Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-04 / 232. szám
I « \ I Mm munka és anyai hivatás Fizetés: sör, prémium: robogó Újra a zsebpénz Az elmúlt héten nevezetes tanácskozás zajlott le Budapesten: a magyar szakszervezetek javaslatára és meghívására Európa 14 országából nőkonferenciára jöttek Össze a küldöttek a női munka és az anyai hivatás legjobb egyeztetésének megvitatására. Európa szocialista és kapitalista országaiból egyaránt eljöttek a meghívottak, így például első ízben érkezett portugál szakszervezeti delegáció szocialista országba, hogy közös európai gondokról, tennivalókról tanácskozzék. A 14 ország asszonyai és lányai négy napon át azon vitatkoztak, hogy miként lehetséges az anyai hivatás és a női munka, egyáltalán az anya és a munkavállalás érdekeit egyeztetni oly módon, ami egyaránt megfelel az emberi humanitás, a korszerű gazdasági s termelési érdek és a nemek közötti egyenjogúság elveinek, de gyakorlatának is. Humanitás: tisztelni, megbecsülni, segíteni a dolgozó nőt, a családanyát, aki elsősorban felelős — a szülő nő jogán — a kisgyermek első éveinek legjobb kibontakozásáért. A családok megsegítése hazánkban például őzt jelenti, hogy a kormány a negyedik ötéves terv időszakában négymilliárd forintot fordít a gyermekintézmények építésére. Vagy Portugáliában — ahogy a küldöttség egyik tagja elmondotta — a tavaszi fordulat után máris kötelezővé tették bölcsőde vagy óvoda létrehozását minden olyan üzemben, ahol a dolgozók fele nő, A gazdasági érdek, a XX. szá-i iád harmadik harmadának korszerű iparosítása megköveteli, hogy kontinensünk, Európa keresőképes korú lányainak és asszonyainak 45—50 százaléka egyben munkavállaló legyen. S mivel a világon az anyagi javak egyhar- madát nők állítják elő, Európa és a világ asszonyai jogosan követelhetik maguk, gyerekeik, családjuk jussát. A nemek közötti egyenjogúságról szólva az Ir Köztársaság küldöttei például elmondották, hogy náluk csak az idén'iktatták törvénybe a férfiak és nők azonos bérét. Am ahol ez törvényileg már megvan — ott is sok még a tennivaló. A 14 ország szakszervezetének küldöttei sorra vették mindazokat az alapkérdéseket, amelyek létfontosságúak a dolgozó nők számára. A nők bérezése például azért is kullog hátul még a jobban fizetett szakmáknál is, mert a dolgozó nőket, mint munkavállalókat, kettős hátrány sújtja. Az elnőiesedett szakmák — mint például a könnyűipar, azon belül is a textilmunkásnők — a legkevésbé megfizetettek Európa-, sót világszerte. A másik hátrány: a legtöbb országban még ayermekcipőben jár a nők szakképzésének megoldása. A szovjet küldöttek ebben a témakörben is figyelemre méltó beszámolókat tartottak: miként lehet a nők szakképzését megoldani, hogyan kell éppen azokat az iparágakat korszerűsíteni, gépesíteni. Európa szakszervezeti küldöttei egybehangzóan megerősítették azt az alapelvet, hogy a nő a munkában teljesíti, teljesítheti ki önmagát. Gondok, feladatok, teendők minden bizonnyal — ezt a 14 ország szakszervezeti küldöttei nem is tagadták — akadnak bőven. Az ENSZ által meghirdetett nők nemzetközi éve, amelyet jövőre 1975-ben ünnepelnek világszerte, — sokféle előkészületet kíván. S mintha a nők nemzetközi évének európai nyitánya történt volna meg Magyarországon, 14 ország szakszervezeti küldötteinek vitafórumán. Ahol Moszkvától Lisszabonig, Rómától Helsinkiig Európa „fele”, a nők hallatták egyre erősödő hangjukat, közölték a világgal jogos kívánságaikat. Évelő téma — egy-két évig nyugszik, aztán újra szárnyra kel, hogy vitát kavarjon gyerekek, kamaszok és szülők, pedagógusok, a^tán a széles közvélemény körében. Most újra a viták korát éljük. Jó néhány eset, történet kering, terjed szájról szájra. Az egyik szakközépiskola fiú tanulója áldozatkész szüleitől négyesért, ötösért egy üveg sört (!), az esetleges év végi jó bizonyítványért robogót kap. Kevésbé kirívó nagyon sok van. Fizetni a jó osztályzatokért elterjedt szokás, már kisiskolások szülei között is. Ahogy nő a gyerek, úgy növekszik a tarifa. Mit mond a szülő? — A gyereknek mindenképpen szüksége van pénzre. Alig találkozunk, alkalma sincs rá, hogy naponta kérjen, és én nem is találom azt helyesnek. Nekem kellemetlen, a gyereknek meg akár megalázó lehet. Erre kell, arra kell: havi kétszázat úgyis rá kell számítani. Kapja meg minden ellenszolgáltatás nélkül? Helyesebbnek tartom, hogy érezze, megdolgozik érte. Lássa maga előtt a perspektívát, hogy a munkájától függ, mennyi pénzzel gazdálkodik. Most újításon gondolkozom: lehet hogy irodalomból. nyelvtanból, történelemből, amelyek nehezen mennek neki, megemelem a tarifát. Fizetéskor fizetünk a gyepeknek is, az ellenőrzőkönyve alapján — nyilatkozik Z. Imre apuka, a tizenhárom éves JáAz „ökonomikus" szemléletet a hivatásából menti át: munkaköre egy gazdasági hivatalba köti. Saller Zsuzsa tanárnővel beszélgetünk Z.-ék rendszeréről: — Néhány éve osztályfőnöki órán szóba hoztam a zsebpénz kérdését. Elég jól ismertem a gyerekeket, mégis elámultam azon, amit hallottam. Jó páran több zsebpénzzel rendelkeztek, mint amennyit én tehetek félre havonta ilyen céllal... Mert Z. apuka elfelejtkezik valamiről: amit ő megkeres, azt szigorúan be kell osztania, hogy jusson mindenre. A zsebpénz viszont az ő kisfiánál és a legtöbb gyereknél csak „luxuscélt” szolgál. Nem hallottam olyat, hogy a zsebpénzből kellett volna ebédet, napközit befizetni, tankönyvet vásárolni, cipőt sarkaltatni, borbélyhoz menni valamelyik gyereknek... Ezeket a kiadásokat fedezi a szülő, és hogy a fiú, lány mit vesz a zsebpénzből, az az ő dolga. Kényelemből úgy magyarázza sok szülő, hogy ez az ő demokratikus nevelésének az alappillérje: a tízegynéhány éves gyerek nem tartozik beszámolni arról, hová tesz egykét száz forintot. Sajnos, ennek még a legértelmesebb gyereknél is rossz vége lehet. Nem lesz értéke a pénznek, nem becsüli meg amit kap, aztán ha a maga gazdája lesz egyszer, nem érti mi történt. A tanárnő tudott ilyen leányróL A jő lecke Varga Éva tizennyolc éves koráig otthon lakott. Jól tanult, gondot, bánatot sohasem okozott szüleinek, akikkel na^ gyón jó a kapcsolata. Zseb-i pénzt nem 'kapott, de akkor és annyit utaltak ki számára a családi pénztárból, amennyit kért. Hasonló helyzetben vap húga is. Nem tért Varga Éva rossí útra, nem herdálta el káros dolgokra a könnyen szerzeté pénzt. Csak éppen megszokta^ hogy amikor újfajta tejcsokit látott a polcon, rakott egy táblával a kosarába, hogy megvásárolta a könyvet, ha a borítója megtetszett, és hogy napjában háromszor ivott kó^ lát, jaffát, amire megszomjarf zott. i Észre sem vette, hogy a sóig apróságnak értéke van. Aztán egyetemre került, é3 kollégiumban lakott. A szülők bőkezű havi zsebpénzzel látták el, azt hitte, ezt el sem tudja költeni. Maga fog ruházkodni is, ígérte szüleinek. Aztán kiderült, hogy ha „otthoni módra” él, két hét alatt elfogy a havi pénz, és akkor még hol vannak a ruhaneműk...? Nem kért több pénzt otthonról, sőt néhány hónapos pánik után már úgy beosztotta a pénzt, hogy valóban jutott ruhára, fehérneműre is belőle. Legtöbben végigjárják ezé az utat, ki később, ki korába ban. A gyerek nem magánzó A szülőnek, amíg ő látja ei gyermeke anyagi szükségleteit — de sokszor azután is jó ideig — természetes joga ismerni: fia, lánya mire költ. Jó légkörű családban ez nem alázza meg a gyereket, nem fosztja meg az önálló beosztás jogától sem. Mert az, hogy a szülő tud arról, hogy mit vesz zsebpénzéből gyermeke, nem jelenti azt, hogy 6 szabta meg a vásárlás célját A gyerekeknek nem szabad '„magánzóvá” válni családjukban: nagyon rossz későbbi magatartásformát sugall, A szülői kötelességeket sem lehet megváltani sörrel, robogóval, kerek tízessel. Legfeljebb a lelkiismeretet csitítanL (gsa) Táncos iskola Pécsett Pécsett táncos iskola nyílt az új tanévben, az egyetlen Magyar- országon. A művészeti szakközép- iskola keretében működő tagozat Végvári Zsuzsa balettoktató, igazgatóhelyettes irányításával — színházi táncosokat képez. Az Oktatási Minisztérium támogatásával és a Pécs Városi Tanács védnök- • ségével. Az iskola felhívására az ország egész területéről négyszázan jelentkeztek felvételre, akik közül háromszáz lány és fiú tett alkalmassági vizsgát. Végül is huszonhármán kaptak helyet a táncos iskolában. A negyedik év ütán a diákok szakérettségi vizsgát tesznek és ,,színházi táncos” oklevelet kapnak, amellyel színházaknál helyezkedhetnek el. A pécsi iskola 1978- tól évente mintegy húsz táncost bocsájt majd ki. A legtehetségesebbek tovább képezhetik magukat és balettművészek; lehetnek. nos édesapja. Szüret előtt Nemcsak seregélyekről A mezőőr nyakába vetette a puskát, nincs rá szükség. A téesz szőíőtáblái haragosak — zöld a levél, a bogyó is éppen most váltotta színét. Nincs dolga a puskának, nincs ebből kifolyólag a mezőőrnek sem: a savanyú szőlő a rókának sem kell! Mondják a szakemberek, a jó öregek váltig állítják, régen volt ilyen időjárás a szekszárdi hegyen. Az egyik alsóutcai paraszt azzal dicsekedett, hogy idén három mázsa vegyszert kiszórt a szőlőjére. Igaz, nem kétszáz öl területre hanem háromezer ölre. A hárommázsa azonban mindenképpen sok. A vegyszerek erősek, ha az ember nem vigyáz, könnyen kerülhet sebfertőzéssel kórházba, vihetik a szemészhez, mosathatja a gyomrát, akár patyolatakcióban is. Szóval sok az a három mázsa. A kiskertek tulajdonosai sem fukarkodtak a méreggel. Aki csak tízszer permetelt, annak most rohad a szőlője. Aki legalább tizennégyszer, az még nyugodtan alszik. Kiszórtunk rengeteg mérget a hegyre. Jön az eső, szépen lemossa a levélről a javát, egy része beleivódik a bogyóba. Ami lefolyik a levélről, az bekerül a vízfolyásokba, a Sédbe, onnan a Magórába, az viszi a szekszárd— bátai öntözőcsatornába, innen kiöntözik a zöldségre a mérgezett vizet és befaljuk a ditrifont, a ditánt, a BI 58-at, a Cuprosant, káposztába, paprikába, cukorba ágyazva... Ez még nincs annyira az ember szeme előtt, mint a szőlő, így nem is fordít rá nagy gondot a fogyasztó, hogy tudniillik, egy évben mennyi mérget eszik meg. Mennyit? Kiszámították már. Veszélyesen sokat. Ha a bogyón keresztül, tehát szőlőként, mustként, vagy borként kerül az ember szervezetébe a rengeteg, olyan állapotba kérül néhány év múlva egy borivó ember, mint a délsarki pingvin. Ugyanis tudósok mutatták ki ebben a madárállatban is a DDT-t, pedig hol van oda növényvédő szert használó ország! A hal, amelyik mondjuk a Rajnában élt, megkapta a víztől azt a DDT-mennyi- séget, amely már érzik húsában, ez a hal kiúszott a nyílt tengerre, ott megette egy ragadozó, ez elúszott a pingvinek vadászterületére, ott zsákmányul esett a frakkosnak és máris kimutatható húsában ez a veszedelmes méreg, amelyet hazánkban négy év óta nem szabad használni... így leszünk egyszerre a sok méreggel mi is, állítom. Bizonyítani nehéz. Idén talán a megyei növényvédő állomás szervisszamaradást vizsgáló csoportja munkába állhat. Választ kaphatunk egy sor kérdésre. És akkor nyugodtan ihatjuk majd a bort — ha tudjuk mennyi benne a visszamaradt méreg. Ha kevés, akkor nincs baj, ha sok, akkor is megisszuk a hegy levét, a jófajta kadart, a rizlinget, meg a ka-i bernetet. Persze addig a szőlővel még sok a dolog. Eggyel kevesebb mint tavaly volt. Idén ugyanis nincs seregély. Fölöslegessé vált tehát a két és fél ezer forintot érő magyar gyártmányú durro- gató gép, úgyszintén nem érdemes beindítani a japánit sem, amely hatezer forintba került, és Szekszárdon nyolcat el is adtak belőle. Aki egy ilyen masinát vesz, azt nem kell sajnálni — ott van mit aprítani a mustba. Szóval nincs seregély. Egyrészt mert hűvös van, másrészt pedig savanyú a szőlő. Oly savanyú, hogy a gazdaságok is válogatva csináltak próbaszüretet. „Hátha ez édesebb, hátha az ízesebb”-módon válogatták a fürtöket, de a fokolót nein lehet becsapni. Tizenhatot mutat, néha felemelkedik annyira, hogy a tizen- hetes szám éppen látszik... Ebből következik, a gazdák „süketülnek”, várnak. Egyik a másikra. Ez mikor kezd, az mikor mozog. Görgetik e már a nagyhordókat, mossák-e a kádat? A szüreti készülésnek alig-alig látni jelét. Ha csak nem a boltokban. Itt már jelentős a forgalom, és ez tanúsítja, hogy idén „nehéz” szüret lesz. Hordják a cukrot. Mondják, hogy a felsőutcai bolt előtt hajnalban, kora nyitáskor, hátulról viszik zsák számra. Csatáron este, amikor az utolsó cigány is bevágja sörösüvegét az árokba, akkor tarolnak az új Zsigák, Trabantok a bolt elé: surranva csúsztatják a "papírzsákokat a csomagtartóba. Jön a hír jobbról is balról is. Valahány kapcsolatban van híres bortermelőkkel, díjazott gazdákkal: ők is veszik a cukrot. Egyik hat zsákkal vitt, másik hárommal. Van aki huszonöt kilónként cipeli haza, hátizsákban, úgy nem feltűnő. Mások vidéken szerzik be, ha savanyú is a szőlő, legalább a bor legyen jó, senki ne mondhassa, hogy csatári, azaz kaposvári napsugár került a rizlingbe, mivelhogy a cukor Hőgyészről, az ottani önkiszolgáló boltból származik, oda pedig — hogyan, hogy sem — Ácsról érkezik! Szóval így vagyunk ezzel a savanyú szőlővel. Morgolódhatna az ember még máson is. A borkén is abban a pillanatban méreggé válik a gazda számára, ha a boltos tízkilós zsákból dekázza. Tavaly viszont annyi volt ebből a szerből — ötdekás csomagokban — hogy Dunát lehetett volna rekeszteni. Drága a hordó. Vérnyomásfokozó, vércií- korszint-növelő, ha az ember a boltosnál kiválaszt egy hatvan litereset és két Adyból alig kap vissza két féldecire- valót... Szüret előtt vagyunk. Tegnap borult volt, sűrű felhők úsztak a Bartina fölött, belógtak Baranyába, Pará$ztát meg szinte elöntőtték. Milyen szüret lesz az idén? Pálkovács Jenő 1971. október i-i