Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-27 / 252. szám

Á gi*áz tea

Négyszög alakú fasorok védik a széltől a teaültetvényeket.

Az utóbbi tíz évben a Szovjetunió a legnagyobb teatermesztő országok egyikévé vált. A termelés 97 százalékát Grúzia adja. Ebben az évben 302 ezer tonna kiváló minőségű tealevelet termelt, lényegesen felülmúlta ezzel a kilencedik ötéves tervidőszak végére előirányzott szintet. Ez 75 000 tonna készterméket jelent, ilyen nagy mennyiségű teát a köztársaságban most először termesztettek.

„A tea frissít, könnyít a szíven, serkenti a gondolkodást, megszünteti a fáradtságot, nem engedi, hogy a lustaság úrrá legyen az emberen” — olvasható egy ősi kéziratban. A mai orvostudomány nem ilyen virágos szavakkal nyilatkozik a tea hatásáról, de határozottan állítja: a tea koffeintartalma serkenti az ideg- rendszert, a teában található vitaminok növelik a szervezetnek a fertőző betegségekkel szembeni ellenállóképességét és erősítik a véredényeket.

A legrégibb teafajták a kínai, a japán, az indiai, a ceyloni — tekintélyes múltra tekintenek vissza. A grúz tea a legfiatalabb ebben a családban. Ennek ellenére komoly hírnevet szerzett a világpiacon; a szocialista országokon kívül az NSZK-ba, Marokkóba, Ausztriába, Belgiumba, sőt még Angliába is exportálják, pedig az angolok a teafogyasztásban messze maguk mögött hagyják a világ országait.

A földművelés története kevés olyan esetet ismer, amikor egy ország ilyen rövid idő alatt új mezőgazdasági növényt honosított meg, s azzal a nagy befogadóképességű felvevő piacot bőségesen el tudja látni. Néhány szám a grúz tealevél terméseredményeinek dinamikus fejlődéséről:

ezelőtt: évi 600 tonna

1940-ben 51 300 tonna

1973-ban 289 000 tonna.

Még jellemzőbb a terméshozam növekedése: a harmincas években a legjobb parcellák 300—400 kilogramm termést adtak egy hektárról; ma az átlagos termelés több mint 5 tonna, de Grúzia élenjáró szovhozai egy hektárról 10 tonnát, vagy annál is többet takarítanak be.

Grúzia szubtrőpikus éghajlatú fekete-tengeri partvidékén a mezőgazdaság szocialista átalakulása előtt főleg kukoricát termeltek. A kis nadrágszíj-parcella tulajdonosa a kukorica helyett nem ültethetett teabokrot, mert bár a tea mesés jövedelmet Ígért, de csak a távoli jövőben. A kukorica viszont a család nélkülözhetetlen mindennapi eledele volt. Nem vállalhatták a kockázatot. A mezőgazdaság kollektivizálása és a nagy, szakosított szovhozok létrehozása megnyitotta az utat a mezőgazdaság gyökeres átalakulásához, lehetőséget adva ezzel az új orientációra. Az állami támogatás lehetővé tette, hogy gyors ütemben elvégezzék a talajjavítási munkálatokat, s a kukoricaföldeket felváltották a jól jövedelmező teaültetvények, amelyek azóta is terjeszkednek, a domboldalak^ felkapaszkodó, a hegyekbe egyre mélyebben benyomuló szőlőültetvényeket is kiszorítják. A Grúz SZSZSZK az idén 66 000 hektárnyi teaültetvényről szüretelte le a termést.

A tea munkaigényes növény. Nehéz a termesztése, még nehezebb a betakarítása: a szedőknek egyes bokrok négyezer leveléből mintegy négyszáz levelet kell kiválogatni- ok. Minél kevesebb és frissebb a levél, annál jobb. A fiatal

levelekből készülnek a legíz- letesebb és a legillatosabb teafélék.

A grúz kolhozok és szovhozok az új ágazat intenzív fejlesztésének céljából korszerűsítik anyagi és technikai bázisukat, az agrokémia, a nemesítés legújabb eredményeinek a felhasználásával gazdálkodnak. Itt szerkesztették a világ első teaszüretelő kombájnÉvről évre gondot okoz a mezőgazdaságnak a műtrágya tapadása. Többletmunka és a devizakiadás megtakarítására a Péti Nitrogénművek kutató laboratóriuma kidolgozta a zsiramin gyártási technológiáját. Ez a vegyület biztonságosan védi a szemcséket az összetapadástól. A kísérleti üzemet már felépítették. A szerelési munkák azonban komoly akadályokba ütköztek.

(Foto: APN — KS)

ját, a Szakartvelo típusú kombájnt, amely az egész világon érdeklődést keltett. A talaj- műveléshez és a betakarításhoz új agrotechnikai rendszert dolgoztak ki. A nemesítő tudósok, K. Bahtadze akadémikus vezetésével kitenyésztették a melegkedvelő növény fagyálló fajtáit.

Merab Lordkipanidze (APN — KS)

Hazánk egyik legnagyobb vegyipari gyárát építő Péti Nitrogénművek az új beruházásból adódóan munkaerőgondokkal küzd, s még a kísérleti üzem beindítása is fennakadást okozna. A XI. pártkongresszus tiszteletére a kutató laboratórium szocialista brigádjai vállalták, hogy az egész népgazdaságnak fontos termék gyártásáról saját munkájuk ellátása mellett gondoskodnak.

Berendezés — „hang és lény” előadásokhoz

A pozncmi Műszaki Egyetem Automatikai Intézetében elkészült az első lengyel berendezés a „hang és fény" előadások fek vételére és visszajátszására.

A „hang és fény" (son et fejj miere) előadás csak okkor éri ei a kívánt hatást; ha a szín- és fényjáték előidézte vizuális effektusok pontos szinkronban van. nak a szöveggel. Ez nem kevésbé bonyolult feladat, mint például az iparbon több technolói gioi folyamat egyidejű irányító-, sa. Az előadás hangszalagja rögzíti a narrátor szövegét, vagy a dialógust, a kísérőzenét, valamint több speciális effektust —■ ágyúlövéseket; lépések visszhangját állathangokat stb. A hanganyag plaszticitását, „térbeliségét", több, külön-külöa vezérelt elektroakusztikai csatorna biztosítja. A fényeffektusokat viszont több száz, nem ritkán több ezer reflektor szolgáltatja, amelyek fényerejét fokozatosan, ár-s nyaltán kell szabályozni. A no- gyobb előadásokon kézi vezérléssel nem lehet elérni a szövegkönyvben előírt hatást a rengeteg különböző elem megfelelő együttműködését

A poznani szakembere); áftaí szerkesztett százcsatornás berendezés, az SL—100 (elnevezése a „són et lumiere" kezdőbetűiből származik) segítségével lehetővé vált ennek a folyamatnak teljes automatizálása.

A szakvélemények szerint a lengyel SL—100 nem marad el a Philips cég hasonló berendezése mögött, sőt: egyes tulajdonságaiban felül is múlja azt A beren-‘ dezés első példányát Torunban„ Kopernikusz szülőházában szerelték fel, ahol az első gyakorlati próbán sikerrel „vizsgázott”.

(BUDAPRESS—INTERPRESS)

Zsiramin—a műtrágya tapadása ellen

'László^ Lajos:

m liba haszok

— Mit tehettünk? Riadót rendelt el az üzem- vezetőség. Aki mozogni tudott, lapátot, talicskát ragadott, és rohant az érccel az őrlő felé. Azóta is emlékezetes ez a tragikomikus eset. A munkások ezt a napot úgy emlegetik, hogy legalább a műszakiak és a vezetők is megtanulták a „lapáttechnológiát”.

— Persze, abból sohase csináltunk mi problémát, ha fizikai erőt kellett adni azért, hogy végre zavartalan legyen a feldolgozás. Az viszont nágyon bántott, ha értetlenséggel, vaska- lapossággal és irigységgel akadályozták a továbblépést azok, akiknek éppen az lett volna a feladatuk, hogy minél jobb feldolgozási körülményeket teremtsenek.

— Mindez a múlté, most már jól bejáratott

üzemben dolgozik.

— Most is tele vagyok méreggel és csalódással. Munkatársaimmal hosszú kísérletezés után gumizott felsőrészt szerkesztettünk a szorpciós oszlopokhoz, ami megakadályozza a kádak folyását, a feldolgozás alatt lévő uránzagy kicsapódását. Az urániparban ez még a tömlőszelepnél is nagyobb jelentőségű újítás. Hónapokig fektették a javaslatunkat. Végül megengedték a gyártását. És bevált. Ma már valamennyi szorpciós oszlopnál alkalmazzák. A több millió forint értékű újításért pár ezer forintot akartak adni. Az ügyből üzemi, vállalati vita lett, majd bírósági tárgyalás. A vállalat megnyerte a port. Azzal az indoklással, hogy az újítás munkaköri kötelességünk teljesítéséből fakad.

— A felajánlott összeget ugyan nem fogadtuk el, s mégis mindenütt hallom; anyagiasak vagyunk. Csak újítási díjért dolgozunk. Úgy tudom. külföldön jobban felkarolják a kezdeményező embereket. Meg, ha nem látnak sok fantáziát a javaslatukban, akkor is elfogadják. És több kisebb újításból ötvöződik össze egy nagy.

— Olvastam, hogy az ércdúsító mérnökei, technológusai tíz év alatt ezer újítást nyújtottak be a vállalat vezetésének, űn szerint ezt mind el kellett volna fogadni?

— 91 —

— Biztosan sok olyan volt, ami előbbre vitte az ügyünket. S még előbbre lehetnénk, ha a féltékenység és a kisszerűség egyeseket nem akadályozna a megvalósításban.

— Ezek után?

— Úgy dolgozom, mint eddig. Tehát újítok is, amikor erre alkalom, ötlet adódik. Nekem sok indítást ad a műszaki főiskola, ahol gyakorlatvezetőként működöm. Hívtak oktatónak. De én jobban szeretem, ezek ellenére is, az üzemet. Megszoktam. ,

— Szereti?

— Akkor éreztem, hogy ragaszkodom hozzá, amikor tizenhat órákat kellett dolgoznunk, azért hogy a technológiai folyamat zavartalan legyen. S hogy a tanulásban se maradjak el, a kávémba koffein-tablettákat tettem. Másként nem ment. Most már ezt nem teszem. Este, ha hazajövök, kevés pálinkát iszom. Főleg vacsora után, mert hirtelen eszem, és szeretek korán lefeküdni. Hajnalban, mielőtt munkába megyek, olvasok.

— Az ilyen ember, mint ön, hamar felemészti magát.

A mérnök arcára enyhe ránc rajzolódik.

— Harmincnyolc éves vagyok. A munka engem nem fáraszt. A töprengés se, ha tudom, hogy eredményességéért megbecsülnek. Ha másként nem, jó szóval. De, amikor újításommal a bírósághoz kellett fordulnom, valamit öregedtem. Azelőtt huszonöt embernek kellett a technológiai üzem minden egyes részlegében a feldolgozási folyamatot ellenőrizni. S szaladgáltak jobbra-balra, mint a hangyák. Most, az újításom után, egy ember elég. Ezért legalább megérdemeltünk volna annyit: „Rendben van, gyerekek! Megint hozzáadtatok valamit, legalább egy cseppet ahhoz a tenger sok munkához, amit ezen a földön hárommilliárd ember végez . . .” Kár, hogy ennyire siet. Hazavinném, de nincs kocsim.

33.

KÉTSZER VOLTAM A BANYÁBAN

Kemény áprilisi szél tépi a mandula- és barackfák virágait, amit a szelídebb márciusi nap már kicsalt a mecseki fákból. A virágok fehér és rózsaszín pöttyei beterítik a faház bejáratát,

— 92 —

a motorkerékpárt, a villakapát és a gereblyét. A férfi mérgesen kapkodja magára az inget.

— Megint rosszul köt a barack. Ez a szél mindig olyankor jön, amikor kárt tesz. Elnézést . ; .

Leöblíti kezét a ciszterna vízében. Vászontörölközővel dörzsöli, majd a házba invitál. Bent: asztal, négy szék, egy heverő, petróleumfőző, edények a polcon és üvegek. Apró, féldecis üvegek. Lehet néhány száz. Rumos, pálinkás üvegek magyar, albán, jugoszláv, lengyel címkékkel. Kabátot vesz magára, aztán leemel a polcról egy pintes üveget. Teletölti a poharamat zöldes borral. Magának szódát spriccel. Közben dohog.

— Nincs még pincém, a bort otthon tartom a szuterinban. Van pár hordóval. Pincét még ásnom kell, mert a bort itt kellene érlelni, itt kellene fejteni, dehát . ; . Igyon, én csak szódával élek. Szívizomgyulladásom volt.

Megkóstolom a bort. Édeskés, nincs zamata. Szégyenkezve néz rám.

— Nem cukroztam, csak későn fejtettem le, megfordult De majd sütök tojást, arra jobban csúszik.

Segítek hagymát tisztítani, mialatt ő szalonnát szeletel a lábosba. Csípi a szememet a hagyma. Kinyitja az ajtót, a szél behozza a betonpadlóra a fák virágait. Meggyújtja a főzőt, a lángok szétterülnek, a szalonna sercegni kezd. Törülgetem a szememet. Nevet.

— Egészséges a könny, ha a hagyma indítja meg. Én máskor is könnyeztem. — Fehér haját végigsimítja. — És megőszültem negyvenéves koromban. Most egyébként negyvennyolc vagyok.

— S az a sok kis üveg? Dísz, vagy emlék?

Nem szól. Veri a tojást a tál széléhez, megkeveri, ráönti a zsírban kei-getőző hagymadarabokra. a zsír mérgesen pöröl a belekerült vízzel, aztán megnyugszik Néhány perc múlva a tálban, a tányérban gőzölög a tojás. Felszeleteli a veknit. Puha a bele, mint a szivacs, gyúródik a kés alatt. Eszünk. S már nem érzem, hogy a bor éretlen, megfordult. Házigazdám spricceli a szódát hosszú poharába, nagyokat kortyol, és a szemével biztat: egyek,

(Folytatjuk)

— 93