Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-17 / 269. szám

1 wr íj Verenesy Béni Virágoskönyve alőbaií létezett, vagy csak álmodtam ezt a különös fiút, akit olyan földöntúli gyön­gédség és bánat font körül, mint Saint-Exupery kis herce­gét? Nem. tudom, hogy léte­zett. akár az a köves országút, melyet útilapú, bojtorján, bo­gáncs. vadsóska, kamilla nőtt be sűrűn. De még ha álom is lett volna, nem kétséges, úgy felkavarta mint senki más. 1 Gyakran megesik, hogy ti csodák itt, a közelünkben tör­ténnek. Az a bizonyos nap is egy ilyen aprócska csodával kezdődött: kidei-ült, a nyaraló kerítésénél a kis völgyteknő- toen megbúvó égererdő telis- tele van cölöpgombával. A pengeként felmeredő fűben a gombák sárgásbarna színű mezőket alkotva hívogattak. A kifordított ernyőre hasonlító gombaóriások mellett aprób- bak álltak, minden kis tölcsér formájú kalapocska a hajnal* harmat egy-egy cseppét őrizte íTeleraktam az Ingem gombá­val, futva hazavittem, maja püsszat értem az erdőbe» , •t S ahogy az már gombasze^ idés közben lenni szokott, ha gazdag a zsákmány, én is egyre inkább válogattam. Már (Bem örvendeztem a nagyi .-püffedt gombáknak, csak a ki­sebb. rugalmas, kemény pél­dányokat szakítottam le. Finy- jnyásaa kutatgatva egyre bel-- jebb kerültem az erdőben. Magával ragadott a bolyongás. A kis völgyteknő dombba haj- iott. lábam szilárdabb talajra lépett, a mocsári füveket páf­rányok és zsurlók váltották íeL Azután a félhomályos égererdő is elmaradt s tejfehér * nyírfák, gyöngyként csillogó nyárfák tűntek elő, alattuk Sűrű, selymes, rövid szárú fű- ezőnyeg terület el. az erdő lombján ferdén áttörő fény- pszlopokban. köd gasnolygoti. zsákmány* kiszórva! magamra vettem ösz- szemaszatolt ingemet, s tovább indultam. Örömteli Izgalom fogott élj tudtam, alig távoztam el há­tunktól. s mégis messzebb ju­tottam. mintha az ismerős, ki­taposott ösvényen órákat ván­doroltam volna. Rejtélyes volt ez a kis nyírfa- és nyárfaliget ©z égererdő kellős közepén, mivel sem egyik, sem másik nem tudott áttörni az őt kö- . rülvevő erdőn, hogy kijusson a szabad mezőre. Jól ismer, lem a környéket, a dmitrovsz- kojei országút; nyaralónk és a látóhatár pereméig húzódó mo­csár felől egyaránt égererdő húzódott. Minél tovább ha­ladtain, az erdő annál sűrűbb lett. J F Egyre nehezebben Jutottam Hőre. Kissé besötétedett, a gomolygó kékes napsugarak alig-alig törték át a fák lomb­koronáját. Itt bukkantam rá erre a fiúcskára, s megtörtént « nap igazi csodája. ; J* A fiű alacsony termetű volt; sovány, vékony arcát kerek, teknőckeretes szemüveg ta­karta. Az ördög tudja honnan idekerült fűvel benőtt köves utat gyomlálta, akár egy vete­ményes kertet. Már elég szé­les csfkot megtisztított a nö- c vényektől, a kékesszürke s ró­zsaszínben játszó nagy. kerek kövek szorosan egymás mel­lett terpeszkedtek. Odább az iát beleveszett a gaz sűrű szö­vevényébe, A fiú nem csupán az utat gyomlálta, a szélét is megerősítette. maga csinálta döngölőjével helyükre sulykol- |a a köveket,' 1*' ~ Jónapot mondta felém | fordulva s szemüvegének sima #* kerek ablaka u&gm. Jói** tíulatúan rúmpülantott nagyi barna szemével. — Jónapot — válaszoltam. — Minek neked ez a szem­üveg? Hiszen csak közönséges ablaküveg van benne. — A por ellen. Ha fúj a Szél, az út porzik, nekem pe­dig kötöhártya-gyulladásom van. — magyarázta büszkén. — Na és miféle út ez? Ed­dig sose láttam. —- Nem tüdőmül Nem akar Segíteni? Vállat vontam.' lehajoltam; fe kitéptem a földből egy sötét­vörös virágokkal és szúrós tüskékkel borított bogáncsbok­rot. A tenyerem is elvágtam, mire kitéptem. Hejh. micsoda munka volt! Nem véletlen, hogy a szemüveges fiúcska vé­resre karcolta a kezét. Lelke­sedésem tüstént lelohadt. — Figyelj csak ide, minek fcsinálod ezt? — kérdeztem. I- ; _. Hiszen látja, benőtte ag u tat a gyom. — A fiú a föl­dön térdepelt s egy fadarabé kával gyökeret ásott ki. —r Meg kell tisztítani az utat. — De hát miért? — makacsJ kodtam. *— Hogy-hogy miért?::: Udvariasan, gyöngéd, türelmes hangon válaszolt. — A virá­gok és füvek gyökereikkel pusztítják az utat. Korábban a kövek szorosan egymáshoz simultak, s lám most már mekkora rések vannak közöt­tük !.u 1 — Nem erről van Szói Miért bem hagyod, hogy az út pusz­tuljon? Óvatosan? S 'száránál fóéval levette szemüvegét, jobban meg akarta magának nézni azt az embert, aki ilyen ér­telmetlen kérdéseket tesz fel neki. Előbukkanó szemét hal­ványpiros karima szegélyezte; nyilván ez volt a „kötőhártya- gyulladás” nyoma. — Ha az út elpusztul; sen­ki sem tudja meg, hogy egy­kor itt húzódott. — Na és. ott egye meg a fene? — feleltem ingerülten. — Hiszen sehová sem vezeti — Minden út vezet valaho­vá — mondta röviden, meg­győződéssel, visszaültette or­rára szemüvegét és ismét munkához látott — Gondolj* csak meg. ha sehova nem ve­zet. megépítették volna? —» Ha egyszer elfeledkeztek tóla, ez azt jelenti, nincs rá többé szükség: ! A fiú elgondolkodott?,' Sovány arcát Hfintorította, sőt még a virágok és füvek tépdesését is abbahagyta. Barna szemében fájdalom bujkált. De nehéz is idegen szívekbe átültetni még a legegyszerűbb; nyilvánvaló igazságot ist —• Vajon! tudjuk; ~ miért hagyták így elvadulni?::. Le­hetséges, hogy valaki a másik végén hozzáfogott, hogy sza­baddá tegye? Valaki felém tart és én találkozom vele. Nem szabad, hogy fű nője be az utainkat; — jelentette ki határozottan; Okvetlenül megtisztítom.' ... , ! — Kevés hozz! az erőd; '*9! — Az én erőm egymagában kevés, de ha jön felém vala­ki« talán már túl van a felén taü I Minek WS az őt neked? r — Az utak nagyon fontosak,’. Utak nélkül az emberek soha­sem lehetnének együtt izonytalan sejtés fu­tott végig rajtam. — Valaki elutazott a tieid közül? Elfordult, nem válaszolt 1 — Segíteni fogoki —«tart ki belőle», számomra ár váratta­— Köszönöm — válaszolta Őszintén, de túlzott lelkesedés nélkül. — Gyere el holnap reggel, ma már későre jár, ideje hazamenni» t-r Hol laksz? — Arra« — a liget felé mu­tatott, majd felállt, tenyerét megtörölte egy fűcsomóval, szemüvegét zsebredugta és én még egyszer belepillanthattam jóságosán csillogó barna sze­mébe. S azután otthagyott ez a maszatos. törékeny, fáradt, de hajthatatlan kis munkás — eltűnt a bokrok mögött. Másnap még fel sem keit a nap, de én már rohantam az erdőbe. Az éjjel esett, s a ter­mészet egyszerre gyarapodás­nak indult; megnyúlt, söté- tebb színbe váltott a csorbu­lta, s a gombák, mintha teg­nap nem js végeztem volna pusztítást közöttük, egyre- másra dugták ki a fűből sár­gás kalapjukat. Miközben keresztülvágtam Stz égererdőn, tetőtől talpig át- • áztam. Égő türelmetlenséggel, izgatottan vártam a találko­zást a fiúval a fűvel benőtt kövesútnál — hite már az én hitemmé is vált. Biztos vol­tam benne, hogy minden ne­hézség nélkül ráakadok, hi­szen minden olyan egyszerű volt. előre, mindig csak elő­re, át az égererdőn, át a rit- kás nyárfáson, nyárfalige- tecskén egy másik, szélverte törzsekkel eltorlaszolt nyíres- be, s ott majd előbukkan a kékes, rózsaszín kockákkal bo­rított országút megtisztított csíkja. De az utat nem ‘ találtam tneg. Minden úgy volt, mint tegnap; a széldöntötte fák. a bogáncs indái, a hosszú szárú virágok rózsaszín gyertyácskái, csak éppen az út nem volt ott, R a fiúcska. Naplamentéig kó­száltam az erdőben; elfárad­tam, megéheztem, lábamat fű és száraz gallyak karcolták össze, de hiába.» a oh a többé nem talál­tam olyan elhagyott útra. dűlőútra, vagy legalább ösvényre, melynek szüksége lett volna az én mentő segítségemre. Az évek folyamán azonban más értelmet nyertek a fiú kiok­tató szavai. Szívemből sok út szakadt ki s mind vezetett valahová, közeli és távoli, el­feledett és elfaledhetetlen ba­rátokhoz. Nos. ezeknek az utaknak szükségük volt rám, s én ott álltam segítségre ké­szen. Erőmet, kezemet nem kí­mélve egyre téptem a bogán­csot, csalánt, irtottam ami szennyes, nem engedtem, hogy a gaz megfojtsa, szétszakítsa, semmivé tegye őket. S ha ez sikerült, akkor csupán azért, mert az út másik végéről mindig jött felém valaki. Csu­pán az nem adatott meg, hogy az egyetlen, a legfontosabb utat megmentsem. Talán azért, mert senki nem mozdult, hogy felém induljon. _____ " " fordította? FÖLDEÁK IVAN r lórii Nogtbln. Srovjst i»4, novsllí- fa a „Gy«rmftkltor“ címé ciklusból ! «aló. Nogfbin mflrelbíl nomrég adott M látogatást a* Európa U8r,r»k!adó Meglepő a csend a verses- és képeskönyv körül, pedig az al­bum eddig az esztendő leg­szebb magyar könyvének te­kinthető. Az akvarellek és a versek Ferenczyné és Katona Tamás által teremtett élmé- nyes közössége sok esetben a művészet külön ajándéka lett: azt mutatja, mekkora hatással volt a virágokban élő termé­szet a festőre és a költőkre egyaránt. A válogatás mellett Szántó Tibor tipográfiai könyv­formálása azt bizonyítja nyil­vánvalóan, micsoda értékeket rejthet a magyar képzőművé­szet és a magyar irodalom: ih­let és valóság, művészet és élet, a növényekben és az em­berben egyként megnyilatkozó természet csodálatos találko­zásainak lehetőségeit. Pedig a köztudat szerint a szobrász Ferenczy Béni mun­kásságában a grafika és az ak- varell-piktúra másodlagos. Ko­rábban játék, a szélütés béna­ságának elhatalmasodásával az egyetlen teljes megszólalás: a néma és szinte mozdulatlan mester reszkető bal kézzel és ragyogó színekben festi a be­tegszoba mindig friss és mind­egyre változó virágait És a köztudat a modern költészet „virág-énekeit” is másodlagos­nak vélheti. Korántsincs Így; meggyőznek erről a könyv idé­zett költeményei. Ha csak az 1962-ből szárma­zó pitypang-akvarellt nézzük (a kötet 13. lapján, Szép Ernő költeménye mellett) meglát­juk, hogy a színekben pompá­zó természet az éle* micsoda mámorát jelentette a beteg mű­vész és a halk szavú költő előtt És „F. B.” micsoda gaz­dag színességben tudta visz- szaadni egy pohárba állított néhány szál igénytelen virág páratlan örömét! Micsoda szép­ség és mennyi festőiség van a pohárban álló víz kékeszöld foltjai és a felfelé mindegyre élénkebb képmező egyszerű színharmóniája mögött! Példája az életszeretetnek és példája a szerelemnek is, hi­szen Erzsiké, a feleség állí­tatta a karosszék melletti asz­talra az évszakok változó vi­rágait, az ő keze találta a megfelelő vázákat is. A Kossuth Könyvkiadó a politi­kai könyvhetekre több fontos és érdekes művet jelentetett meg. A mctrxiznrujs—leninizmus klas­szikusainak szerkesztősége ren­dezte sajtó alá a Marx—Engels sorozat 25. kötetét, amelyben Kari Marx: A tőke, A politikai gazdaságtan bírálata, valamint A tőkés termelés összfolya mata ta­lálható. Újból megjelent — bő­vített kiadásban — a Politikai kisszótár, mely gazdag anyagá­val jó segítséget nyújt a politikai fogalmak tisztázásához, jobb megértéséhez. A Közgazdasági ismeretek sorozat kötete a Mű­szaki fejlesztési politikánk. Si­mán Miklós tollából. Széles kö­rű érdeklődésre tarthat számot A világ gazdaságtörténete a XIX. és a XX. században című össze­foglaló mű, neves lengyel szak­emberek kollektívájának munká­ja. A nálunk is népszerű Anna Seghers kisregényeit tartalmaz­za a Karib-tengeri történetek. Szekullty Péter új riportkönyve a Határjárás, sok érdekes irodal­mi riporttaf. Ismét megjelent az Évfordulók 1975. A Szépirodalmi Könyvkiadó a Magyar elbeszélők sorozatban Kosztolányi Dezső két regényét — Néró, a véres költő és Édes Anna — jelentette meg egy kö­tetben, Kőszeg Ferenc utósza­vával Szántó Piroska illusztrációi. 'Az album másik hozzánk legközelebb álló szépsége a 33. lapon található, József Attila Derengő rózsa című versének társaként. A vörös szín ezer­féle árnyalata vibrál a resz­kető tollal húzott fekete kon­túrok között. A kép és a vers arra is bizonyíték lehet, hogy a tökéletességet el lehet érni betegen, még reszkető bal kéz­zel is, csak tehetség kell hoz­zá, erős szándék és életszere­tet, naponként ismétlődő cso­dálkozás a világ látszólag leg­egyszerűbb dolgai fölött. Vas István Rózsalángolása mellett valóban lángoló, még inkább a képmező szürkészöld alapszínéből előderengő, ártat­lan és selymes szirmú rózsák láthatók, sárga tearózsák Kál- noky lAszló szép verse mö­gött. Nagy László nyolcsorosá- pak társai sárga krizantémok, a közelgő ősz hírnökei. A kötetet Juhász Ferenc Te­nyésztett szomorúsága zárja; a verssel szemben az asztal üveg­felületén tükröző barkák az ismételt kiszínesedés szerény és első hírverői talán. A kötet így a természet megállapíthatatlan virág-órájának színes képes­könyve lett: az elpusztíthatat­lan szellem teremt a versso­rokban és a fehér lapok felüle­tén. Ferenczy Béni utolsó évtize­dének virág-akvarelljeiben az ember győzedelmeskedett a pusztulás felett. A virágok színében változó természet, az Erzsiké kezétől és állandó sze- retetétől rendezett apró csok­rok rajzában a dolgára és kö­zösségére talált művész beszé­des képvallomásai. Katona Ta­más válogatásában az egyetlen festő segítségére siet száza­dunk magyar költészete. A festő és a költők összefo­gásából születhetett ipeg Flóra istenasszony legszebb magyar imádságoskönyve talán: ho­zsannák és évoék a virágokban is pompázó élet, a színeikben ihlető természet előtt. A sze­retet és a szerelem könyve ez j versek és virágok nyelvén be­szél. (Magyar Helikon Kiadó) ] BODRI FERENC J Vaf. Az Olcsó Könyvtár ú] köte­te Móricz Zsigmond Kivilágos leívirradtig című regénye. A magyar—csehszlovák közös ki­adás keretében, a pozsonyi Ma­dách Kiadóval közösen jelentet­te meg a Szépirodalmi Kiadó a neves szlovákiai magyar író, Egri Viktor Festett világ című regé­nyét. Ugyancsak a kiadónál lá­tott napvilágot Wéber Antal Iro­dalmi irányok, távlatból című ta. nulmánykötete, amely a felvilá­gosodás és a reformkor irodal­mának történetéből ismertet ér­dekes fejezeteket. A miniatűr kiadványok gyűjtőinek szerez örö­met Móricz Zsigmond: A szerel­mes levél című regénye. Az Akadémiai Kiadó újdonsá­gai között szerepel a Jókai Mór összes művei sorozat új kötete­ként az író 1902-ben írt történel­mi regénye, az Egetvívó asszony­szív. A Pannónia a késői csá­szárkorban szerzőjétől, Mócsy Andrástól látott napvilágot a Pannónia a korai császárság ide­jén, a nemrég indult Apolló Könyvtár harmadik köteteként Is­mét kapható Tóth Dezső: Vö­rösmarty Mihály című irodalom­történeti monográfiája. Az Európa Könyvkiadó újdon-' sága a Jean Rhys két kisregé­nyét (A sötétség utasa; Jó reg­gelt éjfél!)tartalmazó kötet Új könyv AZ ELHAGYOTT ŰT

Next

/
Oldalképek
Tartalom