Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-27 / 252. szám

Kulturális figyelő ESZ ESS SSS10 Adalékok Pándi Pál nyilatkozatához M egjelenésük idején la­punkban is méltattam Király István profesz- szor tanulmányait, különösen a szocialista nemzettudat, a hazafiság és forradalmiság fogalmának tisztázásában el­ért eredményeit. Olvasóink tájékoztatásának teljessége megkívánja, hogy arról is be­számoljak: ellenvélemények, aggályok is felmerültek Ki­rály István nézeteivel szem­ben. Az Élet és irodalomnak adott nyilatkozatában (októ­ber 19-i szám) Pándi Pál egyetemi tanár, a Kritika fő- szerkesztője, a jeles Petőfi- kutató kifejtette: Király Istvánnal ellentétben úgy véli, hogy az ellenünk irányuló burzsoá tudományban és pro­pagandában nem a nemzet­felettiség, a szupranacio- nalizmus dominál, hanem a nacionalista fellazítás. Éppen ezért legaktuálisabb forradal­mi feladatunk nem a Király István megfogalmazta közeire nézés, az erős érzelmi telí­tettségű patrióta kötöttség és történelmi hagyománya, a ku- ruc-szabadságharcos attitűd ébresztése, ápolása, hanem inkább a távolra nézés, a marxi értelmi kötöttség, az internacionalizmus fejlesztése. Kifejezést adott annak az ag­godalmának, hogy „az a le­bilincselő gondolati pátosz”, amellyel Király István meg­fogalmazta a mindennapok forradalmiságának mai köve­telményeit, „létrehoz egy olyan hangsúlyeltolódást, amely — úgy gondolom — nem adekvát annak a kornak a belső követelményeivel, amely a következetes haladás létkérdéseként emeli magasba a történelmileg konkrét értel­met, a rációt, a gondolkodást." Nem csekély horderejű aggályok. Ész és szív emberi kettősében a szívre, az érze­lemre koncentrálni akkor, amikor óriási erőfeszítéseket tesz ink az Asz pallérozására, a tudati elmaradottság fel­számolására,' s a patriotiz­must, a nemzettudat fon­tosságát hangsúlyozni akkor, amikor a szocialista integrá­ció a soros világtörténelmi feladat, tehát mindennél fon­tosabb volna a szocialista in­ternacionalizmus erősítése — ez már nemcsak hangsúly kérdése elméleti állásfoglalá­sokban, hanem a szocialista építés alapjait érinti. Bizo­nyára ezért is lépett aggályai­val a nagy nyilvánosság elé Pándi Pál: tágítani óhajtja a tudományos konfrontáció ed­digi szűk szakmai kereteit (fenntartásait eredetileg a nemzettudatról folytatott vác- rátóti ^tudományos konferen­cián fogalmazta meg). Helye­selhető lépés. Király István nézetei Hazafiság és forradal­miság című kötetének meg­jelenésével már az olvasók széles rétegei számára hozzá­férhetők, indokolt és nem ér­dektelen tehát, ha a vele vi­tázó vélemények is nagyobb nyilvánosságot kapnak. Vé­lem, nem azért, hogy népsza­vazással döntsünk el ilyen alapvető elméleti kérdéseket, hanem azért, hogy a tudomá­nyos vita a nyilvánosság el­lenőrző figyelme mellett foly­tatódhassák, hiszen nem szak- tudományi részletkérdésekről van csupán szó. hanem — miként Pándi Pál is megfo­galmazta — a „szocialista életvitel, életkultúra” alakítá­sának, fejlesztésének hogyan­járól és mikéntjéről. Pándi Pál álláspontja félre­érthetetlen: az ész, mégpedig a „történelmileg konkrét” ész, ráció, tehát a marxista—leni­nista elmélet primátusát hir­deti. Az c’mólét elsőbbsége vitathatatlan: elméleti irá­nyítás, marxista tudatosság nélkül szűk látókörű gyakor­latiasságba, prakticizmusba ful­ladhat és irányt téveszthet minden tevékenységünk. Az is vitathatatlan, hogy a világ- rendszerré szélesült szocializ­mus további fejlődésének alapja az integráció, logikus és félreérthetetlen tehát Pándi álláspontja abban is, hogy a távolra tekintést, a nemzeti kereteken való felülemelke­dést. az internacionalizmus erősítésének primátusát hang­súlyozza. Nem ilyen világos és félre­érthetetlen azonban Király István álláspontja Pándi Pál értelmezésében. Pándi ugyan hangsúlyozza, hogy Király sem „az értelemmel szembe­fordulva beszél az érzelemről”, mégis úgy érzem. Király ál- 1'"non'-'■’ pont -nbb kiej­tést kíván, mint ahogyan Pándi összefoglalta. Pándi Pál például leszögezi, miként már idéztük, hogy Ki­rály lebilincselő gondolati pá­tosza, amellyel az érzelmi kötöttség mai fontossága mel­lett érvel, hozza létre a kár­hoztatott hangsúlyeltolódást az érzelem javára, az értelem rovására. A nézetek pontos rögzí­tése megköveteli, hogy rámutassunk: nem a gondolati pátosz „hozza létre” Király Istvánnál, netán szán­déka ellenére, ezt a hang­súlyeltolódást, hanem Király professzor tételesen kifejti és tudományos érvekkel is alá­támasztja ennek a hangsúly­eltolásnak a múlhatatlan szükségességét. Említett köte­tében kifejti, hogy a közeire nézés és a távolra tekintés dialektikus kettősében a súly­pont elhelyezését a forradal­márok számára döntően a ha­talomhoz való viszony szabja meg. A hatalomátvétel előtt, amikor harcban állunk az ellenséges közelivel, nyilván­való a távolabbi, az eszmei célok fontossága, a racionáli­san kidolgozott, elképzelt jö­vő, az eszme, amelynek ne­vében harcba hívunk. A ha­talom birtokában azonban a múlt maradványainak fel­számolása, a jelen építése van soron, szükségszerű tehát a közeire tekintést hangsú­lyozni, a napi feladatokat. És ha ehhez a javarészt ön­tudatlan, nagy tömegeket is meg akarjuk nyerni — és akarjuk! —, akkor nem elég csak az észre hivatkozni, ha­nem az érzelmeket is számí­tásba kell venni, vagyis fon­tos rámutatnunk: az új. amit építeni akarunk, népünk leg­jobbjainak és az elnyomott, dolgozó tömegeknek évszáza­dos álmát valósítja meg, har­cuk folytatása, győzelmes be­fejezése. Persze, nem feledve, amit Király ismételten is hangsúlyoz: „Közeire nézés és távolra tekintés dialektikus kettősségében, mint általában mindig, a távolra nézés ekkor is a forradalmiság fő krité­riuma: az osztályharc törvé­nyeit értő, távlatokat látó, marxi tudatosság.” Ezt so­sem szem elől tévesztve kap Király Istvánnál hangsúlyt a forradalmi patriotizmus és a korszerű nemzettudat ápolása, s Király kimutatja, hogy ezt az álláspontot a lenini elmé­let és gyakorlat is igazolja. E nnnk ellenére is fölme­rülhet, hogy az érzel­mi kötöttség hangsú­lyozása elhomályosíthatja az értelmi kötődést, s a forra­dalmi patriotizmus és a ha­ladó nemzettudat ápolása — figyelembe véve tudatunk térképén a Pándi Pál emlí­tette nacionalizmus, a nacio­nalista érzékenység szerinte viszonylag nagy foltjait — objektíve mégis a nacionaliz­must szítja, s az internacio­nalizmus ellen hat. Király István nézeteinek további pontosítása erre is választ ad. Ugyancsak a már említett kötetében Király professzor arra hívja fel a figyelmet: a két rendszer, a két eszme világméretű küzdelmében alapvetően a burzsoá indivi­dualizmus, az egyéni önzés és a kollektív szellem a szo­ciális irányultság harcol egy­mással. Az egyén érdekét mindenek fölé helyező, az egyéni szabadságot ennek ér­dekében fetisizáló burzsoá ön­zés, a harácsoló, kizsákmá­nyoló szellem Csatázik tulaj­donképpen a többi emberre, a társakra is tekintő, a kö­zösség érdekét az egyéni ér­dek fölé helyező szocializmus­sal, amely azt hifdeti, hogy minden egyén egyforma, igaz­ságos boldogulása csak a kö­zösség boldogulása révén ér­hető el. Alapvető tehát az új típusú, az önérdeken túlnéző, a közösségért is felelősséget vállaló és érte tenni akaró ember kinevelése. Közösségi ember csak közösségben, te­hát családban, munkahelyen, lakóterületen, szülőföldön, a nép, a nemzet közösségi ke­retei közt, hozzájuk szoro­san kötődve nevelődhet. Az értelmi felvilágosításon túl tehát ezért óriási jelentőségű a néphez, nemzethez kötődés érzelmi hajtóereje: a kollek­tív. a szocialista ember for­málódásának ez az adott, ter­mészetes kerete. S a szocia­lista hazafi értheti, meg job­ban és vállalhatja teljes szívvel a nagyobb közösség: a szo­cialista tábor, a hala '6 em­beriség céljait és gondjait, válhat tehát igazán interna­cionalistává, segítheti az in­tegrációt. A kollektív emberré fejlő­dés elősegíti, hogy az egyéni és csaportönzésen túl felis­merjük a nemzeti önzés, a nacionalizmus kárt ókor,;, -ágát is, elforduljunk tőle, harcol­junk esetleg föllelhető hazai maradványai, megnyilvánulá­sai ellen. Az érzelmi kötött­séggel is erősített közösségi ember, az egészséges patrio­tizmussal és haladó nemzet­tudattal is felvértezett forra­dalmiság tehát a nacionaliz­mus ellen és az internacionaliz­mus irányába hat. Az illyési hajszálgyökerek. amelyekkel családhoz, szülőföldhöz, népé­hez kapcsolódik az egyén, eltéphetetlenek. A raciona­lizmus önmagában nem kö­zösségteremtő erő. Amit a szív is helyesel, örömmel kö­veti az ész, ami Idegen, isme­retlen a szívnek, nehezen tör­het utat az észhez. Ezért fontos arra építenünk, hogy szívünkkel, legnemesebb ér­zelmeinkkel is azonos az, amit „a következetes haladás létkérdéseként emel a magas­ba a történelmileg konkrét értelem,,: a marxizmus-leni- nizmus eszmerendszere. V égül pontosítani szük­séges Király István álláspontját a burzsoá­zia fő támadási irányát és az ellene való védekezést il­letően is. Király sem tagadja, hogy az imperializmus a na­cionalizmus szításával is bom- ’aszt. De miként erre Aczél György is rámutatott Szocia­lista kultúra — közösségi em­ber című könyvében. Király István is arra figyelmeztet: a nacionalizmus szítása csak taktikai lépés a burzsoá pro­pagandában, alapja a kozmo- politizmus maradt. „’Legmo­dernebb” jelszavai pedig en­nek megfelelően a nemzet- fölöttiség, a szupranacionaliz- mus és a konvergencia-elmé­let, szocializmus és kapitaliz­mus egymásba növésének ha­mis teóriája. S a kozmopoli- tizmus, a nemzeti nihil, a ,.capuai fiúk üzenete” ellené­ben teszi a hangsúlyt Király az édes hazára, a kedves szülőföldre, a kurucos-szabad- ságharcos nemzettudatra: a nyugati életforma csábításai ellen ezzel sorompót húzunk, de a szocialista társak, a ha­ladó emberiség felé nyitottak maradunk. Tegyük mindehhez hozzá: a hangsúly nem sorrend. Szív és ész, patriotizmus és mar­xista tudatosság fejlesztése egységes, dialektikus folya­mat. A hangsúly arányokat jelent, s ha . Király nagyobb részarányt kíván ma a kö­zeire tekintésnek ez nem okozhat torzulást. Király ar­ra is rámutat, hogy nem az arányok, hanem az elhatáro­lás a döntő. Ha pontosan, félreérthetetlenül és követke­zetesen elhatároljuk magun­A Kossuth Könyvkiadó Forradalomban, háborúban címmel értékes életrajzgyűj­teményt jelentetett meg He­tes Tibor történész szerkesz­tésében. A kötet folytatása a néhány évvel ezelőtt napvi- j lágot látott Forradalmárok, í katonák című életrajzgyűjte- j ménynek. Három új kötettel J gazdagodott a népszerű Esz- . tétikai kiskönyvtár. Ezek | Szerdahelyi István: A min­dennapi élet esztétikája, Ne­mes Károly: Realizmus és kí­sérletezés a filmművészetben. A filmművészet kísérletező irányzatainak szerepe a film- művészeti realizmus megte­remtésében és végül Cserés Miklós Rádióesztétika, Tanul­mány a rádiószínházról című ! kötetek. A Nagy Honvédő Háború időszakából meritette ; témáját Georgij Szokolov há- | borús regénye, az Éjszakai partraszállás. Megjelent a né­met forradalmi munkásmoz­galom jelentős alakja, a ki­váló író Ernst Toller vissza­emlékezéseinek kötete, a Né­met voltam én is ... A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó újdonságai kö­zött szerepel Petrovácz István ifjúsági regénye, a Tavasz Óbudán, melyet Kondor La­jos illusztrált. Sokadik kiadás­ban látott napvilágot Móra i Ferenc közkedvelt történelmi regénye, a Rab ember fiai, valamint — ez alkalommal a Delfin könyvek sorozatában — Arkagyij Gajdar Timur , és csapata című könyve, ; amely a szerző A hóvár pa- i rancsnoka című ifjúsági re- I gér.yét is tartalmazza. Hosz- 1 szabb idő után ismét kapha- : tő Petőfi Sándor János vité­ze (Würtz Ádám illusztrációi­kat az egyéni és a nemzeti önzéstől, akkor a kis közös­ségből kizárjuk a csoport­vagy rétegönzést, a nagy kö­zösségből a nacionalizmust. A történelemben nem a lépé­sek hosszát kell méricskélni, hanem az irányt kell ponto­san és tévedhetetlenül kije­lölni és követni. tizív és ész dialektikus egységét és a belőle fakadó tennivalókat pontosan és szépen fogalmaz­ta meg legutóbb Kádár János, emlékezetes nyíregyházi be­szédében: „Rendületlenül ki­tartunk tehát nemzeti érde­keink és érzelmeink — jel­képesen szólva —, a piros- fehér-zöld zászló mellett, is egyidejűleg hívek vagyunk a nemzetközi szolidaritást kife­jező vörös zászlóhoz." val), Móra Ferenc Zengő ABC­je, amely játékos olvasási gya­korlatokkal kiegészítve jelent meg, Lukáts Kató illusztrá­cióival, továbbá Rácz Olivér Puffancs, Göndör és a többi­ek című ifjúsági regénye. Utóbbi a magyar—csehszlo­vák közös kiadás keretében látott napvilágot. Az Akadémiai Kiadó is sok érdekes új könyvvel jelcnikc- zett. Említsük elsőnek a Min­denki lexikonét; a kis formá­tumú, kétkötetes kézikönyv több mint 13 ezer címszót tartalmaz, s világítja meg azo­kat a neveket, fogalmaka':, amelyekkel az újságolvasó, a rádióhallgató, a tévénéző is sokszor találkozik. Negyedik kiadásban került a könyves­boltokba Lukács György Az ész trónfosztása című tanul­mánykötete, amely az irracio- nalista filozófia marxista kri­tikáját adja. Fontes polítik ,i problémát tárgyal Csonka Rózsa Agrárproblémák, pn- rasztmozgalmak és a Kom­munista Intemacionálé ag,-ár- politikája 1919—1929 című tanulmánykötete. A Néprajzi tanulmányok sorozatban je­lent meg Zsigmond Gábor Beöthy Leóról írt monog 0.fiú­ja, amely egyben mogvilá j a magyar társadalomié kezdeteit. A modern illőt V'üV: füzetek új kötete Marzjr' István műve, a Dosztojev :- klj szellemi drámája. Újabb állomásához érkezett a kiró» nagyszabású vállalkozása: a Régi Magyar Költők Tára he­tedik köteteként megjelent az 1600—1651 közötti évtizedek­ből származó Katolikus egy­házi énekek című vaskos kö­tet HOMORÓDI JÓZSEF FODOR ANDRÁS: A PÓ-SÍKSÁQ FÖLÖTT... A Pó-síkság fölött narancsok, violák a hídon túl kezdődik az este: lámpák bongása nyíladoz a meleg éjszakából. Kerítés hullámlemeze mögött muzsikaszó és pecsenye szaga, kéz jelbeszéde, piros bor, ének, mulatozó munkások körülöttem. S az asztalok közt ide-odaszálló, fehéren, tarkán egymásba kerengő gyerekeik: vidám káposztalepkék. Varázsütöiten újra megélem: itt van bátyám a távoli gyárból, megjött hatalmas fekete motorral. Beültet karja vaskos kordonába, röpít a puszta homokszigetének, száguld velem a csordaúton át. Lódul a kút, a harangláb, a magtár, ereg a kaztálijkcrítés, fakorlát, rohan a fűzfa, lósóska, bodza, — az óra csápja száz fölött kalimpál — s eszembe sem jut: lehetne-e félni? U] könyvek

Next

/
Oldalképek
Tartalom