Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-30 / 254. szám
I T J I ÓN KÉRDEZ Levélcímünk: 71GÍ Szekszérd, Posiafiók, 7f. Három család egy mérőórán Pleszkán István Gerjen, Jókai u. 10. szám alatti olvasónk írta: „Az elmúlt tíz évben a községi tanács tíz házhelyet mért ki ebben az utcában. Azóta az épületek el is készültek. Villanyunk szükségmegoldással készült, két- három családnak van egyetlen mérőórája. így este tv-t nézni a gyenge áram miatt szinte lehetetlen. Hűtőszekrény, villanyvasaló használatáról szó sem lehet. A tanácsi vezetők tájékoztatása szerint még két-négy évig elhúzódhat a végleges megoldás. Ezt nagyon méltánytalannak érezzük, hisz ma már az ország legkisebb tanyájára is eljut a villany, rendes körülmények között. Miben bízhatunk?” A kérdésre Szabó Elemér, a gerjeni tanács elnöke válaszolt : — A Jókai utca, amelyben tíz családi ház van, villanyhálózati bővítési tervét a községi tanács még 1969- ben elkészíttette. Ennek költsége mintegy 130 000 forint volt. 1969-ben kezdődött el a törpevízmű építése is. A községi tanács vállalta, hogy a vízmű építéséhez évente hét éven keresztül százezer forint támogatással járul hozzá a fejlesztési alap terhére, ezzel is csökkentve a lakosság hozzájárulásának mértékét — A községi tanács évi fejlesztési bevétele évről évre csökken. A bevételek nem érik el az évi 150 ezer forintot. Ebből a bevételből a százezer forintos támogatás mellett egyéb fejlesztési feladatokat is meg kell oldani (járdaépítés, parképítés, orvoslakás és rendelő, sportkör támogatása.) 1972- ben adtunk át egy orvoslakást és rendelőt, majd 1973-ban egy pedagógus szolgálati lakást. E két létesítmény építési költségéhez a tanács mintegy 600 ezer forinttal járult hozzá a fejlesztési alapból. — Mindezekből kitűnik, hogy a tanács a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudott volna és a jövőben sem tud mindaddig, amíg a vízműtámogatást fizetni kell, saját erejéből anyagi fedezetet biztosítani a hálózat bővítésére. A községi tanács annak érdekében, hogy a Jókai utcában lakók jogos panasza mielőbb orvosolható legyen, 1973-ban anyagi támogatást kért a megyei tanács vb. tervosztályától, de az osztály támogatást adni nem tudott. Idén szintén nyújtottunk be igényt anyagi fedezet biztosítására. Hogy megk'apjuk-e, még nem tudjuk. Ha a községi tanács a felsőbb tanácsi szervektől nem kap támogatást, akkor még 1975- ben sem tudjuk megoldani az utca villamosítását. Utcaszennyezők „Miért nézik el a Kadarka utcában lakóknak, hogy az utcára engedik a vizet? — tette fel a kérdést Takács Istvánná, Szekszárd, Semmelweis u. 3 A. szám alatti olvasónk. — Az utcában négy helyen élnek ezzel a »lehetőséggel”. Mi gyanútlan járókelők pedig szóhoz sem jutunk, mikor az arra haladó autók telefröcskölik a ruhánkat. Ehhez tudni kell, hogy sok helyen még járda sincs." A kérdésre Sztárcsevity Ervin, a városi tanács vb. műszaki osztálya megbízott osztályvezető főmérnökétől kértünk és kaptunk választ: — Osztályunk köztisztasági ellenőrei a Kadarka utcát szennyező lakosokat ellenőrzésük során figyelmeztették.’ Amennyiben az általuk elkövetett szabálytalanságot ismételten észleljük, akkor hatáskörünkben eljárva bírsággal sújtjuk őketj A hordót elvitték... Jaksa Károly, Paks, Pacsirta utca 37. szám alatti olvasónk érdekes problémával kereste fel szerkesztőségünket. Ezt irta: „1974. augusztus 6-án a Paksi ÁFÉSZ műszaki osztályán vásároltunk két olajoshordót. Mire a fuvaros a hordóért bementi közölték vele, hogy sajnos már másnak eladták, menjünk be a hordók áráért. Amikor bementünk, azt mondták: tartsuk meg a blokkot és alkalomadtán az újabb szállítmányból a két hordót vigyük el. A jövő hétre ígérték, akkor. Azóta se hordószállítmány nem érkezett, se a pénzünket nem kaptuk vissza. Most többszörösen károsultnak érezzük magunkat, valakinek a felelőtlensége miatt. Ki téríti meg nekünk a feleslegesen kiadott fuvarköltséget? Ki ad nekünk a pénzünkért hordót a rossz idő beállta előtt? Azonkívül közben az olaj is drágább lett azóta, nem vásárolhattunk tartalékot időben, jelenleg pedig a hordók ára sincs a kezünkben." A kérdésre Jancsek László, a Paks és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnek igazgatósági elnökhelyettese válaszolt : — Sajnálatosnak tartjuk, hogy az ügyről nem volt tudomásunk. A vizsgálat után megállapítottuk, hogy Jaksa Károly vásárlónknak igaza van. A mulasztó eladót felelősségre vontuk. Ha későn is, de Jaksa Károly ügyét az ő megelégedésére rendeztük. A kifizetett hordókat megkapta. Ezzel egyidő- ben a 120 forintos árkülönbözetet is rendeztük. Haláleset után gondok özvegy Hovodzák Lajosné, Felsőnyék, Ady u. 52. szám alatti olvasónk tragikus eseményről irt levelében. „Egyévi és kéthónapi ápolás után meghalt szegény férjem. Temetését a felsőnyéki Egyetértés Tsz elnökének segítségével rendeztem. Az én munkaadóm a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat, ahol a sok ápolás miatt sajnos elmaradtam a labdavarrással. Október 9-én a műhelyfőnököm arról tájékoztatott, hogy elmaradásom miatt a továbbiakban nem kapok munkát. Ez a munka pedig nekem életbevágóan fontos, mert létfenntartásom, házam fizetése egyedül rám hárul a jövőben, hisz egyedül maradtam. Ennél az elhatározásnál nem volt jelen az igazgatóm. Úgy tudom, hogy Pesten volt. Még abban bízom, ő meg fog érteni, hogy elmaradásomnak súlyos indoka volt férjem betegsége, ápolása. A jövőben feladatomat teljesíteni tudom, megélhetésemről pedig gondoskodnom kell. Kérem, segítsenek. Ugyancsak van egy másik problémám is. A meghalt férjem életbiztosítását már rég elküldtem a biztosítónak. Sajnos se pénzt, se választ nem kaptam, pedig az ilyenkor jelentkező sok költség rendezésére szükséges lenne. Egy éve vettünk házat, azt sem tudom hirtelen miből fizetni tovább, ha nem jutok pénzhez." Az első kérdésre a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat igazgatójától, Körtés Istvántól kaptuk a következő választ: „Az 1974. október 14-én kelt levelükben közölt özv. Hovodzák Lajosné, Felsőnyék, Ady u. 52. szám alatti lakos ügyében intézkedtünk. özv. Hovodzák Lajosné továbbra is vállalatunknál tevékenykedik, mint labdavarró bedolgozó." Lux Sándor, az Állami Biztosító Tolna megyei igazgatója válaszolt a második kérdésre: — Tamási járási fiókunk már a levél kézhezvétele előtt, október 14-én 4320 forint biztosítási összeget átutalt özv. Hovodzák Lajosné címére. A haláleseti kárjelentő október 4-én érkezett a fiókhoz. Az ügyintézés tehát jelentős késedelemmel nem. járt. Mindezt személyesen is megbeszéltük özv. Hovodzák Lajosné- val. özv. Hovodzák Lajosné újabb levelet írt szerkesztőségünknek, amelyben örömmel közölte: mindkét ügye sikeresen elintéződött „Nekünk nem jár?" Heten írták alá a levelet, köztük Gruber József. Mindannyian a tamási VEPEX dolgozói. Problémájuk a következő: „A szeptember elsejével életbe lépett tüzelőre és egyébre adott ötven forintos bérkiegészítést üzemünknél senki sem kapta meg. Nem kapunk tsz-juttatásokat, nem is vagyunk tsz-tagok, így nem értjük a vállalat szempontjait." A kérdésre Herczeg József, a Tamási VEPEX igazgatója válaszolt: — Vállalkozásunk a pincehelyi Vörösmarty, a regö- lyi Népakarat és a tamási Béke Termelőszövetkezet önálló közös vállalkozása. Ezért működésünket a termelőszövetkezetekre, illetve azok közös vállalkozásaira vonatkozó jogszabályok határozzák meg. A munkabérek kiegészítéséről szóló 31/1974. (VIII. 15.) MT. számú rendelet első paragrafusa 3. bekezdésének a) pontja értelmében a rendelet hatálya nem terjed ki a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekre, továbbá a bármely formában létrehozott gazdasági, vagy szövetkezeti társulásokra, amelyeknek alapítói (résztvevői) kizárólag mezőgazdasági termelőszövetkezetek. A rendelet szerint tehát az ötven forint folyósítására nincs lehetőség. Ezt különböző fórumokon dolgozóink tudomására hoztuk. Dolgozóink ez irányú sérelmét felsőbb szervek tudomására is hoztuk. Beázik a fáskamra Kántor Mihály, Dombóvár, Engels u. 5. szám alatti olvasónk irta: „1958-tól dolgoztam feleségemmel együtt a Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalatnál. 1963-ban n MÁV-hoz mentem mozdony- vezetőnek, de a feleségem még most is a téglagyár dolgozója. Vállalati lakásban étünk. A fáskamra tetőszerkezete !esza’’cdt. Kértem, csináltassák meg. Először szakemberhiányra hlvatkoctak, majd azt mondták: adnak anyagot, csináljam meg magam. Tény, az, hogy a tetőszerkezet még mindig nem kész. Mitévő legyek?" Zaccomer János, a Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat igazgatójától kértünk választ a kérdésre: — A panaszt kivizsgáltattam. A fáskamra tetőszerkezete valóban javításra szorul. A javítást a vállalat — több, hasonló lakásjavítási munkával együtt — 1974. harmadik negyedévére előirányozta. A munkák szakmunkáshiány miatt nem voltak korábban elvégezhetők. A központi építőipari létszámot ez ideig teljes mértékben lekötötték a fontos és halaszthatatlan beruházási feladatok. Az üzemben van olyan nyugdíjas szakmunkás, aki ezekét a munkákat el tudja végezni. Öt azonban a termelőidényben a nyersgyártásnál foglalkoztatta az üzem, nélkülözni ott nem tudták. A tetőszerkezet kijavítása novemberben — lehetőség szerint mielőbb — megtörténik. A szükséges anyag biztosítása érdekében már intézkedtem. Nem történt mulasztás Lengyel Gyuláné, Mözs, Kölcsey u. 6. szám alatti olvasónk leveléből vettük a következő idézetet: „1970. december 1-től dolgoztam a Szekszárdi Tejüzemnél. 1973. április 24-én megbetegedtem és körülbelül június 10-én mehettem ismét dolgozni. Sajnos 1973. augusztus 13-tól ismét beteg lettem, Pécsre kerültem kórházba, ahonnan október 5-én jöttem haza, de sajnos betegségemmel összesen akkor egy évig voltam táppénzen, amit 1974. júliusáig meg is kaptam. Az SZTK-ban akkor azt közölték, hogy mivel 1973-ban már voltam táppénzen, nekem a továbbiakban az nem jár. De hisz én tavaly a két betegségem között dolgoztam 50—60 napot. Talán tévedés történt?” A kérdésre Sümegi Imre, a Tolna megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság ellenőrzési osztályának vezetője válaszolt. — Az ügyet a Tolna megyei Tejipari Vállalat társadalombiztosítási kifizető- helyén kivizsgáltuk és megállapítottuk : Lengyel Gyuláné munkakönyvének tanúsága szerint 1970. december 1-től 1971. október 31-ig és 1972. január 1-től jelenleg is munkaviszonyban áll a vállalatnál. 1973. augusztus 13-tól keresőképtelen. Ezt megelőzően 1973. április 24-től június 7-ig részesült táppénzsegélyezésben. A 71/1955. (XII. 31.) Mt. számú rendelet 15. paragrafusa értelmében, ha a dolgozó keresőképtelenségének első napját közvetlenül megelőző egy éven belül már táppénzt kapott, ezt az időt az újabb keresőképtelensége alapján járó táppénzszolgáltatás idejébe be kell számítani. — Az 1973. augusztus 13-án kezdődő keresőképtelenségénél 1974. augusztus 12-ig járt volna a táppénz, ha ezt megelőző egy éven belül nem részesült volna táppénzsegélyezésben. A 45 napi előzetes táppénzes időt azonban az egy évi jogosultságából le kellett vonni, így a táppénzre való jogosultsága 1974. június 28-án lejárt. — A társadalombiztosítási kifizetőhely táppénzét az említett időszakig hiánytalanul folyósította, tehát mulasztást nem követett eL Autóbusszal TengeiicrőL. Mester Margit, középiskolai tanuló írta: „Tengelic-Szölö- hegyen lakom, csak hétvégeken járok haza Szekszárdról, a kollégiumból. Visszaérkezésem azonban hétfőn reggelenként bonyodalmas, mindig megszidnak az iskolában. Hétfőn a 7-es annyira zsúfolt, hogy rendszerint nem vesz fel. A 8.10-essel pedig elkésem az. iskolából.. .** A kérdésre Hajnal Gyula, a Volán 11. sz. Vállalat személyforgalmi és kereskedelmi osztályának vezetője válaszolt: — Autóbuszainkon hétfőn reggel általában nagy a zsúfoltság. Ez vonatkozik Tengelic-Szőlőhegyre is. Ismerve a problémát, korábban már intézkedtünk, hogy a helységbe betérő autóbusz megfelelő számú szabad férőhelyet tartozik biztosítani az innen utazni szándékozók részére. Intézkedésünk megítélésünk szerint megfelelőnek is bizonyult, mert az utóbbi időben e járatunkkal kapcsolatban panasz nem jött. Azt javasoljuk Mester Margitnak: heti hazautazásaihoz váltson tanuló időszakos bérletjegyet, ami mind a haza-, mind a visszautazáskor felszállási elsőbbséget biztosít, Pályázat „Örömmel olvastam lapjukban a felhívást a Freie Presse által kiírt pályázatot —— kezdte levelét Genczler Rozália, Bonyhód, Kölcsey F. u. 5. szám alatti olvasónk. — A pályázattal kapcsolatban felmerült bennem néhány kérdés, amelyek bizonyára több olvasót is foglalkoztatnak. A pályázatot magyar, vagy német nyelven lehet írni? Az értékelés után visszajuttatják-e a pályázatot íróikhoz? Milyen formában juttassuk el a pályázatot a Népújság szerkesztőségéhez: egyszerűen levélben, vagy zártabb formában?” Válaszunk: a pályázatot magyarul is, németül is írhatják a pályázók. A pályázatokat nem juttatják vissza a szerzőknek. A pályázatot levélben kérjük elküldeni címünkre. Telefonszómaink: 129—01f 123—61. Ml VÁLASZOLUNK
