Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-20 / 246. szám
/ / í iiiiiiimMiiiiiiiiimmiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiMiimiiimiiiiiHiiiiiimiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin — Várj csak — totyogta 5 körül a bátja. — Eláll a fü- S- led. Attól nem jön. Majd le-? E simítom. E A rácsra támaszkodva mé- ~ lyen kihajolt. Kívülről fógta lé E húga apró füleit. — Na most, húzd ki. Nem jött. A rács már pl- ~ rosra nyúzta Gabi füle tövét. = Csípi is fölérkezett. Hóna E alatt a pincskalap a macska- E val. 5 — Légzik — mondta meg- E nyugtatólag. — A szája elé E tartottam a tükröt. Homályos. -jj Gabi bőgni kezdett. — Megdöglesztették a leg- = szebbik kandúromat. E — Nem bír kijönni — mu- — tatott István a húgára. — E Nem akarja kihúzni a fejét E — De akaroml 5 — Ne sírj! — vigasztalta ~ Csípi. — Maradj egy kicsit jjjj nyugodtan, mozdulatlanul. Ha 5 nyugodtan maradsz, a vér a — lábadba megy, és a fejed = lelohad. — Ki is kell mennem — E panaszolta a kislány. E — Ki kellene húzni, mert E tényleg bepisil — mondta 1st- E van. " Cinci kidugta a fejét a j£ pincsből. Rozsdásan nyafo- ~ gott S — Cincikém, szegény kis s kandúrom — szipákolt Ga- E bi. — Legalább hozzátok ide — mellém, hogy együtt lehes- — sünk. Majdnem megdöglesz- E tettétek. jjjj Csipi precízen Gabi keze — alá tette a kalapot. — Gabi — merev nyakkal — s lejjebb guggolt. Egyik kézé- E veri megsimogatta a fejét re- — cegtető kis átlátott E — Rázzuk meg egy kicsit E — ajánlotta Csipi. — Hátha — a mozgástól kilazul. 5 __ Gabi két oldalán a rácsba Zj akaszkodtak. A kislány a rá- E zástól térdre esett, de a feje s továbbra is az udvar fölé ló- z gott az alkalmi kalodában. 5 István megfogta a vállát. £ — Erős ez a rács — biztat- — ta. — Száz' évig is kitart. — Száz évig... E Gabi lehunyta a szemét. = Sóhajtott — Nincs egy , kis málna- — cukrod? E István rövid gondolkodás Z után húga szájába dugott z egy ragacsos málnacukrot z — Többet nem adok. Tar- E taták. Ne rágd el rögtön — S figyelmeztette. __ E Gabi bólintott de azonnal z ropogtatni kezdett E Mire Csipi édesapja két Z helyen elfűrészelte a rácsot z az őrjöngő Gabi húsz deka E savanyúcukrot rágott el. E Dolgát is elvégezte, o fe E neke alá tartott, cilinder ala- E , kú, régi üvegbilibe. ' I 5 Déry Tibor 80 饩s — Hahó, a kis párduc! Hahó, a kis párduc! — sikí- tozott Gabi. A plafonig dobálta Cincit, a sárgafoltos kölyökmacskát. Cinci a plafonnak ütődve rémeseket nyarvogott. De azért lefelé jövet mindig ügyesen terpesztett és a díványra huppant. — Talpra esik. Mint a macska. — jegyezte meg Csipi ironikusan. — Cjak kicsi a magasság. István összecsapta a földrajzkönyvet, amiből tanult. — Kamaszmacska is-talpra esik? — kérdezte izgatottan. — Botos azt mondta, csak a kandúr. Csipi lenézően füttyentett a foga közt. — Már úgy születik. Nem hiszed? István megvonta a vállát. — Cinci kandúr. Csípi nagyot nyelt és bólintott. — Kipróbálhatjuk. Fölmegyünk a másodikra. Ledobjuk. Gabi teljes erejéből a plafonhoz vágta a miákoló macskát. — Huss! Röpül a párduc. Hahó, a foltos párduc! — kiáltotta. __ Cinci széttett lábbal hasra — puffant a díványon. E . István nyakoncsípte. C — Gyertek, kipróbáljuk. Te ~ is, jöhetsz — bökött a hugá“ ra kegyesen. E Csipi hóna alá csapta a E földrajzkönyvet Rohantak az E emeletre. Z , A másodikról lenéztek az ~ udvarra. Csipi a mélység fölé " tartotta az állatot Ci-nci reE kedten nyávogott. = — A nyakánál fogd. Ott E neki nem fáj — mondta IstE vön. — Az anya is ott fogja E meg a kölköt. — Megüti a hasát — jóE solta Gabi félénken. — NaE gyón magas a második. És E ő még kis cica. Z — Ejtőernyősítjük— mondZ ta Csipi eltökélten. — CsökE ken a sebesség. Az ejtőernyő E fékezi a lökést. E — Miiven lökést? — finE forgott István. — Honnan E fogsz most itt egy ejtőernyőt E keríteni? E Csioi fölényesen átnyújtotE ta Istvánnak a macskát. Z — Őrizd. Nehogy elpucolE jón ! Rögtön itt vagyok, js István és Gabi egymásra = néztek. S — Van eitőernvőie — E mondta Gabi tisztelettel. E Az eitőernvő különös szerZ zet volt. Csini az n-oia késs m“ovkalaoiát csórta elő. E M=av madzaggal erősítette E Cinci Irhára. E — Tökél-^*es — jelezte SnE eU«|il!ten Csioí és a kalao E karimálát faovo o macskát E megint a mélység fölé lógatE ta. SS _ Váaál! — kiáltott 1stZ van. — Én lemeavek. z — Minek? — kérdezte Cst~ pi. — Hoav t-ulpra esik-e? Eh ss lenér'-nt k»ll! E — Faaaciak — mondta CsiE pl séctc-fatten. — De azért E men!. Mehetsz, E István levágtázott a lépE csen. Gabi ogaadaimosan az z fit-he faaVii Cincit, meg ® SS kemccvkalaclnt. E — Te. Rl’tas, hoav ne-m E psitr a felére? — ké-de-te E homl-irát réncplva a naav*t'i. E — Rendeden meg vannak SS ka*?'1* a snáraáV? r*r!ei hevesen trítrnnta t-eE yébél a maeetfét. STé nélkül E hnnoznj kezdte a madzagaE kát. E — Ha nem ókarOrf, másik Z kfsé-la+i maccVá+ is hn-rhotrtko Gabi rémülten tiltakoz'ott. — Cinci nagyon ügyes — mondta szent meggyőződéssel. — És már gyakorolta. Irányítani is tudja magát a levegőben. Csipi öregurasan mosolygott. v — Kormányozható léggömb. Megfigyeltem. Lekiáltott Istvánnak. — Megyek! István föllntett a piros téglás udvarról: — Jöttem! Csipi kidobta Cincit. A keménykalap — súlyánál fogva — rögtön alákerült. A zavaros csomag nagyot koppant István lába előtt. Csipi lekiáltott. — Mi van? István eszelősen körültáncolta a horpadt kalapot és úgy ordított: — Megdöglött! Kinyúlt! Kimúlt! Teljesen megdöglött! Csipi a rács fölé hajolva utasította: — Maradsz, lejöttem. Gabi izgatottan préselte fejét a rácsok közé. — István! Mesterlégzést kell neki adni — süvítette pa- rancsolóan. István idegesen felüvöltött. — Jösztök már? Egyedül nem bírom kibogozni. Csipi bicskával vágta el a madzagvégeket. Cinci mozdulatlanul terjedt el a kalapban. — Kinyiffant — mondta rezignálton István. — Pedig nagy macska lehetett volna belőle. — A. a macskák szívósak — bizonygatta Csipi. — Meglátod, magához jön.-— Lehet, hogy ez nem volt kandúr? — kérdezte István, inkább csak magától. — A nősténynek árt a dobálás. Gabi még mindig a rács között forgatta a nyakát. — István. Gyere már, húzz ki! — Mi van? — mondta István még mindig a macskát nézve. — Bevisszük a melegre. Gyere már le onnan. Gabi két kézzel, sziszegve próbálta eltolni magától a rácsot. — Nem tudom kihúzni — nyögte panaszosan. István mormogva fölrohant. Gabi a vasrácsba kapaszkodva bolondosán toporgott. — Húzd már ki — mondta István. — Hogy dugtad be? Ahal bement, ott ki is jön. — Nem értesz, hogy nem? — mondta Gabi. — Nézz ide, lükepék. Nem jön. A köszöntésre készülő sző elhalkul az idő múlására eszmélő csodálkozástól: lehetséges, hogy az író, aki fiatalokat megszégyenítő munkabírása folytán új meg új művekkel, s mindig érettebb, teljesebb alkotásokkal gyarapítja irodalmunk kincsesházát, 80 éves volna? Déry Tibor kivételes jelenség, és nemcsak a páratlan alkotóerő tekintetében. Kivételes a szintetizáló képessége is, amellyel mint valami fókuszpontba, gyűjti önmagába a század annyi kiemelkedő irodalmi irányzatát, hogy aztán e sugarakat felfogva, egészen újat, s egyénit teremtsen, a XX. század európai emberét kifejezőt, de úgy, ahogy kort és embert csak a Duna tájáról lehet meglátni. Ha röviden akarnánk jellemezni, moralistának és humanistának neveznénk, akinél az írás a gondolat szolgálatában áll, a gondolat pedig az emberi szenvedés csökkentésének kérdésére keresi a választ. „Az emberi szenvedésnek se kezdete, se vége, s hogyha egyik, közbülső szakaszán meg is akasztják — mint a vándorlő hangyák menetét — egy pillanat múlva újra összefut és sürgősen folytatja útját a történelem változatos, sajnos mindig vérszagtól bűzlő síkján" — írja. Élete deléig az emberiség nagy kérdéseire adandó írói választ tekinti életcéljának. Versek, novellák, kisregények az életút e szakaszának kilométerkövei, majd két nagyregény zárja e korszakot: A befejezetlen mondat a magyar nagypolgárság és a munkásmozgalom körképe, melyben a két szélső pólust a főhős önéletrajzi ihletésű személye kapcsolja össze; és a magyar munkásság időben-tér- ben hatalmas ívű ábrázolásának szánt, ám befejezetlenül maradt Felelet. A Felelet megírását követő korszak élményei fordulatot hoznak az író gondolkodásában, szándékaiban. Válaszoló emberből kérdezővé vált, önmagában, sőt saját kételkedésében is kételkedővé. „Minek írsz? — kérdi önmagától. — Ha tudnám! Nyilván, hogy kérdéseket tegyek fel, amelyekre nincs válasz. A küzdelem az elérhetetlen válaszért, talán ez a kultúra." Üj korszaka kis remekművekkel indul, ekkor születik a Niki, fa kort egy kutya sorsában tükröztető kisregény); a filmen is tökéletes hűségű elbeszélések, a Szerelem, s a Két asszony; majd a G. A. úr X-ben, a modern anti-utópia. a regény, amellyel a tudományt évtizeddel megelőzve előlegezi korunk világméretű problematikáját: a nagyvárosi lét veszélyeit, a természeti világ pusztulásának ökológiai következményeit, a technika emberpusztító lehetőségét, a manipuláció egyéniségsorvasztó hatását, stb. Mégsem adja meg magát a kísértő pesszimizmusnak; „ ... hogy milyen lesz a jövőnk? Ez az ember sorsdöntő kérdése, én csak azt írtam meg, hogy milyen ne legyen. Az emberiség és a szocializmus iránti bizalmamról tanúskodik, hogy megírtam." ' Az irónia derűsebb színeivel, de épp ilyen mély, gondolkodtató szándékkal írja meg A kiközösítő c. „áltörténelmi regényt", melyet szatirikus kylcsregénynek, a szektás korszak szerkezeti ábrázolásának is tekinthetnénk, ha az író enyhén gúnyos távoltartása és a valóságos történelmi tények nem folytatnák a káprázat játékát velünk: mégiscsak a régi időkről van szó, viszont eszme és megvalósulás, ideológia és cselekvés ellentéte a központi kérdés. • ő művének azonban mindmáig az ítélet nincs című önéletírást érezzük. őszinteségé a világirodalom nagy gyónóitól, főként Rousseautól kapja a példát, szerkesztésmódja a középkori Haláltánc énekét követi: szeretett halottait vonultatja föl, és személyükhöz kapcsolja emlékeit. Aztán újabb regények következnek: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a túliparosodott kapitalista világ Dante poklát idéző képe; majd az öregség pontos kórképe, a Kedves bópeer, melyben a kontraszthatást a jelen lévő fiatal nő tündérbája adja. Közben folyamatosan készül a napló. A napok hordaléka, tanúbizonysága a szüntelen, minden apró eseménytől indítást nyerő töprengésnek. t „A természet vétette el bennünk célját, ha ugyan volt célja, vagy mi hamisítottuk meg, amit kezünkre bízott?” — kérdezi az iró, a kozmikus rettegés azonban mégis mindig és újra a reménybe torkollik, mert számára „az ember szinonimája a remény”. D éry Tibor világméretű kérdésekkel viaskodik, világ- irodalmi jelentőségű alkotásokban; léte, alakja egész szellemi életünk büszkesége. Köszöntéséhez forró óhaj társul: őrizze meg egészségét az emberi élet legvégső határáig, s hirdesse példájával a teremtő akarat diadalát a múló évek fölött! BOZÓKY ÉVA F