Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-19 / 270. szám
Színházi estéh Tovább javult az általános iskolai taneszközhelyzet Az általános iskoláknak súlyos gondot jelentett korábban a tetemes méretű taneszközhiány. Az állami oktatás helyzetéről, és fejlesztésének feladatairól szóló párthatározat nyomán azonban mintegy két esztendeje minden eddiginél eredményesebben folyik ezen a területen is a tervszerű fejlesztés, mindenekelőtt központi célhitellel is támogatva. A legutóbbi időszak eredményeiről, s a közeljövő tennivalóiról szólva Koren István, a Tanért vezérigazgatója egyebek között elmondta a Magyar Távirati Iroda munkatársának, hogy az 1973. évi 530 milliós árukészlettel szemben a vállalat ebben az esztendőben csaknem 600 milliós árukészletet biztosított, az esztendő háromnegyed részében mintegy 400 milliós értékben tettek eleget az oktatási intézmények megrendeléseinek, vagyis ezek a taneszközök már a pedagógusok, illetve a diákok rendelkezésére állnak. Korábban összegezték azokat az alapvető taneszközöket — együttvéve éppen 113 fajtát —, amelyeknek pótlása a lehető legsürgősebb feladat. A 113-féle eszköz országos hiánya eddig 170 millió forinttal csökkent, ezen belül javult a tanulókísérleti eszközök, az audiovizuális technikai eszközök, és a tanári demonstrációs eszközök aránya — bár még korántsem a megPályaválasztás a tv segítségével A televízió három egymást követő napon november 19-én, 20-án és 21-én mutatja be a nyolc adásra tervezett szakmaismertető filmsorozat első három filmjét. — Sorozatunk az Országos Pályaválasztási Intézet segítségével készül — mondja Hegyi István szerkesztő. — Az a célunk, hogy olyan szakmákra hívjuk fel a figyelmet, amelyekre napjainkban kevés a jelentkező, azonban biztos jövőt, jó megélhetést kínálnak. A filmeket úgy készítettük el, hogy azok egyúttal mindig egy-egy munkás vagy szocialista brigád portréját is adják. Azt szeretnénk, hogy olyanok kedveltessék meg szakmájukat a fiatalokkal, akik a saját példájukat tudják felmutatni. Az első adásban egy fiatal kéziszedőt mutatunk be, a Kossuth Nyomdából. A következő napon a Tiszai Vegyi Kombinát polietilén-gyártó üzeméből a Béke szocialista brigáddal ismerkedhetnek meg a nézők, illetve a vegyi alapanyaggyártó szakmával. A harmadik napon egy 19 éves cipőkészítő lány munkahelyére, a Minőségi Cipőgyárba látogatunk. Természetes, hogy bár filmjeinket elsősorban a 14 éves. pályaválasztás előtt álló fiataloknak szánjuk, a szülők és a pedagógusok is jól teszik, ha megnézik ezeket a filmeket. — A sorozat folytatására a jövő évben kerül sor. Tavasz- szal ugyancsak egymás után következő napokon szeretnénk műsorra tűzni a növénytermesztő, az állattenyésztő, a kőműves, az ács és az üvegipari szakmáról szóló filmeket. A műsorszerkesztés gondossága lehetővé teszi, hogy ezeket az adásokat másnap délelőtt azok is lássák, akik este nem nézhették. felelő mértékben. Bíztató az is, hogy amennyiben a fejlődés üteme változatlan marad, az 1974—75-ös tanév első felében lényegében már az általános iskolák 90 százalékában ott lesznek a fontos taneszközök. Az Oktatási Minisztérium az idén a tanulói munkaeszközökről, — együttvéve 147 fajta taneszközről — újabb jegyzéket állított össze, s közzétetted mi az országos helyzet, hogyan állnak az iskolák ezekkel az eszközökkel? A pillanatnyi helyzet az első áttekintésre is sürgős tennivalókat sugall az illetékesek számára. Forintban kifejezve mindezekből 373 milliónyi hiányzik, ami a szükséglet csaknem 80 százalékát jelenti. Legtöbb gondot a tanulói munkaeszközök jelentik, de nem sokkal jobb a helyzet a tanári szemléltető eszközök vonatkozásában sem. A Tanért-nál máris hozzáfogtak — összesen mintegy 121 milliós értékben — az eszközök gyártásához, illetve beszerzéséhez. Ez az érték egyúttal azt is jelenti, hogy így 1975-ben az országos hiány mintegy 30 százalékát képesek biztosítani, a teljes hiány pótlására az állam anyagi értelemben is minden lehetőt megtesz. Így reábsan várható, hogy három esztendőn belül — 1975 és 1977 között — már nem lesz hiány az oktatási intézményekben ez a 147-féle taneszköz sem. A helyi erőforrások és a központi hathatós segítség nyomán tehát minden garancia megvan arra, hogy a párt- határozatban is megjelölt feladat megvalósuljon — fejezte be tájékoztatását Koren István, a Tanért vezérigazgatója. (MTI) A trubadúr Megbízható, korrekt előadásban hallottuk Verdi népszerű remekművét, A trubadúrt, mentesen, az újrafelfedezés izgalmától, de mentesen durva hibáktól is. Breit- ner Tamás és a rendező Horváth Zoltán igyekezett drámai egységbe fogni az operát, amit az egységes színpadkép is szolgált, bár annyira leegyszerűsítve, mennyire csak lehet. Az egyszerűség időnként a szegénység benyomását keltette, s bizonyos ellentmondást is, hisz a jelzésszerű díszletek között klasszikus operakosztümöt kapott mindenki. Az előadás egyetlen élménye, szinte fénylő pontja Mészöly Katalin hibátlan Azuce- nája, amit magyar operaszínpadon ma aligha énekelnek, játszanak szebben. Szabadíts Judit neve kívánkozik melléje, bár ezúttal inkább biztonságával tűnt ki. Juhász Pál Manrlcója, úgy tűnik, még nem elég érett, főleg a pia- nókban bizonytalan, Bolla Tibor is halványabb, mint A trubadúr-előadások Limája általában. Persze igazságtalanok lennénk, ha nem ismernénk el a pécsi vállalkozás eredményeit, de egy olyan zeneműről van szó, amit azok is jól ismernek, akik nem rendszeres opera- iátogatók, hisz A trubadúr egyes részletei vendéglői zenekarok műsordarabjaiig népsze- rűsödtek, anélkül, hogy elkoptak volna. A mércét tehát A trubadúr népszerűsége emeli magasra, az, hogy a világ minden táján állandóan műsoron van, s a rádió is naponta elősegíti, hogy a lehető legnagyobb legyen az összehasonlítási alap. Az is kérdés, hogy vidéki operatársulataink műsora (tudtommal mindegyik bemutatta, vagy ma is műsorán tartja A trubadúrt), miért ennyire sematikus? A közismert Verdi-operák mindenütt megtalálhatók, nem beszélve a már unalomig ismételt Pucciniről. Pedig épp saját műsorukkal, önálló kezdeményezéseikkel jutnának előbbre, megtalálva azt, ami lehetőségeiknek, képességeiknek legjobban megfelel. Felfedezm- valót bőven kínál az operatörténet, s néhány éve épp a Pécsi Nemzeti Színház mutatott rokonszenves példát, amikor Monteverdi és Pergolesi művét vitte színre. A lehetősegek és képességek számbavétele nagyon fontos, hisz ma —• köztudott — mindegyik vidéki operatársulat kórusgondokkal küzd, amit a jószándékl nem tud áthidalni, ahogy a pécsi előadásban Károly Róbert sem volt képes csodára. Megbízható és korrekt elő-- adásban hallottuk tehát A trubadúrt, s a siker ezúttal1 sem maradt el, miként soha nem marad el. Ez az opera, melynek romantikája, a zavaros történet ellenére kitűnő, es könnyen népszerűvé vált zenéje mindig és mindenütt hat, s ha az előadás hiányérzeteket kelt, akkor is megsejtet valamit Verdi mindig csodálatos világából, abból a zenei egységből (hangnemi és motivikus egység), ami kévésoe sikerült műveit is jellemzi. Végül a műsorfüzet egy nyilvánvaló elírása: A trubadúrt nem 1835-ben mutattak be, Verdi ekkor fejezte be zenei tanulmányait, hanem 18ó3-ban. Magyarországon mar a következő évben játszotta a Nemzeti Színház, s azóta állandóan műsoron van. Cs. L. Gerencsér Miklóst Acsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Egy idő után magával vitte segédtanítóját is az esti beszélgetésekre. Mély hatással volt ez Mihályra: bizonyossá lett számára, hogy példaképét tisztelheti Zemán Jánosban. Megértette, csakis így van értelme a tudásnak, s ha eddig tanulni akart, úgy most kétszeres oka van rá. Minél műveltebbé kell válnia, hogy ismereteivel Zemán János módjára szolgálja a népet. Valósággal falta az olvasmányokat. Mert mondani is felesleges, hogy mestere számos könyvet birtokolt. Az akkori fogalmak szerint nagy könyvtárnak számított faluhelyein a néhány száz kötet. Mihály rövidesen a végére járt az összes magyar nyelvű műnek. Annál keserűbben törődött bele, hogy a latinul, franciául nyomtatott könyvek szinte hozzáférhetetlenek az ő számára. De lobogó türelmetlenséggel döntött: megtanulja a fontos nyelveke.t. Közben mind jobban megszerette az egész falu. Mesterében immár atyai jóbarátját tisztelhette, akivel el-eltanakodott leendő sorsáról. Zemán János őszintén megvallotta, 'nagy segítség számára a szerencse által Izsákra vezetett segédje, nehezen nélkülözné, mégis úgy véli, helyesebb lenne, ha Mihály elvégezné Budán a tanítóképzőt. Akkor aztán az oklevéllel visszatérve, a jelenlegi negyven forint helyett évi nyolcvan forintért folytatná munkáját, rendes tanítóként. A vallásos Mihály az őrangyalától sem remélhetett üdvözítőbb sugallatot. Forró vágyát hallotta viszont mestere ajkáról. Budára menni tanulni, okleveles tanítóvá lenni: remélhetett-e ennél ragyogóbb jövőt a megbotozott jobbágy- legény? — 22 — 7. Maga sem gondolta, milyen hosszú és változatos diákéletnek néz elébe, amikor huszonkét esztendős korában elkezdte az intézményes tanulást a budai tanítóképezdében. Róla pedig nem gondolták volna sem a tanárai, sem pedig diáktársai, hogy a módosabb körökben szokatlan külsejű fiatalember alapos meglepetést okoz majd rendkívüli szorgalmával éppúgy, mint csillogó eszével. A nemesi vagy polgári rétegekből kikerülő tanítójelöltek inkább gúnyolták, mint tisztelték magatartása miatt. Megszólták paraszti öltözékét, ugratták társasági ügyetlenségéért. Mivel pénzt szagoltak nála, váltig csalogatták az oly kellemes budavári, tabáni kiskocsmákba. Mihály szigorúan ellenállt mindenféle kísértésnek, noha szerette a jó ételeket is, s módjával fogyasztott borocskát is. Társainak nem volt életszükséglet a tanulás, mert atyjuk, rokonságuk segítségével biztos hivatal várt rájuk. Ezért a budai időzés jószerével csak azt jelentette számukra, hogy kivárják az oklevél átadását. Ezért csak annyit bíbelődtek a leckékkel, amennyit megkívánt a minimális illendőség. Máskülönben örökké a mulatságokon törték a fejüket. Mihály azzal haragította magára őket, hogy egy idő után nem hagyta fosztogatni erszényét. Eleinte inkább kölcsönzött, minthogy tanulás helyett mulatni járjon. Amikor azonban túlságosan visszaéltek jóhiszeműségével, kereken megtagadta a kölcsönnek nevezett ajándékozásokat. Nosza, a szórakozásnak élő úrfiak már nemcsak gúnyolták, de szidalmazták is fösvénysége miatt. Nem törődött velük. Annyit foglalkozott tanulmányaival, amennyit csak kicsikarhatott a nap huszonnégy órájából. Nem csoda, hogy egy tanév leforgása alatt kitűnőre minősített tanítói oklevelet szerez. De nem akarja abbahagyni a tanulást. Mindenképpen szükségét érzi a latin tudásnak, ehhez pedig nem nélkülözheti a gimnáziumot. Nincs más hátra, következzék a gimnázium, mindjárt itt Budán, ahol Korbélyi címzetes püspök az igazgató. Jelentkezik nála felvételre, a lehető legjóhiszeműbb gyanútlansággal. Annál nagyobb a megdöbbenése, amikor Korbélyi címzetes píisoök úr gorombán elutasítja, mondván, hogy ilyen bajuszos vén kamasznak, — 23 — sót embernyi embernek semmi keresnivalója nincs a gimnázium kisdiákjai között. Megaláztatását elpanaszolja tanítóképezdei tanárának, Nagy Antalnak, éppen azért, mert iránta érzi a legnagyobb bizodalmát. Hiába szól szelíd érvekkel Nagy Antal, ő sem mond mást, mint a címzetes püspök: semmi szükség arra a gimnáziumra, miért kínlódna felnőtt létére a gyerekek között. Elégedjék meg a tanítói oklevéllel, igen szép eredmény az, főképpen biztos kenyér, akár azonnal családot alapíthat rá. Hasztalan minden jószándékú érvelés. Igaz, két-három évvel korábban Mihály képtelenségnek vélte volna, ha valaki azt állítja, hogy rövidesen okleveles tanító válik belőle. Most azonban ragaszkodott a képzettség merészebb távlataihoz. Ugyanakkor tudta, alap nélkül nincs mire építenie a szigorúbb igénnyel mért műveltséget. Ezer dologban máris többet tudott, mint akárhány tanult ember, egyszersmind ezer dologban nem rendelkezett azokkal az ismeretekkel, amelyek magától értetődően válnak a gimnáziumi tanulók tulajdonává. Rendet, arányt kellett teremtenie műveltségében. Nagyon jól tudta, milyen kirívó, ha bajuszos létére ül be a nyolc-tíz esztendős gimnazisták közé. De azt is tudta, sokkal kirívóbb lenne, ha tudatlanul vállalkozna önkéntes rendeltetésére, a nép tanítására. Mert ekkor már önmagának is alig-alíg bevallottan fölsejlett előtte az eljövendő közéleti szereplés. Alkatában jelen volt az ország dolgai iránti érzékenység, bőre alatt hordozta a jobbágyság sérelmeit, szívében és agyában mindannyiszor dac támadt, ahányszor találkozott a hűbéri rend igazságtalanságaival, amelyeknek minden esetben vérei, a jobbágyok vallották kárát. Nem véletlen, hogy ő mondotta először: vér vagyok a nép véréből, hús vagyok a nép húsából. Mit számított ehhez képest Korbélyi címzetes püspök gorombasága, vagy Nagy Antal tanár szelíd lebeszélése? Mit számított ehhez képest a különcködésnek látszó elhatározás, hogy bajuszos felnőtt létére kisgyermekekkel akar együtt ülni a gimnázium padjaiban? (Folytatjuk) — 24 — «?————————————— ii ■■ lr
