Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-01 / 229. szám

Három es fel év mérlege Babits versmondoversenf Kiállta a próbát a tanácstörvény Előttük a középdöntő A SZÁMADÁS IDŐSZAKÁBAN a párt XI. kongresszusára készülődve — az állami és tár­sadalmi élet legfontosabb terüle­tein történt előrehaladást is mér­legre tesszük. Hiszen a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kong­resszusa az államélet és a szo­cialista demokrácia fejlesztését a szocializmus teljes felépítésének egyik időszerű, központi felada­taként jelölte meg, amelyet úgy kell megoldani, hogy közben erősödjék a központi hatalom, növekedjen a kormányzati szer­vek munkájának hatékonysága, s ezzel párhuzamosan a helyi szer­vek önállósága és a lakosság tevékeny részvétele az állami munkában. E feladat végrehajtá­sának fontos része és feltétele — a tanácsok tevékenységének fej­lesztése, népképviseleti-önkor­mányzati és államigazgatási sze­repkörük folyamatos növelése. Az 1971. évi I. számú törvény (mely sorrendben a harmadik ta­nácstörvényünk) megalkotását társadalmunk fejlődése tette le­hetővé. Ha az azóta eltelt három és fél esztendő tanácsi munká­járól megállapíthatjuk, hogy a törvény jelentős állomás a taná­csok életében: megőrizte és a szocialista fejlődés követelmé­nyeihez igazodva új elemekkel gazdagította a már bevált alap­elveket és szabályokat, figyelem­be véve a többi szocialista or­szágok gazdag tapasztalatait is. Pártunk X. kongresszusának ha­tározata hangsúlyozta: a taná­csok munkáját úgy kell fejleszte­ni, hogy erősödjék mind népkép­viseleti-önkormányzati jellegük, mind pedig államigazgatási funk­ciójuk. A tanács önállóságának növelése, hatáskörük bővítése, fe­lelősségük fokozása — a szocia­lista osztálypalitika fontos része. Társadalmunk általános fejlődé­se, a közügyekért érzett állam- polgári felelősség növekedése olyan feltételeket teremtett, ame­lyek lehetővé és időszerűvé U Októberben tették a tanácsok tevékenységé­nek fejlesztését. Hatáskörük nö­velésének szükségességét maga az élet igazolta. Melyek azok a legfontosabb pozitív tapasztalatok, amelyek az 1971-es törvény hasznosságát, korszerűségét bizonyítják? A ta­nácsok munkájában mind hatá­rozottabban tükröződnek a ta­nácstörvény követelményei: a ta­nácstestületek meghatározó sze­repe, az önállóság és felelősség fokozódása, a kezdeményezőkész­ség, a lakosság részvétele a he­lyi feladatok megoldásában, a tisztségviselők szerepkörének megváltozása, illetve bővülése — hogy csak a leafontn—'-^mkat említsük. TAPASZTALATOK BIZONYÍT­JÁK, hogy a tanácsok többségük­ben jól éhnek megnövekedett ön­állóságukkal, hatáskörükkel és tervszerűbbé vált ugyanakkor a központi célkitűzések megvalósí­tása is. A testületek általában jól élnek a kibővített hatáskörrel: a legfontosabb kérdésekre koncent­rálva és mindinkább érdemben foglalkoznak a település, a terü­let fő kérdéseivel, a lakosság gondjaival. Javult a testületi munka tervszerűsége, a tanácsi tervek megalapozottsága is, bár még nem ritka, hogy az előter­jesztéseket esetenként nem ké­szítik kellően elő, nem tárják fel a helyi adottságokból eredő tény­leges lehetőségeket. Nyilván el­sősorban ezzel függ össze, hogy azután a megoldás javasolt mó­dozatai sem mindig helyesek, nem eléggé reálisak. Jayítani- való van azon a téren is, hogy a helyes döntések végrehajtását nagyobb felelősséggel szervez­zék meg, illetve ellenőrizzék. Az 1971-es tanácstörvény új vonása, hogy meghatározta a tanácsok népképviseleti-önkor­mányzati feladatainak ellátásá­hoz szükséges gazdasági hatás­körüket és önállóságot, amely e téren is növelte a kezdeménye­zési lehetőségeiket. A felesleges kötöttségek megszüntetése nö­velte a tanácsok önállóságát és kezdeményezőkészségét,, fokozta a megyei tanácsok felelősségét területük összehangolt, arányos fejlesztését. A pénzügyi szabá­lyozórendszer elősegítette a ta­nácsok gazdasági önállóságának kibontakozását. Különösen fontos ebből a szempontból, hogy a költségvetési törvény öt évre előre meghatározta pénzügyi for­rásaikat, az azokból való része­sedés mértékét, valamint az álla­mi hozzájárulás összegét. A he­lyi tanácsok bevételeit ugyan­ilyen rendszerben a megyei ta­nácsok állapították meg. Ezzel a tanácsok gazdálkodása megala­pozottabbá, perspektívlkusabbá vált. Az elmúlt három és fél eszten­dő alatt mindjobban megvaló­sult a tanácstörvénynek az a cél­kitűzése, hogy növekedjék a ta­nácsok szerepe a lakossági igé­nyek kielégítésében és hogy ha­tékonyabban használják fel az erre szolgáló, a népgazdaság adott lehetőségeihez mérten ren­delkezésükre álló anyagi eszkö­zöket. A helyi tanácsok kezde­ményezőkészsége, együttműködé­se a nem tanácsi szervekkel szintén kedvező irányban fejlő­dik. A tanácsoknak ezeket a kap­csolatokat és minden lehetséges helyi forrást is fokozottan fel kell használniok annak érdeké­ben, hogy az elmúlt években ho­zott, a közoktatás, a közművelő­dés fejlesztésével a, népesedés-, az ifjúságpolitikai határozatokkal körvonalazott követelményeknek a maguk részéről meg tudjanak felelni. ÖSSZEGEZVE, elmondhatjuk, hogy 1971. évi tanácstörvényünk jó keretet, lehetőséget biztosít a tanácsok még eredményesebb te­vékenységéhez. Három év ta­pasztalatai alapján ez a célkitű­zés reális, hiszen megvalósításá­nak legfontosabb feltételei adva vannak. ÚJLAKI LÁSZLÓ Szekszárdon, a város költő szülöttének. Babits Mihálynak az emlékére az idén hetedik alkalommal rendezik meg a Babits versmondóversenyt, amely az elmúlt évtől egyben a dunántúli versmondók ver­senye. Vasárnap a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ volt a színhelye a megyei se­lejtezőnek. Versenyre 15, egyenként 3 tagú csoport ne­vezett be. Sajnos a jelentke­zők közül csak nyolc csoport érkezett meg. Az iparitanuló­intézetek, az ifjúmunkás-cso­portok képviselői nem jelentek meg a megyei selejtezőn Tolna megye gimnáziumai közül a szekszárdi Garay Gimnázium három csoporttal indult a versenyen. A többi gimnázium egy-egy csoporttal képviseltette magát. Paksról, Tamásiból és Bonyhádról ér­keztek a versenyzők. Dombóvárt a megyei selejtezőn az Új­dombóvár klubkönyvtár iro­dalmi színpadának három tagja képviselte. A résztvevőknek a megyei vetélkedőre három Babits-ver- set kellett megtanulniuk, amelyet ki-ki saját ízlése, el­képzelése szerint választhatott ki. A versenyzők ezenkívül három ma élő magyar költő versét tolmácsolták. A versek közül a versenyzők szabadod választhatták ki azt az egy verset, amelyet a zsűri előtt mondtak el. A zsűri az el­hangzott versek előadása alap­ján döntötte el, melyik az a három legjobb csoport, amely­nek tagjai október 25—26-án a megyék közötti középdöntő­ben versenyeznek a döntőbe jutásért. A döntő október 27- én lesz. A győztesek az ed­digi versenyektől eltérően ez­úttal nemcsak értékes tárgy- jutalmakat kapnak, hanem kö­zülük kerülnek ki azok is, akik a Babits Mihály dunán­túli versmondóverseny dön­tője után az országos Radnóti versmondóversenyen is részt vesznek. A megyei selejtező első két helyezettje a Garay Gimnázi­um két csoportjának tanulói, Németh Éva, Aradék Jolán, Bakonyi Éva. Bíró Ildikó, Ki­rály Ágnes és Rácz Katalin lettek. A harmadik csoportot a három legjobb egyéni ver­senyzőből választották ki, Bakonyi Ágota tamási gimná­zium, Kiamik Aranka a bony­hádi gimnázium és Kiszler Klára a megyei művelődési központ, ök kilencen indul­nak Tolna megye színeiben az 1974. évi Babits dunántúli versmondóverseny középdön­tőjén. Mi újság a Szovjetunióban? A ,. Szovjetunió" című képes havi folyóirat e havi számában érdekes tájékoztatás olvasható a szovjet Afrika-kutató Intézet osz­tályvezetőjének, J. Tabarinnak tollából: „Afrika a 70-es évek­ben” címmel. A „Világnézetünk” rovatban E Bagramov egyetemi tanár vitázik azokkal a Nyugaton az utóbbi években megjelent könyvekkel, melyek azt állítják, hogy a történelmi materializmus képtelen feltárni a nacionalizmus természetét, és azt jósolják, hogy a Szovjetunióban a nemzeti prob­léma mind jobban éleződni fog. Kirgiziában ötven éve még isme­retlen volt az írásbeliség. Képes riport mutatja be. hogyan képe-' zik itt most a fiatal diplomáso­kat. Mindkét utóbb említett cikk­re főleg a „Világnézetünk alap­jai” című tantárgy oktatóinak fi­gyelmét hívjuk fel, akik azt mun­kájukban jól hasznosíthatják. A Kínai Népköztársaság megalaku­lásának negyedszázados évfordu­lója alkalmából a folyóirat átte­kinti az új kínai állam létrejöt­tét és fejlődését, valamint a Szovjetunió kezdeményezéseit, me­lyek arra irányulnak, hogy elhá­rítsák az akadályokat a Kínai Népköztársaság vezetői részéről megrontott szovjet—kínai kapcso­latok megjavítása elöl. Műszaki könyvnapok Gyógyszerészeink a YI. gyógysz;erész-koiigresszusról A Műszaki Könyvkiadó, a MTESZ, az SZMT Központi Könyv­tára és a megyei könyvtár az idén október 9—31. között együt­tesen rendezik meg a műszaki könyvnapokat. Az elmúlt évtől eltérően a könyvkiállítással egy­bekötött megyei megnyitót nem Szekszárdon tartják. Ezúttal a műszaki könyvnapok esemény- sorozatát Bonyhádon október 10- én 12 órakor Fejes István, a Tol­na megyei Népújság főszerkesz­tője nyitja meg. A megyében ezekben a napokban 13 rendez­vény lesz, főként Bonyhádon, Szekszárdon és Tamásiban. Október 10-én a bonyhádi megnyitó után a magyar gazda­ságpolitika időfzerű kérdéseiről tart előadást Juhász János, az MSZMP Központi Bizottsága gaz­daságpolitikai osztályának mun­katársa. ,, Pneumatikus vezérlés” cím­mel előadássorozat lesz Szekszár­don a műszaki szakemberek ré- * szere, akik a négyórás előadáson a gyakorlatban felmerülő kérdé­seikre kapnak választ. Ezen az előadássorozaton az MMG szek­szárdi gyáregységének szakem­1974. október 1. béréi is részt vesznek. Nekik két évvel ezelőtt már hasonló téma­körben tartottak előadást. Az SZMT és a MTESZ Szekszárdra Tokár Pétert, az Újítók Lapja fő- szerkesztőjét hívta meg, aki a vállalatok és üzemek dolgozói­nak az országos újítási konferen­cián elhangzottakról számol be, Tamásiban pedig rendhagyó föld­rajzórát rendeznek. Az idei műszaki könyvnapok rendezvényein minden szakem­ber megtalálhatja azt a témát, ami leginkább érdekli, mert az előadásokon többek között is­mertetik még a Nándor-csatorna rendezési tervét is. De külön elő­adást tartanak a minőségről és minőségellenőrzésről az iparban. Foglalkoznak a munkaszervezés problémáival. A műszaki könyvnapok rendez­vényeit segíti a Műszaki Könyv­kiadó azzal, hogy ebből az al­kalomból több műszaki könyvet jelentetett meg. Most jelent meg Becske Ödön népszerű könyve, a „Kishajók szerkesztése és épí­tése", ami segítséget nyújt a kishajóépítéshez az amatőrök né­pes táborának. A Finommechani­kai kézikönyvben a finommecha­nika-optika-elektronika szakem­berei szakmájuk legfontosabb el­vi és részletkérdéseire kapnak választ. A rendezvényeket szak­író-olvasó találkozókkal kötik egybe. A műszaki könyvnapok ideje alatt az üzemekben természetesen könyvvásár is lesz, amit az üze­mi könyvbizományosok bonyolíta­nak le, Nagyon frissek még az imp­ressziók és sok kézben fordul meg az a gyönyörű kivitelű bronzplakett, melyet a Magyar Gyógyszerészek Társasága megalapításának 50. évfordu­lója alkalmából Budapesten szeptember 24—27 között meg­rendezett VI. gyógyszerész­kongresszus résztvevői kajJtak. Megyénk gyógyszerészei közül hatan lettek birtokosai ennek a becses emléknek, ugyan­ennyién rendezgetik most gon­dolataikat, jegyzeteiket, hiszen a nagy nemzetközi nyilvános­ságú kongresszus programja a bőség zavarába kergethette a szakma magyar és külföldi résztvevőit egyaránt. Négy nap alatt 300 előadás hangzott el, öt plenáris ülés foglalkozott csak a Magyar Gyógyszerészek Társasága 50 éves tevékenysé­gével. Szó volt az MTA dísz­termében és előadótermeiben elhangzott előadásokon a gyógyszer- és gyógynövény­kutatásról, a gyógyszertechno­lógiáról, gyógyszerellenőrzés­ről, gyógyszerügyi szervezés­ről, a gyógyszerellátás jogi, valamint a gyógyszerészképzés kérdéseiről. Mint azt a megyei főgyógy­szerész, Fejér István elmondot­ta, a Tolna megyében dolgozó gyógyszerészeknek körülbelül kétharmada tagja a Magyar Gyógyszerészek Társaságának. De, akárcsak az ország többi megyéi, mi sem tudtuk biztosí­tani, hogy valahányan részt vegyenek a VI. kongresszuson, így a bennünket képviselő hat­tagú csoport vezetőkből és há­. lózati gyógyszerészekből verbu­válódott. E kis létszámú cso­port is úgy tudta csak megol­dani küldetését, hogy mozgás­ban volt és nem mindenki volt jelen a kongresszus mind a négy napján, hanem az őt leg­inkább érdeklő témák előadá­sain vett csak részt. — Gyógyszerészeinket dr. László Viktor, a megyei Gyógyszertárközpont igazgató­ja, Rieder Gyula osztályvezető, Nagy Örs László és Kovács János gyógyszertárvezetők és Boros Éva beosztott gyógy­szerész képviselték velem együtt, úgy gondolom, ki-ki magával hozta a kongresszus­ról azt, ami munkájában hasz­nosítható. Rangunk a világban További kérdéseinkre a me­gyei főgyógyszerész elmondot­ta még, hogy a magyar gyógy­szertudomány és gyógyszer- ipar fejlődésének tulajdonítha­tó az a nagy külföldi érdeklő­dés, ami a VI. kongresszus iránt megnyilvánult. Húsz or­szág 300 szakembere vett ezen részt és nemcsak hallgatóként. Azt. nemcsak a megyei fő­gyógyszerész, a Tolna megyei­ek csoportjának tagjai is nagy jelentőségűnek vélik, hogy ha­zánk számos gyógyszerkutató intézete működik együtt, főleg az NDK hasonló intézeteivel. Különösen kiterjedtek ilyen vonatkozásban a kapcsolatai .a szegedi egyetemnek, ami szá­munkra azért érdekes, meri szűkebb hazánk leendő gyógy­szerészei itt nevelkednek és mindinkább megfiatalodó gyógyszerészi karunk tagjai­nak zöme is Szegeden végzett. Végül arra hivatkozva, hogy a kongresszus szembetűnően sokat foglalkozott a gyógy­növény-kutatással — holott már-már fényét vesztette a régi mondás, miszerint „fűben, fában orvosság” — azt kérdez­tük, vajon „rehabílitálhat- juk”-e a gyógynövényeket? — Ez a „rehabilitáció”, ha már így nevezte, több, mint 10 évvel ezelőtt elkezdődött, ak­kor tehát, amikorra sikerült kidolgozniok az ezzel foglalko­zó szakembereknek a legmeg­felelőbb kutatási módozatokat A gyógynövények változatla­nul fontos alapanyagokat ad­nak a gyógyszeriparnak, hadd utaljak csak egyes vérnyomás­csökkentőkre, hashajtókra, ér­görcsoldókra, vérképzőkre. Az alkaloidák jelentős részét a gyógynövényeknek köszönhet­jük. Ennyit a kérdés válaszául. Hadd jegyezzem még meg, hogy véleményem szerint a VI. kongresszusnak a hasznát első­sorban a gyógyszeripar veszi, utána következik mindjárt a gyógyszerészképzés, majd utol­jára, de nem utolsósorban a gyakorló gyógyszerészet, hiszen a súlyosabb szakmai problé­mák mellett még arról is szó volt, milyen a korszerű gyógy­szertár, vagy, milyen jogi kér­dései vannak a gyógyszerellá­tásnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom