Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-20 / 246. szám

/ / í iiiiiiimMiiiiiiiiimmiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiMiimiiimiiiiiHiiiiiimiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin — Várj csak — totyogta 5 körül a bátja. — Eláll a fü- S- led. Attól nem jön. Majd le-? E simítom. E A rácsra támaszkodva mé- ~ lyen kihajolt. Kívülről fógta lé E húga apró füleit. — Na most, húzd ki. Nem jött. A rács már pl- ~ rosra nyúzta Gabi füle tövét. = Csípi is fölérkezett. Hóna E alatt a pincskalap a macska- E val. 5 — Légzik — mondta meg- E nyugtatólag. — A szája elé E tartottam a tükröt. Homályos. -jj Gabi bőgni kezdett. — Megdöglesztették a leg- = szebbik kandúromat. E — Nem bír kijönni — mu- — tatott István a húgára. — E Nem akarja kihúzni a fejét E — De akaroml 5 — Ne sírj! — vigasztalta ~ Csípi. — Maradj egy kicsit jjjj nyugodtan, mozdulatlanul. Ha 5 nyugodtan maradsz, a vér a — lábadba megy, és a fejed = lelohad. — Ki is kell mennem — E panaszolta a kislány. E — Ki kellene húzni, mert E tényleg bepisil — mondta 1st- E van. " Cinci kidugta a fejét a j£ pincsből. Rozsdásan nyafo- ~ gott S — Cincikém, szegény kis s kandúrom — szipákolt Ga- E bi. — Legalább hozzátok ide — mellém, hogy együtt lehes- — sünk. Majdnem megdöglesz- E tettétek. jjjj Csipi precízen Gabi keze — alá tette a kalapot. — Gabi — merev nyakkal — s lejjebb guggolt. Egyik kézé- E veri megsimogatta a fejét re- — cegtető kis átlátott E — Rázzuk meg egy kicsit E — ajánlotta Csipi. — Hátha — a mozgástól kilazul. 5 __ Gabi két oldalán a rácsba Zj akaszkodtak. A kislány a rá- E zástól térdre esett, de a feje s továbbra is az udvar fölé ló- z gott az alkalmi kalodában. 5 István megfogta a vállát. £ — Erős ez a rács — biztat- — ta. — Száz' évig is kitart. — Száz évig... E Gabi lehunyta a szemét. = Sóhajtott — Nincs egy , kis málna- — cukrod? E István rövid gondolkodás Z után húga szájába dugott z egy ragacsos málnacukrot z — Többet nem adok. Tar- E taták. Ne rágd el rögtön — S figyelmeztette. __ E Gabi bólintott de azonnal z ropogtatni kezdett E Mire Csipi édesapja két Z helyen elfűrészelte a rácsot z az őrjöngő Gabi húsz deka E savanyúcukrot rágott el. E Dolgát is elvégezte, o fe E neke alá tartott, cilinder ala- E , kú, régi üvegbilibe. ' I 5 Déry Tibor 80 饩s — Hahó, a kis párduc! Hahó, a kis párduc! — sikí- tozott Gabi. A plafonig do­bálta Cincit, a sárgafoltos kölyökmacskát. Cinci a plafonnak ütődve rémeseket nyarvogott. De azért lefelé jövet mindig ügyesen terpesztett és a dí­ványra huppant. — Talpra esik. Mint a macska. — jegyezte meg Csipi ironikusan. — Cjak ki­csi a magasság. István összecsapta a föld­rajzkönyvet, amiből tanult. — Kamaszmacska is-talpra esik? — kérdezte izgatottan. — Botos azt mondta, csak a kandúr. Csipi lenézően füttyentett a foga közt. — Már úgy születik. Nem hiszed? István megvonta a vállát. — Cinci kandúr. Csípi nagyot nyelt és bó­lintott. — Kipróbálhatjuk. Fölme­gyünk a másodikra. Ledobjuk. Gabi teljes erejéből a pla­fonhoz vágta a miákoló macs­kát. — Huss! Röpül a párduc. Hahó, a foltos párduc! — ki­áltotta. __ Cinci széttett lábbal hasra — puffant a díványon. E . István nyakoncsípte. C — Gyertek, kipróbáljuk. Te ~ is, jöhetsz — bökött a hugá­“ ra kegyesen. E Csipi hóna alá csapta a E földrajzkönyvet Rohantak az E emeletre. Z , A másodikról lenéztek az ~ udvarra. Csipi a mélység fölé " tartotta az állatot Ci-nci re­E kedten nyávogott. = — A nyakánál fogd. Ott E neki nem fáj — mondta Ist­E vön. — Az anya is ott fogja E meg a kölköt. — Megüti a hasát — jó­E solta Gabi félénken. — Na­E gyón magas a második. És E ő még kis cica. Z — Ejtőernyősítjük— mond­Z ta Csipi eltökélten. — Csök­E ken a sebesség. Az ejtőernyő E fékezi a lökést. E — Miiven lökést? — fin­E forgott István. — Honnan E fogsz most itt egy ejtőernyőt E keríteni? E Csioi fölényesen átnyújtot­E ta Istvánnak a macskát. Z — Őrizd. Nehogy elpucol­E jón ! Rögtön itt vagyok, js István és Gabi egymásra = néztek. S — Van eitőernvőie — E mondta Gabi tisztelettel. E Az eitőernvő különös szer­Z zet volt. Csini az n-oia ké­ss m“ovkalaoiát csórta elő. E M=av madzaggal erősítette E Cinci Irhára. E — Tökél-^*es — jelezte Sn­E eU«|il!ten Csioí és a kalao E karimálát faovo o macskát E megint a mélység fölé lógat­E ta. SS _ Váaál! — kiáltott 1st­Z van. — Én lemeavek. z — Minek? — kérdezte Cst­~ pi. — Hoav t-ulpra esik-e? Eh ss lenér'-nt k»ll! E — Faaaciak — mondta Csi­E pl séctc-fatten. — De azért E men!. Mehetsz, E István levágtázott a lép­E csen. Gabi ogaadaimosan az z fit-he faaVii Cincit, meg ® SS kemccvkalaclnt. E — Te. Rl’tas, hoav ne-m E psitr a felére? — ké-de-te E homl-irát réncplva a naav*t'i. E — Rendeden meg vannak SS ka*?'1* a snáraáV? r*r!ei hevesen trítrnnta t-e­E yébél a maeetfét. STé nélkül E hnnoznj kezdte a madzaga­E kát. E — Ha nem ókarOrf, másik Z kfsé-la+i maccVá+ is hn-rhotrtko Gabi rémülten tiltakoz'ott. — Cinci nagyon ügyes — mondta szent meggyőződés­sel. — És már gyakorolta. Irányítani is tudja magát a levegőben. Csipi öregurasan mosoly­gott. v — Kormányozható léggömb. Megfigyeltem. Lekiáltott Istvánnak. — Megyek! István föllntett a piros téglás udvarról: — Jöttem! Csipi kidobta Cincit. A keménykalap — súlyá­nál fogva — rögtön alákerült. A zavaros csomag nagyot koppant István lába előtt. Csipi lekiáltott. — Mi van? István eszelősen körültán­colta a horpadt kalapot és úgy ordított: — Megdöglött! Kinyúlt! Kimúlt! Teljesen megdöglött! Csipi a rács fölé hajolva utasította: — Maradsz, lejöttem. Gabi izgatottan préselte fe­jét a rácsok közé. — István! Mesterlégzést kell neki adni — süvítette pa- rancsolóan. István idegesen felüvöltött. — Jösztök már? Egyedül nem bírom kibogozni. Csipi bicskával vágta el a madzagvégeket. Cinci mozdu­latlanul terjedt el a kalap­ban. — Kinyiffant — mondta re­zignálton István. — Pedig nagy macska lehetett volna belőle. — A. a macskák szívósak — bizonygatta Csipi. — Meg­látod, magához jön.-— Lehet, hogy ez nem volt kandúr? — kérdezte Ist­ván, inkább csak magától. — A nősténynek árt a dobálás. Gabi még mindig a rács között forgatta a nyakát. — István. Gyere már, húzz ki! — Mi van? — mondta Ist­ván még mindig a macskát nézve. — Bevisszük a meleg­re. Gyere már le onnan. Gabi két kézzel, sziszegve próbálta eltolni magától a rácsot. — Nem tudom kihúzni — nyögte panaszosan. István mormogva fölrohant. Gabi a vasrácsba kapasz­kodva bolondosán toporgott. — Húzd már ki — mondta István. — Hogy dugtad be? Ahal bement, ott ki is jön. — Nem értesz, hogy nem? — mondta Gabi. — Nézz ide, lükepék. Nem jön. A köszöntésre készülő sző elhalkul az idő múlására eszmélő csodálkozástól: lehetséges, hogy az író, aki fiatalokat megszégyenítő munkabírása folytán új meg új művekkel, s mindig érettebb, teljesebb alkotásokkal gyarapítja irodalmunk kincsesházát, 80 éves volna? Déry Tibor kivételes jelenség, és nemcsak a páratlan alkotóerő tekintetében. Kivételes a szintetizáló képessége is, amellyel mint valami fókuszpontba, gyűjti önmagába a szá­zad annyi kiemelkedő irodalmi irányzatát, hogy aztán e sugarakat felfogva, egészen újat, s egyénit teremtsen, a XX. század európai emberét kifejezőt, de úgy, ahogy kort és embert csak a Duna tájáról lehet meglátni. Ha röviden akarnánk jellemezni, moralistának és hu­manistának neveznénk, akinél az írás a gondolat szolgála­tában áll, a gondolat pedig az emberi szenvedés csökkenté­sének kérdésére keresi a választ. „Az emberi szenvedésnek se kezdete, se vége, s hogyha egyik, közbülső szakaszán meg is akasztják — mint a vándorlő hangyák menetét — egy pillanat múlva újra összefut és sürgősen folytatja útját a történelem változatos, sajnos mindig vérszagtól bűzlő sík­ján" — írja. Élete deléig az emberiség nagy kérdéseire adandó írói választ tekinti életcéljának. Versek, novellák, kisregények az életút e szakaszának kilométerkövei, majd két nagyregény zárja e korszakot: A befejezetlen mondat a magyar nagypolgárság és a munkásmozgalom körképe, melyben a két szélső pólust a főhős önéletrajzi ihletésű sze­mélye kapcsolja össze; és a magyar munkásság időben-tér- ben hatalmas ívű ábrázolásának szánt, ám befejezetlenül maradt Felelet. A Felelet megírását követő korszak élményei fordu­latot hoznak az író gondolkodásában, szándékaiban. Válaszoló emberből kérdezővé vált, önmagában, sőt saját kételkedésében is kételkedővé. „Minek írsz? — kérdi önmagától. — Ha tudnám! Nyilván, hogy kérdéseket tegyek fel, amelyekre nincs válasz. A küzdelem az elérhetetlen vá­laszért, talán ez a kultúra." Üj korszaka kis remekművekkel indul, ekkor születik a Niki, fa kort egy kutya sorsában tükröztető kisregény); a filmen is tökéletes hűségű elbeszélések, a Szerelem, s a Két asszony; majd a G. A. úr X-ben, a modern anti-utópia. a regény, amellyel a tudományt évtizeddel megelőzve előle­gezi korunk világméretű problematikáját: a nagyvárosi lét veszélyeit, a természeti világ pusztulásának ökológiai követ­kezményeit, a technika emberpusztító lehetőségét, a mani­puláció egyéniségsorvasztó hatását, stb. Mégsem adja meg magát a kísértő pesszimizmusnak; „ ... hogy milyen lesz a jövőnk? Ez az ember sorsdöntő kér­dése, én csak azt írtam meg, hogy milyen ne legyen. Az emberiség és a szocializmus iránti bizalmamról tanúskodik, hogy megírtam." ' Az irónia derűsebb színeivel, de épp ilyen mély, gon­dolkodtató szándékkal írja meg A kiközösítő c. „áltörténelmi regényt", melyet szatirikus kylcsregénynek, a szektás kor­szak szerkezeti ábrázolásának is tekinthetnénk, ha az író enyhén gúnyos távoltartása és a valóságos történelmi té­nyek nem folytatnák a káprázat játékát velünk: mégiscsak a régi időkről van szó, viszont eszme és megvalósulás, ideo­lógia és cselekvés ellentéte a központi kérdés. • ő művének azonban mindmáig az ítélet nincs című önéletírást érezzük. őszinteségé a világirodalom nagy gyónóitól, főként Rousseautól kapja a példát, szerkesztésmódja a középkori Haláltánc énekét követi: sze­retett halottait vonultatja föl, és személyükhöz kapcsolja em­lékeit. Aztán újabb regények következnek: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a túliparosodott kapitalista világ Dante poklát idéző képe; majd az öregség pontos kórképe, a Kedves bópeer, melyben a kontraszthatást a jelen lévő fiatal nő tündérbája adja. Közben folyamatosan készül a napló. A napok hordaléka, tanúbizonysága a szüntelen, minden apró eseménytől indítást nyerő töprengésnek. t „A természet vétette el bennünk célját, ha ugyan volt célja, vagy mi hamisítottuk meg, amit kezünkre bízott?” — kérdezi az iró, a kozmikus rettegés azonban mégis mindig és újra a reménybe torkollik, mert számára „az ember szi­nonimája a remény”. D éry Tibor világméretű kérdésekkel viaskodik, világ- irodalmi jelentőségű alkotásokban; léte, alakja egész szellemi életünk büszkesége. Köszöntéséhez forró óhaj társul: őrizze meg egészségét az emberi élet leg­végső határáig, s hirdesse példájával a teremtő akarat diada­lát a múló évek fölött! BOZÓKY ÉVA F

Next

/
Oldalképek
Tartalom