Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-13 / 240. szám
á t 1 Színházak rangemelése Régi tanya v*i-**y,V V ; .•■- ■ i ä -TÍ '.r,o" ." • -:.■ '. . fi .. ; . :'•• jí. \ - f b: ,.vT;Tjs .•■-.kv-. ft *. '*f W'{ ,% • ' w.t •* . 1V; ../*.% >4- jj Foto: Bakó Jenő Az 1974—75-ös színházi évad várakozásai nem ismeret, lenek, de talán mégsem csupán hagyományosak: nincsenek híján néhány új vonásnak, a társadalom, a közművelődés mai helyzetéből adódó közös tennivalónak. S ezzel már le is írtam három kulcsszót, a színházi alkotás hátterét, keretét jelentó fogalmakat. Társadalom, közönség, közművelődés! Ezekből lehet kibontani az új szezon lehetőségeit: a régi erőfeszítéseket céltudatosabban, hatékonyabban folytató munka körvonalait. Szellemi hozzájárulás Színházainkat — valameny- nyit! — a társadalom áldozatkészsége tartja fenn. S nem holmi jótékonykodásból, nem is csupán ködös, meghatározhatatlan pártfogói hajlandóságból. Szocialista társadalmunknak céljai vannak művészi intézményeivel, köztük budapesti és nem fővárosi színházaival. Érdekeit szolgáló teljesítményt vár tőlük. Igényt tart támogatásukra. szellemi hozzájárulásukra a nagy nemzeti célok megközelítéséhez, Ez azonban csak a művészet sajátos^ igényeivel összhangzó, benső törvényszerűségeit tiszteletben tartó várakozást jelent. Enél- kül a színház — hiába hirdeti meg a legigényesebb programot — nem formálhatja az emberek ízlését és tudását. Erőfeszítéseinek eredményét mindig és mindenütt a közönség méri. Csakhogy ez a szó ma még nem mondhat eleget. Ahhoz túlságosan összetett. Megfelel társadalmunk átmeneti jellegének, közismert rétegzettségének. Annak például, hogy a munkások, parasztok — a javakat fizikai erővel, vagy azzal is létrehozó dolgozók — a műveltségbeli kiváltságok megszűnése után sem járnak sűrűn színházba. Ritkábban vendégek, mint a színházzal régi barátságban élő értelmiségiek, vagy azok a diákok — köztük munkások és parasztok lányai-fiai — akik már a mindennapok szerves részeként igénylik és élvezik a művészi élményeket. Kevésbé fogékonyak talán a kétkezi dolgozók? Szó sincs erről. Saját sorsukat keresik Érdeklődésük ébredését és kielégítését az életkörülmények nehezítik, lassítják. A fizikai munka fáradsága, a korai kelés, a hosszú utazás, a család gondja-baja, a tájékozódások sok fehér foltja és még sok más tényező az oka annak, hogy a munkás- és paraszt közönség megnyerése, figyelmének felkeltése több erőfeszítést kíván. Recept erre aligha létezik, de nem is kell. Az elmúlt negyedszázad sok jót hozott e téren is, amire pedig még szükség volna, annyiféle, hogy tíz cikkben sem lehetne mind leírni. A szintek is nagyon különbözőek. A skála a jegy- elosztás és -árusítás Szervezettségétől, a közlekedés kényelmes bonyolításától, a színházi előadások jó propagandáján keresztül, a produkciók művészi-szellemi értékeivel szembesítő felvilágosításig, színház és új közönség szívbéli, baráti kapcsolatainak kialakításáig ível. A legfontosabb eszköz persze maga a műsor, a játszott darabok hatása, vonzereje. Az, hogy az emberiség távoli és közeli múltjának értékei mellett, a jelenre Visszhangzó, szocialista világunk alakulása elé tükröt tartó drámák tegyék vonzóvá színházainkat. A munkások ugyanis ezekre a legfogékonyabbak. A művészetben főleg saját sorsukat keresik. Családjuk, társaik, a kisebb-nagyobb közösségek örömét, gondját kimondó műveket a többinél is jobban szeretik. Feltéve, hogy igazak, őszinték, és művészi értékük is rászolgál a bizalomra. Értük szóljon a darab Erről, nem pedig rendelkezésre alakítandó arányokról, mechanikusan értelmezhető statisztikai adatokról van szó, amikor mai témájú, munkások és parasztok életét ábrázoló, mindennapjaink atmoszféráját magukba fogadó, legjobb törekvéseiket kifejező művek, ről beszélünk. Kérve, sürgetve az ilyen drámák megszületését, előadását, sikerre vitelét, társadalmi visszhangjuk biztosítását. A színházi nézőszám az elmúlt években országosan, fokozatosan emelkedik: évadonként ötven-száz- ezerrel nagyobb. A növekedés várhatóan 1974/75-ben sem áll meg. Jó volna, ha ehhez a munkások és parasztok érdeklődése nagyobb arányban járulna. Ezért várjuk az értük és nekik szóló darabokat, valamennyi műfajban. Az eddigiek hazánk huszonöt színházára érvényesek. A következők talán elsősorban a megyeszékhelyeken dolgozó művészi együttesekre. A színházak közművelődési tartalékaira, tanuló-művelődő társadalmunk intézményei és mozgalmai sorában betölthető helyükre gondolok. Amiben már — a körülmények miatt természetesnek tűnő — különbség van Budapest és a megyék színházai között A kétmilliós nagyváros közművelődése hagyományokban és kínálatban gazdag. Hálózata sokközpontú: a művelődési házak, ifjúsági és egyéb klubok, szakkörök, szabadegyetemi tagozatok, az ismeretterjesztő és vitafórumok, a múzeumok, könyvtárak, mozik és színházak hatása aligha rangsorolható. Így azután megoszlik az egyes intézmények között a feladat; a színházak például szinte csak az előadásokra szorítkoznak. Ez a szereposztás nem vitathatatlan, tény azonban, hogy a budapesti közönség a nem — vagy nem közvetlenül — színházi vonatkozású kérdéseire aligha a Nemzetiben, vagy a Madáchban vár előadáson kívüli Választ Közelebb a befogadáshoz Pécsett és Győrött, Szegeden és Debrecenben, Miskolcon és Kecskeméten más a helyzet. Nem mintha ezek a városok nem rendelkeznének bővülő intézményhálózattal, sok és változatos lehetőséggel a közművelődési igények kielégítésére. Mégis érdemes X'olna fontolóra venni színházaik rangemelését: szellemi központtá — vagy egyik ilyen központtá — fejlesztésük tennivalóit. Mi szó emellett? Az, hogy a színház, mint alkotóműhely, s mint a társadalmi élet egyik gyűjtőpontja, a legfogékonyabb emberek, főleg a fiatalok érdeklődését, ízlését és ismereteit csiszolhatja, bővítheti. Ablakot nyithat a zenére, a képzőművészetre, az irodalomra, a világnézet és a politika időszerű kérdéseire. Kiállításokkal, kamarazenével, filmvetítéssel. előadásokkal, baráti beszélgetésekkel kapcsolódhat saját programjához, a színpadi produkció értelmezéséhez. Akik ilyesmire vállalkoztak, első pillantásra meglepő dolgot tapasztaltak. Minél inkább eltávolodtak egy- egy színházi este, a dráma és a játék közvetlen élményétől, annál fogékonyabb hallgatóságra találtak. Partnerekre, akik a történelmi, művészettörténeti, közéleti problémákba merülve, voltaképpen a színházi teljesítmény értőbb, elmélyültebb befogadásához is közelebb jutottak. Ezek után azt mondhatja valaki: a színházak kapunyitása alkalmából, az 1974—75- ös évad nyitányaként mindenről szó esik, ahelyett, hogy az együttesek felkészüléséről, a műsortervek érdekességeiről, stílus és koncepció szakmai részleteiről beszélnénk. Ezek bizony lényeges kérdések, de nem önmagukban, nem a társadalom, a közönség, a közművelődés aktualitásaitól elszigetelve fontosak. Ezért nem elemezhetők külön- külön, hanem csak szoros egységben, a művészet és az élet logikája szerint. Elválaszthatatlanul a kívánt hatástól, amely a művészi céllal, ember- és valóságátalakító küldetést is vállal. DERSI TAMÁS A Kossuth Könyvkiadó a Népszerű történelem sorozatban megjelentette Leonid Szpirin: Egy kaland kudarca című művét. A könyv a nálunk kevéssé ismert 1918. júliusi moszkvai eszerlázadás történetét mondja el hitelesen. Most jelent meg a lengyel Tadeusz M. Jaroszewski: Személyiség és közösség című filozófiai műve is. A marxista szerző a személyiség kérdéseit vizsgálja a mai filozófiai antropológiában, egybevetve marxizmus, strukturalizmus, egzisztencializmus, keresztény perszonalizmus elveit, nézeteit. Az Európa Könyvkiadó újdonságai közt szerepel a mártírhalált halt bolgár költő, Nikola Vapcarov válogatott Verseinek kötete, Párviadal címmel. A verseket fordította és az utószót írta Kardos László. Ez alkalommal 14. kiadásban jelent meg magyarul Ernest Hemingway nálunk talán legismertebb és legnépszerűbb műve. Az öreg halász és a tenger című kisregénye. A Magyar Helikon új könyvei között találjuk Alek- sis Kivi: A hét testvér című regényét; ez a finn nyelv és irodalom fejlesztésében hasonló szerepet töltött be, mint nálunk Arany Toldija, vagy Petőfi János vitéze. A népszerű Helikon Csillagok sorozatban látott napvilágot Jiri Wolker válogatott verseinek ízléses kötete. Ballada az álomról címmeL A Szépirodalmi Könyvkiadó újdonsásai közt említést érdemei Móricz Zsigmond összegyűjtött műveinek legfrissebb kötete, amelv a nagy realista író 1984 és 1942 között írt elbeszéléseit tartalmazza. A kötetet Nagy Péter rendezte sajtó alá. Most jelent meg Albert Gábor: Kagylóhéjban című regénye és — második kiadásban — Fekete Gyula sok vitát kavart dokumentumkönyve, a népesedéspolitikai problémákkal foglalkozó, Éljünk magunknak? című kötete. A Műszaki Könyvkiadó a műszaki könyvhetekre több fontos szakkönyvet jelentetett meg. Ez alkalommal néhányat említünk ezek közül. Megjelent: Birkhoff—Bertee: A modern algebra a számítógép-tudományban; a Differenciálgeometriai feladat- gyűjtemény; Heinz Ebert: Elektrokémia röviden és tömören című, nemzetközi sikerű műve, mely az elvi alapokat és felhasználási lehetőségeket ismerteti; sokadik kiadásban Obádovics József Gyula Matematika című kézikönyve. Az Akadémiai Kiadó újdonságai közt szerepel — a Jókai Mór összes művei sorozatban — az 1904-ben írt Börtön virága című kisregénye. A Mezőgazdasági Könyvkiadónál látott napvilágot A. V. Cserekajev könyve, A szakosított húsmarhatenvésztés technológiája. A kiadó Natura szerkesztősége gondozta A modern biológia címszavakban című kézikönyvét, melvet Muraközv Tamás szerkesztett. Natura-könyv Dieter Hess: A gének menetrendje című érdekes könyve is, amelv azt mutatta be. hogy mikén*- irá- nvitíák a fellődést az öröklő- dési faktorok, továbbá Fson Schmidt; Hová mennek, honnan jönnek vándormadaraink? című könvve. Érdeklődésre tarthat számot Vi*us B. Dröselnpr: Gyengéd, akár a krokodil című könvve. melv meglepő felfedezéseket ismertet az állatok családi életéről. j KOEÍCSÁNSZKY JÓZSEF RAJZA.
