Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-24 / 249. szám

7 V fiatalok fiatalok fiatalok Idegen világban A kép alkotója fiatal medinai János. amatőr fotós: Kőszegi Ifjú Gárda Megyénkben mintegy hétszáz tagja van az If­jú Gárdának. Az 1974—75-ös kikép­zési év szeptember else­jével kezdődött és októ­ber elejére mindenütt munkához láttak az Ifjú Gárda 'egységei, alegy­ségei. Ezt megelőzően — augusztus végén — a parancsnokok egyhetes vezetőképzésen vettek részt Balatonfenyvesen. Itt nyolcvanan ismer­kedtek az idei kiképzési év feladataival. A szep­tember 1-től május 15-ig tartó időszakban vala­mennyi gárdista hatvan­órás kiképzésen sajátítja el az alaki szabályzat­tal, a szervezési, politi­kai és egyéb kérdésekkel kapcsolatos tudnivalókat. Akik az alapkiképzésen már túljutottak, szak­irányú képzésen vehet­nek részt. A megyei IG-parancs- nokság szeretné elérni, hogy ebben az esztendő­ben a gyakorlati rész színesebb, élénkebb. fia­talosabb lenne, mint ko­rábban. Ugyancsak új, hogy bevezették a szo­cialista versenymozgal­mat. Az ifjúgárdisták és az alegységek, egységek megszerezhetik a „kivá­ló” és az „élenjáró” cí­met. Köztudott, hogy az If­jú Gárda és a különböző fegyveres testületek, szervezetek között eddig is jó kapcsolat volt. Ezt az együttműködést sze­retnék elmélyíteni, gyü­mölcsözőbbé tenni. Ép­pen ezért a közeljövőben egy évre szóló együtt­működési megállapodást köt az Ifjú Gárda és a munkásőrség megyei pa­rancsnoksága. Merre, táncdalszöyeg ? 1.. vetődött föl ben­nem a legutóbbi 144 nó­ta adása közben. Eddig csak reszkető hold ra­gyogott a tó vizén, vagy domboldalon állt egy pókhálós ablakú kuny­hó, de új tudományos felfedezésekről nem éne­keltek. Bevallom, eddig — más információ nem lé­vén — hittem az űrhajó­soknak, de most már tu­dom, ámítás az egész, mert „sajtból van a hold” és azt is megtud­tam, hogy „okosabban kéne élni” — minek ha­tására eldöntöttem; ezentúl nem forrón, ha­nem jégbe behűtve iszom a kávét. Szégyen, nem szégyen: potyoglak a könnyeim, amikor a csavargó álmá­ból megtudtam, hogy a gyönyörű lány „alig ju­tott a téren túl, elrabol­ta egy fényes úr”. Több­ször hallottam, hogy „V” betűs rendszámú kocsi­val közlekedő fényes urak matematikai korre­petálásra igyekvő szolid diáklánykákat raboltak el. Lehet, hogy egy ilyen esetről énekelt Máté Pé­ter? Ügy mentél el... csi- gázta fel érdeklődésemet a hosszan elnyújtott „el”- lel Kovács Kati, majd megtudtam a meghök­kentő választ — ahogy jöttél. Hogy én erre nem gondoltam! Körömrágva vártam, hogy megtudjam, hogyan jött. Ez nem derült ki. Viszont ötször énekelte, hogy várlak, háromszor, hogy sírok és szintén há­romszor hallottam azt, hogy hívlak. Ha ilyen költői kö­nyörgésre sem jön visz- sza a hőn áhított ifjú, én is szívesen térdre ereszkedem és úgy kö- nyörgök: jöjjön vissza, mert amíg nem jön, még a rádiót sem merem be­kapcsolni, hátha holnap már ott is harsogva kö­nyörögnek napestig en­nek a titokzatos ismeret­len fiatalembernek. Tamási János Két heréken A Méraytól a P—21-ig Sorozatunk bevezető részében célunk ismer­tetése után röviden be­mutattuk azt az utat, melyet a motorkerékpár fejlődése, születésétől a huszas évekig megtett. Körülbelül erre az idő­pontra tehető, mikor ha­zánkban is megalkották az első kétkerekű, ben­zinmotorral hajtott jár­műveket. A hazai úttörők a Méray fivérek, s Lőrinc Béla mechanikus volt. Lőrinc Béla 1922-ben szerkesztette meg mo­torkerékpárját, amit az EMAG sorozatban kez­dett gyártani. Ezzel egy időben egy Városmajor utcai bérház pincéjében a Méray testvérek is megszerkesztették a mo­torkerékpárjukat. Az el­sőket követték • a kon­kurensek hamarosan megjelentek a kereske­delemben Frohner és Pásztélyi motorkerék­párjai. S a fejlődésnek, az új iparág kibontako­zásának ekkor véget ve­tett a gazdasági válság. Csupán egy márka élte túl a megrázkódtatást, a Méray. Tíz évvel azután, hogy felberregtek az első ha­zai motorkerékpárok, a csepeli Weiss Manfréd- gyár francia licenc alap­ján megkezdte a 86 köb­centis, berúgó és sebes­ségváltó nélküli segéd­motorok gyártását, öt évvel később pedig meg­jelent a korábban hal­latlanul modern, telesz­kópvillás. 100 köbcentis Mátra. A felszabadulás után indult meg igazán ha­zánkban a motorkerék­pár-gyártás, Az államo­sított WM-művek motor­kerékpár-gyárában elké­szült a 125 köbcentis te- leszkóprugózású modell, melyet tíz évvel később, továbbfejlesztve a Danu- via gyártott tovább. A csepeliek a henger- űrtartalmat növelték. Megjelentek a 250 köb­centis motorok, s ennek kifejlett változata a vi­lágszerte elismert Pan­nónia volt. Ebben az időben a kisebb motorok gyártása is megkezdő­dött. Sorban kerültek le a szalagokról a Bervák, meg a törpe robogónak titulált Pannik. S a múlt után a jelen. Az állandóan fejlődő technika vívmányait fel­használva a hazai ipar kidolgozta a Pannónia- család új tagjait, a P— 10-et, a P—20-at. a P— 21-et, — sz l — Szüretelő diákok A mostoha időjárás következményeként fo­kozottabban szükséges a tanulóifjúság bevonása a mezőgazdasági mun­kákba, azon belül is a szőlőszedésbe. Már eddig is mintegy hatezer fiatal segített a betakarítás­ban, főleg szakmunkás- tanulók és középiskolá­sok. A szekszárdi műszaki szakközépiskola. diákjai a Szekszárdi Állami Gazdaság szőlőiben szü­reteltek. — János Béla vagyok — mutatkozik be egy fiatal — a második mű­szerészosztályban tanu­lok. — Hol és mennyi ide­ig szüreteltetek? — Október 10-től 14-ig Kajmádon. 14-től Csatár környékén a szekszárdi és a várdombi dombo­kon 19-ig. — Mi a napi prog­ram? — Reggel fél nyolckor indulunk a Kadarka ut­cából, nyolc óra körül kezdjük a munkát, majd ezt 10 órakor megsza­kítjuk a tízóraival. Ket­tőkor jönnek értünk a buszok. — Milyen rendszerben szüreteltek? — Brigádokba va­gyunk beosztva, négyen és hatan viszünk egy sort. A szőlőt ládákba szedjük, melyeket trak­torok szállítanak el. — Hány ládával szed­tek egy nap? — Általában ötládás átlagot érünk el. mely egy osztálynak 180—200 ládát jelent. A negyedi­keseknél azonban nem ritka a 300 ládás telje­sítmény sem. Egy láda kb. 18—20 kiló, tehát naponta 30—35 mázsa, szed le az osztály. A sok fiú között egy­két lány munkálkodik a zöld levelek között. — Milyen a lányoknak a fiúk között a munka? — Nem rossz, a fiúk besegítenek, ha kell, sőt nem hagynak „unatkoz­ni” sem, mindig valami bolondságon törik a fe­jüket. A munkakedv ki­tűnő, csak az idő lett volna mindig olyan jó, mint a hét végén. „Bízunk abban, hogy levelünk valamennyi magyar ifjúkommunista és úttörő tetteiben vá­laszra talál.” Hangzott a KISZ és az Üttörőszö- vetség felhívása, mely munkába hívta a tanu­lókat. Az ifjúság méltón válaszolt: a leszedett mázsák önmagukról val­lanak. Debreceni Sándor A múlt héten szerény pla­kátok jelentek meg a város utcáin, terein és a klub­presszó ajtaján, miszerint ,,Bores és Lala” disc jockey programot rendez szomba­ton este a Városgazdálkodá­si Vállalat ebédlőjében. Szekszárdon ritka ese­mény az ilyesmi, éppen ezért nem csoda, hogy igen sokan várták érdeklődéssel a szombat estét. Mikor beléptem a terem­be, a technikusok éppen •befejezték a beszerelést. A sarokban nagy, ezüstösen csillogó díszletfal előtt állt a keverőasztal, rajta mag­nók és lemezjátszó. Aztán egy előerősítő és 50 W-os Fender következett. Különös gondot fektettek a világítás­ra. A mennyezet alatt halo­gének ontották a sejtelmes lilás fényt, körben a te­remben fényorgona, mely különböző színekkel árasz­totta el a termet. Ezt a felszerelést szinte megko­ronázta a vaku, amely jól időzített felvillanásaival kí­vánta fokozni a hangulatot. A műsorhoz tartozik külön­böző diák vetítése a falak­ra. Marosi Lajos és Bors Ist­ván, a két „lemezlovas” fél hatkor elfoglalták helyüket a magnók, erősítők, hang­szórók és kábelek mögött, s megkezdődött a műsor. Körülbelül száznyolcvanán jöttek el, kíváncsian a programra. A hangulat lassan alakult ki, de kezdés után hama­rosan „állt a bál". Non­stop műsort adtak, szünet nélkül, egymás után konfe­rálták be, és játszották le a számokat. Működésbe len­dült a „gépezet”. A beat szokásos hangerejével szólt a zene, a műsorvezetők kon­ferálták a számokat, villan­tak a fényorgona különböző Dhe Jockey színei. Üzemelt a büfé, a táncolók alig fértek el az aránylag kis helyiségben. A jó hangulatban sokan ész­re sem vették, hogy már 10 óra, és vége a program­nak. A műsor után Marosi La­jossal beszélgettem. — Hogyan merült fel benned a disc jockey mű­sor ötlete? — Tizennégy éves korom óta foglalkozom beatzené­vel. érdeklődtem minden iránt,, ami ezzel a zenével kapcsolatos volt. Szaklapo­kat olvastam és bepillantá­sokat kaptam a zenekarok életébe. Rengeteg lemezt hallgattam és ezáltal sok speciális ismeretre tettem szert. Ezelőtt már volt egy próbálkozásom, de „meg­szüntettem a működésemet”. Nagyon kezdetleges, primi­tív volt a műsor, és tech­nikailag is gyerekcipőben jártunk. Közben a katona­ság is következett és ez is nagy kiesést jelentett. Bors István barátom ötle­te volt, hogy próbáljuk meg újra — együtt. Mindent élő­ről kellett kezdeni. Aki eb­be belefog, nagy fába vág­ja a fejszét. A díszletek, a keresőasztal, a lámpák, az elektromos részek nagy szá­zaléka saját készítésű. Ez rengeteg szabad idő, fára­dozás, és nem utolsósorban pénz. Nem mondok mást, csak azt, hogy csupán egy halogén égő ötszáz forint. A műsor összeállítása is nagyon lényeges. Szintén sok pénzt és ügyességet igényel az új lemezek be­szerzése, mivel a külföldi slágerlistára került lemezek nagyon drágák és frissen megszerezni őket problémát jelent. A lényeg az, hogy a közönség csak új, érdekes programra kíváncsi. — Magyarországon sok disc jockey működik. Le­het-e újat nyújtani? — Igen, azt hiszem lehet. Ma a beatzene rendkívül változatos, színes, sokrétű. A disc jockey általában slágerzenét ad, mivel az a hatásos a tömegekre, arra lehet táncolni. Könnyebben befogadják, mint az elvon- tabb progresszív zenét. — Ti mely irányzat híve*, vagytok? — Mi kimondottan a prog­resszív zenét szeretjük» — Terveitek? — Jelenleg a megyei mű­velődési központ magnós­klubja révén jutunk szerep­léshez. Szeretnénk létrehoz­ni egy Discó klubot, de lehetőségünk nem sok van rá. — Mondtad, hogy sok munka, sok pénz fekszik már a hobbitokban, meg“ éri? — Igen! Ha valaki sze­reti ezt csinálni, szereti a, zenét, az örül, ha hallgat­ják, ha zenél. . . Nagyon sok segítséget kaptunk és kapunk két technikus bará­tunktól, Csák Pétertől és Faludi Endrétől. Nékik so­kat köszönhetünk. —■ Van-e jövője a disc jockey műsoroknak? — Manapság nagyon sok színvonalon aluli zenekar van. A „lemezlovas” mindig jó zenét közvetít, ezzel ki­szorítja a rossz zenekart. A fiatalság manapság már igényes. Nem néz meg min­dent. Válogat. És ez helyes, nem? N. V. Modern idők Péterfalvi Géza felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom