Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-17 / 269. szám

A járási fanácsKirafal jegyzőkönyv helyett egészségügyi csoportjának fő­orvosa, — egyben a kórház- rendelőintézet igazgatója-. — tett nemrég jelentést Bonyhá- dón, az MSZMP járási párt végrehajtó bizottságának. Bár ilyesmiről elég ritkán kap tá­jékoztatást a közvélemény, a testület a legkülönfélébb poli­tikai, gazdasági és társadalhni témákon belül sokszor foglal­kozik ülésein a járás lakossá­gának ellátását érintő kérdé­sekkel. ' Az említett áttekintés két okból is jelentős. Jövőre nemcsak belépünk a negyedik ötéves terv utolsó évébe, ami a tervidőszakra elhatározott fejlesztések végrehajtásának fi­nisét jelenti. Pártkongresszus­ra készülünk, s' hazánk fel- szabadulásának 30. évforduló­jára is. Lényeges és fontos te­hát minden olyan számvetés, aminek hétköznapi hasznú eredményei, vagy meglévő gondjai befolyásolják a lakos­ság közérzetét. Az egészségügyi ellátás két lépcsőben történik hazánkban. Az első lépcsőt — ha úgy tet­szik a szolgálat első vonalát ■— azok alkotják, akik a körzeti orvosi, üzemorvosi, gyermek- körzeti, fogorvosi posztjaink és a tanácsadás különböző poszt­jain tevékenykednek segítőtár­saikkal. Az egészségügyi ellá­tás első vonalában tehát azok dolgoznak értünk, akik az alapellátásért felelősek. A má­sodik vonalat, ha úgy tetszik lépcsőt, a kórház-rendelőinté­zeti egységben dolgozó szakor­vosok jelentik. Míg az első vo-; nal biztosítását a tanácsok fel-í adatkörébe utalta a tanácstör-, vény, amiről mostanában sokat beszélünk a tanácsok munkája' i kapcsán, a második vonal in­tézményei a megyei tanácshoz, tartoznak* ■ i» Könnyű, yagy nenéz a fenti módon máködfő eg&sä- ségügyi ellátás dolga a 30 tele­püléssel bíró és 14 önálló ta­náccsal rendelkező bonyhádi járásnak? A kérdés sokkal bo­nyolultabb, mint amire kate­gorikus igennel vagy nemmel lehetne válaszolni. Az igen is, nem is pedig komolytalan vá­lasz ezen a helyen. Nézzük inkább az alapellátás fejlettsé­gét, mert az tanúsíthatja légin­Jó kezekben a bonyhádi járás i'|le^észségügyi ellátása kább, hogy mfre* jutott’ a já­rás az egészségügyi ellátás' fej­lődésében, de mutatja azt is, hogy mi a zökkenőméntesebb munka, legfőbb gátja: Ez . idő szerint 33 orvosi állása van a járásnak. Betöltetlen a 19 kör­zeti orv.psi állás: közül kettő Bonyhádon és Kisdorögön. Há­rom gyermekkörzeti orvosi ál­lás közül: betöltetlen . 'fhárom, Bonyhádon, Nagymányokon és Zombán. • Kilenc fogorvosi ál­lás közül’ betöltetlen a bony­hádi és nagyriíányoki. Az egy, Bonyhádta szervezett üzemor­vosi állás ugyancsak üresen áll. összesen nyolc orvos hiányzik az alapellátás vonalá­ból és ez nyilvánvalóan több­letmunkát ró a meglévő hu­szonötre, mert egy orvos át­lag 2378 embert lát el. Ez az átlag jobb az országosnál, de a statisztika ebben az esetben sem lehet hatásos ellenszere a meglévő feszültségnek, ■ mely különösen a gyermekkörzeti el­látás területén liagy. Az a tény; hogy a napi negyvenes be­tegforgalom mellett is élége- dett a lakosság az alapellátás­ban dolgozók munkájával, rop­pant tiszteletre méltó. A járási párt végrehajtó bizottság mégis úgy foglalt állást, hogy nem lehet belenyugodni az üres or­vosi állások létezésébe és mert önnek tulajdonképpen nem az a magyarázata, amit a hiány­nyal küszködő helyi tanácsok hangoztatnak. Át kell végre érezniük az egészségügyi ellá- • tás biztosításának ^felelősségét, mert míg a tanácstörvény ha- tályosulásáhak első évében nj£g; hivatkozhattak az . érin­tettek arra, hogy új számukra az egészségügyi alapellátás megszervezésének feladata, ma már ez nem 'hivatkozási alap! Egyszóval; nincs helye a szub­jektív tényezőkre való utalá­soknak^ mert ha pl. meg tudja szervezni Hogy ész, Győré, vagy éppen Tevel. tanácsa, hogy' az orvosokat-és segítőiket megfe­lelő munkahelyi és lakáskörül­menyek—várják, képes lenne megszervezni a járási székhely Bonyhád és Zomba is! Mindezek után szenteljünk figyelmet az egészségügyi el­látás bázisintézményének, a járási kórház-rendelőintézet­nek. ahol 187-en dolgoznak. A kórház-rendelőintézet viszony­latában betpltött. minden kö- zépkáderállás. Üres viszont két, orv.os státusza a sebészeti osztályon, amit eddig lakás hi­ányában nem sikerült rendez­ni. Bár ez csak egyik oldala a magyarázat „érmének”. A kórház kicsi és nem is cél a megyeszékhely tövében nagyra 'bővíteni. De az a tény, hogy közös műtője van a sebészet­nek és szülészetnek,, távolról sem befolyásolja kedvezően a munkakörülményeket. Ezért kérdéses, hogy ha úgy tudná­nak lakást varázsolni a bony­hádiak, ahogyan senki sem .tud, igyekeznének-e ide a se­bész szakorvosok? A végrehajtó bizottság foglalkozott természetesen az utánpótlás biztosításának fel­adatával is. Társadalmi ösz­töndíj szerződése van a já­rásnak négy szigorló orvossal. Ezek közül a pályakezdők kö­zül egyet a sebészetre, hár­mat gyermekkörzetbe szán­nak. Érthető ez a döntés, hi­szen pillanatnyilag egy gyer­mekszakorvosra hárul több mint tízezer 0-tól 3 éves korú ellátása! De mi lesz a fenn­maradó üres orvosi állások­kal? A helyi tanácsoknak kell határozottabb kézzel hozzá­nyúlniuk a megoldáskeresés­hez ! Folyik egyébként a járási kórház rekonstrukciója, ami­nek befejeztével — a követ­kező tervidőszakban a jelen­leginél jobbak lesznek a mű­ködés feltételei, körülményei az említett osztályokon. Gond. illetve a gond megszüntetésé­vel kapcsolatban feladat azon­ban akkor is lesz, mert fel kell folyamatosan számolni a fek­vő- és járóbeteg-ellátás, vala­mint a szakgondozók tevé­kenységének széttagoltságát és nemcsak azért, mert így írja elő az egészségügyi törvény, megkövetelve az egységet, ha­nem azért is, mert így ésszerű és csak így lehet a nagyobb szervezettséggel hatékonyabbá tenni a kórház-rendelőintézet munkáját, Miről volt még szó? Szó volt természetesen aszo­ciális ellátásról, élsőként is a segélyezés, adott rendszerének bírálható használatáról, majd a házi szociális gondozás terén jelentkező problémákról. Nem volt, nem is lehetett elégedett a testület e gondozási forrná sikereivel, mivel Bonyhádon 1972-ben egyetlen függetlení­tett szociális gondozónő mun­kába állítására volt, csupán mód. Azóta bebizonyosodott, hogy ez az egy személy egye­dül képtelen elvégezni a rá­szoruló magányos öregek ellá­tását, a társadalmi aktívák szükséges szervezését. Ebben az évben még egy. gondozónő­véri állást sikerült szervezni. A járási gondozónő a járáste- rületén köteles felderíteni a segítségre szorulókat. Több gondozónőre lenne azonban szükség, és még kiépítettebb aktívahálózatra. Mint az ismeretes, a családi és intézeti gondozás között jelent átmenetet az öregek napközi otthona. A já-i rásbán pillanatnyilag két iljrgn. napközi van, az egyik Tevelen — 30 személy J-' a másik Bonyhádon — 40 személy 1 ré- : szére. Folyamatban van a ci- kói. izményiés mórágyi nap-,, közik létrehozása, De ha az igények nagyságát tekintjük.’ többre lenne szükség, mert a járás 3 szociális otthona mind-, össze 287 férőhelyes, lakói­nak száma viszont ' 278, Ja­nuár 'l-től Baranyához fog tartozni a mázai otthon, ahol jelenleg 50 idős ember él. Az intézmények állapota egyéb­ként semmiképpen sem nevez­hető korszerűnek. Különösen elavult és zsúfolt épületekben működik a bonyhádi otthon, amit majdnem költségesebb dolog immár karbantartani, pavilonrendszerű építéssel tö­kéletesen újjávarázsolni.' Az MSZMP járási végrehaj­tó bizottságának ülésén el­hangzottakból rtíég egy megyei jellegű gondot villantunk fel. abban a meggyőződésünk­ben, hogy értelme van ilyen figyelem felhívásának, mert az egész megyére jellemző az, ami a bonyhádi járásra jel­lemző e vonatkozásban: Nem megoldott a járás területén a csökkent munkaképességűek" foglalkoztatása. Jelenleg 291 csökkent munkaképességű fog­lalkoztatását kellene biztosíta­nia a járásnak, de a- megyei tanács munkaügyi osztályá­nak , kijelölése alapján a Hő- gyészi Vegyesipari:'Szövetkezet tud csak 20—25 személyt fog­lalkoztatni. A járás többi üze­mei pedig mindössze 1—2 sze­mélyt. Ez akkor is kevés, ha a részben számunkra kötelező, részben önkéntesen kinyilvá­nított humanitásnak olyan pél­dái is akadnak, mint amit pl. a ZIM tanúsít fiatal, évekkel ezelőtt mindkét kezét elvesz­tett dolgozójával szemben, fennek a fiatalembernek a gyár vásárolta meg a műkezeket, s biztosítja, hogy otthon dolgoz­hassák. Sőt, ha társainak óra­bére növekszik, nem hagyják ki a bérrendezésből őt sem. Nem az üzemek készsége hi­ányzik. tehát.- Valószínű az a kijelölési lista szorul módosí­tásra, mely 291 csökkent mun­kaképességű foglalkoztatását 20—25-ben jelöli meg. Úgy tűnik elkalandoztunk kissé, ’ pedig ' maradtunk a tárgynál, arról beszélve, ami­ről . a. járási párt végrehajtó bizottság " beszélt, leszögezve, hogy jó kezekben van a járás egészségügyi • ellátása, noha eb­ben- az ellájásban sok ma még a feszültséget eredményező té­nyező. De a testület éppen ezért foglalkozott most a hely­zet felmérésével és hozott, megfelelő határozatokat,, hogy csökkenjenek ezek a nem ki-. yánatos tényezők. ; LÁSZLÓ IBOLYA A közösség segítő reflexe Farkas Gyula hét gyermek » két nevelt fel, azután első há­zassága felbomlott. Második házasságával négy újabb gyer­mek emberré formálását vál­lalta — feleségének gyermeke­it — és házasságukból hama­rosan két fiúcska született. A pici Miklóska a tizenharmadik hát, akiből becsületes felnőttet szeretne nevelni Farkas Gyula ötvenegy esztendős munkás. Betegállományban van, pi­zsamában ül a konyhában, ölében a hároméves Péter. — Szeretem a gyerekeket. Nekem nem kell szórakozás, utazás, luxus, ha látom hogyan cseperednek, okosodnak. — Mi tizenketten1 voltunk, — teszt hozzá felesége; aki negyvenegy éves, takarítónő. Lehet erre bármit mondanf? Az járt a fejemben, amikor a Farkas család nehéz körül­ményeiről hallottam, hogy az ő korukban más a meglévő gyermekeket igyekszik kirepí­teni a fészekből. , . Orom után üröm Ök vállalták a kicsiket Is. Sőt: akarták őket. Mind a két kisfiú olyan kedves, olyan sze­retettel ragaszkodik apjukhoz, anyjukhoz, hogy lehetetlen ar­ra gondolni, áldozatot - jelent létük a családnak. Farkas , Syuíáéfe .,. nyolcán laktak egy ■ kertvárosi 'szoba- konyhás , lakásban, 1970-ben adták'be akéj?;síényt lakáscse­rére, idén tavasszal — amikor a tanács felülvizsgálta a nagy- családosok lakáshelyzetét — végre megkapták a kiutalást. Egy két és fél szobás lakásra, amelyben nincs fürdőszoba. Farkasék nem fogadták eL ept a lakást, mondván, ha már la­kást kapnak, szeretnének für­dőszobásat: a hat kiskorú gye­rek igazán indokolja vágyu­kat. A városi tanács hamarosan'. eleget tett kérésüknek: négy-? szoba-konyhás. fürdőszobás lakást utaltak ki számukra a Rákóczi utcában. Igaz, hogy ennek a bére hjéltszáz .forint, de Farkasék úgy Vélték, még ezt az anyagi helyzetükhöz mér-, teft magas költséget is vállal­ják, hogy végre az elképzelt körülmények között' élhesse­nek. • i, ! A lakás szerényen,' hiányt*' San, de már be van rendezve. (Egy szobából- négy; ■ szobába:, mennyivel több/bjitpr!) , Egy szoba Mártáé és Erzsié, egy ä nagy fiúké, Lacié. Xst^árjé, a. kiérik és a szülök egyelőre együtt, a negyedik kis szoba lakója az apa első házassága- ' ból származó beteg, felnőtt fia. A lakásnak' TQSS^ak a re- dőnvei. ■ mee.vetemédtek az aj­tók. Ä konyha nehezen fűthe­tő és sötét, mindenütt sokat kell égetni a villanyt. A szo­bák igen magasak. Három szo­ba csak egyszerre, az előtérből fűthető. Az anya fájós lábá­nak állapota hirtelen rosz- szabbra fordult, speciális ke­zelésre szorulna. Az apát, aki eddig —, 1946-tól — szállító­munkásként: dolgozott és ke­mény munkával szép pénzt háromezer-ötszáz körül — keresett, nyáron utolérte a szállítómunkások sorsa: dere­ka megrokkant. Nemcsak hogy táppénzbe került, ’ de világossá vált, régi munkakörét már nem tudja ellátni. Űj beosztá­sával pedig több mint ezer fo­rinttal csökkent a jövedelme. Kiszámítottuk: a család jöve­delme havonta alig haladja meg a hatezer forintot fe.bből élni, ruházkodni, a lakást fenntartani'----szinte képtelen­i g. Csodatevő púira nélkül 'Farkasék nehéz helyzetüket ' nem hordták körül a Város ’M- vataíjáiban, a férj szerényebb annál, hogy ráálljon, az asz- szony azt mondja, már bele­fáradt a sok, hiába panaszba. Szomszédik nem állták meg szó nélkül Farkasék temérdek gondját: általuk értesültünk helyzetükróL Harminc mázsa tüzelővel in­dultak a télre. Már elfogyott. Hideg idő, magas szobák, s azt sem lehet megtenni, hogy csak egy-két szobát használja­nak. (Vagy három szpbát fűié­nek, vagy egyet sem lehet....) Meleg holmi kellett a gyerekek­nek. Hogy fognak lakbért fi­zetni? A városi tanácson nem sok biztatót mondtak? A lakbért csökkenteni nem lehet. Cse­réljék vissza kisebbre, fürdő­szoba nélkülire a: lakást;. .« Adjanak be kérelmet, legköze­lebb 1975. első hónapjaiban tudnak kiutalni’ pénzsegélyt. A munkahelyeken azonban valósággal megmozdulás kö­vette a hírt Farkasék helyze­téről. A Volán — itt dolgozik Far­kas Gyula kilencedik éve — azonnal kiutalt a családnak ezerkétszáz forintot (az isko­lakezdésre kilencszáz forintot adtak a családnak) és kará­csonyra is felajánlották se­gítségüket. Piegl Ferenc igaz­gató szerint Farkas Gyula bá­csira mindig számíthattak, ha munkáskézre volt szükség. Természetes, hogy most ő is számíthat a vállalatra. A feleség a megyei művelő­dési központban dolgozott, amíg anyasági segélyre nem szorult. A művelődési ház kollektíváját napokig foglal­koztatta a család helyzete. .Tártak- náluk s utánanéztek mit tehetnének. Kis munka-, hely lévén, a szakszervezet, szétosztható pénze kevés. Idén már elfogyott. Mégis ke­rült nyolcszáz forint gyorsse­gély, az intézménytől pedig kétezer forint a jútalomke-- rétből... A művelődési ház szakszervezeti titkára, Schifter Józsefné, napról napra gyűj­tötte a jó híreket: hogy segí­tenek a lakbérösszeg csökken­tésében, a városgazdálkodók megígérték, soron kívül meg­javítják a lakás hibáit, a gyer­mekek közül állami gondo­zásba kerül kettő, de a család­ban nevelkedhetnek továbbra is ... Farkasné kezeltetése is megoldható:. az átmeneti időre a kicsiket befogadja a szekszárdi gyermekotthon. Farkasék immár megvehetik a tüzelőt, .'kifizethetik a lak­bért. Abbamaradhat az estén­kénti szorongás: mi lesz hol­nap? Nem kell újra összezsú­folódniuk egy kisebb lakásban sem. Mintha csodatevő pálca Csi- ribált volna a Rákóczi utcai lakás felett: hiszen alig egy hét telt el a szomszédok együtt­érző panaszkodása óta. A közösség segítőkész, együtt­érző és jószándékú. Ha nem is szünet nélkül, de ha megér­kezik a „jel”, azonnal. Sajnos, — a jeladás nem történik mindig meg: — talán há nél­küle is észrevennénk, hogyan, miként élnek sokat vállaló embertársaink...? V. F. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom