Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-29 / 253. szám

{

\

f

Küzdelem az ősi ellenféllel

W

I

em tudom, leleményesnek találjam-e az ötletet, hogy az Alföldön valahol repülőgépről „vetik” a búzát, s ezért örvendjek néki, avagy búra hajtsam fejem: ugyan miként sar- jadzik majd ez a növény, miféle aratás lesz abból jövőre?!

... De hagyjuk a kesergést, a vasárnapi és hét eleji esők fölötti panaszkodást, legfeljebb erőt gyűjtésért fordulhatunk egy múltbéli intelemhez. Egy 1900-ban megjelent műnek, A magyar gazda kincsesházának a szerzője, nádudvari Tormay Béla, lám, így gondolkodott: „ ... vétenek azok, akik csakis panaszkodnak, hibát követnek el maguk ellen, ártanak családjuknak és nincsenek hasznára a dolgok folyását összedugott kezekkel nézők az államnak sem... A gazda is tanulja meg a bajok ellen való vívás mesterségét, azaz szerezze meg a kellő tudást, hogy a mostoha idők bajaival megküzdhessen... ”

Hát bizony, a bajok elleni vívás mesterségét van alkalmunk megtanulni az idén. Hiszen nem pusztán az évzárás, de a rajt is kedvezőtlen volt, — emlékezzünk csak a gyors fölmelegedést követő tavaszi aszályra, majd az áprilisi fagyokra, amelyek főként a Du- na-Tisza közén sorvasztották el a szőlőt, gyümölcsöt. Később mégis rendbe jöttek — legalábbis nagyjában-egészében — a dolgok, s minden idők legsikeresebb aratását, az ugyancsak gazdagnak minősített ősziek betakarítása követte volna, ha ismét csak közbe nem szól az ősi ellenfél, az időjárás.

MS

I

i tagadás, jóleső érzés lenne elmeditálni a társadalmi ösz- szefogás megannyi jelén, így a vasárnapi határ képén, amely ugyan ismételten esőbe hajlott már, sőt az ország nagy részén „hazaverte” a téesz- tagságot és vendégseregét, mégis, a tettrekészség, az egymáson segítés ezernyi példája megszületett. Hallgatván a hétfői jelentéseket, az derült ki, hogy míg a Dunántúlon szinte mindenütt szakadt az eső, keletebbre nem volt akadálya a szüretnek, almaszedésnek, bár ki tudja, miként alakul még a továbbiakban ez a félig kedvező állapot is? Némiképpen emlékeztet azért arra a két évvel ezelőtti helyzetre, amcly az akkori aratás, ra volt jellemző: á dunántúli, csapadék áztatta földekre más tájakról indultak útnak a köl- csönkombájnok. Üjabb két évvel azelőtt, vagyis 1970-ben pedig fordított arányban „szakadt ketté” az ország: a tiszántúli gazdaságok várták és kapták a társszövetkezetek, illetve a társadalom segítségét.

Mondhatnám, némiképpen tán könnyebb lenne, ha most is csak az ország valamelyik táján, egyik felén korlátozná az időszerű tennivalókat a több évi átlagot meghaladó csapadék. Hiszen ily módon kétségkívül könnyebbé válnának a megsegítés módozatai. Sajnos azonban pillanatnyilag mindenütt elkél a munkáskéz — ekkora társadalmi összefogásra sem szükség nem volt immár évek óta a mezőgazdaság érdekében, sem példa. Arról is Szólnak a hírek, hogy ahol a különféle tényezők szerencsés egybejátszásának eredményeként viszonylag enyhébbek a gondok, onnan éppen a termelőszövetkezeti tagok sietnek a szomszédba, megfogván a cukorrépát kiemelő ásó nyelét, a puttonyt, egyebeket. Az effajta együttműködés, kölcsönös segítség, a szövetkezés lényegéhez tartozó legszebb hagyományok követése.

S

okszor elmondták már, éppen az elmúlt évek azonos bajain tűnőd, vén: mi történnék, ha mező- gazdaságunkat nem a nagyüzemek uralnák? Kétségtelen, hogy szövetkezetek nélkül a természeti csapások kivédése sokkalta nehezebb, keservesebb lenne. Az is tény, hogy a gyárakban, hivatálokban dolgozók az élelmiszerüzletek kirakatain alig veszik észre az erőfeszítéseket, gyötrelmeket. Azt azonban tudják, hogy nem pusztán paraszti ügyről van szó, s tettekkel bizonyítják, hogy a közös érdeket felismerték. Ha '' valami egyáltalán, úgy ez némi optimizmust kölcsönöz, mert a társadalmi méretű összefogás előbb-utóbb kifog még az oly mostoha időjáráson is.

Keresztényi Nándor

Kemény helytállás után, új feladatok előtt

Ax MHSZ szekszárdi Gyulai György Repülőklub közgyűlése

Az MHSZ szekszárdi Gyulai György Repülőklub vasárnap tartotta évi közgyűlését az őcsényi repülőtéren. Ez alka. lommal a Magyar Honvédelmi Szövetséget az MHSZ Országos Központ repülési osztályának helyettes vezetője képviselte. A vitaindító beszámolót Csák Péter klubtitkár tartotta.

A klub titkára elmondotta, hogy a most zárult idényben 3455 Vitorlázórepülő-felszállás történt Öcsényből. A klubtagok és a II. Gemenci vitorlázórepülő-bajnokság résztvevői összesen 1357 órát repültek. A repülőklub versenyzői a ge- menci bajnokságon, a Nemzeti versenyen, a Magyar Népköz- társasági Kupában és az Ezüstkoszorúsok országos bajnokságán öregbítették a Tolna megyei repülés hírnevét.

Eleget tett a klub annak a fontos, megtisztelő feladatnak, amelyet az oszthatatlanul egységes magyar repülés állított elébe: adott pilótát a Magyar Néphadseregnek, adott pilótát és szerelőt a MÉM Repülőgépes Növényvédő Állomásnak.

A kiképzési feladatok maradéktalan teljesítése mellett a klubtagság lankadatlan szorgalommal körülbelül negyed- millió forint értékű társadalmi munkát végzett. Több lakóház lebontásával segítette a megyei kórház új pavilonokkal történő bővítését. A volt Soós Sándor művelődési ház lebontásával helyet teremtett a megyei úttörőház építése számára. Ebben a munkában leghatékonyabb segítői a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet alakulatok egyikének katonái voltak a komszomolistákkal az élen.

A töretlen igyekezet anyagi eredményei a jövő év elején

1974. október 29,

érkeznek meg öcsénybe. Amint korábban jelentettük, a klubnak a megyei tanács 400 000 forintot meghaladó értékű repülőgépet adományozott. A klubnak az MHSZ Tolna megyei vezetése segítségével nem csupán ezt az összeget sikerült előteremtenie, de megrendelhetett egy lengyel gyártmányú Pirát típusú vitorlázó repülőgépet is.

A Dalmandi Állami Gazdaság volt az első. amely igénybe vette a repülőklub és a veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet légifotózási szolgáltatását. A felvételezés befejeződött; az értékelés még körülbelül egy hónapig tart.

Csák Péter klubtitkár a továbbiakban a tagtoborzási program eddigi eredményeit ismertette. Bejelentette, hogy Dombóváron és környékén örvendetesen növekedett az ifjúság körében az érdeklődés ,á repülés iránt. Közölte, hogy rövidesen a tolnai, a bátaszé- ki és a szekszárdi középiskolákban tartanak a repülőéletet ismertető előadásokat.

Simó Willy szakosztályvezető

—- többek között — arról az önzetlen segítségről szólott, amelyben gépek kölcsönzésével részesítétték a testvérklubok a szekszárdi repülőklubot.

Az MHSZ Országos Központjának képviselője kemény helytállásnak nevezte a repülőklub ez évi teljesítményét. Kijelentette: az országos központ annyira értékesnek tartja az eredményeket, annyira bízik a klubban, hogy az elsők között teszi lehetővé számára a még magasabb szintű repülőképzés feltételeinek megteremtését. A repülésben kötelező őszinteséggel tárta fel, hogy bár a hazai vitorlázó repülőgép gyártás megindítása érdekében nemes erőfeszítések történtek, gyors előrelépésre még mindig nem lehet számítani.

Schlett László vitorlázó repülő oktató — a hozzászólások során — egységesebb oktatói stílus kialakítását szorgalmazta.

A közgyűlés egyhangúlag választotta be a klub vezetőségébe Lőrincz Gyulát és Ürmös Pétert. A megfontolt, helyes választással a klub vezetőségében a harminc éven aluliak kerültek többségbe.

Befejező aktusként a legaktívabb klubtagoknak — Csák Péternének, Szabó Évának, ifjú Csák Péternek, Kenderes Lászlónak, Koppány Károly- nak, Lőrincz Gyulának, Lugosi Györgynek, Simó Willynek és Urmös Péternek — nyújtotta át a klubtitkár az MHSZ megyei vezetése és a repülőklub jutalmait.

B. Z.

Idézzünk:

„Az Országos Takarékpénztár betétgyűjtési feladata nép- gazdasági, politikai és nem utolsó sorban nevelési feladat. E cél sikeres végrehajtásának érdekében takarékos magatar- tású, az anyagiakkal jól gazdálkodó felnőttekre van szükség. Ahhoz, hogy anyagi biztonságra törekvő felnőttekké váljanak gyermekeink, fiataljaink, már az iskolában kell kezdeni takarékosságra való nevelésüket. A több mint 20 éve megalakult Tanulók Takarékpénztárának elsődleges célja — melyhez az oktatásügyi dolgozók, a pedagógusok nyújtják a legnagyobb segítséget —, hogy a gyermekkortól a felnőttkor küszöbéig megtanítsa az ifjúságot a pénz becsülésére, értékének felmérésére és okos, gazdaságos beosztására.”

Az idézet az OTP megyei igazgatósága értékeléséből származik, melyet a tanulók tavalyi tanévben tanúsított takarékosságáról adott ki. Takarékosak voltak a gyerekeink, ez kétségtelen. Számok igazolják, hogyan becsülték meg azokat a pénzösszegeket, melyeket tőlünk, felnőttektől kaptak. Hiszen a többséget kitevő általános iskolásoknál önálló keresetről még nem lehet beszélni, a középiskolásoknál is legfeljebb csak nyaranta, alkalmilag.

Az országban a tavalyi tanévben egy tanulóra 137 forint 79 fillér takarékbetét jutott. Megyénkben 162 forint 84 fillér. Vezetett a dombóvári járás (213,— Ft 29 fill.), utolsó volt Szekszárd városa (74 Ft 93 fill.). A számok mögé azonban kívánkozik egy halvány kérdőjel, mert egyes iskolánkénti adatok inkább azt látszanak bizonyítani, hogyan takarékoskodtunk iskolás korú gyermekeinken keresztül, nem azt, hogyan ők maguk? Kis pusztai iskolák esetében ugyanis több ezer forintos egy személyre jutó átlagokat tüntet fel a kimutatás, ami aligha zsebpénzből gyűlt össze. Sokkal inkább arra vall, hogy a szülők ilyen helyeken — postától. OTP-től távol — az iskolai rendszert használják fel az egész család takarékoskodására.

Az általános iskolások takarékoskodásának forrása a szülők által adott zsebpénz. Ez úgynevezett „örök”, vagy „agyon írt” téma, éppen ezért most csak néhány szülőt kérdeztünk meg, milyen elvek, rendszer szerint ad pénzt gyermekének. A válaszok:

Takarékos tanulok

•— Napi egy forintot.

— Heti tizenöt forintot, altiig vei azt csinál, amit akar. Elköltheti és takarékbélyegbe is fektetheti. Utóbbi a gyakoribb.

— Heti tízest.

— Szükség szerint. Mindkét gyermekem napközis, teljes ellátást kap. Kirándulásra, mozira időnként adok pénzt.

— Az 5-ös osztályzatra S forintot, de minden ennél alacsonyabb jegynél vissza számolunk 1—1 forintot. Ez elég bonyolult könyvelést igényel, de a srácok élvezik.

— Minden hónapban beteszek a nevére 100 forintot takarékkönyvbe. Ha jó a félévi bizonyítványa, akkor bevallom, hogy mennyi pénze van, ha nem, akkor nem. így is, úgy is rá költőm.

Az utóbbi módszer eredménye természetesen már nem jelentkezhet az említett értékelésben. Néhány részlet a kimutatásból. Az egy tanulóra jutó átlag összeg a bonyhádi járásban Mőcsényben volt a legmagasabb (529,— Ft), legalacsonyabb a bonyhádi köz- gazdasági szakközépiskolában (49,— Ft). Dombóvári járást Duzs (561,— Ft), Mucsi (144,— Ft). Dombóvár — Mászlony puszta nélkül: — Tüske puszta (945,— Ft), Gőgös Gimnázium (89,— Ft). Paksi járás: Duna- földvári kisegítő isk. (301,—* Ft), paksi gimnázium (5,— Ft). Szekszárdi járás: Júliamajor (700,— Ft), Tolna II. iskola (63,— Ft). Szekszárd: Özsák puszta nélkül: szőlőhegyi iskola (284,— Ft). Közgazdasági szakközépiskola (11,— Ft). Tamási járás: Alsópél (863,— Ft), tamási gimnázium (79,— Ft).

Azt. hogy ez a takarékossági forma elsősorban az általános iskoláké, a középiskoláit szerényebb, vagy szinte nullával egyenlő adatai is bizonyítják. Iskolaigazgatót és OTP-szak- embert egyaránt megkérdeztünk a valószínű okról. Az egyik a középiskolások fokozódó igénye. Nagyobbak, több a napi kiadásuk, azonnal fedezendő igényük. A másik, hogy a sokszor túlterhelt tanárok között bizonyára akadt, aki csak fél szívvel, tessék-lássék vállalta és látta el a takarékossági megbízotti feladatot. Ettől függetlenül — és ismét idézünk — „Az 1973—74-es tanévben az egy tanulóra eső betétünk 162,84 Ft volt, mely összeg az országos átlagnál 25,05 Ft-tal, az elmúlt évinél 23,14 Ft-tal, magasabb. Ezzel az eredménnyel a 4. legjobb megye lettünk,”

O, t,

Generációk találkozója

(Bencze István tudósítása.) A KPVDSZ kulturális napjai keretében a FÜSZÉRT szekszárdi fiókjának nyolc szocialista brigádja nyugdíjasok és

gyermekgondo. zási segélyen lévő asszonyok s gyermekeik részére rendezett találko zót. Az összejőve telt műsor élénkítette. Tamás József, a fiók igazgatója üdvözölte a résztvevőket; a szocialista brigá. dók pedig megajándékozták őket.