkakörülményeink javul­tak; 1967-ben három tanár hat helyen tanított... Ez az ál­datlan állapot legnagyobb örö­münkre és a munka precízebb végzésére megszűnt. Jelenleg hét kinevezett és egy óraadó nevelővel dolgozunk. Azonban így is legalább további két képzett zenetanárra lenne szükségünk az optimális mun­ka biztosításához. — A zeneiskoláé a Pakson működő úttörőzenekar? — Igen. 1972 elején alakí­tottuk. A nagyközségi tanács, a helyi vállalatok és üzemek és az úttörőelnökség állandó anyagi és erkölcsi támogatá­sát élvezzük. — Milyen emlékezetes sze­replései voltak a zenekarnak? — Balatonszabadi-Sóstón 1972 és 73 nyarán szerepel­tünk. Az idén nyáron egy hó­napot töltöttünk a zánkai út­törővárosban. Ezenkívül szá­mos rendezvényen részt vet­tünk. — A jelenlegi épület meny­nyire alkalmas zenetanításra? — Nagy örömünkre szolgált} hogy önálló épületet kaptunk. Kialakítása félmillió forint­ba került. A szülők és a gye­rekek társadalmi munkája pénzben ki sem fejezhető. Az épület azonban máris kicsi­nek bizonyul. Nagyon erős az áthallás a termek között, és ez mind a nevelőknek, mind a gyerekeknek komoly nehézsé­get jelent. Építészeti problé­mákat azonban olcsón és gyor­san megoldani nem lehet. — Van-e lehetőség a je­lenlegi épület esetleges bőví­tésére? — A Béke' Szálló felújítása után megkapjuk az épület egy részét. — Milyen lehetőségeik van­nak a növendékeknek a nyil­vános szereplésre? — A zeneiskolában 140 fős koncerttermünk van Scholcze- zongorával. Az évi rendsze­res előjátszásokat biztosítjuk zenei fejlődésünkhöz, a no­vember 1-i előjátszás éppen a november 7-e tiszteletére ren­dezett hangverseny selejtező­je volt. Ezenkívül növendék­koncerteket tartunk. Akik a kamarazenekar vagy a fúvós- zenekar tagjai, azoknak egyéb lehetőségeik is nyílnak. — Mi okozza jelenleg a leg­nagyobb gondokat? — Az egyik a filmharmóniai bérlet. A gimnáziumtól, amelynek tantermében szere­pel egy ifjúsági hangverseny- sorozat, kaptunk huszonöt bérletet. Ilyen keveset nem lehet igazságosan elosztani. A másik, hogy a , fúvószenekar negyvenkét tagjából tizenöt továbbtanul. Bár a megürült helyek feltöltése megtörtént, idő kell ahhoz, hogy ki tud­junk állni a pódiumra. — Mit terveznek Paks ze­nei életének további színesí­tésére ? — Az ifjúsági fúvószene­kar mellett felnőttet is sze­retnénk működtetni. A továb­i bi tervek között szerepel egy pedagóguskórus alakítása is. — szé — Gerencsér Miklóst Acsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Itt már ismerik érzékenységét, szőr mentén bánnak vele a piaristák, még az ösztöndíjat is megígérik, noha végül mégsem lesz belőle sem­mi. Rotthammer doktor boldogan fogadja vissza házitanítónak. Frank patikus pedig havi őt fo­rintot fizet neki magyar nyelvleckékért. így te­hát megint egyenesben van. Állandó megrende­lője Svaiger András nyitrai könyvárusnak, aki­től egymaga többet vásárol, mint az egész po­zsonyi intelligencia. Iskolai tanulmányai mellett olyannyira belemerül az olvasásba, főképp a magyar költői művek élvezetébe, hogy tanárai szemrehányást tesznek neki. Egy alkalommal le is hordják, miért rajong efféle haszontalansá- gokért. Ezt a feddést nagyon a szívére veszi. Stancsics Mihály ekkor már a megújuló nemzeti irodalom öntudatos híve, Vörösmarty Mihály, Kazinczy Ferenc, Berzsenyi Dániel és a két Kis­faludy rajongója. Jobban fájt neki ez a leszólás, mintha parasz­ti mivoltáért érte volna sértés. Megérlelődött benne, hogy végképp odahagyja Nyitrát. Pestre kívánkozott, a másik fővárosba, ahonnan egyre több jele érkezett a nemzet jogos törekvéseinek. Remélte, itt belekerül a közélet áramába, ösz- szebarátkozhat a hozzá hasonló gondolkodású je­les férfiakkal, de ha ez egyelőre nem is való­sulhat meg, legalább a szellemi megújulás for­rásánál tudhatja magát. Mivel pénzét könyvekre költötte, szinte üres erszénnyel érkezett Pestre. Szegénysége az oka, hogy hosszadalmas huzavona után talál magának lakást a Józsefvárosban, a Víg utca végén, közel a piaristák itteni iskolájához. Bezzeg jól jönne most a posztókabátba varrott néhány ezüst tál — 28 — lér! De hol van az már! A könyvek megszállott­ja lett, remeg a megszerzett kincseiért, inkább megvonja magától a falatot, de kevéske pénzén Pestre fuvaroztatja takaros kis könyvtárát. Nem fél a szegénységtől, csak tanulhasson. Kenyéren és szalonnán él. Mivel azonban ezt sem adják ingyen, elszegődik amolyan csicskásfélének Gre- guska jurátushoz, vagyis jogászgyakomokhoz. havi három forintért és szállásért a Cukor utcá­ba. Hiába rendelkezik sok irányú élettapasztalattal, jóhiszeműségére minduntalan ráfizet. Alig ren­dezkedett be a konyhában cókmókjával, máris kezdődtek a kellemetlenségek. Könnyelmű fic­kónak bizonyult a jurátus, örökké csak a szó­rakozáson járt az esze, fűnek-fának tartozott, s a bérrel adós maradt Mihálynak is. Ennek tete­jébe kezdte széthordani könyveit. Nem volt más választás, kárvallottan ott kellett hagyni a bot­csinálta jogászgyakomokot minél hamarabb. így marad el még a szalonna Is a kenyér mel­lől. Egy alkalommal épp száraz kenyeret maj­szolt új lakásában, amikor vendég nyitott rá. Egy német cipész. Kereste ismerősét, az előző lakót. Látva a parasztos külsejű, de hozzá képest feltűnően művelt fiatalember szorultságát, meg­hívta otthonába leckeadásra két leánykája mel­lé. A fizetség napi egyszeri meleg étel. Mihály nagyobb jövedelemmel is dicsekedhe­tett már ennél, de megtanulta becsülni a keve­set. Hálásan igénybe vette a cipészmester segí­tőszándékát, derekasan megszolgálta a napi ebé­det, amíg tartott a tanév. Sovány koszton, ám annál izmosabb akaraterővel végezte el a gim­názium hatodik osztályát. Elpusztíthatatlan derűlátással szövögette a szebbnél-szebb terveket. Alig várta, hogy elér­kezzék a szünidő 1828-ban. Úgy tervezte, beba­rangolja Veszprém megyét és megírja tapaszta­latait a „Tudományos gyűjtemény” című folyó­iratban. A nyitrai sikert akarta megismételni komolyabb eredménnyel. Erkölcsi és pénzbeli el­ismerésre számított. Még annyi útravalója sem volt, hogy száraz kenyéren tengesse magát, ezért felkereste Székesfehérváron szolgáló Juliska hú­gát, tíz forintot kért tőle kölcsön. Alig fújta ki magát, jókedvű bizakodással vágott neki tulaj­donképpeni úticéljának. Szokásához híven buzgón érdeklődik, ahol csak megfordul. Így elegyedett szóba Balaton- — 29 — főkajáron egy módosabb gazdával. Szíves volt hozzá a gazdaember, szállást adott neki éjsza­kára. Ám reggel rossz fordulatra ébredt. Kide­rült, maga a község bírája tartotta fogolyként házában és a szíves bánásmód folytatása helyett Kenessey megyei hivatalnok elé vezették, mint holmi közönséges csavargót. Faggatták, megfe­nyegették, hogy vasra verve hurcolják Veszp­rémbe, ha vissza nem tér azonnal Pestre. Sza­badulása érdekében látszólag megfogadta a zord tanácsot, de esze ágában sem volt betartani. A legrövidebb úton átment Zala vármegyébe. Figyelhették, mert alig lépett a szomszéd me­gye földjére, megint letartóztatták. Cipelték Ro- honczy alispán elé, aki azért járta a környéket, hogy szorgalmazza a gyűjtést a nemesek között az új zalai vármegyeháza építésére. Az alispán, egyúttal királyi tanácsos is, így a méltóságos ti­tulus dukálna neki. Stancsics Mihály meg váltig tekintetes uramnak szólítja. Hasztalan figyel­meztetik az alispán kísérői, hogy éljen a kötelező megszólítással, kitart a tekintetes megszólítás mellett, mondván, hogy a megyei elöljáró alis­pán! minőségben van jelen, nem pedig királyi tanácsosként. Makacssága ez esetben haszonnal jár. Rohonczy nem szeretné, ha hiúságon érnék tetten, ezért beéri a dorgálással és haragosan elkergeti a feleselő deákot. Mihály vissza sem néz, újra Veszprém várme­gyében terem, a Balatonfőkajáron kapott lecke ellenére. Beveszi magát ismerős birodalmába, a sűrű Bakonyba, végzi a dolgát, amiért fontos­nak tartotta ezt az utazást. Helyreállt kedéllyel halad faluról falura, bizonyos abban, hogy re­mek anyagot gyűjt megírandó tanulmányához, Egy este Zirctől északnyugatra, Borzaváron fo­gad szállást, az iskolamesternél, aki egyúttal szabó és kocsmáros. Remekül kipiheni magát. A legjobb hangulatban sétál át Zircre, és kivételes fényűzésre bátorodik; jó ebédet rendel a fogadó­ban. Amikor fizetni akar az erőgyűjtő táplálko­zás után, döbbenten tapasztalja, hogy egy árva garasa sincs. Mély álma közben észrevétlenül kirabolták. (Folytatjuk) — 30 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom