Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-05 / 233. szám
I Kétszázezer „igen!” Rövid idő alott kétszázezer anya vette igénybe o gyermekgondozási segélyt — ez a szám a női dolgozók tíz százalékát jelenti. Mi legyen a gyermekgondozási segélyen lévő asszonyokkal? Országos gond ez ma már, amely az egész társadalom érdeklődésére kell, hogy számot tartson. E problémák megvitatására hívta össze az érdekelteket a Magyar Nők Országod Tanácsa és a Magyar Vöröskereszt. A MNOT Népköztársaság úti székházában a budapesti és a Pest megyei fiatal anyák jöttek össze, hogy beszámoljanak tapasztalataikról, 1 gondjaikról, a családon belüli helyzetükről. A vita nem is akörül folyt, hogy helyes-e a gyermek- gondozási segély, vagy sem — hiszen ma már kétszázezer anya szavazott egyértelmű igennel! S hogy ez az „igen” mennyire hangos, mi sem bizonyítja jobban, hogy világszerte milyen problémát jelent az egyes országoknak az a dolgozó nő, aki „mellesleg" kisgyermekes anya is. Köztudott, hogy nálunk is kevés a bölcsődei és óvodai férőhelyek száma, így a kisgyermekes anyákra még fokozottabb felelősség és munka hárul. Az otthon maradó anyáknak az előző időkhöz képest jóval többet kell dolgozni, mivel amúgy is otthon vannak, S a férjek nagy része — éppen erre való hivatkozással — kevesebbet van otthon, s ha odahaza tartózkodik, — kevesebbet segít. Az anyák a különféle szolgáltatásokat nemcsak azért nem veszik igénybe, mert a jelszó odahaza „itthon vagy, ráérsz I” — hanem azért is, mert a szolgáltatások drágák« nem a fiatal házasok pénztárcájához mértek. Az ankéton felszólalókról kiderült, hogy az anyasághoz nincs meg a kellő „iskolázottságuk", senki sem születik anyának, azt is tanulni kell, méghozzá időben... A védőnők felszólalásaikban ezt hiányolták, valamint azt, hogy az anyák nem ismerik eléggé a különféle gyermektápszereket. Igaz, a gyárak sem folytatnak kellő propagandát# sem a választék, sem a felhasználás ügyében. A Nőtanács és a Vöröskereszt által megrendezett megbeszélésen az ottani problémák mellett másik fő téma az üzem, a vállalat, a hivatal volt. Ahonnan a gyermek- gondozási segélyen lévő nők eljöttek, ahová szeretnének visszatérni. De mire visszatérnek, oly nagy a szakmai kW esés, hogy szinte megszűnik a kapcsolat a munkahellyel. Jó lenne, ha az üzemek, vállalatok, intézmények nagyobb gondot fordítanának saját, csak ideiglenesen hiányzó dolgozóikra. Felmerült az a javaslat is, hogy be kellene hívni őket havonta egy napra, hogy a gyermekgondozási segélyen lévők saját szemükkel is lássák: mi történik nagyobb „otthonukban”. Mindenképpen hasznos volt ez a tanácskozás, a fiatal anyák szókimondó vitafóruma. Hasznos lenne más megyékben is hasonló tanácskozást tartani, de most már nem csak az anyák mozgósításával, hanem az üzemek, hivatalok, intézmények gazdasági vezetésének, társadalmi szerveinek bevonásával is. _ Hiszen az „igenek" száma ma kétszázezer, s ez az igém© kórus a közeli időkben jelentősen növekszik majd. T. ÄS «« A. H rr r TÉ znretelogepek Még mindig az évről évre ismétlődő szüretelés okozza a legtöbb gondot a gyümölcs- termő növények többségénél, A gyümölcstermesztésben, és ezen belül is az almafélék termesztésénél az egyik legújabb nagy érdeklődéssel kísért termésbetakarítási megoldás a hagyományostól annyira eltérő, hogy szinte az egész termesztést forradalmasíthatja. A lényege, hogy gyakorlatilag törzsnevelés nélkül, szinte már a talajszintnél elágaztatják, termő vesszők képzésére serkentik az eltelepített csemetéket. A vesszőket, miután a virágzást, megporzást követően berakódnak terméssel, és szedésre éretté válnak a terméseik, mintegy lekaszálják, vagyis az eredési helyükhöz minél közelebb leválasztják gyümölcsöstül, erre alkalmas vágószerkezetű és gyűjtőre- keszű géppel. A vesszőkről a gyümölcs-leválasztás, majd válogatás, osztályozás és egyéb módon történő előkészítés — szállításra, értékesítéshez, vagy feldolgozáshoz, — gépesítése már nem okoz különösebb gondot, részben az eddig kialakított osztályozó, csomagoló és egyéb feldolgozó gépekkel, gépsorokkal megoldható. Mivel a termővesszők kineveléséhez két év szükséges, ugyanaz az ültetvény kétévenként szüretelhető ilyen módon, ami azonban ennek a figyelembevételével végzett telepítés esetén nem jelent különösebb hátrányt. Az angol kertészek ezzel kapcsolatos eddigi eredményei biztatóak. A szőlő, különösen a csemegeszőlő szüreteléséhez is kialakítottak már olyan vágórendszerű szüretelőgépet, amely az ernyőszerű támaszrendszer mellett neveit szőlőtőkéknek a támaszrendszer vízszintes tartóhuzal-felülete alá lógó fürtök kocsányát elvágja és a lehulló fürtök a gép továbbító szállítószalagjára kerülnek. Valamivel régebbi, egyes gazdaságokban, elsősorban bizonyos gyümölcsfélék —■ szilMunkában az acélujjas rázó rendszerű szőlőszfiretelű kombájn. va, bogyósok, — szüretelésénél már nálunk is követett megoldás, a rázórendszerű szüretelőgépek alkalmazása. A gép továbbhaladását is biztosító, vagy külön motorral meghajtott vibrációs rázószerkezete gyümölcsfáknál — körülfogva a fa törzsét, szőlőknél a támaszhuzalra fekvő hajtásokat csak közvetve, a támasztó huzal mozgatásával rázza, úgy, hogy a gyümölcsök, illetve szőlőbogyók a megfelelő méretben és szögállásban kiterülő rugalmas felületű gyűjtőernyőbe hullanak és innen szállító- szalagra kerülnek. Mivel így zömmel kocsányrészük nélkül válnak le a termések, legfeljebb kisebb részük kerülhet friss fogyasztásra, értékesítésre, és inkább csak feldolgozásra alkalmas az így szüretelt gyümölcs, szőlő. A szívórendszerű szüretelőgépekkel is egyre többet foglalkoznak. A gépek vákuumos szívószerkezettel működnek. Szívótorkuk valósággal beszippantja a betakarításra váró gyümölcsöt, szőlőbogyókat, amelyeket megfelelő méretű gyűjtőtartályba viszi a légáramlat. Jelenleg a legfőbb hibáik, hogy nemcsak a termést, hanem levelet, hajtásrészeket, egyéb szennyezőanyagokat is „beszippantanak”, nem érvényesül elég erősen a termésképzés teljes zónájában a szívóhatás. A túl sok levél be- szívása ellen előzetesen ajánlatos lombtalanítani, erre a célra kialakított mechanikai, vagy vegyi úton levéltelenítő berendezéssel. Az ellenkezőleg, a levegőt fújó pneumatikus működésű szüretelőgépek kísérleti példányait is elkészítették már a kutatók. Ezek a növények termést hozó zónájában pásztázó több szórófejükön át kiáramló sűrített levegővel érik el a termések leválását. Az ismertetett megoldások mindegyike, mint minden új, együtt jár az első, kutató lépések szokásos hátrányaival, amelyek azonban a célratörő fejlesztő munkával mind kevésbé éreztetik hatásukat, és előbb-utóbb gazdaságossá válhatnak. Komiszár Lajos i (László^ Lajos? ubmbatoszok Tehát elmondtam Afrika, Észak- és Dél-Amerika összes folyóit, ismertettem az uráli vasúti hálózatot, az angliai iparvidéket, az európai országok fővárosait. „Ez semmi”, mondja, amikor befejeztem. Folytattuk trigonometriával, a Cou- lomb-törvény levezetésével, franciául beszéltem Budapest nevezetességeiről. Latinból elmondtam a harmadik deklináció szabályait, az összes kivételeket. Plinius néhány levelét. Accusativus cum infinitivo: ez volt az utolsó kérdése, de ekkor már kicsöngettek. Mondom a szabályt. „Példát!” Mondom: „Video patrem venire!” Mikor kimondtam, meghajoltam, és a helyemre akartam menni, mert a térkép előtt álltam. Vitéz K. S. odalépett hozzám, megfogta a hajamat, és megcibálta: „Ez bent van a Jámborféle nyelvtanban! Mást mondjon!” Nem jutott eszembe semmi. „Négyes”, akkor ez volt a legrosszabb jegy. Félévkor megbuktam, Év vegére jeles lettem. — Megtanultam én, uram azt, hogy nemcsak bevágjam az anyagot- hanem gondolkodjam is. De ezt már nem Jutáson, hanem a Ludovikán. Innen kerültem a frontra. Az én előőrseim mentek be Stanilawowba. „Arany vitézségi érem!”, mondta az ezredparancsnok, aki gratulált. De a hadosztályparancsnok leintette. „Most, a háború elején arany vitézségi? Mit adunk később?!” Semmit se kaptam. — Negyvennégyben zászlóaljparancsnoknak osztottak be, őrnagyi rangban. Harc nélkül adtam át a várost. Engem két tiszttársammal együtt külön kísértek az oroszok. A templom falához állítottak. „No, most befejezted”, gondoltam, és ha hiszi. ha nem, nyugodt voltam. Nem lőttek agyon. Álltunk már egy órája, néztük, hogyan vonulnak a csapatok. És aztán odajött két fiatal orosz. Kikutatták a zsebeinket, elvitték az iratainkat. Közben a németek oda pörköltek valahonnan, aknával. Nagy szaladgálás, én megléptem. Felszaladtam egy lakóház padlására, átöltöztem. De a házat is eltalálta egy lövedék, Rám omlott a kémény, elvánszo — 34 — rogtam valahogy, de megtaláltak. Fiatal voltam, sejtették, hogy kivetkőzött katona vagyok. Három évig voltam fogoly a Volga—Káma— Bjelaja mentén. Kazánban. 13. • — Tizenhárom éve a vállalatnál dolgozom. Kezdtem a külszínen a kutatófúrásoknál, folytattam segédmunkásként, csillésként, a Vájvé- gen is ügyködtem. Akkor akartam jelentkezni a bányamérnökire. Illetve jelentkeztem is. Befizettem négyszáznyolcvan forintot az előkészítő tanfolyamra. Három foglalkozáson részt vettem, a negyedikre nem engedett el az aknász. „Miért? kérdeztem, hiszen hozzájárultatok”. „Nem lehet, szükség van rá”. Megyek az üzemvezetőhöz. Nagyon összekiabáltunk, én meg se vártam az utolsó szavát, bevágtam az ajtót, bár hallottam, utánam szólt. Másnap találkoztam vele a népesnél. Állunk, én nem szólok, ő se. Haladnak mellettünk a kocsik. Az egyikbe ő beszállt, én maradtam. Műszak végén megkeres az aknász, másnap menjek fel az üzemveaetőhöz, és vigyem a kiskönyvemet. Éppen raport volt. Felindultan fogadott. Beírta a könyvembe, hogy mozgó népesre akartam felszállni, veszélyeztettem a testi épségem. Holott ő szállt fék Ez a figyelmeztetés prémium- és hűségjutalom-elvonással járt. Akkor kértem el magam onnan. Később egy jólelkű főmérnök kicserélte a könyvemet, újat adott. Azóta már megszűnt ez a könyvrendszer. — Vagyunk itt néhányan a szállóban nős emberek, de ^ többség legény és elvált. Én azért lakom itt, mert Mohácson van a házam, a feleségem, a szőlőm. Nem, gyerek az nincs. Negyvennégy éves voltam, mikor megnősültem. A feleségem apja, anyja is velünk élt. Fekvő betegek. ök voltak a gyerekek, felelőtlenség lett volna még másik is. —i Minden keresetemet összerakom. Valaki majd csak eltart bennünket a pénzért meg az ingatlanokért. Magának megmondom, most száz- ötvenezer van a takarékban. Szépen terem a szőlőm, ide is hozok minden héten egy demizson bort és eladom. A feleségem bérelszámoló volt, most nyugdíjas, és 'sok baromfit tart. Jó gyakorlati érzékem van, megtanított az élet arra, hogy amit magam megcsinálok, nem kell érte fizetni, meg iparosért könyörögni. Én csináltam a pincémet a szőlőben, a házat, ahol lakunk, — 35 — megjavítom á cipőt, de subát is csinálok. Most fejeztem be ezt a szőnyeget. Két méter hosszú, egy méter széles. Türelem kell hozzá és kitartás, akárcsak az élethez. — Amikor hazajöttem a fogságból, senki se állt velem szóba. Tudtam, hogy miért, de mégis nagyon fájt. Akkor kerültem én Somogyból, ahol születtem, Mohácsra. Ott próbálkoztam. Egy paraszt fölvett kukoricát kapálni. Gazos volt a föld, nem kereste, ki irtja a gyomot. A munka három napig tartott. Addig volt kosztom, és kerestem öt forintot Ennyi pénzzel mentem tovább a Duna partjára, ahol uszályokat raktak deszkával. — Uj ember voltam, kétszer annyi deszkát raktak a vállamra, mint a többiére, képzelheti, a padlón majd leszédültem. Összeszorítottam a fogam és vittem. Ha itt kell elpusztulni, akkor itt pusztulok el, még mindig jobb, mintha éhen fordulok fel. Egy óra múlva csupa vér volt a jobb vállam, akkor vettem észre, hogy a többiek hevedert viselnek. Uzsonnakor lehúzódtam a bokorba, a többiek ettek, én itt bámultam az erdőt a túlsó parton. Odajött hozzám az egyik munkás, kérdi, miért nem eszek. Mondom, nincs mit. Kettétörte a kenyerét, megfelezte a szalon nát. Ez egy jólelkű ember volt. Kimosta a sebet, és kért, hogy aznap ne dolgozzam. De a többi morgott, fenyegetőzött, ha most nem, holnap se jöjjek már. Hát folytattam. Mint Krisztus a^ keresztúton, úgy éreztem magam. Este meghívott a* munkás. A felesége csinált nekem is egy hevedert. A sebet bekötöztük. Másnap valamivel könnyebben ment. — Annyit kerestem, hogy vettem egy rend ruhát, fehérneműt Megint parasztokhoz mentem, de jóformán csak kosztot kaptam. Akkor hirdettek felvételt a mohácsi tangazdaságba. Bekerültem kocsisnak, de fél év után mint ellenséges elemet elbocsátottak. Kőműves mellé áll tam be. A gazdaság igazgatójának a házát renováltuk. Mondom neki egyszer, engem elbocsátottak, pedig nagyon hűségesen dolgoznék. Tudott róla, és biztatott, hogy várjak pár hónapot, akkor jelentkezzem. így lettem bérelszámoló. Tíz évig csináltam ezt a munkát, egészen addig, amíg a gazdaságot átvette a tsz. Ekkor már mertem családot alapítani, mert én nem vagyok felelőtlen ember. (Folytatjuk) — 36 —
