Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-02 / 257. szám
Mornyexetvédelmi őrjárat A passzív dohányzás Környezetvédelemről környezetszennyeződésről beszélve mindenki valami átfogóbb dimenzionálisabb fogalomra gondol: a folyók, tavak, városok viz és a levegő szeny- nyeződése. Ritkán gondolunk arra, hogy a környezet tulajdonképpen itt végződik, viszont nem itt, hanem otthonunkban. munkahelyünkön kezdődik és ennek a környezetnek a szennyezéséről egyénileg saját személyünkben vagyunk felelősek. Most a dohányzásról lesz szó. Minden élvezetre érvényes az a szabály, hogy ami az egyik embernek kedvtelés vagy élvezet, az a másiknak ellenszenves vagy kínzó lehet. Mi a döntő különbség a dohányzás és egyéb élvezeti cikkek között. Csaknem általános szokás a kávézás, de aki nem szereti a kávét az nem kénytelen inni, nem érzi a hatását. Az alkoholfogyasztás szintén tömegjelenség, de vannak akik nem isznak. És aki társaságban nem iszik, akkor nem az 6 gyomra 'fog égni, nem o lesz kapatos vagy részeg, viszont az ő feje marad tiszta és másnap macskajaj nélkül ébred. Passzív kávézó vagy passzív alkoholista tehát nincs. De passzív dohányos van. Szokás-e megkérdezni társaságban, vendégségben, értekezleten, hogy szabad-e rágyújtani? Törődünk-e azzal, hogy valaki nem bírja a füstöt, sőt undort kelt benne. Az általános illemtan szerint nem illik tiltakozni a dohányfüstös levegő ellen, és akár tetszik, akár nem. beletörődve szívja a dohányfüstös levegőt, szagolja az elnyomott görbe csikkek szagát, alig várja, hogy kiszabaduljon a friss levegőre, és esetleg elrontotta egész napját. Még azzal az esettel is számolhatunk, hogy valaki egészségügyi okból nem dohányzik, mert esetleg állapotos, asztmás vagy érszűküle- tes stb. A nem deMnyosok között szélesen kialakulóban van egy mozgalom a szabadságjogukért. ui.. szabadságjogi sérelemnek tekinti, hogy rájuk van kényszerítve mások káros szenvedélyének „illata- szaga”. Külföldön kezdve pl. a Szovjetunióban voltam bankban, utazási irodában, ahol tilos volt a dohányzás. Csehszlovákiában fodrászatban, sőt étteremben láttam dohányzást tiltó táblát. NDK-ban vannak éttermek, ahol a nagv forgalmú időben tilos dohányozni. Münchenben egy taxiban találkoztam dohányozni tilos táblával. Ez nagyon érdekelt és a sofőr elmondta, hogy ő dohányos utast nem szállít, aki dohányzik keressen magának másik taxit. Ami különösen érdekes: ezt a táblát taxiban nem szabad kitenni, sőt a hatóságok 50 márka büntetéssel sújtják a sofőrt — elméletben, de megtűrik és még senkit sem büntettek meg. A passzív dohányosok azonban legtöbbet szenvednek az értekezleteken. Vegyünk példát egy 20 fős értekezletről, amely 3 óráig egyfolytában tart. A résztvevők fele dohányzik, és elszív egyenként 6—8 cigarettát. Ez úgy kb. 60—80 cigaretta. A dohányfüst egyik levegőkárosító komponense a szénmonoxid, amely gátolja a vörös vérsejtek oxigénfelvételét. és így a sejtek oxigénszegényekké válnak. Az oxigénszegénységre legérzékenyebb a központi idegrendszer. Egy szippantásnyi dohányfüstben már mérhető mennyiségű szénmonoxid van. Saját méréseim/ szerint 0,10 volumen százalék ami még nem sok. De 80 cigaretta, az legalább 1500 szippantás (slukk) és ekkor már nemcsak a kifújt levegőben de az egész zónában mérhető lesz a szénmonoxid. hl a dohány- ifijUü. M zásmentes értekezleteket. Az értekezlet vezetője tegye fel a kérdést, hogy dohányozzunk-e az értekezlet alatt, vagy ne dohányozzunk. viszont óránkint öt perc dohányzást engedélyez termen kívül. Adott esetben az értekezlet vezetője kategorikusan kérheti a résztvevőket, hogy „a dohányzást szíveskedjenek mellőzni”. A hamutartókat pedig ne tegyük ki az asztalokra! • Ennek a mozgalomnak sok egyéb kellemes mellékhatásával lehetne számolni. A nem dohányosok szorongás nélkül nyugodtan fognak beülni a többi nem dohányzó dohányosok közé. Számolni lehet a tiszta levegő tiszta fej egyéb következményeivel. Frissebbek, elevenebbek maradunk, kevesebb lesz az unatkozó, akik rajzolgatnak, gyufával játszanak, vagy a rutinosabbak, akik az érdeklődés álarca mögé tudják rejteni egykedvűségüket. Lehet arra is számítani, hogy az értekezletek ideje reálisan és hasznosan megrövidülne, rövidebbek lennének az obiigát és konvencionális hozzászólások. A sok következmény közül talán legfontosabb az önfegyelemre való nevelés és ugyan mi az egyik legfontosabb feltétele a kollektív élet harmóniájának, ha nem az önfegyelem? Kedves dohányos és nem dohányos résztvevők. Próbáljuk ki a nyazgalmat, próbáljunk ebben a formában áldozatot hozni egymásért, tartsuk tiszteletben egymás élvezetét. Tiszta levegőt az értekezleteken! i DR. SZELÉNYI BÉLA HN Tolna megyei . környezetvédelmi munkaközösség elnöke A tadzsiki szőnyegkombinát egy részlete, ahol 1912-ben 3,5 millió négyzetméter, huszonnégyféle rajzolatú szőnyeg • készül. A Szovjetunióban élő népek egy részénél a szőnyeg már ősidők óta nélkülözhetetlen, kelléke a lakásnak.. A kedves vendéget fogadva a ház gazdája legjobb szőnyegét ajánlotta fel pihenésre. A türk- mén közmondás szerint „Terítsd ki szőnyeged és én elolvasom, mi van a szívedbe írva.” Különösen nagy hírnévnek örvendenek a tüxkmén, tad- zsik és dagesztemi szőnyegszövők készítményei. Élénk színekkel és művészi érzékkel összeválogatott árnyalatokkal dolgoznak, egyéni mintáikkal tűnnek ki. V A szőnyegeket csomózással készítik, miután egy keretre kifeszítik az alapszálakat. Egy négyzetméteren belül több százezer csomó is lehet. Minél több a csomó, annál sűrűbb és értékesebb a szőnyeg. Türkméniában készült egy szőnyeg, amelynek minden négyzetméterén 1 millió 148 ezer csomó van. A szőnyegek értékét a színek gazdagsága is meghatározza. A szőnyegszövők . egyikmásik alkotása kifejezetten művészi. A „Népek Barátsága'” és más szőnyegek nemzetközi kiállításokon is nagy sikert aratták. Jelentősen fejlődött a gépi szőnyegszövés is. Több nagyüzem született, ezek a nagy kereslet miatt egyre fokozták termelésüket. 1970-ben 28 millió négyzetméter szőnyeget gyártottak, 1975-ben pedig termelésük eléri a 40 millió négyzetmétert. (APN—KS) 'László^. Lajos: Ásúo. Lajos:^ nuumiiaiiiii — A mi dolgunk az, hogy megtaláljuk azokat a helyeket, ahol érdemes bányászni. Meg is találjuk. Ami az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején nagyon terhelt bennünket, az volt, hogy a felkutatott és tervezett érc- mennyiség mennyire egyezett a valóságban kitermelitek Szerintem, és ez nemzetközi viszonylatban is elfogadott, a tervezett és a valóságos mennyiség aránya kettő az egyhez, vagyis ha mi száz százalékot tervezünk, és annak felét valóban ki is bányászhatják, az jó eredmény. A szakemberek ezt »így nevezik, hogy „gyengül" az érc. De minket arra szorítottak, hogy a kinyerés legalább kilencvenszázalékos legyem F.zt a legtöbb esetben nem tudtuk elérni. Évekig csatáztunk, mire elfogadták a tényeket. Addig előfordult, hogy hamisítottuk az eredményeket, nehogy baj legyen belőle. De azt hiszem, erre semmi szükség se volt. Ma ezt már nem csináljuk. Újabb telefon. A külföldi vendégek később érkeznek az ércdúsítóba. A geofizikus maradhat még. — Geofizikával kevés helyen foglalkoznak any- nyian, mint a mi vállalatunknál. Mérnökök, technikusok, operátorok. Az uránbánya a műszaki szakemberek bányája. Ennyi kutató és gyakorlati műszaki ritkán található egy cégnél, ahol végeredményben mégis a manuális munka van túlsúlyban. De ennek eredménye csak nagy műszaki felkészültséggel érhető el. Ezek az emberek már elfelejtették a rettegés éjszakáit. A fekete Volgát, amelyen a minisztériumbél jöttek a munkát számon kérni, a lehetetlent megkövetelni. — Van, aki nem felejtette el. Egy vegyész, aki a szőlejében, a méhesében vigasztalódik. A geofizikus arca megmerevedik. Hallgat. Néz maga elé, töpreng. S mikor már kínos a hallgatás : — Nem tartozik ide, de ha már beszéltünk a keservekről... Annak az embernek én is növeltem a baját. Miközben a dúsítóban kínlódott, be— 106 — bejártam a feleségéhez. Egy este korábban jött haza... Nem történt semmi. Állt az ajtóban, amíg én elmentem. Ujjal se nyúlt hozzám. Csak nézett és verejtékezett. Azt hiszem, annyira megdöbbent, hogy képtelen volt a cselekvésre. Elhiszi, hogy könnyebben mentem volna el, ha az arcomba csap? — Attól fogva kerültük egymást, addig, míg a felesége útlevelet nem kért, és kint maradt. Kiderült, hogy nem szerette sem őt, sem engem. Hanem azt a dzsentri fiút, akivel kint összeállt. Tudnak a nők titkot tartani, álnokoskodni. Részt vett a párt szervezésében, közben a fiúja már várta. Megjátszotta a nagyszerű a&szónyt, közben velem és másakkal is megcsalta a férjét. S a titkát most is más árulta el, egy mérnök, aki Ausztráliából jött Magyarországra, turistaként. Egyébként ez a mérnök is disszidens. De ő még negyvenötben ment ki. Szakmabeli. Néhány újdonságot is mondott. Például: a földrész északi részén óriási uránmezőt fedeztek fel. A legóvatosabb becslések szerint a nyugati világ készletének több mint egytizede itt található. Bizonyíthatja ezt az is, hogy a kormány máris engedélyezte az ércexportot. És itt vannak olyan mezők, hol már külszíni fejtéssel is elérhetik a lencsét, amelynek vastagsága egyébként 120—150 méter. A mi bányászainkra gondolok, akik százmétereket fúrnak a sziklába, hogy vékony uránlencséket kaparjanak kd a kő rabságából. A bányászokra, akiikről dől a verejték, akik reumát, vibrációs betegséget kapnak, akiknek elkopik a csigolyájuk a sok csúszástól, kúszástól, a fúrógép rezgésétől. S akiknek egy része nem ismeri a szépet, a felemelőt, a szellemi értéket. Értük fáj a szívem. Nem tudom sajnálni a vegyészt se, mert ő se sajnálja a kallódókat. És a geofizikus? — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a legnagyobb gondom ezeknek az embereknek a helyzete. De foglalkoztat, hogyan lehetne segíteni rajtuk. Vegyész barátom is másként vélekedett róluk, mielőtt tönkrement az élete. Néha beszélgetünk, amikor a szőlejében meglátogatom. Ilyenkor lehet vele beszélni. De csak percekig, utána megint visszazökken. — Egyszóval, nem tudom, lehet-e rajtuk segíteni. Kényszerhez nem folyamodhatunk. Sorsokat nem foltozhatunk. És az itt dolgozók nem — 107 — kis része éppen azért van a vállalatnál, mert menekül. A régi életétől, a megfeneklett családi vitáktól és viszályoktól, a börtöntől. Rajtuk csak úgy lehetne segíteni, ha mindegyiknek akadna mentőangyala — nem találok rá jobb kifejezést , aki megvigasztalja, rendbe hozza az életét. Amit .a mj üzemünk „társadalma” tehet értük, az annyi, hogy igyekszünk őket meghívni rendezvényekre, kulturált szórakozásra. Klubot rendeztek be részűiére, a szállóiban olyan körülményt teremtettek, hogy aránylag kényszerüljenek a kulturált életmódra. Az üzemi vezetők ugyan nem örülnek, de a vállatvezetés tanulásra is ösztönzi őket, legalább a nyolc általános erejéig. Persze, hiába minden, ha ők nem akarják. Az ember szeme nehezebben nyílik fel; mint a macskáé. Mondjam, hogy a vér, a származás, az öröklés határozza meg a magatartásukat?. Az is, meg előző körülményeik is. De ha itt megállapodnak, előbb-utóbb átalakulnék. Ezt teheti értük a vállalat. A többi szólam, önáltatás. — Esténként, áriáikor már elcsendesedik az utca, a ház, a lakás, ágybán van a kisfiam, a feleségem, még sokáig ülök az íróasztalomnál, és töprengek, gondolkodom. Nem is annyira szakmád kérdéseken, hanem közvetlenül az embert érintőkön. Azon, hogy mit, használt az embernek az utóbbi nyolcvan-száz év technikai forradalma. Használt-e vagy ártott? Mert hogy a tudománynak áldozatai voltak, ez kétségtelen. De hogy a tudomány gyakorlati alkalmazása miért inkább a pusztításból indul ki, az sokszor izgat. Talán azért, mert a háború felgyorsítja a kutatásokat, és az elsődleges cél ilyenkor a hadászati. Mégis megdöbbentő és fájdalmas. Őszintén mondom, lassúnak találom a nukleáris anyagok gyógyászati használatának bevezetőkét. Erre több pénzt kellene fordítani. Minket, akik a kutatásoktól a félkész állapotig végigkísérjük az urán útját, sokkal jobban inspirálna, ha azt látnánk, ezt a kincset valóban az ember javára fordítják. 38. HARMINC KACSATOJÁS Az ércdúsító titkárságán beszéltük meg a találkozót. „Elment a raport után” — mondta a titkárnő, és továbblapozza az újságot. Majd citromos teát készít az egyik gyomorbeteg mérnöknek. (Folytatjuk) — 103 —
